Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-21 / 21. szám

4 új ifjúság & cá <3 © S3 S3 W (3 A fiatal kommunisták so­raiban igazi hősöket, bátor harcosokat találunk, akik közül ]6 néhányan a leg­drágábbat, Ifjú életüket ál­dozták a szocializmus ügyé­ért, az emberiség boldogabb Jövőjéért. Ilyen volt Eugen Guderna Is. 1921, március 1-én szüle­tett Nitrán. Nagyon szegény családból származott, és an­nak ellenére, hogy tehetsé­ges, szorgalmas volt, az el­ső republikában nem tanul­hatott. Fiatalon Bratislavá- ba került, és mint munkás dolgozott a kábelgyárban. Kapcsolatba került Itt az 1- dősebb kommunistákkal — elvtársakkal, s itt alakult ki a világnézete. Csakhamar tagja lett az illegális párt- j nak, és már fiatalon beke- j rült az ifjú kommunisták .j szervezetének vezetőségébe. Ennek a szervezetnek egy­aránt volt szlovák, magyar és német sejtje. Guderna sokféle feladatot vállalt: antifasiszta röpira- tokat terjesztett, ő maga is írt ilyeneket, terjesztette a Hlas fudu és Kladivo című újságot, fegyvereket és rob­banóanyagot szerzett, fegy­veres felkelést készített elő, és társaival együtt megpró­bálták felgyújtani a telefon­oszlopokat Bratislava és Ra­ča között. 1942. januárjában és feb­ruárjában az UŠB sok fia­tal kommunistát letartózta­tott, kötzük Gudernát is. Ütötték, verték, megkínoz­ták, de ő nem tört meg a korbácsütések alatt sem: szilárdan kitartott, nem á- rult el senkit és semmit. £s ez az erős lelkű ifjú, a- mínt magához tért a cellá­jában, verseket írt, vagy ta­nult. Szenvedélyes vitázó volt. Ilyenkor mindig az if­júság boldogabb jövőjéről beszélt. Vágya, hogy fegy­veresen is harcolhasson a fasiszták ellen, és a győze­lem után részt vehessen a szocializmus építésében, nem valósult meg. 1945. február 19-én más politikai foglyokkal együtt Mauthau- senbe szállították. Még itt is élt benne a remény. Élet­ben maradt fogolytársaí me­sélték, hogy a halála előtti estén is még arról beszélt, milyen szép jövő vár a fia­talokra a háború után, a fasizmus fölött aratott győ­zelem után. I S reggelre már halott volt.- Mi lesz ősszel?- Almaszüret, meg almabál! (Folytatás az első oldalról.) Várkanyon az autóbusz vezetője készségesen útba i- gazít. — Palit keresi? Csak menjen erre jobbra, és annál a tenyérnyi fenyvesnél forduljon be a gyümölcsösbe, ott biztosan megtalálja! Fenyők Csallóközben? — tűnődöm, de nincs mit ta­núskodni, mert valóban itt vannak, és akárcsak a fűz­fák és a jegenyefák, ők is jól érzik magukat. Nem egészen igy az almafák. Főleg az elsőként te­lepített jonatánok nem. — Annak idején amikor még nem volt sok tapaszt- talat Csallóközben a nagyüzemi gyümölcsészettel — tá­jékoztat Bodó Pali, a szocialista munkabrigád tagja, az állami gazdaság brigádvezetője — ide, erre a lápos, mocsaras területre telepítették az első almafákat. Ez úgy is hasznavehetetlen — gondolták és mondták. Ha nem válik be, hát legalább nem olyan nagy a kárunk... Aztán azóta, és még ma is rengeteget dolgozunk rajta. Elvégeztük a szükséges meliorációs munkákat, kiépí­tettük a gyümölcsös csatornarendszerét, mégis eddig mindig ezen a részen termett a legkevesebb. Egyszerű­en gyomfészek, és sokszor hónapokig vízben álltak a fák — mondja, s nyomatékül körbejáratja a tekinte­tét, majd kezével is mutatja a fák tövében éktelenkedő gyomcsomókat. És igaza is van. A fiúk és a lányok, a szocialista munkabrigád tagjai meglehetősen hosszú nyelű kapák­kal