Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-05 / 6. szám

* A könyvtárosnő ITrgo Imrénél sem sokkal idősebb olvasóinál . Néhány nap óta azon töp­rengek, igaz-e, hogy a mai fia­talok nem szeretnek olvasni. Egyik falusi könyvtáros isme­rősöm panaszolta ugyanis, hogy náluk csak az idősebb emberek olvasnak, a fiatalok elkerülik a könyvtárt. Már azért Is meg­lepett ez az állítás, mert az én gyermekkorom fiataljai ak­kor voltak a legboldogabbak, ha hozzájutottak egy-egy j6 könyvhöz. Nos, derítsük ki hát az Igazságot, látogassunk el egy vidéki könyvtárunkba, például a Dunajská Streda-! (dunaszerdahelyi) járási könyv­tárba. Az első benyomás nem sok jóval bíztatott. A bejárat mel­lékutcáról nyílik, és a 32 000 kötetnyi könyv egy előszoba- féleségben, egy tágasabb szo­bában és a könyvtár Irodájá­ban van összezsúfolva. Még az a szerencse, hogy a könyvtár politikai részlege (több mint 2500 könyv) a járási pártszer­vezet épületében talált otthon­ra. További hiba, hogy nincs olvasészoba, és emiatt szinte funkcióját veszti a 41 szlovák és magyar, valamint a 39 szov­jet hírlap és folyóirat. — Sajnos, ez a helylséght- ány igen megnehezíti a mun­kánkat — szögezte le a könyv­tár fiatal igazgatója, Raffay lőzref. Több helyiséget azért ;nein. kaphattunk, mert ebben az épületben szoronganak a magyar tannvelvü alapiskola diákjai is. Javulást csupán év végére várunk, úgy hírlik u- gyanis, hogy szeptemberre más épületbe költözik az alapisko­la. Sokat segítene egy-két új helyiség, bár eredményeink Igv is szépek. 1956-tól példás könyvtár vagyunk, és ez a ki­tüntető cím a négyévenkénti felülvizsgálat alapján még ma is a tulajdonunk. Raffay Igazgatónak közben gyűlésre kellett mennie, és így egy másik fiatallal, Trgo Imré- nével folytattam a beszélge­tést. Másik fiatallal? Hiszen épp az jellemzi a dunaszerda­helyi járási könyvtárat, hogy a 12 könyvtáros közül — az Igazgatót is beleértve — tizen­egyen SZISZ-tagok. Raffay Jó­zsef például a járási nemzeti bizottság alapszervezetének az elnöki tisztjét tölti be, de a többiek sem vonják ki magu­kat a SZISZ-feiadatok alól. íme, miket mondott Trgo Er­zsiké erről: — Egyik legszebb tevékeny­ségünk a tavalyi nyárhoz fű­ződik. Ekkor ugyanis a járá­si nemzeti bizottság szakszer­vezeti csoportja Striboroicán rendezett többhetes ifjúsági tá­borozást. Nos, ennek sikeréhez mi is hozzá akartunk járulni. Egy-egy könyvtárosunk válta­kozva részt vett a táborozáson, és ott ideiglenes könyvtárt rendezett be. A tá borozók szó­rakoztatására olvasódélutáno­kat ts rendeztünk, és közel 1700 könyvet kölcsönöztünk ki! — Az idén Is részt veszünk az ifjúsági táborozáson — folytatta a könyvtárosnő. — Azt ts megfogadtuk, hogy a XIV. pártkongresszusnak,, vala­mint a CŠKP KB júliusi plená­ris ülésének a fiatalokra vo­natkozó határozatait támogat­va magunk Is bekapcsolódunk az ifjúság nevelésébe, és e célból több akciót is rende­zünk. A közeljövőben azokat a feltételeket beszéljük meg, a- melyek alapján magunk Is ver­senyezhetünk a „Szocialista munkabrigád“ címéért. Az eddigi beszélgetésből a- zonban nem igen derült ki jö­vetelem Igazi célja. Minden kertelés nélkül megkérdeztem hát: „Mondja Erzsiké, vélemé­nye szerint szeretik a mai fia­talok a könyvet?“ — A mi könyvtárunk statisz­tikai adatai szerint talán túl­ságosan ts szeretnek olvasni — válaszolta mosolyogva. — Ta­lán éppen az az igazi bajunk, hogy nincsen elegendő mese­könyvünk, kalandregényünk és egyéb fiataloknak való könyv. Sajnos, az Ifjúsági könyvek I- rását nagyon elhanyagolják az írók. De mondok konkrétumot is. Emlékszik, mit mondott az igazgató elvtárs? Azt, hogy 1956 óta példás könyvtár a szerdahelyi járási könyvtár. En nek pedig az az egyik felté­tele. hogy az olvasóknak leg­alább negyven százaléka fia­tal legyen. Nos, Szerdahelyen, de a hozzánk tartozó 71 