Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-25 / 26. szám
sárban világosan kivehetők az abroncsok nyomai. Matuška nem vár tovább, elindul a túlsó partra. A bakancsával tapogatja ki a szemközti parton a kijáratot, aztán mutatja, hogy minden a legnagyobb rendben van. Lelkesen törtet vissza és szó nélkül a kormány mögé ül, és lassan leereszkedik az autóval a folyómederbe. Vlado egy darabon mellettb szalad. — Hallod, ne menjünk ml is veled? — Ha elakadnék, toljatok meg — hajol ki az ablakon Matuška. m. — Itt aztán kereshetjük a gázlót — szólalt meg Kadlec, hogy véget vessen a beszédnek. — Segoviánál egyszer csináltunk egy hidat. De a műszakiak csinálták, és volt hozzá vercajguk is. Ennek az öreg tragacsnak meg redukált sebessége sincs — mondta Fakír. — Ha lenne, jó lenne. Scha- ner úrnak azonban csak a szalámi szétfuvarozására kellett — jegyezte meg Kadlec, megállt, széttárta a karját, majd újra leengedte, már nem bízott benne, hogy az autókkal átjutnak a túlpartra. Végül ts találtak egy gázlót. Az első teherautó sofőrje, Matuška, mindnyájuk közül a legkisebb és a legzümökebb, feltűrte a nadrágja szárát, és belegázolt a folyóba. Lépésről lépésre tapogatta ki patkóit bakancsával a folyó köves medrét. A többiek a parton álltak vagy letelepedtek egy-egy sziklára, és onnan figyelték minden mozdulatát, mintha valami világbajnoki döntőt figyelnének. Matuška egyre beljebb haladt, a lába csúszott a simára koptatott köveken, de a víz még mindig csak térdig érte. Amikor már úgy érezte, hogy elérte a meder közepét és a kiváncsi nézősereg választ vár a ki nem mondott kérdésre, megállt, a kezét csípőre tette és azt mondta: — Itt sikerülnie kellene. A víz nem mélyebb sehol se fél méternél. — És a sziklák? — kiáltotta Fakír. — Itt nincsenek. Ezek itt csak a szerteszét repülő pillérek darabjai. Dobj be egy karót! Kerubin beszalad az erdőbe. Egy pillanatra eltűnik a fák közt, de rövidesen visszatér egy száraz ággal a kezében. Rálép az ág végére és eltöri, és már lohol is vissza. A meder szélén megcsúszik és mindkét lábával a vízbe lép. Nyújtja a karót, de Matuška messze van, nem éri el. Ekkor Matuška fölött a vízbe dobja a karót. Matuška egy darabig a karóval szurkálja a vizet, mosolyog, elégedett, de Vlado hirtelen a túlpartra mutat: — Nézzétek csak! Hiszen a- raott ni, sínek vannak. Nézd csak, valaki arra az erdei útra már átment. Matuška a botra támaszkodva vizsgálgatja a túlpartot. Huhú, mennyien mentek már itt át! — Lóháton — mondja Kadlec hitetlenkedve. — Nem, teherautókon is. A Ahogy az autó a folyómederbe ér, magasra fröccsen a víz< A hátsó kerekek kis ideig jajgatva egy helyben forognak, s az autó úgy rázkódik, akár a vizes kutya. A parton álló férfiak oda ugranak, és erőlködve segítenek a motornak. A kerekek hirtelen megkapaszkodnak. Sárdarabok fröccsennek a partra, s az autó eiin- dul. A motor vijjog, Matuška vágtat a túlsó part felé. A part itt nem meredek. A kerekek megkapaszkodnak, és az autó máris fönt van a parton. Csak az erdő alatt áll meg, az úton. Matuška kiugrik a fülkéből, s örömében magasba emeli a karját. A fülke nyitott ajtaja idé-oda himbálózik. — Ez sikerült! — kiált át a folyón. — Ügy ment, mint a karika- csapás — dünnyögi Fakír. — De ha úgy ott maradt volna a mederben... — Csakhogy