Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-25 / 26. szám
6 új ifjúság A mire ezek a sorok napvilágot látnak, a világbajnoki küzdelmek talán már az elődöntőkig Jutottak. Sajnos, lapzártunkkor csak az első forduló ért véget. Ezért olvasóinkkal ismertetjük Zsolt István írását, aki a helyszínen figyeli az e- seményeket. Egyszeri 90 percből senki nem ítélhet csalhatalanul a végső kimenetelre. A csoportelsőket, de akár a most Induló hét e- seményeit Is nagy hiba lenne „előre látni“. Mégis bizonyos Jelek határozottan bontakoznak ki a láthatáron. Az első egy fura hagyomány további erősödése: 0:0, a londoni, a mexikói világbajnokság indulásán és 0:0 most, a nyitányon Is. De nemcsak az eredmény,'hanem a várakozástól messze elmaradó színvonal Is lassan hagyományossá merevedik. Az ünnepi nyitány már-már. kötelező unalmát kivétellel a többi mérkőzés híven követte. Ügy tűnik, hogy stílusban, korban, temperamentumban még egymástól oly távolállő csapatok is egyformán begörcsölnek, ha négyévenként megszólalnak a fanfárok. Nvtíván csak eggyel magyarázható ez: a VB-stresszel! Ogv látszik a lámpaláz olyan természetes velejárója ennek a seregszemlének, mely felette áll rutinnak és edzettségi állapotnak, prémiumnak és hazafifii érzelmeknek egyaránt. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez a „VB- görcs“ éppen a csapatok mérkőzésein ért el a tetőpontját, tehát az első fordulóból nem kell tűi határozott következtetéseket levonni. Nem lenne helyes — mondjuk az NSZK Chile ellen vívott nívón aluli 90 percében túlságosan belemerülni. Gondoltunk csak a 1966-os londoni nyitómérkőzésre, ahol az ugyancsak nagy favorit házigazda ugyancsak szánalmas bemutatkozás után a közönség füttykoncertje közepette szenvedte végig a nyitányt, hogy két hét múlva u- gvanott diadalmámorban vonnllon he a sporttörténelembe. ALOMKOR-FUTBALL Látni már további összefüggéseket Is. A dél-amerlkat labdarúgás nagyon mérsékelt sikerű startjára gondolok — bevallom némi megnyguvással. Gyenge bemutatkozások — Argentína, Brazília, Chile, Uruguay 2:8 gőlaránva midössze egy pontot kapart ösz- sze. A második körben számszerű eredményük nyilván Jobb képet mutat majd, repertoárjuk azonban — attól tartok — aligha fog megváltozni. Amit eddig láttunk tőlük, pompás labdakezelés — ©mögött nyilván rengeteg munka van — és a labdarúgás legpasszívabb elemeinek bemutatása. Csigalassú támadásépítés, előrenyomulás csak centiméterenként, a hosszú labdák mellőzése, a szélsőjáték elhanyagolása... Minél több lábon ácsorogjon a labda, minél kevesebb előrehaladással. A legszentebb cél pedig az altatás. Elaltatni ezzel a szerencsétlen antlfutballal az ellenfelet, a labdát, a kapufát és akarva-akaratlanul a nézőt is. Ez a álömkór-futbalV ez a hálókocsi-labdarúgás, sajnos mind nyomasztóbb módon viszi kátyúba már az európai klubok Jó részét is. Ezen a rossz Irányba vivő gyalogúton kell, hogy Jelentsen élesen keresztbe mutató mérföldkövet a X. világbajnokság. Az eddig látott dél-ameríka! vergődés komor felkiáltójel, a hollandok bemutatkozása viszont a kivezető út nagyszerű fáklyafénye lehet ehhez. AZ alap Itt Is a tökéletes labdakezelés, a hibátlan erőnlét és a pontos emberfogás. De a többi aztán egészen más, egészen új, pontosabban valami elfelejtett régi