kotorásznak, kapirgálnak a fák tövében, hogy meg­szabadítsák a törzset a már majdnem koronákig érő gyomtól. Bodó Pál A lányok Közben, ahogy beszélgetünk, a brigád tagjai is odase- reglenek közénk. Pali, rossz helyen vagyunk! Még azt fogják hinni, hogy mindenhol ilyen silányak a fáink. Meg kellene mutatni a többit is, Starkingat, meg a Golden Deliciust isi Pali nem figyel oda a beszédjükre. — Elvégeztük a szükséges permetezést, aztán neki­fogtunk, hogy megszabadítsuk ezt a részt a gyomtól, mert mire elindulhatunk a gyomirtóval, olyan magas lesz a fű a fák tövében, hogy nem tudjuk az aljukat megszórni anélkül, hogy kárt ne tennénk a koronák­ban. — Mindig találnak munkát? — Ügy általában... Télen van olyan négy-öt hónap­ra válj) komoly szakmunka, a fák metszése, aztán jön­nek a talajmunkák, a permetezés. Általában úgy két hetente megpermetezzük az egész, száztizenhét hektár­nyi gyümölcsöst. És ha éppen nem akad sürgősebb dolgunk, akkor kivágjuk a csatornák partjáról a bokro kát, lekaszáljük a füvet, megszegeljük a ládákat.... A fiúknak inkább van munkájuk, mint a lányoknak. Az­tán jön a szüret, és olyankor a lányoknak van nagyobb keletjük. Eper, ribizli, alma, körte... A szüretelésben ők az ügyesebbek. — Milyen a teljesítményük? — Négy-öt mázsát majdnem minden lány leszed. Van azonban, aki akár hét-nyolc mázsát is le tud szüretel­ni naponta. Azaz: leszedi, kiválogatja és át- illetve el­rakja a ládákban. — Még át is kell rakni? — Ha azt akarjuk, hogy ne romoljon el! — És nem rumlik el? — Már miért romolna el? Mi minden termésünket az Agrofrigoron keresztül értékesítjük, és eddig meg vol­tak velünk elégedve. Nem lehet legrosszabb minőségű a gyümölcsünk, ha általában a három koronás árat is elérjük... A kiváló almáért négynyolcvanat fizet a cég, és ehhez képest a három koronán felüli átlagár az elég jé... Nem, nincs soha sem valami nagy termé­künk, de ami van. az majdnem mind jő minőségű... — Szőval jól dolgoznak? — Meghiszem azt! Különben aligha lehetnénk szo­cialista munkabrigád! Jöjjön el ősszel, és akkor majd meglátja! — Miért mi lesz ősszel? — Hát mi lenne, almaszürét, meg almabál... meg bronzfokozat. — A szocialista brigád bronzfokozata? — Igen, azl Vállalatunk, hogy tíz százalékkal túltel­jesítjük a tervet, és ez meglesz. Szeretnénk elérni a harminc vagonos almatermést.... — És elérik? — Még töbhet is... Németh István, MEGSÚGOM“* .NAGYOKOS“ jeligéje: Kedves Olvasó! Bár kérdése nem hagyományos, — mondhatnánk — formabontó úton került hozzánk, mi kötelességünknek tartjuk szerény tudásunk szerint vála­szolni rá. Nézzük talán a kérdését: „Lehet-e pepita ruhában pacalt enni, ha délnyugati szél fúj?" Kérdésének a magva, az alapgondolata mélyenszántó, szinte segszpírt (elnézést, mindig problémám volt a helyesírással): „enni, vagy nem enni a pacalt?“ Válaszunk egyértelmű: igen. Egyék, minél többetl I Indoklás: Mint az idevágó szakkutatások cáfolhatatlanul bizo­I nyitják, a hal után a pacal tartalmazza a legtöbb fosz­fort, amely mint köztudott, nagyon serkentően hat az agykéreg sejtjeinek szaporodására és fejlődésére. Főleg ■ nagyüzemi módszerekkel dolgozó irodalmárok, téma- I apály idején látják hasznát áldásos hatásának. Persze más kérdés, egészséges-e a pacalt pepita rú­ti, hüban fogyasztani? Nagyon körültekintő keresés után i sem találtunk semmi utalást arra, hogy a pepita ruha ä bármilyen befolyással lenne a pacal fogyasztására. Sőt, i a