nem maradt ott. No, és gyerünk, kérem a következőt. Gyere Boőek. Mutasd meg neki. hogy kell ezt csinálni. Boőek teherautója a második a sorban. A motor már jár. Boőek megköpi a markát, gázt ad, beteszi az egyes - sebességet, s az autó néhány méterrel lejjebb szalad attól a helytől ahol az első kocsi átkelt. Bátran halad-, teljes gázzal. Boőek tudja, hogy nagyobb sebességgel kell a mederbe leereszkednie, ha nem akar ottragadni. Bár a meder itt nem annyira sima, a part azonban nem olyan meredek, mint ahol az előző kocsi átkelt. Boőek megmarkolja a kormányt. Aztán kihajol a fülke ablakán, s a hátsó kerekeket figyeli. Egy helyben forognak. — A fenébe... eddig egészen jól ment... — kiáltja. Mintha a kifakadása segítene, a kerekek hirtelen megkapaszkodnak, a motor most e- gyenletesen búg, s a forró kipufogó cső körül fehér pára terjeng. Az autó azonban megy. Csak a meder közepén akad el újra. A kerekek megint üresen forognak. Boőek kihajol a kabinból, az arca vörös, izzadt, de tovább kísérletezik. Hiába. — Gyertek, megtoljuk — mondja Fakír. Kadlec ott áll a maga autójánál, onnan jártatja a száját: — Vár], hadd próbálja meg még egyszer. Figyelj ide, Boőek, lassan, érted, lassan indulj, hogy a kerekek ne csúsz- szanak meg... — Még hogy van, aki tanácsokkal ellát! — Arra vigyázz, hogy a kerekek ne csússzanak meg — kiáltja Fakír Boőeknak. — Ha ilyen jól tudjátok, akkor gyertek és üljetek ti a kormány mögé. Ti, nagyokosok! Az autó még egyszer nekirugaszkodott, de aztán annyira lesüllyedt, hogy többé nem mozdult. A víz örvénylett a kerekek körül. — Gyertek, megtoljuk — a- jánlotta Kadlec. — Várj, az én cipőm már a- múgy is vizes — mondta Kerubin és belegázolt a folyóba. Amikor már bokáig vízben állt odakiáltott Boőeknak: — Várj, ne kínozd! Mindjárt segítünk a lovacskáidnak. Elől Kerubin ment, mögötte Fakír és . két-három lépéssel mögöttük a többiek. Kerubin már térdig Jár a vízben, amikor a sofőr, újra megpróbált kijutni a kátyúból. Az autó a- zonban ahelyett, hogy előre ment volna, még inkább keresztbe fordult a mederben. Boőek azonban nem adja fel a harcot. Kerubin vagy tíz lépéssel jár Fakír előtt. A víz már térden fölül ér, amikor a kerekek újra forogni kezdenek, majd az autó hirtelen nagyot rándul, és elindul a túlsó part felé. — Ez igen, látod...! — kiáltja Kerubin nevető arccal. Futásnak ered, mintha az autó akarná utolérni. Nézi, hogy ugrabugrál a köveken, . mint e- melkedik a hátulja a magasba, de most mintha túl magasan lenne. A hátsó kerekei már a víz fölött látszanak, s a mederből r szökőkút tör a magasba. Ez nem létezik, ilyen magasan, gondolja Kerubin, de abban a pillanatban óriási robbanás dördül végig a völgyön. — Az istenit, akna...! — kiált Tel Fakír. Többet nem mondhat. A folyó vize átcsap a fejük felett. Megint csend szakad a völgyre, csak a madarak csiripelnek, de ki hallgatja őket?... 3 — Nesze, tedd még ezt a kabátot is a feje alá. — Hozzátok a hordágyat. — Óvatosan, óvatosan, ne mozgassátok. — Így nem tudjuk magunkkal vinni a hegyekbe. — Kórházba kellene szállítanunk. (Folytatjuk) t KAREL HOUBA: 1 GYILKOS F elriadt álmából. Az előszobából zuhogás és dobogás hallatszott be a falusi ház szobájába. Dobogás, tompa Ütések zaja, káromkodás és egy rövid nyüszítés. Felült az