Izgalom friss feltámasztása. A védő féltér gyors átjátszása, rengeteg pontos cseles labda és a szélsőjáték magasiskolája. És a lényeg: támadás, támadás minden mennyiségben. A két német csapat rövidesen biztosan feljavul, és a maguk módján ezt a futballt játsszák majd. A hollandok pedig napra készen hozták formájukat. Izgalmas, modern, szórakoztató volt a Játékuk, gólokat is lőttek, persze hogy a közönségnek örömet okoztak vele. Önfeledt játék De nem az övék a meglepetés babérja. Ez a kitüntetés az állandó vicctéma csapatot, Zairét Illeti. Pontot nem szereztek, gólt nem rúgtak. Ezen talán nem Is kell nagyon csodálkoznunk, gondoljuk meg, nemcsak a labdarúgás rafftnált nemzetközi poklával találkoznak először fennállásuk óta, furcsa zászlójukkal a nemzetek nagy családjában Is csak első, botladozó lépteikkel jelentkeznek, de Zairét ez nem zavarta. Dk fiatal, njmlatlanságuk érvelt hozták . csak el. Támadó kedvüket és a játék végtelen örömét, lgv aztán városszélt grundok rég elfelejtett önfeledt hangulata lebegett a mérkőzés folyamán a stadion fölött, pillanatok alatt felidézve a nézőkben gyerekkoruk legszebb emlékeit. JÖZSA ÉS BIČ0VSKÍ A labdarugó-liga idei évfolyamában ismét Józsa László a Lokomotíva Košice kitűnő csatára bizonyult a legjobb lövőnek, bár a „királyi trónus“'ezúttal megosztotta a teplice! Bičovskýval. Józsa nemcsak a legtöbb gólt rúgta: ő nyerte el a „legaktívabb csatár“ címét is. Ezt a versenyt a prágai „Gól“ c. szaklap hirdeti meg é^- ről évre, és nemcsak a gólokat jutalmazza pontokkal, hanem azokat az átadásokat is, amelyek nyomán gól születik. Kép: Józsa a gólkirálynak kijáró hatalmas, huszonöt kiló súlyú kupával. ]. Egy forradalmár, akit úgy hívnak: "IW Whff'11 MMPBBgSyaraBMj V. SZTRONGIN: Jozef Vengloš, a Slovan Bratislava edzője úgynevezett szürke labdarúgó volt. 1955-ben tagja volt a bajnokságot nyert brattslaval együttesnek, és egyszer a „B“ válogatottságig vitte. Ezek voltak legnagyobb sikerei aktív futballista korában. Szinte mindenki Ismeri a legfőbb jellemvonásait „fedezet-korszakából“: lelkiismeretesen küzdött az utolsó sípszóig, nem volt durva, tormája általában kiegyensúlyozott, volt, gyakran eredményesen szerelte a csatárokat, labdái használhatók voltak. Nem tudott öt-hat csel után gólt lőni, nem volt félelmetes lövő, sem fejelő. Ez volt Vengloš, a játékos. Vengloš, az ember viszont még 1áté- kos korában megsejtette, hogy az élet nem fejeződik be azután, bogy szegre akasztja a cipőt. Elvégezte az egyetemet, sőt, állandóan képezte magát azután a kenguruk földjén alaposan elnié- edzöi képesítést, tanársegéd letl a tanszéken, cikkel jelentek meg a lapokban, szorgalmasan figyelte a külföld! szaksajtót, és természetesen a gyakorlatban is kipróbálta munkája új módszereit. Amikor Ausztrália edzőt kért Csehszlovákiától, Veglošnak jól jött akkor még csekély angol tudása, amelyet aztán a kengrurk földién alaposan elmélyített. Tulajdonképpen Ausztráliában kezdődött a sikersorozata, és most, a világbajnokság színhelyén, az NSZK-ban, ahol mint megfigyelő vesz részt, bizonyára örömmel látja, milyen fejlődésen mentek át azóta is egykori tanítványai. Ojabb sikerét a VSS Košice együttesével érte el. Ezt a jóképességű csapatot csaknem a bajnoki címig tutatta. Gyakran nézem, Košlcén (Kassa) és Bratislavéban Is edzéseit; korszerűség, ésszerűség, céltudatosság a lellemzOJUk. Nem kétséges, hogy ha Vengloš még egy évet tölt a VSS-nél, ez a csapat megnyeri a csehszlovák bajnokságot! Miért forradalmár Vengloš? Miért ö- rülünk, hogy éppen az ő vezetése alatt nyerte meg a Slovan a bajnokságot? Forradalmár elsősorban azért — hazai viszonylatban, persze, — mert a legkorszerűbbet, a legújabbat nemcsak szajkózza, hanem azonnal ki Is tudja próbálni a gyakorlatban. Vezetése alatt nehezek az edzések, de játékosak. Még a hasizom-fejlesztő gyakorlatokat is labdával végzik a játékosok! Vengloš úgy korszerű, hogy mindig a hazai lehetőségekre épít. Az első ember az edzők között, aki felismerte a Magas-Tátra Óriási előnyeit, aki jól tudVENGLOŠ (ÖRÜLÜNK. HOGY A SLOVAN BRATISLAVA NYERTE A LABDARŰGÖ- BAJNOKSÄGOT) ja, hogy nemcsak a tiszta magaslati levegő, hanem az annyira őhajtott csend és zöld hózza olyan állapotba játéko-» salt, amilyen kívánatos. Külföld után csak akkor sóhajtozik, ha tanulmányutakról és nagy ellenfelekről van szó. Mindig Is vallotta és vallja, hogy nem szégyen a jobbtői tanulni. járt Angliában tanulmányúton, könyvnyl tegyzettel a hóna alatt tért Ili® ■o 9 O vissza, mert minden Idejét a pályákon töltötte és nyelvtudása révén szinte azzal kötött kapcsolatot, akivel akart. Vengloš mosolygó, ]óindulatú, letté- rulkoznl akaró ember. Nem hiú, nem féltékeny másokra, mert tudja, hogy az igazi sikerek alapja az együttműködés. Mintha kisütne a nap, amikor belép az öltözőbe. Mindenkihez van szava, min* denklnek Igyekszik segíteni. Szeretné, ha játékosa! pályafutásuk befejezése u- tén, az életben is megállnák a helyűket. Tanulásra buzdítja őket, hajlandó módosítani az edzéseken, csakhogy fiat az Iskolában Is jól szerepeljenek. Vengloš vérbeli sportember, nem híve az alkoholnak és a dohányzásnak. Műszerei segítségével mindig meg tudja állapítani, ki az, aki „csal“, és az ilyen labdarugó lassan ki Is hull a keretű, mert amúgyis képtelen a komoly edzéseket összhangba hozni az életmódjával. Forradalmár Vengloš azért, ts, mert Csehszlovákiában az első olyan edző, aki igazi csapatmunkát (teamwork) teremtett még a klubon belül. Ez csakis úgy vált lehetségessé, hogy tiszta és nyílt légkör alakult ki munkatársai és közötte. A csapat orvosa és Obert edző egymást segítik és nem „tűrjék“ Veng- lošt módszereiért, mert hisznek benne. Bíznak abban, hogy amiért dolgoznak jó ügy és tudományosan megalapozott. Hány más egyesületben alkot külön kasztot a vezetőség, az edző, az orvos és a játékosoki A Slovanban ez nem így van, reméljük, mindvégig ilyen légkörben lehet folytatni. És ez a megállapítás persze nemcsak a focira érvényes! Vengloš jó szakember Is, nemcsak pszichológus. Nézzük, milyen Is bajnokságot nyert csapata, amely a BEK hazat képviselője és a válogatott gerince. Határozottan megállapíthatjuk, hogy a Slovan megérdemelten nyerte meg a .bajnokságot, egy picivel jobb volt, mint a többiek, mérkőzésröl-mérkőzésre javult. Egészen bizonyos, hogy a követ- kezö Idényben még jobb lesz, hiszen Vengloš szerint a munkának csak az első Szakaszát hagyták maguk mögött a „kékek . A védelem kiváló. Vencelről nem kell külön hangsúlyozni, milyen kapus, Pl- varník extra klasszis, Gőgb márts válogatott kerettag, Ondruš