Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-19 / 8. szám

KI JUT TOVÁBB A VAGYA

Bizonyára sok olvasónk észrevette már, hogy lapunk sportrovata tippversenyt hirdetett a közelgő — nagyon izgalmasnak Ígérkező — Dózsa—Trnava BEK-összecsa- pás alkalmából. Azt kell tehát megjósolni a tippelőknek, melyik csapat jut be Európa négy legjobb együttese közé.

A tippelő persze csak akkor lebet esélyes a tévé- labda elnyerésére (ezt a dijat az teszi még értékesebbé, hogy Szepesi György és Karol Polák autogramja 6- kesftl majd), ha eltalálja mindkét találkozó számszerű eredményét Isi

A postai levelezőlapot tehát Így kell kitölteni:

Trnava—Dózsa 2:0

Dózsa—Trnava 2:1

Továbbjutó: Trnava.

Ezek az eredmények természetesen csak példa gyanánt szerepelnek most Itt Így, ki-ki jósoljon saját véle- mélye szerint. A postai levelezőlapot legkésőbb március ötödikén étéiig kell postára adni. Március hatodikai, vagy későbbi dátummal lebélyegzett küldeményeket nem vesszük figyelembe.

Várjnk jóslataitokat, melyeket az alábbi címmel lássatok el:

REDAKCIA Oj IFjOSAG

897 14 BRATISLAVA PRAZSKA ■

SPORTROVAT

A ZKL Brno jégkorongcsapat« győztes mérkőzésről tart hazafelé. Az autóbuszban jő a hangulat, mindenki örül, az arcokon, a szemekben ott a győzelem fénye.

Csak valahogy Nadrchal nyugodtabb, mint a többiek. Ű! az ablaknál'és kifelé néz. Nem hangoskodik, nem cseveg, magába mélyedve hallgat.

. Vladimír Nadrchal tizenkilenc éve játszik az első jégkorong-ligában. Ma ő a legfelsőbb bajnokság legidősebb játékosa, de az utóbbi időben csak tartalék. Vladimír Dzurilla, a brnóiak áj szerzeménye kiszorította öl a „ketrecből“. Dzurillának legalább olyan jól megy a vé dés, mint annak idején a Slovanban vagy a csehszlovák válogatottban. Együttese legjobbjai közé tartozik szinte mindegyik találkozón, ezért Nadrchal játékára alig kerül sor.

Mit érez vajon ilyenkor a bmólaik kapusa? Mit érezhet egy idős játékos, aki éveken árt ott állt a kapuban, védett? Vitrinjében el sem tudja helyezni miden érmét. Volt csehszlovák, Európa és világbajnok, nem beszélve a második és harmadik helyekről. Mrtt érez Nadrchal?

— Érzek-e örömöt a győzelmünk után? Én sohasem tartoztam a „hangosan“ örülök közé, a boldogság inkább megnyugtatott mintsem felvillanyozott volna. Természetesen én ts örülök a két pontnak, ez tagadhatatlan. Ez az öröm azonban már más, valahogyan nem egészem olyan, mint régebben. Most nem álltam ott a kapuban, bár el voltam készülve arra, hogy kisegítek, ha kell, de nem volt rá szükség. Furcsa módon érzem magam időnként, néha fölöslegesnek tartom magam. 0- lök a cserepadon, mint a kapus első tartalékja, nem ismerem Innen a mérkőzés Igazi atmoszféráját, mert a cserepad mégiscsak cserepad. Hiába, innen minden más. Éveken át ott álltam a kapuban, fogalmam sem volt erről a másik világról, és most meg kell vele ismerkednem. Igaz, néha lecseréltek, de azt is én kezdeményeztem többnyire akkor, amikor éreztem, hogy nem megy a védés.

Szurkolok Dzurillának, de ugyanakkor abban reménykedem, hátha sor kerül az én játékomra ts. Néha potyagólt is kapunk, várom, hogy betegyenek, de nem tesznek, és ez nagyon furcsa dolog. Egyszerűen meg sem tudom pontosan fogalmazni, mit érzek, annyira szokatlan az, ami mostanában lezajlik a lelkemben.

Tizenkilenc esztendeje játszom a ligában, ágy terveztem. a huszadikat még megvárom, de most erősen gondolkodom a visszavonuláson. Mikor azonban eszembe villan, hogy akkor aztán minden reményem elvész, sikkor már soha többé nem állhatok be a kapuba, any- nylra elkeseredem, hogy elhesegetem a visszavonulás gondolatát. Én miden mérkőzésre úgy készülök, mintha védenék. Mert aki egyszer beállt a kapuba, az nehezen mond le arról a különleges érzésről, amit talán csak a hokikapusok éreznek. Olyan ez, mint az ópium, nem lehet leszokni róla...