ágyon, és Ijedten bámult a sötétbe. Kint a zaj hirtelen elhalt, kinyílott az ajtú, és a férje jelent meg széttárt karokkal. — Az Istenért, mi történt? — mondta ijedten az asszony. A férje nem válaszolt. Becsukta maga után az ajtót, a sötétben a mosdóhoz botorkált, és a felesége hallotta, amint vizet önt a mosdótálba és a két kezét mossa. Lecsúszott az ágyról és villanyt gyújtott. — Oltsd el. — vakkantott oda a férje. Nem oltotta el. A férje mögött állt, és tekintete a mos dútálra siklott, hirtelen a szájához kapta a kezét. A víz véres volt. — Te meg. .. — Megöltem, csak mondd ki — az asszunyhoz fordult, kezét leengedte, a víz lecsöpögött a padlóra. — De mit tett neked? — Ne járasd a szadi — Gyűlölted, mert nem volt a tiéd? Mert nem vonzódott hozzád? Miért is tette volna? A férfi félrelökte az asz- szonyt, és lezuhant egy szék re. Felemelte az asztalon álló sörösüveget és nagyot húzott belőle. Az asszony a szemközti székre ölt le, és nem vette le róla tekintetét. — Miért csodálkozol? Szükségem volt valakire, ha már nekünk nem leheli gyerekünk. A te hibád volt, nem az enyém, hazajöttél, azután besompoly- gott, mint a tolvaj, csak hogy ne lásd. Félt tőled. Mért volt az utadban. Hiszen messze elkerült. A férfi cigarettát húzott elő a kopott bőrzeke zsebéből és rágyújtott. A gyufásskatulyát az asztal szélére dobta, és az onnan leesett a földre. Mélyet szívott a cigarettából. egy pillanatra elfogta a köhögés, majd ismét jót ivott a sörösüvegből, és mereven bámulta az asztal lapját. — Nem bántad meg? — szakította meg az asszony a nyomasztó csendet. — Jobban szeretted, mint engem, — mordult fel a férfi — amint megjelent nálunk éreztem, hogy szereted. — Miért csodálkozol? Szükségem volt valakire, hisz nekünk nem lehet gyerekünk. A te hibád volt, nem az enyém. Egy asszonynak meg kell valakivel osztania a szeretetét. — Csirkefogó! Es én semmi vagyok? Az asszony a férfira emelte a tekintetét. Vöröses haja he mályosan csillogott a villanyfény gyér sugaraiban, durva henteskeze mozdulatlanul fe- küldt az asztalon. Émelygés fogta el az asszonyt. Elfordította a fejét. — Éppen olyan magányos volt, mint én — mondta halkan — együttérzést keresett, simogatásra vágyott. Mindig együtt voltunk. Eljárt velem a faluba bevásárolni, játszott a gyerekekkel, boldog volt Itt nálunk. Igen, — sóhajtott tol keserűen — boldog volt. Tudod te egyáltalán, mi a boldogság? Csak tőled félt. A- mint meglátott, elbújt. — Csirkefogó volt — ismételte a férfi mérgesen. — Miért tetted? A férfi felnézett. — Egészen más volt Itt minden, mielőtt ide jött hozzánk. Mindig a küszöbön álltái és vártál engem. Nem így volt? Nem válaszolt. — Hallgatsz. Nekem van igazam. Így volt — ökölbe szorította a kezét — de azután már csak ő volt. Nem én, ő. Én csak egy jött-ment lettem, ö volt otthon. Mit tudtál róla? Hiszen most sem tudod, hol élt azelőtt, mi volt a neve, ki űzte el... — Éppen ezért — mondta az asszony — éppen ezért, mert semmit sem tudtam róla, csak annyit, hagy szüksége van otthonra, kívánja a szép szót, a simogatást. Tud tani, hogy sok rosszat élhetett át. Ezért fogadtam be. Érted már? — Nem, — vágott vissza a férfi keményen — nem értem, és nem is akarom megérteni. De ha érteném is már késő. Vége van. Felállt. — Gyere — mondta durván — segítsd