válogatott A csatársorban az öregedő Jokl és a rokonszenves Svehlík átlagon felüli képességekkel rendelkeznek, ez a csapatrész lőtte egyébként a legtöbb gölt a ligában. Nem titok, hogy a bajnokcsapat legsebezhetőbb pontja a középpálya. Két, áltagon felöli, afféle Szlkora-szerd játékos legalább ötven százalékkal növelné az együttes „hatásfokát“. Akkor nemzetközi szinten Is komoly sikereket érhetne el a Slovan. Természetesen lehet, hogy kedvező sorsolás esetén pEK-ben Is kellemes meglepetéssel gál összetételben Is. a sznlMINT EGY BAJNOK Örülünk, hogy a Slovan nyerte az 1- det bajnokságot. Egy ilyen embernek, mint jozef Vengloš, mindig szurkolunk! BATTA GYÖRGY Mint egy bajnok — Most új módszereink vannak — mondta Genka szüleinek az ifjú műkorcsolyázók edzője. — Mindent új módon csinálunk. Ezért azzal fogjuk kezdeni, hogy megtanítjuk a fiúkat esni. — Mire? — csodálkozott az anyja. — Az én fiam jól korcsolyázikI — Hogy ne féljen leesnt akkor, amikor már ugrani fog— Vagy úgy. Akkor hát rajta. Ha stkerül — egyezett bele a papa és arra gondolt, hogy Genkát nehéz lesz megtanítani leesnt. Es valóban: az edzó hiába kínlódott vele egész héten át. Genka ahelyett, hogy lepottyant volna, minden e- gyes edzés után biztosabban korcsolyázott. — A fiacskájuk meglehetősen elmaradt a többi tanítványom mögött — pa^ naszkodott az edző Genka mamájának, és odahívott két gyereket. * — Allocska, te ma hányszor estél le? — Sti? Tizennégyszerl Es hat helyen van rajtam kék foltI — hencegett a kislány. — Es te, Vologya? — En egész nap potyogtamI — bökte kt Vologya. — De még elvágódhatok egyszer. Hanyatt vagy oldalra? A helyzet kezdett komolyra fordulni, a mama tehát egybehívta a családi tanácsot. — Ha Genka nem kezd el potyogni, kizárják öt a műkorcsolyázó szakosztályból — közölte. — Genka, szivecském, essél már lel Hiszen ml sem könnyebb annálI — könyör- qött a nagymami. — Akarod, hogy együtt essünk le, igen? — Nem vagyok ellene — mentegetödzöti Genka, — de valahogy nem sikerül leesnem. Tegnap megcsináltam egy piruettet, aztán a dupla axeli. Es semmi többet. Nem pottyantam le. — Ez előfordul — mondta az apa. — De azért csak essél le. Essél. Ez szükséges. Veszek neked egy biciklit. A rábeszélés és az anyagi érdekeltség hatott. A következő edzésen Genka Ideges volt, sokáig gyűjtötte a bátorságot, végülts leesett. Ügy, ahogy tanították. Az összes szabályok szerint. — Ez Igent — mondta az edző. — Próbáld csak meg még egyszerI — Genka Ismét leesett. — fenomenális; — kiáltotta az edző. — Így még nem esett le soha senkii Még Jackson sémi — De én korcsolyázni a- karokt — jelentette kt Genka egy további esés u- tán. — Korcsolyázni mindenki akarna — magyarázta az edző. — De te az ellenkezőjét akardI — Miért? — Minden eshetőségre számítva. Es ha egyszer világbajnokság lesz esésekben? — No és? — Ml az, hogy no és? Akkor bajnok leszelI Ezután a beszélgetés titán Genka hozzálátott az e- sés alapos begyakorlásához. Amikor az egyik versenyen piruettet csinált, felugrott egy kicsit és leterait a jégen. — őhl — kiáltott fel a papa meg a mama, és a szívükhöz kaptak. — Leesett. — De hogyan esett le?in | — ragyogott a boldogságtól | az edző. — Mesteri módon, Azt lehet mondani, hogy | úgy. mint egy bajnoki Sági Tóth Tibor fordítása } r