falu­si könyvtár statisztikai adatai szerint is az olvasók hatvan százaléka fiatal! S ami még ör- vendetesebb: ezeknek a fiatal olvasóknak a többségé gyerme­kekből, középiskolásokból és egészen fiatal dolgozókból áll. Nyugodtan megállapíthatjuk tehát — búcsúzott el kedvesen Trgo Imréné —, hogy abban a faluban, ahol „nem szeret­nek“ olvasni a fiatalok, nem a fiatalság, hanem a könyvtá­ros a hibás! Neumann János IHUJi J ti kJ a Madách Könyv- és Lapkiadó gondozásában IVAN ÜLBRACHT: „A HÖDtTO“ cimú kötete. A kiváló cseh (ró a XVI századi legendás történe­tet e szavakkal kezdi: „Hernan do Cortez kilátott a hajóhaddal Santiagóból, Knba (óvárosából ura. dun Diego Velasquez óméltó sága. a kubai helytartó engedd lyn nélkül és akarata ellenére. Egyszerűen megszökött. 1518...“ Es elkezdődik a többéves, véres eseményekkel zsúfolt történet: Cortez két hajójának fedélzetén összeverődött néhány száz hidal- Sé és zsoldos hadjárata, ismeret­len felé vezető útja a kaland, di­csőség és főleg az arany után, mely végül Mexikó kegyetlen le­igázásával végződik. A közös könyvkiadási egyez­mény keretében a magyarországi könyvpiacról Isméi értékes, szép könyvek kerüllek a csehszlová­kiai magyar könyvesboltokba. A népmesék lündéri bájából, a ro­mantika titokzatos varázsából s a kisreaiizmns megannyi eleven mozzanatából összeszött remekmű JÓKAI MÖR: „AZ ARANY EMBER“ című kötete. A meghasonlás klasszikus költeménye e könyv, amelyben az tró saját korának ellentmondásos kérdéseire keres megnyugtató választ, a jut el Senki-szigetére, ahol a munka, szerelem és kölcsönösség értékei­nek jegyében építi fel az elérhe­tetlen boldogság lakhelyét. A Fe­kete gyémántok és A jövő szá­zad regényének tostvérkönyve ez, mert hősei ngyanágy vívódó hő­sök, jellemrajzuk összetettebb, ár­nyaltabb, mert mindezeken túl e- gyetemes kérdések, a nemzet és a világ jövőjének sorsa, az esz­ményi emberközösség elképzelt modelljei is izgatják trójnkat. A Magvető Zsebkönyvtár sorozat a nálunk ts nagy népszerűségnek örvendő frónő. SZABÓ MAGDA: „PILATUS“ című regényét teszi asztalunk­ra. Az Abigél, a Freskó, Az óz nagysikerű szerzője ebben a mű vében is a XX. századi ember belső problémáit feszegeti szee vedélyes női temperamentummal, az allen a világ ellen lép fel, ahol a megcsontosodás és elhi- degülés, a melegséget, Urát nél­külöző életforma kísért. Az ink­vizíció. a „Szent Hivatal“ Spa­nyolországba vezet el minket SOMMERSET MAUGHAM: „ CATA­LINA“ ctmü müve. a kitűnő angol fró „őszikéje“. Egy béna kislány a „csoda“ folytán meggyógyul — tömegek és egyének vakhitén, vallási fanatizmusán, az uralkodó osztályok emberpusztftó önzésén és képmntatásán átlépve, a nép­meséi motívumok, realitás és ir­realitás segítségével — és Spa­nyolország legnagyobb színész­nője lesz. Maugham bölcsen-ked- vesen „játszik“ e regény lapjain, s Catalinát is a hasonlóan játé­kos kadvü olvasók jóindulatába ajánlja. És végül egy nagy fon­tosságú, óriás érdeklődéssel várt mü, A magyar néprajz klasszika sai sorozat új darabja A FINNUGOR ŐSHAZA NYOMA BAN A kötet anyaga kiterjed a ma­gyar őstörténet minden szakaszá­ra, a legtávolabbi korszaktői, a finnugor együttélés korától a honfoglalást megelőző korig. Iz­galmas. szines olvasmány e könyv minden lapja akkor is, mi­kor a rokon nyelvek, rokon né pék viszonyait, a török hatás i doszakát kutatja, és akkor is, ha a magyar nép ugor. esetleg tn rök-tatár eredetéről beszél. (—k—J SAS ANDOR: A koronázó város A főváros krónikásának hátrahagyott alkotása Eseménygazdag születésnapot ünnepelhe­tett volna 1974. január 22-én — Sas An­dor, ha „A koronázó város a bécsi kong­resszustól a nagy márciusig 1815—1848“ című, most megjelent könyvét a kezébe ve­hette volna. A kimagasló tudományos képességekkel széles látókörre] rendelkező tudós kutató, aki több mint fél évszázadon át