elhúzni. Kivisszük az udvarra és én elásom. Az asszony kelletlenül állt fel. — És ha valaki keresné, mondjuk a gyerekek, akikkel játszott mond, hogy elment. Visszament oda, ahonnan jött. — Az asszony nem válaszolt. — Az én kedvemért mond ezt! Kimentek az előszobába. A szobából kiszűrődő fény. egy a földön elterülő, szétvert ko- ponyájú juhászkutyát világított meg. ' Ford. —h— • „Történet“: Ha ideje engedi, látogasson be szerkesztőségünkbe és hozzon magával írásokat is. A Történet ugyanis tehetsége megítéléséhez, nagyon kevés. Keveset markol, keveset is fog. A tanácsunk: Többet, jobban, mélyebben! • „VÉGH“: Verseiből elsősorban a mélyebb, súlyosabb gondolatokat hiányoljuk. Hiányoljuk továbbá a színt, a költői ízeket, az e- gyedi látás megísmételhe- tetlenségét. Amit ön leír, többnyire felszínes, prózai szócséplés. Nézzünk egy példát: / Beborult a menny- bolt. / Komor felhők vonulnak az égen, / komótosan. / Várom a záport. / Arcomba csap az esti szél, / langyosan. / Már csorog Is, / bizony.. / Majd zuhog, nagyon. / stb. Ez Így kevés. Olvasson, s idővel jelentkezzék újra! • „Alice“: „Vaň az egyszerűségnek egy fajtája, a- mellyel sokan hadilábon állnak. Ez az úgynevezett „gazdag egyszerűség“, a „bonyolult igazság“. .. .Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hopv mindig az éppen aktuális tartalom, az aktuális kifejezni való kívánalmai dönthetik csak el, hogy valamely kifejezés egyszerű, pontos, teljes, egyszóval szükségszerű-e. Aki pontosan kifejezte a maga bonyolult mondanivalóját, az egyszerű; aki a szavak mellé fog, az a maga szimplicista tartalmában is kusza és körülményes. Az igazi nagy költők egyformán írtak egyszerű és bonyolultan egyszerű verseket. .. .Ami legjobb. az mindig egyszerűbb minden más megoldásnál — a költészetben a szavak titokzatos megelevenítő ereje mellett ugyanaz a gaz daságosság uralkodik, a- mely a természet formáiban, a matematika képleteiben és a logikai meghatározásokban.“ — mondja Szabó Lőrinc. Jó lenne, ha a fentieket figyelembe véve újra elolvasná a verseit. Hisszik, hogy ezután kevesebb ilyen sort ir le: / Kifelé szomorúfűz ! Légpárnás jaj! / Kő-Krisztus megfeszítve / Meddig még? / stb. Lehetőleg ne sokáig, mert ez így csak nyers dadogás! Egyébként verseiben számos jó képet, sort is találtunk. Válasz a Büszkeség vagy boldogság? című levélre Nagyon nyugtalanul olvastam a leveledet. Szeretnélek megérteni, sajnos ez csak részben sikerült. Nem ismerem a fiatalembert. Örömmel venném tudomásul, hogy megváltozott, hogy ma már teljesen másként gondolkodik, mint annak előtte, de fogalmam sincs róla, vannak-e erre olyan bizonyítékaid, amelyek meggyőznék a szüléidét is, akik hat éve ismerik a fiüt. Lehet, hogy a szüleid valóban elfogultak vele szem ben, amióta elhagyott, de az is lehet, hogy józanabbul szemlélik a történteket, mint te, s joggal féltenek. Leveled szerint a fiű éveken át azt állította, hogy szeret és féltékenyen őrzött más fiúktól — majd simán, minden magyarázat nélkül cserbenhagyott. Most ismét azt állítja, hogy szeret, de ki tudja, nem szolgál-e majd újabb meglepetéssel? Én a te helyedben nagyon óvatos tennék ezek után. Az sem derül ki a leveledből, hogy miért hagyta ott a feleségét, mi az a nagy csalódás, ami „jó lecke“ volt neki. Leveledből