spriccelt és eszterházi-kockás ruha is teljesen sem- a leges. Amitől viszont sürgősen eltanácsoljuk, az a csí- I kos ruha. Több nemzedék egybegyüjtött tapasztalata bi­li zonyítfa a csíkos ruha káros hatását az emésztésre ál- I tálában, de különösen a pacalfogyasztásra. Meglepődtünk kérdésének harmadik részén. Legjobb tudásunk szerint eddig semminemű meteora- i lógtál problémája nem volt. Bármilyen irányból fújt a i szél, mindig a legelőnyösebb szögbe tudta állítani vl- I toriáit. Ezért gondoljuk, tanácsunk nélkül Is megbirkö- L zik a délutáni szél és a pacal egymásra hatásának í problémájával. Egy dologra azonban szeretnénk felhívni ' a figyelmét: ha netán irodalmi remekművekkel kívánja í megajándékozni az emberiséget, ebben az esetben na- k gyón ügyeljen az Időfárásra. Itt már lényeges szerepe f van a meteorológiának. Erről már bölcs elődeinknek f is tudomásuk volt, és tapasztalatukat ama mélyértelmü s szólásmondásba sűrítették, amilyen a lyuk, olyan szél l fúj belőle. A pacalhoz körítésként javasoljuk böngéssze folyóira- I taink „Nyugdíjasok sarka“ és ehhez hasonló című rova- ‘ tolt. Ezek tartalma megfelel vérmérsékletének, és biz­tos lehet benne, hogy értelmi rádiuszán belül esik. IBOLYKA I TEREZA WOJCIECHOWSKA: I Janda úr gyerekei — Az éjfél gyerekekről álmodtam — mondtam a reg- | gelimet fogyasztva. — Ez bizony kellemetlenség... — Jelentette ki Lili I teljesen feleslegesen, mert ennyit azért én is tudok. — Kicsik vagy nagyok? — érdeklődött a nagymama. I “ — Majd meglátjuk... — feleltem, hogy úgymondjam filozofikusan. — En a gyerekeket kérdeztem, nem a kellemetlen- I ségeket — gurult dühbe a nagymama. — Csecsemők. — Es sok volt belőlük? — Nem, hanem fanda úré. — De hiszen fanda úrnak nincsenek gyerekei — csodálkozott a nagymama. — Nekem sincsenek — fegyeztem meg. — Mégis ü- vegből kellett őket etetnem, mert a feleségének nem volt teje, ő meg két gyerekkel tényleg nem tudott mit I kezdeni. — Es nekt volt teje? — érdeklődött a nagyapa az újságja mögül. — Mert ha ez így igaz, akkor ebből még valami Rockefeller-dij is lehetne... — Üvegben volt neki, ugyanúgy mint nekem — gu­rultam méregbe. — Azt hiszem, ma nem kellene munkába menned — tért vissza a nagymama a témára. — Szerintem fanda úrnak nem kellene munkába mennie, végtére is az 6 gyerekei voltak — mondta nem minden logika hífán Lilt. — Az igaz, csakhogy 6 erről nem tud — állapítottam meg szomorúan. — Nincs más hátra, meg kell nekt mondanunk. Felhívtam hát fanda urat telefonon és megkérdeztem tőle, hogy érit magát, — Köszönöm szépen, kitűnően — örvendeztette meg ! a kérdésem. — Kérem, ne menjen ma munkába. — Csak nem ellenőrzés? — vesztette el mindjárt a t jó kedvét. — Azt nem tudom, de valahogy nagyon rossz elő- I érzetem támadt. — Kár — szomorodott el —, tudja, ma éjszaka ke- j nyérről álmodtam és a feleségem azt állítja, hogy ez I gazdagságot jelent. — Es n kenyeret gyerekekkel együtt álmodta? — Isten Őrizz, oaffal és szalámival, magyarszalámi- f val. A tenyeremmel befödtem a telefonkagylót és elmond- \ tam a családnak: — 0 kenyérről álmodott, vajfal és magyarszalámival. — Hol vette a magyarszalámit? — kiáltott fel Lilt. — Akkor csak menjen munkába — döntött a nagy- I mama. Megköszönte a figyelmeztetést és kijelentette, hogy a I kenyér ellenére ts minden eshetőségre felkészül. Lili elrohant magyarszálámtt hajszolni —tő— fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom