Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-11 / 24. szám
8 új ifjúság Még egy kanyar, és elmaradt mögöttünk a kapaszkodó.A szerpentinek kiegyenesedtek, a teherautó felért a hegytetőre. Fékcsikorgás hallatszott, és hátul, a padokon ülő férfiakat a hirtelen fékezés egymásnak lökte. Aztán minden elcsendesedett. Micsoda csend. Még azt ts hallották, ahogy az autó hűtőjében forr a víz, és ahogy a sofőrkabinnak támaszkodva, a sarokban, Jó hangosan horkol Fakír. — Az ördögbe is, ez úgy morog, mint valami vadászgép! — dünnyögte Vlado és néhányat csettintett a szájával. — Óe- ce...! Ez még a saját akasztó fája alatt ts elaludna! — Te is fogd be a szád, és aludj! — Mi az, már megérkeztünk? — kérdezte Kerubin. Nem felelt senki. Ültek és mellükre lógó fejjel szunyókáltak. Kintről, a ponyva alá, behallatszott a kabinajtó csapó- dása, majd suttogó beszédet hallottak, de különben nem történt semmi. Az erdő még hallgatott, csak később füttyen- tett valami felriadt madár. Míg a teherautó a jeges úton zötyögött, Kerubin úgy aludt, mint a bunda. Most, hogy a motor már nem zúgott, a sebességváltó nem recsegett, és a pad nem csúszkált tde-oda, mintha a körhinta ülőkéje lenne, Kerubin felébredt, kikapcsolta a ponyva tartószíját és kinézett. — Csukd be, hideg van! — ň, te kényeskedő! — mondta halkan. Le kellett vezetnie az idegességét, lámpaláza volt, ugyanis ma először indult Ilyen útra. Hallotta a közeledő lépteket. Megálltak az autó oldalánál és egyikük, a ponyván át nem lehetett látni, hogy kicsoda, megkérdezte: — Fakír kivel megy? —- Velem — felelte Kerubin, s úgy érezte elég hangosan szólt. Aztán megkérdezte. — Kezdődik? — Mozogjatok fiúk, mindjárt felkel a nap! Mindjárt a kezdet kezdetétől Kerublnnak hívták. Ján Burda ugyanis olyan volt, mint a képeskönyvekben az angyal. Első pillantásra is légsúlyúnak látszott, szőke haja csupa göndörség, s mindez még ártatlan kék szemmel párosult. Ritkán fordult elő, hogy nem mosolygott. Halkan beszélt, mintha mindig valami nagy titkot á- rulna el. Most a hátizsákjában keresgélt. A férfiak mozgolódni kezdtek. Néhány kéz megrázta az alvó Fakírt, az kinyitotta a szemét, megdörzsölte, majd ak korát ásított, mint valami o- roszlán. Térdelve gombolgatta be az ingét és húzta magára a szvetterét, s közben ugyancsak le kellett hajolnia, hogy a ponyva alatt' elférjen. Vlado cigarettára gyújtott. A fellob- banő fényben Fakír óriásnak tűnt hatalmas, széles vállaíval. Összehajtogatta a sátorlapot és bedobta a pad alá. Kerubin a földön ült, és a cipőjét kötözte. Egyszerűen átlépte. — Saludl — mondta aztán, és leugrott az autóról. — Mozogjatok már, ne kelljen sokáig itt rostokolnunk! A ponyva újra bezárult. A géppisztolyokat a hátukra vetették, és az irtáson át nekivágtak a hegyoldalnak. Fakír haladt elöl. Gyorsan ment és hangosan lihegett. Néha el-eltűnt a kidöntött fák égre meredő gyökerei között. A nyomában haladt, az éjszaka és a hajnal találkozásában, aztán eggyé olvadtak a születő nap árnyékaival. Fakír megállt és a láthatárra mutatott. — Az az a gerinc. — Azt hittem, jjogy a Rókahegy jóval közelebb van. — Így hajnalban csalókák a távolságok. Persze, ha jó térképeink lennének! — Egy ötkoronás iránytű Is megtenné. Az iskola mellett a papíríizletben mindig ott volt a kirakatban. — Hát akkor ugorj el érte! — Hiszen, ha lehetne... Ha az ember hol a múltba, hol meg a jövőbe ugorhatna... — Micsoda ötleteid vannak neked, Kerubin! Mondd csak, nem félsz te így éjszaka? Leverte a válláról a havat, és felugrott az egyik fatönkre, hogy messzebbre lásson. Kerubin a szeme elé tartotta a kezét. A szürke párán egyre inkább átütöttek a színek. — Sehol semmi! — mondta csalódottan, és leugrott a tönkről. Ha Fakírral volt, mindig úgy érezte, mintha az apjával lenne. Nyugodtan rábízhatta magát. Fakír jó tíz-tlzenkét évvel volt idősebb nála, és már sok mindent megpróbált. Ez is felderítés?! Ez inkább tavasz eleji reggeli séta. Az ég olyan, mint az Alpokat ábrázoló levelezőlapokon, bár az erdő még a leszakadozó jégcsapok pengésétől hangos, a nap azonban már melegít, s a tiszta magas ég mind elvitte a hófúvásokat. Fakír felnézett az égre. — Olyan kék, akár Kasztl- liában. — Te is jó sok földet bejártál már, mi? — Hát, nem mondom, csakhogy most nem tudom, jó I- rányba megyünk-e? Mentek, és mind a ketten a saját gondolataikkal voltak elfoglalva. Fakír keményre zárt szájjal és résnylre húzott szemmel haladt, Kerubin ellenben ragyogott az örömtől. Siettek, átvágtak irtásokon, réteken, tisztásokon. A nap éppen felkelt, és az erdők felett szétáradt a civil vasárnapok nyugalma. — Nyáron kifekszem a ha lastó partjára, derékig beásom magam a homokba, és ott fogom majd várni... — Csak nincs otthon valami nyanyád? — kérdezte Fakír. — Nincs. — Akkor meg mit járatod a szádat? lastó partján, akkor lenne — felelte csaknem sértődötten. — Ez vagy te, Kerubin. Mit bánom én, ha a kéket viszed Is el az égről. —■ Eleinte nem tudtam, hogy Strnadnak hívnak. Miért hívunk téged tulajdonképpen Fa- klrnak? — Ez csak olyan gúnynév. Még a dutyiban ragadt rám. A- zért mert mindig kitoltam a to- tyakos őrökkel. Aztán meg... Nos, néha jobb elhallgatni a saját nevünket... — Te miért ültél? — Agitációért. — Azért csuktak be? — Igtn. Így akartak tőlünk megszabadulni. Már a hegytetőn jártak. A szederbokrok a nadrágjukba kapaszkodnak. Leszaladnak a dombról, az erdőt maguk mögött hagyják. Fakír úgy jár, mint valami hegyi lakó, mosolyog, hogy az orra alatt mind a harminckét foga látszik. Az arca csupa ránc, mintha hirtelen lefogyott volna. A jobb vállát észrevehetően lejjebb tartja. — Te, figyelj már ide — kezdi újra Kerubin halkan —, a kezeden a seb onnan van? — Dehogyis! — Láttam a sebhelyet, amikor mosakodtál. — A darukezelő hozzányomott egy gerendához még inas koromban. — Hát Spanyolországban, hogy volt? — Ott az erdők mentették meg az életemet. — Megsebesültél? , — A Sierra de Guadarram# ban. De nem a vállamon, ha nem másutt. — De a dutyi, Fakír, a dutyi mégiscsak dlsznóság, nem? — A dutyi az dutyi. Becsukódik mögötted az ajtó, és nem tehetsz semmit. — Es utána nem féltél visz- szatérni Kladnóra, az öntödébe? — Miért, hová mehettem volna? — De hiszen mindenki tudta rólad, hogy hol voltál és miért. — A világ rettenetesen nagy, ml? — Nagy bizony, Kerubin. $n januárban mentem ki Spanyol- országba. Tulajdonképpen mindnyájan januárban mentünk ki, Tőlünk mindenki. Csak úgy egy kis aktatáskával a hónunk a- latt, mintha műszakba mennénk. Egy kis harapnivaló, a legszükségesebb fehérnemű benne, az útlevelet és a vonatjegyet ők szerezték, öregem, én meg se álltam Hamburgig. — Én az utóbbi időben a fűrésztelepen dolgoztam — mondta Kerubin. A dombról a legelőre jutottak. Fakír olyan megfontoltan haladt, mintha mindig itt, az erdőn élt volna. S közben Kladnó füstös külvárosának e- gyik gyárában nőtt emberré. — Amott van ni a triangulum — mutatott a hegygerincre. — Eszerint mindjárt a kőbányában leszünk — állapította meg Kerubin. — Hol sebesültél meg? — Hueskónál. — Szép név... — És rengeteg halott. Gyakran eszembe jut, hogy volt e egyáltalán értelme... Annyi ha lőtt...! Kiléptek az árnyékból. Előttük faházikó állt, maradék hósapkával a tetején. Megálltak. — Üres — állapította meg Fakír. — A juhokat levitték telelni a faluba, itt elpusztultak volna. — Én a fűrésztelepen dolgoztam, amikor a felkelés kirobbant. Hát mindjárt jelentkeztem. Mindnyájan jelentkeztünk. Akkor még minden egyszerűnek tűnt... — Te a németektől szöktél meg, ugye? — Kihajtottak engemet Is munkára, de húsvétra eltávozást kaptam. Aztán már vlsz- sza se mentem. Csakhogy csendőröket küldtek értem, de sikerült megszöknöm előlük. — És hogy kerültél hozzánk? \ otthon fekhetnék a ha— Haza kellett mennem. (Folytatjuk) Hogyan szelídítette meg az asszony a férjét Volt egyszer egy asszony, aki sokat bánkódott a [érje miatt. A férfi már nem szerette, elhanyagolta, és nem törődött azzal, boldog-e az asszony, vagy boldogtalan. Elment hát az asszony a falu varázslójához. El-, mondta neki a szomorú sorsát. — Tudsz-e nekem varázsszert adni, ami újra felém fordítja férjem szívét? — kérdezte aggódva. A varázsló elgondolkozott, majd Így felelt: — Segítek rajtad, de előbb három szőrszálat kell hoznod egy élő oroszlán sörényéből: Ezekre van szükségem, mielőtt a varázsszert elkészítem! Az asszony köszönetét mondott a varázslónak, és elment. Amikor hazaért, leült egy kőre és fgy töprengett: „Hogyan teljesíthetném a varázsló kívánságát? Van egy oroszlán ugyan, amely gyakran kerülgeti a falunkat. De Igen vérengző és szörnyen üvölt.“ Majd újra eltűnődött, és végül is kisütötte, mitévő legyen. Másnap hajnalban kelt. Egy fiatal bárányt vltl magával oda, ahol az oroszlán szokott járni. Aggódva várakozott. Végre megjelent az oroszlán. Az asszony gyorsan felügrott, az oroszlán elé rakta a kis bárányt, majd hazament. Ezután minden reggel korán felkelt és kivitt egy kis bárányt az oroszlánnak. Nemsokára az oroszlán megismerte az asszonyt, mivel minden áldott nap ugyanabban az Időben, és ugyanott találkozott vele, és az asz- szony minden egyes alkalommal egy kis báránynyal örvendeztette meg. Kétségkívül kedves és figyelmes asszony volt. Nem sok idő telt el, és az oroszlán már fark- csóvólva fogadta az asszonyt, és engedte, hogy a fejét és a hátát megsimogassa. S az asszony minden áldott nap tovább maradt mellette, gyengéden és kedvesen cirógatta az oroszlán fejét és hátát. Majd egyszer, amikor már úgy érezte, hogv megnyerte az oroszlán bizalmát, óvatosan három szőrszálat húzott ki a sörényéből, és boldogan fu tott el a varázsló házához. — Nézd — kiáltotta eitongva —. itt van a három szőrszál! — S ezzel átnyújtotta a varázslónak az oroszlán sörényéből kihúzott három szőrszálat. — Hogyan sikerült megszerezned? Áruld el titkodat! — kérte a varázsló csodálkozva. Az asszony elmesélte, hogyan jutott sok türelem árán az oroszlán sörényének három szálához. A varázsló arcán mosoly ömlött szét, és Így szólt: — Ügy, ahogyan megszelídítened az oroszlánt, megszelídítheted a férjedet Is! Karig Sára fordítása • „Szeptember 13“: önnek nem „muszály“ elolvasnia üzeneteinket, ellenben nekünk muszáj, azaz kell válaszolnunk a hozzánk fordulóknak. Ami a verseit Illeti, túl sok bennük a szirup. Felszínes, semmitmondó próbálkozások csupán. Erősen érződik rajtuk a rossz slágerek hatása is. Nézzünk egy példát: / Amikor együtt voltunk / nem gondoltam komolyan az e- gészet. / Csak azt hittem jó veled, / s nem tudtam, hogy szeretlek Téged. / Nos, aki verset akar Írni, annak komolyan kell gondolnia az egészet, különben nem érdemes ........A vers, a költészet halálosan komoly „játék“. ..“ Olvasson inkább! • „Mavin“: „... ágy érzem, hogy ez a vers. amit beküldők önöknek, sikerült. ..“ — Írja levelében. Nézzük hát a vers néhány sorát: / Kedvesem, miért nem szeretsz? / Talán azért, mert már mást szeretsz? / Azért, mert mást szeretsz, / Szerethetsz még engem is, / Azért, mert neked csak engem kell szereni. / Csak engem szeretni? / Ez nem elég, engem meg is kell érteni! / stb. Ezt a versét nézve, nehéz önt megérteni! Sőt, nehéz megérteni azt is, hogy minek alapján ítélte versét sikerültnek. Mert ez bizony nagyon rossz versi Hiányzik belőle mindaz, a- miről a verset fel lehet Ismerni. .. Talán vegyen a kezébe egy Nagy László, vagy egy Illyés Gyula kötetet, s lapozza fel... • „Mosolyog a hajnal": Versei kiváncsivá tettek bennünket. Kérjük küldjön többet, s mellékeljen rövid életrajzot és fényképet is, hogy bemutathassuk olvasóinknak. (Különösen az „É- letjel“, „Tíz sor kényelem“ és az „Üzenet“ című tetszett.) • „Részeg tengerész“: örülünk, hogy ön ts szereti Radótt Miklóst. Máskor a- zért, ha már tőle másolja verselt, több figyelemmel tegye. A Vlrágének utolsó két sora helyesen így hangzik: „kivirágzik az égi fa ága. t hold bámul a béna világra.“ Mi is bámulunk, de nem a világon, hanem az ön szemtelenségén! Sürgősen lebeszéljük! Mai számunkban egyetlen válaszlevelet és három üj problémát tartalmazó levelet közlünk. Várjuk kedves olvasóink válaszadó és ül problémákat tartalmazó leveleit. VÄLASZ „A CSALFA LÁNY“ ClMÜ LEVÉLRE Az idén érettségizel. Szerelmes vagy, s nekem elegendő okom van rá, hogy azt mondjam: reménytelenül. É- rettségi előtt jobb lenne, ha elsősorban a tanulással foglalkoznál és nem szívügyekkel. Főleg az olyan lánnyal nem érdemes foglalkozni, akiről a leveledben írsz. Nem szabad most elhagynod magad, bárhogy is fáj, hogy nem szeretnek viszont. Az a lány nem érdemli meg 6- szinte vonzalmadat. Mindenekelőtt ezt kell megértened! Ne akard vele újrakezdeni, mert az csak folytatása lenien az előző kudarcaidnak. Inkább szedd össze minden erődet, mert nagy szükséged lesz rá az érettségin. Az életben mindenkit érnek kisebb-nagyobb csalódások, de minden helyzetben erősnek kell maradnunk. Az ember azért ember, hogy nem adja meg magát könnyen a sorsnak és a rossznak. Hidd el, rád Is sok szép élmény és boldogság vár az életben. Fiatal vagy, van még í dőd ahhoz, hogy rátalálj a nagy ö-re, akit szeretni fogsz, és aki viszont fog szeretni, nem úgy mint az a lány, aki csak játékszernek tekinti a legszebb emberi érzést. A szerelem nem játék. A szerelem csak akkor igazi, ha mindkét fél aktívan részt vesz benne. Légy türelmes, eljön még a te nyarad is, amikor boldogan fogod majd valakinek a kezét, s azt mondod: érdemes élnil K. Király Rózsa BÜSZKESÉG VAGY BOLDOGSÁG? Hat évig udvarolt nekem egy nagyon csinos, de, f^j- nos, önfejű és túl magabiztos legény. A szülei ellenezték a szerelmünket, mivel ők jobb módúak, mint ml, és ahol lehetett, ártottak nekem. De ő szeretett, és azt se tűrte, ha rajta kívül mással szóba álltam. Azután egyszerre simán cserbenhagyott, mást vett el feleségül. Az asszonyt hamar otthagyta, s most megint otthon van a sziliéinél. Vissza akar jönni hozzám, mert mint mondja, csak engem szeret. Anyám azzal riasztgat: nem éli túl, ha a történtek után viszafogadom. Csakhogy én mással nem tudok boldog lenni. Vannak körülöttem, a kik udvarolnának, de mindegyikben csak őt keresem. Szeretnék vele boldog lenni, pedig ha kibékülök vele. a büszkeségem szenved csorbát, és talán elveszítem a szüléimét. Hogyan értessem meg velük, hogy az első nagy csalódás jó lecke volt a számára, és 6 már egészen megváltozott. B. Ilona MEGALÁZOTT Nemrég egy fiatalember került az állomásunkra. Mint megtudtam, huszonnégy éves, hat évvel Idősebb nálam. Nagyon jóképű s beszédes, szép szemébe azonnal beleszerettem Amikor csak tehetem, kimegyek az állomásra, s ha nincs munkája, beszélgetek bele. Noha úgy ér zem, hogy ő is szívesen lát, a legnagyobb megdöbbenésemre a minap értésemre adta: ne járjak utána, keressek más partnert, mert neki már felesége van... A tapintatlan megalázás azonban nem büszkévé, hanem nagyon szomorúvá tett. Azóta nem találom a helyem, a nyugalmam. Annál Is Inkább, mert nem hiszem, hogy jó a házassága. A szomszéd néni ismeri az anyósát, aki nem egyszer panaszkodott már a vejére, hogy morcos természetű, goromba, s egyszer már kezet is emelt fiatal feleségére. Ez pedig nem vall szerelemre. Ügy érzem. én boldogabbá tudnám tenni őt. Maradjak-e kitartó a történtek ellenére is, vagy próbáljak kiszakadni a bűvöletéből? Várom a jó tanácsaitokat. Cseresznyevirág MINDENT MEGÉRNE Egyetemista lány vagyok, már második éve szeretem az egyik évfolyamtársamat. Az első perctől őszintén beszélgettünk mindenről. Vidéki, a szülei szegények, ő kitűnően tanul, és ösztöndíjból segíti a testvéreit. Az elmúlt nyáron, míg más gondtalanul pihent ő dolgozott. Szeret szenvedni. Aminek örül, arra azt mondja: öreg korára kedves emlék lesz; tehát máris az emlékeinek él. Megindított a magányossága, szelíden kezdeményeztem, aztán abbahagytam és másokkal foglalkoztam, de mindenkit hozzá hasonlítottam. Most ő keres ügyetlenül, gyáván, vívódva, én meg félek. Hátha csak azért nem tud úgy közeledni, mint mások, mert nem szeret eléggé? Szüleim, barátnőim azt tanácsolják, ne foglalkozzam ezzel a különös fiúval, hiszen nem lehet kiismerni az érzelmeit. Ha azonban Igazán szeretne, nekem mindent megérne... Egy egyetemista lány t *