csak a tó csalódásodról értesültem közelebbről. Tudom, hogy hat éven át elbűvölt szép szavaival, és végül váratlanul faképnél hagyott. Ha ebből a csalódásból nem vontad le a tanulságokat, akkor ismét csalódás érhet. Sajnálom, hogy ezzel a véleményemmel elszomoríta- lak, de rossz tanácsadó lennék, ha elhallgatnám őszinte véleményemet. Lehet, hogy tévedek, amikor ilyen szigorú véleményt mondok, de csak a leveledben közölt tényekből indulhattam ki. Mint Idősebb és tapasztaltabb asszony nem vagyok annyira rabja az érzelmeimnek, mint te, de elfogultságra sincs okom, mint a szüleidnek. A szerelmes lánynak a vágyálmai és óhajai mellett a józan észre is hallgatnia kell. A józan ész pedig azt tanácsolja: ne azon törjed a fejed: „Büszkeség vagy boldogság?“ A büszkeségnek szerintem ehhez semmi köze. Elég, ha a boldogságra gondolsz. Megbízhatatlan ember mellett azonban miféle boldogságot remélhetsz. Bízom benne, magad is elgondolkodol ezen, és megtalálod a helyes választ. Sok sikertl Egy fiatalasszony Válasz a Megalázott című levélre Saját tapasztalatból állíthatom, hogy nem kell mindent elhinni, amit az emberek beszélnek. Akármit mond is a szomszéd néni,, nem lehetsz benne biztos, !gaz-e, vagy csak pletyka, hogy a falutokba került fiatalember rosszul él a feleségével. Lehet, hogy rendezett családi életet él, boldog, s ezért nem kívánja kapcsolatotokat. Azért írom mindezt, mert én Is átestem hasonló helyzeten. Tavaly beleszerettem a főnökömbe, aki nős, két gyermek apja, és nagyon rendes ember. Amikor észrevette, hogy közeledni próbálok hozzá, viszszautasított. Igaz, nem durván, hanem nagyon finoman. És én rögtön megértettem: bármennyire is 'szeretem őt, máshol kell keresnem a boldogságomat. Azt ajánlom, ne ringasd magad álmokban. Ha a fiatalember visszautasított, bizonyára megvan rá az oka. Különben örülj, hogy így történt, mert-a legtöbb fiatalember szívesen bocsátkozik kalandokba. Nem törődnek azzal, hogy a lányokat mekkora bajba sodorják, csakis a saját kedvtelésükre és élvezetükre gondolnak. Ha Ilyen fiatalemberrel akadtál volna össze, akkor néhány hétig boldog révületben éltél volna, aztán jött volna a csalódás. Annál is inkább örülj, hogy nem így történt, mert azt írod, hogy a fiatalember goromba. Feltételezhető, hogy az ilyen goromba ember alkalomadtán nemcsak a feleségéhez lenne goromba, hanem máshoz is. Például az is feltételezhető, hogy a legelemibb udvariasságról is megfeledkezik, ha sokat leszel a terhére. Minél inkább ajánlgatod neki a közös programokat, annál kevésbé leszel vonzó számára. Vigyázz, mert az Ilyen ember arra is képes, hogy nyilvánosan megszégyenítsen! Bár azt állítod, hogy boldoggá tudnád tenni, én mégis óvatosságra intelek. A boldogsághoz kölcsönös, felelősségteljes, komoly érzések kellenek. Az ilyen egyoldalú fellobbanás boldogságot nem, de annál több bonyodalmat ígér. Jobb, ha nem emészted magad. Saját tapasztalatomból mondhatom, hogy később, érettebben és tapasztaltabban, szerencsésebben kiválaszthatod majd az a független fiút, aki különösebb rábeszélés nélkül is hajlandó viszontszeretni. Ehhez azonban az kell, hogy többet járj társaságba és szórakozz más fiatalemberekkel is. Remélem, hogy csakhamar megtalálod az igazit s mellette a gondtalan és teljes boldogságot. Judit V