Vacsorafűzés tűzben cseng a telefón. Nem szeretem az ilyen hívásokat, többnyire odaég a rántás.

— Ma estére meghívtam a barátaimat — szól a drót másik végén Vtana Dráhová — nagyon örülnék, ha eljönne.

Megköszönöm a meghívást, ulssaame- gyek a konyhába, s miközben a fazékban vidáman sistereg ax étéi, azokra az évekre gondolok, amikor kevesen hittek ebben a lányban, amikor úgy vélekedtek, jobban tenné, ha abbahagyná. S lám, ma bronzérem-tulaj donos, s mit több, Zágrábból a műkorcsolyázók Eu- röpa-bafnaksdgáról még egy kts ezüstöt ts hozott. Nem csoda, ha életének ezt a legnagyobb sikerét barátaival, azokkal, kik mégis hittek benne, meg akarja ünnepelni...

Llama nagymamába valamikor Llberec- ben, a téli stadionban dolgozott. Akkoriban 6 viselte a kislány gondját. S mivel nem volt kire hagynia, magával vitte a jégre. Itt-ott kölcsönkért neki korcsolyát, hogy ne unatkozzék a gyerek. Csakhogy a gyereknek ez a furcsa játék nagyon megtetszett, s addig rágta szülei fülét, míg végül megvették neki a vágyva-vágyott „sikló-vasaikat“.

S bár azóta már több, mint tíz év telt el, Liana legszigorúbb kultikusa még mindig a nagymama. Néha eljár a versenyekre is, — aikkor Liana olyan lámpaláza», hogy alig lehet vele szót ejteni — túrós buktát hoz magáival, beül a nézőtérre s szó nélkül figyelt az unokáját. Ritkán dicséri meg, de kivetnivalót mindig talál.

Az idei országos bajnokságra Is eljött, s első útja a Park-szállóba vezetett. Ott szoktak ugyanis lakni a műkorcsolyázók. Az étteremben megállította az első pincért, s a zsebéből elővett fényképre mutatott:

— Nem volt itt az unokám?

— A néni Dráhová nagymamája? Nem, ma még nem láttáim.

— S a másik unokám? — Egy másik fényképet mutatott, — öl® műkorcsolyázó, Gailkának hívják.

— öt nem ismerem, de nem láttam Itt.

— Hát ilyen a ml nagymamánk — mondta Liana nevetve, amikor mások elmesélték neki az esetet. S

S éppen itt, Prágában szerezte meg a női egyéniben élete harmadik aranyérmét — harmadszor védte meg az országos bajnoki címet. Egyúttal ez a helyezés nevezést jelentett számára az Európa-ha jnokságra.

Váltakozó érzésekkel edzett, az optimista pillanatait pesszimista hangulatok követték. Hiszen a jég elég síkos ahhoz, hogy bárki, a „forró jelölt“ is, szerencsétlenül essék. Bár Liana mór világbajnokságon is startolt, s a gyönyörű hatodik helyen végzett (az európaiak között a negyedik volt), úgy érezte, még többet kell produkálnia, hogy bebizonyítsa, előző helyezése nem voit véletlen. Sokan már csaknem megszokták, hogy Dráhová a kötelező gyakorlatokban gyenge. Éppen ez késztette őt arra, hogy megmakacsolja magát, s kötelező gyakorlatait a kűrje színvonalára emelje.

Diám a művészeti tornászok klubja. Gálülk mérnök edző nagyon szép eredményeket ért el az itt tornászó lányokkal. Liana is felkereste ót, s kérte, vegye pártfogásába. Azóta hetente három« szór eljárt a tornaterembe, s öt hó« nap alatt hét kilót fogyott. Ami azon* ban ennél sokkal fontosabb, javult a közérzete, nem érzett fáradságot, s a jégen tíz centiméterrel emelte ugrásai magasságát. Ľudmila Loj'koviíová, aki Dianát a jégen adzi, nem győzött eleget álmáik odúi:

— Hát téged kicseréltek. Eddig még csak mosolyogni sem láttalak, a paragrafusokat ímmel-ámmal rajzoltad, s most kéred, hogy ismételjünk.

S a lány csak nevetett, mert nemcsak a munkatempója növekedett, hanem egyre szebb sikereket is ért el. Koreográfusa, Štiavnický mérnök is meg volt vele elégedve. E három edzó éjt nappallá téve, készítette elő háromszoros országos bajnokunkat a zágrábi Európába jnokságra.

Az ott lévők és az itthon maradottak egyaránt meglepődtek, amikor a kötelező gyakorlatokban Liana kis ezüstérmet szerzett. Ez Igazán bombaként ható«, hiszen a köztudatba bekerült, hogy éppen ez a sebezhető pontja. Sajnos, a rövid programban csaik a hatodik helyem végzett s így teljesítménye a kiváló kürrel egybevetve nagyon csekély pontkülönbséggel bronzérmet eredményezett. S mégis, ez a bronz aranyat éri Nemcsak azért, mert ez Liana első európai érme, s nemcsak azért, mert csupán „egy hajszái“ választotta el az ezüstéremtől, hanem azért la, mert a világbajnokságon már mint érmes startol. Akik rendszeresen figyelik a műkorcsolyázást, bizonyára tudják, mit jelent jó hírnévvel s értékes éremmel Indulni egy világbajnokságon.

Ott ölünk a meghitt szobában az érmek és ajándékok között, a vázák telve szegfűkkel, beszélgetünk. A mükor- csolyázósport árnyoldaláról, a* korai kelésekről, a fárasztó edzésekről, a jéghiányról, a drága kosztümökről, a riválisokról és a győzelmekről.

— Nem tudjátok elképzelni, mit éreztem, amikor ott álltam a dobogón, s az árbócna felhúzták a csehszlovák zászlót.

— Láttuk, hogy sírtál.

— Én ts sírtam, Itthon a tévé mellett, teszi hozzá a boldog édesanya.

S poharunkat felemelve, további sikereidre koccintunk«.-hk(FEL esztendővel ezelőtt játszották az első LIGASOK — ÜJSAGIRÖK LABDARÜGŐ-MÉRKŐZÉST)

De hol van már a tavalyi rók összecsapásra? Arra az e- gyik legmegbízhatóbb tagjává tője. Szikéra mellett Battyányl hő! — kiált fel Villon, a köl- seményre, amely a csehszlovák vált. Előtte, az a lány Bacsák Béla áll (VSS), majd Majthétó, s ezzel remekül érzékelte- ligában szereplő magyar nem- Zsuzsa, az ünnepélyes kezdő- nyi és Takács Rudolf (mind- ti, milyen szemfényíesztően zetiségű játékosok és a hazai rúgás kivitelezője, a Csehszlo- ketten Inter) következik. A gyorsan múlik az^ldő, hogy magyar újságírók futball-pará- vák Légitársaság csinos alkal- felvételről hiányzik Strausz folynak át rajtunk a percek, a déja volt? mázt)ttja. Mögötte Jézsa László, János (autójával már Kistoronapok, az évek. Ami tegnap De hol van már a tavalyt a Lokomotíva Košice nyurga nya felé tartott időközben) és még jelenidejű, érdekes ese- hói — mondhatnék Villonnal csatára, a liga tavalyi gólkirá- Angyal Imre, akit egy vélet- mény volt, az ma már szinte együtt. Akkor úgy váltunk el, iya SÍI. Elől Knapp Endre (Lo- lem sérülés kórházi ápolásra történelem. hogy jövőre Ismét Itt találko- komotíva), mögötte bajusszal kényszerftett.

Régi fényképek között váló- zunk. A „jövő“ nem is egy fél- Nagy Sándor. (A csatár Igléra jó kis társaság gyűlt össze gatva bukkantam rá erre a év múlva itt kopogtat a kü- szerződött időközben.) Farkas Helmeeen, és hiányzott még a felvételre, amely júliusban, szöbön, és mi bízunk benne, Géza (Lokomotíva) mögött két Móder, a brnól MiklósFe- Kráfovský Chlmecem (Király- hogy Ismét találkozunk. Széles Lajos látható. (VSS, renc, a nitrát Takács András,

heflimec) a Ltpa-szállő előtt ké- Addig Is nézzük a fényképet, most Brezno.) Karba tett kéz- a Slovan Bra tis la val játékosa, szült. Ismert, elsőligás futbal- kiket látunk rajta? zel áll Szikora György az In- DŐgh Kálmán és mások,

listák láthatók rajta, civilben, Balról jobbra Tamást, a VSS térből. A huszonegyszeres vá Nemsokára ismét taláíko- a „nagy“ mérkőzés után. Em- Košice balhátvédjét. Különösen logetot mögött, szemüvegben, zunk fiúk, addig is sok sikert iékszik-e még valamelyik ol- az őszi idény végére lendült Kecsey Károly kerületi tanfel- a labda körül! (batta)

vasónk a Ligások — Üjságí- jó formába, és a védelem o- ügyelő, a mérkőzés játékveze- Kolár Péter felvétel*