tevékeny­kedett a magyar irodalom terén, azonban 1962-ben meghalt. A koronázó városról Irt munkája sokáig várt kiadásra. A Madách Kiadó vállalta ennek az értékes várostör­téneti írásnak a kiadását, de az Időközben eltelt évek szükségessé tették az őskéz­irat revízióját. Ezért az eredeti Sas-kézirat és a Kosáry Domonkos, a Magyar Tudományos Akadé­mia Történelemtudomány) Intézetének pro­fesszora által lektorált, jelenlegi kiadvány között különbség van. Az egybevetéskor kitűnt, hogy a címváltoztatással egyidejű leg, bár nem excesszfv szándékú, de je­lentős szövegcsökkentésre, helyenként át- stilizálásra került sor. mely azonban a szerző közölnivalóját hűségre törekvőén megőrizte. A kézirat és a kívánalmak isme­retében állíthatjuk, hogy a szakavatott lek­tori beavatkozás valóban szükséges volt, s a mű megjelentetésének az érdekében történt. A kiadó előszava is erre utal, a­mikor hangsúlyozza, hogy ........ csak a szerző saját anyaga végső formájának kia­lakításáról volt szó, és nem kiegészítések­ről esetleges további adatokkal. Az ere­deti szöveg egyes részeit ugyanis a for­rásanyag alkamazásának egyenetlensége, helyenkénti túlméretezettsége jellemezte. Akadtak olyan szövegrészek is, amelyek azért nem kerültek be a könyvbe, mert mondanivalójukon túlhaladt az idő. Azonban az eredetiség megőrzésének szándéka mellett is a kihagyások, az ösz- szevonások és az átcsoportosítások után, a kézirat szövege jelentősen csökkent. Az eredeti és a lektorált kézirat összevetésé­nél a legszemléltethetőbb a tartalomjegy­zék apasztásának aránya, amely a változ­tatásokat számadatokkal Is kifejezhetővé teszí. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy az eredeti kézirat 17 fejezete és 127 címe közül, a kiadásra került könyv csupán 4 fejezetet és 50 címet őrzött meg. A redu­kálás ebben az összehasonlításban túlmé­retezettnek tűnik, globálisan azonban a teljes szövegnek mintegy egyharmadáté- rintette. A könyf előhangjában Miss Pardoenek, egíy világjáró angol hölgynek a leírásából ismerkedünk meg a diéták városával: „Po­zsony első pillantásra elragadőnak mutat­kozott. Felettünk a nyári égbolt sötétedett, mélyen, a szépséges csillagok ékköveivel kirakva. Ragyogott a holdfény. A folyó ár­ja sebesen húzott el a hfd mellett. A part- menti lámpák csillagként tükröződtek a víz fodrain. A város felett, a magaslaton álló palotaorom kemény körvonalai fehérlőn és élesen rajzolódtak fel a horizonton, elütve a sötét bíborszínben játszó háttértől.“ Az összehasonlítás céljából említjük meg, hogy a szerző lektorálás előtti kéziratában — nem az Elöhangban, hanem a 211. ol­dalon — Miss Pardeonek, a városról alko­tott első impresszióit más szóárnyalatok- kai olvashatjuk: „Pozsony - első pillantásra elragadőnak (charming) mutatkozott. Sö­téten, mélyen, szépségesen kéklő csillagok ékköveivel kirakva, holdfényben ragyogón. A folyó sebes árja gyors ritmussal húzott el a híd mellett, a partmenti lámpák so­rát, mint meteorokat rengette a víz fodra­in. A város feletti magaslaton álló palota- sor kemény körvonala! fehérlőn és élesen rajzolódtak fej a horizontra, elütve a sö­tét bíborszínben játszó atmoszférától.“ Természetesen nem Miss Pardoe kétféle látásmódjáról, hanem Sas angol szövegfor­dításának magyar átstilizálásáről van csu­pán sző. E két — átcsoportosított — rövid szövegrészlet összevetése: akár a mono­gráfiában történt lektori beavatkozások hozzávetőleges mértékéül is szolgálhatna. Amit Miss Pardoe nem figyelt meg a vá­rosban, annak megtekintésére meghívja ol­vasóit Sas Andor. A városnézést egy kép­zeletbeli sétakocsin tehetjük meg. A kép, amelyet ezzel az írói „fogással“ elénk va­' vw. ' >jvX;§ ‘V rázsol a szerző, teljesnek nem mondható, de kuriozitásán, szlnességén kívül jelen­tősen hozzájárul a mai főváros történeté­nek sokoldalúbb és mélyebb megismerésé- . hez. ^ Az egyes fejezetek a város gazdasági és társadalmi életével, önkormányzatával, a várost érintő politikai eseményekkel, e kor | neves városlakóival, vendégeivel, a ko-ronä- j zó város művelődést viszonyaival, sazezek­hez az évekhez kapcsolódó más érdekessé­gekkel is foglalkoznak. A monográfia írója számos érvvel bizo­nyította. hogy a város fennállása óta — bár sokszor került nagy történelmi esemé- j nyék sodrába, de — 1815—1848 között, elő- ! ző históriájánál is mozgalmasabb időket j élt át. Ebben az időszakban fejeződtek be ugyanis a napóleon! háborúk, alakult meg a Szent Szövetség, kezdődött a reformkor, s ekkor ért be a aagy március viiágsza- badságot akaró gondolata. Sas szerint: „A város a XIX. század első felében hamarább talál kapcsolatot a for­galom és a kereskedelmi élet modern á- ramlatalval, mint az újjáformálődő Ipari termeléssel." Nagy eseményt jelentett a város életében a dunai gőzhajőzás megin­dulása, majd az úgynevezett vaspálya meg­nyitása. 1840-ben megépített első Itteni vasút még lővontatású volt, de a pályáját már úgy építették, bogy gőzmozdony is közlekedhessen rajta. Erre csak 1848-ban került sor. Ekkor azonban ezt a szenzá­ciót is háttérbe szorítják a forradalom évé­nek azok a mozgalmas eseményei, ame­lyekre Sas Andor — a nagy hozzáértéssel megírt monográfiájában — már csupán u- tál. Befejezésül a szerző „Egy biedermeier gyermekkor emlékei“ címen, a városból tá­vozó Ferdtnánd von Lütgendorfr festőmű­vész fiának Gottfriednek a szülővárosától vett búcsúját örökíti meg. „E fiú utóbb, mint a skandináv költészet Jeles tolmácso- lója szerzett magának a német irodalom­ban nevet. Most azonban, mtnt szüleivel útban Würzburg felé Linzbe ért. virágot szed, csokrot köt, és azt a linzi hajóhíd közepéről a Dunába dobja, hogy utolső üd­vözletként vigyék a habok gyermekkorá­nak elhagyott paradicsomába, Pozsonyba ... Lütgendorff maga adta a címet Gyermek­korom paradicsomából annak a naplójának, amely... 1909-ben látott., nyomtatásban is napvilágot. A naplő.., megható hűség- nyilatkozat azon város és táj iránt, ahol a szerző első, felejthetetlen benyomásait szerezte.“ Az ifjú Lütgendorff távozása ti­tán sem felejtette el szülővárosát. „1849- ben Wtirzburgból aggódva figyeli a ma­gyarországi eseményeket.“ 1893-ban halt meg Bécsben. „De nosztalgiával, öregen, u- tolsó éveiben is egykori gyermekkorára, az elveszett paradicsomra emlékszik, a bie­dermeier kori Pozsonyra.“ Ez az embersors arra az asszociációra késztet, hogy Sas Andornak is talán fiatal évei, a kényszerből elhagyott szülővárosa juthatott eszébe, amikor ennek a megkü­lönböztetett szeretette) írt monográfiájának ezeket a sorait papírra vetette. A szerző a koronázó város 1815—1848 között lezajló mozgalmas történetének a megírásához nagy tömegű anyagot gyűjtött össze és dolgozott fel. Hagyományaihoz híven ezzel a művével ts a nemzetközi kulturális együttműködés szüksége.sségének a hirdetőjévé vált. Most sem merült el ön­célúan a múlt világának kutatásaiban, ha­nem kereste a közeledést, a kölcsönös szellemi hídépítés lehetőségeit. Törekvései — a közös kapcsolatok bemutatásában — arra irányultak, hogy a tudomány vilá­gosságával árassza el azt a homályt, ame­lyet ennek a kornak osztályérdekei, erő­södő nacionalizmusa és fajgyűlölete te­remtett, s amelynek a végleges kiirtása nem csupán jelenünk, hanem a jövőnk fel­adata is lesz. Bár a szerző egy viszonylag rövid korszakról nyújt képet, témaválsztá- sa mégis szerencsés, mert a nagymültú vá­ros történetéből — jő érzékkel — éppen azt az Időszakot választotta ki, amely nemcsak olvasmányélményt nyújt, hanem okulásul Is szolgál korunk embereinek. tor. Párkány Antal V t FIATALOK KÖNYVTARA j Sas Andor fényképe abból az időből amikor a könyvén dolgozni kezdett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom