Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-06-11 / 24. szám

A SZOCIALISTA IFJÜSÄGI SZÖVETSÉG SZLOVÄKIA I KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA június 11. Ara L— Kis IAR MOST BIZTOSI szabadsága idejére is az ÚJ IFJÚSÁGOT!!! Jót, S jól...“ A Cyprián Majerník Galé­riában a közelmúltban zá­rult Kopécs Tibor grafikái­nak és rajzainak a kiállítá­sa. Kopécs Tibor nem elő­ször lépett munkáival a nagyközönség elé. legutóbb 1973-ban, az elkötelezett művészet II. össz-szlovákiai seregszemléjén. Mostani ki­állításán művészetének, ki­fejezési területének többré- tegűségét is prezentálja. Így a gyermekkor világát tükröző Kakastól egészen a Ballada a Szlovák Nemzeti Felkelésről című emberien szép, újszerű, gondolatgaz­dag triptichonjának a megfogalmazásáig. A Tavaszelő című alkotá­sa (képünk) pedig az új n- takat, a még egyénibb ki­fejezési formákat kereső Kopócs Tibort matatja... Írásunk az S. oldalon! Jókai-napok 1974 „Az idei vers- és próza­mondó versenyen annak is tanúi lehettünk, hogy sza- valóink műsora sokszínűbb, változatosabb lett. Méltó­képpen tükröződtek a ver­sek, prózai részletek kivá­lasztásában napjaink társa dalmi-politikai eseményei, a Szlovák Nemzeti Felkelés közelgő harmincadik évfor­dulója éppúgy, mint hétköz­napjaink apró örömei, gond­jai. Különösen a gimnazis­ták kategóriájában volt a bíráló bizottságnak nehéz dolga, hiszen Kálmán Zsu­zsanna, Paulisz Júlia és még néhány versmondó már az elmúlt évek sikereivel a tarsolyában lépett színpad­ra s mellettük újabb nevek­re is fel kellett az idén fi­gyelni...“ — írja Kulcsár Tibor az 5. oldalon megjele­nő írásában. Horváth Zsuzsa, akt a IV. kategóriában a zsűri külön- dfját, kapta. , (Francit felvé­tele) Az első szlovák proletáráilam Ötvenöt évvel ezelőtt, 1919 június 10-án kiáltotta ki a szlovák proletariátus a Szlo­vák Tanácsköztársaságot. Első ízben vette át a munkásság Szlovákia egy részében a hatalmat, megvalósította évszázados álmát — a munkásállamot. Bár a nemzetközi im­perializmus ellentámadásai miatt csak na­gyon rövid ideig tudta magát tartani — mindössze három hétig — Szlovákia és a nemzetközi munkásmozgalom fontos mér­földkövének tekintjük. A magyar vörös hadsereg június 7-én foglalta el Eperjest. Június 16-ón több ez­res tömeg gyűlt össze a városban, és a néogyűlés meghozta határozatát: megala­kult a Szlovák Tanácsköztársaság. A mun­kás- és paraszttanácsok forradalmi végre­hajtó bizottsága június 20-án kinevezte a Tanácsköztársaság kormányát. A kormány­nak húsz népbiztos tagja volt, az élén An­ionín Janoušek, a cseh szocialista állt. A forradalmi végrehajtó bizottság már június 17-én általános mozgósítást rendelt és rövidesen megalakult a szlovák vörös hadsereg is. A közel ötvenezer főt számlá­ló katonai egység a njagyar vörös hadse­reg oldalán harcolt — előbb Szlovákia te­rületén, majd a viszavonulás után Magyar- országon egészen augusztus 1-ig, a Magyar Tanácsköztársaság megszűnéséig. Túnius 25-én a szovjet-orosz kormány ne vében Csicserin külügyi népbiztos küldött üdvözlő táviratot a Szlovák Tanácsköztár­saság kormányának. A táviratban többek között ezt írja: „...Az élet-halál harc ne­héz napjaiban, araikor a harctereken ádáz küzdelem folyik a világimperializmus és a viiágforradalnm erői között, úgy jelent meg a legifjabb tanácsköztársaság, mint az új világ egyik friss harcosa. Sok sikert a hősi tettekben és kitartást a nehéz megpróbál­tatásokban. Éljen a vörös Szlovák Tanács- köztársaság! Éljen a Kommunista Interna- cionálé! Éljen a világforradalom!“ Július hetedikén a magyar vörös hadse­reg visszavonul Szlovákiából és a Szlovák Tanácsköztársaság megszűnik létezni. Rö­vid Eennállása ellenére is örökre a szlovák munkásosztály tudatába vésődött, mint a munkásmozgalom első nagy sikere. ít i íl i 11 írom. ——— - -----------------

Next

/
Oldalképek
Tartalom