Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-07 / 19. szám
— Van Joguk elvenni mind a kéthónap szünetünket? — Arra nem gondolnak, hogy mostíogunk érettségizni, s hogy ez az u- tolsó szünetünk? RÉSZLET EGY LEVÉLBŐL ;S Tisztelt Szerkesztőségi Az Érsekújvári Közgazdasági Szak- középiskola 111. osztályos tanulói vagyunk. A nyári szünettel kapcsolatban szeretnénk tanácsot kérni. Iskolánk igazgatósága úgy döntött, hogy a nyári szünetben kötelező gyakorlatra visz Bulgáriába. Közétkeztetési szakra járunk és az igazgató ság szerint ott alkalmunk nyílna gyakolatot szerezni. Ezt még meg is értenénk, de ők arra nem gondolnak, hogy ez már sokunknak az u- tolső szünete lenne, és szeretné eltölteni családja vagy barátai körében... Június 22-én indulunk és au gusztus 24-én érkezünk haza. Ogv gondolják, hogy ez számunkra kirándulás lesz, de mi nem így gondol juk, mert mindennap dolgozni fogunk, csak a vasárnapunk szabad. Hiába könyörögtünk tanárainknak, a- míg a szerződést nem kötötték meg, hogy változtassanak rajta, hogy csak egy hónapra vigyenek. Van joguk elvenni mind a két hónap szünetünket? Arra nem gondolnak, hogy jövőre fogunk érettségizni? Azt szeretnénk megtudni, hogy ezt a kéthónapos gyakorlatot kötelezővé tehetík-e vagy sem? Hogyha nem, akkor kihez fordulhatnánk, hogy helyzetünkön javítsanak? Előre is köszönjük a gyors választ, maradunk tisztelettel hü olvasóik. Jelige: Szünetet akarunk! írják a fent nevezett iskola III, E osztályának tanulói, s bár jeligés választ kérnek, mi úgy döntöttünk, hogy kiemeljük a levelet és egy riportot, valamint az olvasók segítségével próbálunk meg válaszolni a levelükre, mert úgy gondoljuk, a levél olyan gondolatokat és problémákat tartalmaz, amelyek okvetlen vizsgálatra szorulnak, Meg kell őket vitatni, hiszen emberi-társadalmi szempontból mégiscsak furcsa, hogy elvessük azokat a lehetőségeket, amelyek szakmai fejlődésünket hívatottak elősegíteni. AZ IGAZGATÓI SZOBÁBAN Először az iskola igazgatóját, Lévai Róbertét és helyettesét Sidó Zoltánt keresem. Kérdésemre az utóbbi ad választ: — Nagyszerű dolgot sikerült elintézni tanulóink számára, és ők éppen ez ellen hadakoznak. Közétkeztetési vállalatok, éttermek, kávéházak, büfék, üzemi konyhák vezetői lesznek a tanulóink, nem árt, ha gyakorolják azokat a teendőket, a- melyek minden étteremben, minden vállalati formában előfordulnak. Itt az iskolában megtanulnak főzni, süt ni, kiszolgálni, megtanulják adagolni az ételt és a hozzávalót, megtanulnak könyvelni, ami a későbbi beosztásaik szempontjából nem elhanyagolható, de nekik olyan vállalatok munkáját is látni kell, amilyenekkel itt helyben nem találkozhatnak. Tanulmányaik szempontjából az sem közömbös, hogy közben gyakorolják az orosz és a német nyelvet. Ez a csoport Burgaszba megy a bolgár tengerpartra. Egy másik csoportunk az NDK-ban, Rügen-szigetére. Német, magyar, csehszlovák és szovjet turistákat fognak kiszolgálni. Gyakorlatban ismerkedhetnek meg az internacionalizmus emberi tartalmával. — Kötelező? — Egyszerű oknál fogva: a tanmenet előírja a számunkra az üzemi gyakorlatot. Ennek minden évben két hétig kellene tartania, de mert az első és második évfolyam után nem sikerült olyan gyakorlatot biztosítani számukra, ahol felügyelet alatt lettek volna, és biztosítva lett volna a gyakorlat szakmai tartalma, így összevonva a harmadik évfolyam u- tán tesznek ennek eleget. Természetesen mi is tudjuk, hogy az a két hónap egy kicsit hosszú idő, de el kellett fogadnunk a vállalat szempontjait, ha azt akartuk, hogy végre megtelelő gyakorlaton vehessenek részt a tanulóink. Számunkra, a válás fizeti a napi koszt egy részét, e- zenfelül keresnek még annyit, hogy mintegy ezer, ezerkétszáz korona meg is maradhat a keresetükből. — És mindez mégse tetszik a diákoknak? Mi erre a magyarázat? — Tulajdonképpen az ellen hadakoznak, amit az iskolánk zászlajára, minden hirdetésre kellene felírni: „Jöjjön hozzánkl Tőlünk minden évben részt vehet két hónapos külföldi szakgyakorlaton; két hónapot tölthet a bolgár vagy a német tengerparton.“ AZ OSZTÁLYBAN — Hogy mi írtunk volna valami levelei?! — Miért, talán van még egy másik III. magyar osztály az iskola közétSZÜNETET AKARUNK! lalat számára nem érdemes négy vagy akár hat hétre Csahszlovákiá- ból utaztatni egy diákot csak azért, hogy az láthassa a tengerpartot. Szigorúan kötik őket az anyagi érdekeltség alapelvei, és mi, ha azt akartuk, hogy a diákjaink mégis részt vehessenek szakmai gyakorlaton, kénytelenek voltunk vállalni a feltételeiket. Ebben persze nem mi vagyunk az elsők. A Veiké Mezlríőí-i és a píesfanyi iskola Is így csinálja. Talán mert mi csak most kezdjük, ezért berendezkednek ellene a tanulóink. Meggyőződésünk, hogy a mi tanulóink is elégedettek lesznek a gyakorlattal. — Mire alapozzák ezt a véleményüket? — Naponta hét, hét és fél órát fognak dolgozni, délelőtt tíztől, illetve tizenkettőtől este fél hétig, illetve hétig és lesz idejük napozásra meg fürdésre is. Részt vesznek egy társas hajókiránduláson, és hetente lesz egy szabadnapjuk is. A vállalat megtéríti az útiköltséget, biztosítja keztetésí szakján? — Nincs! De mi nem írtunk, vagy legalábbis nem tudunk a levélről — válaszolják közösen. — íme, itt a levél, — mondom, s bizonyságul Is olvasom. A kezemből nem adom ki, mert nem akarom elárulni, hogy ki írta a levelet. — No, áljon fel az a hős, aki írtai Mi az, talán nem meri bevallani? — Talán nem értenek egyet a levél írójával? — Egyetértünk, csak nem közölte velünk, hogy a nevünkben írt. — KI nem akar részt venni a gyakorlaton? — De hiszen az előbb azt mondták, hogy egyetértenek a levél írójával! — Igen, egyetértünk, de... — De? — Mégis csak sok az a kilenc hét. Ez lesz az utolsó szünetünk, és már mindenki betervezte, hogyan és hol tölti a vakációját. Igen, egy hónapra mindenki szívesen ment volna, de az egész szünidőre, az mégis sok!... Nagyon nehéz év vár ránk, az érettségi. Legalább egy kicsit ki kellene magunkat pihenni. Alig egy héttel az iskolaév kezdete előtt jövünk haza. — Miért, maguk nem szoktak a vakáció alatt dolgozni? i- De! egyesek — én például — mondja Kis Géza — tavalyi szünidőmet is végigdolgoztam. Később bejön az osztályfőnök, Stancz György tanár. Meglepetten kérdi: — Mi az, hallom, hogy levelezget- nek. Talán nem beszéltük meg elég világosan, hogy miért van ez így? És nem mondtam, hogy egyeseknél, a- hol családi vagy egyéb bkok miatt indokolt, az igazgató elvtárs engedélyezheti és engedélyezni is fogja azt, hogy az illető Idehaza végezze el a kötelező gyakorlatot? Csak ne jöjjön valaki velünk, majd megbán ja! Várhatja, mikor lesz még alkalma két hónapot tölteni a bolgár ten gerparton! ÚJRA AZ IGAZGATÓNÁL — Nem értem az egészet. — Mi értjük, és nem is csodálkozunk rajta. Gyakran tapasztaljuk — mondja az igazgatóhelyettes Sídó Zoltán —, hogy a mai szülők túlságosan Is elkényeztetik a gyerekeiket. Sokszor még a széltől is óvják őket egészen addig, amíg felnő, és egyszer ö maga is elkezdi magát kímélni, sajnálni. Vannak közöttük rendes, dolgos, szorgos diákok. Sőt, talán ők vannak túlsúlyban, de sajnos, nem ők a hangadók, hanem a- zok, akik minden olyan ellen védekeznek, ahol egy kicsit meg is kell magukat erőltetni. Az utcán állított meg Szabó Marika: — Tessék mondani, mi a célja a riportnak, az, hogy lejárassa az osztályunkat? Nem vagyunk mi olyan rossz osztály, hogy most rajtunk nevessenek. Természetesen meglepődtünk, amikor kiderült, hogy júniustól egész augusztus végéig gyakorlaton leszünk, de senki sem gondolta, hogy nem megy el. 'WR Az osztályban mindenféle nagyobb bonyodalom nélkül tisztázták, hogy ki írta a levelet. Ketten írták, Az egyik diktálta, a másik meg írta. Az osztály valóban nem tudott róla. Csak ők ketten, a- kik írták, meg még két lány, ak! látta. Komzsík Teréz nem volt az iskolában, amikor a levelet írták: — Nem vetjük el azt, amit a társadalmunk nyújt, mégis úgy érezzük, hogy kicsit sok egyszerre az a két hónap. Minden dolgozónak jár a szabadság, miért éppen nekünk nem? Egyáltalán: más szakközépiskolákon, mint például az egészségügyi szak- középiskolán is, év közben járnak gyakorlatra. Miért nem járhatnánk mi is év közben? BEEJEZÉSÜL Megvitatandónak találom azt, hogy helyesen jártak-e el azok a tanulók, akik az osztály nevében írtak, továbbá, hogy miért sajnálják és féltik magukat annyira a fiatalok, valamint hogy elveheti-e az iskola a tanulóktól az egész vakációt? Mi úgy látjuk, hogy részben indokolt, de csak részben, a tanulók panasza. Valóban nekik is joguk van a pihenésre, mégha hangsúlyozzuk is, hogy szellemi munkások, így a diákok részére pihenésnek számít a manuális munka. Ezt nevezzük általában aktív pihenésnek. Viszont végképp helytelennek találjuk a tanulók kényelemszeretetét, túlzott önféltését. Kérjük írják meg a véleményüket. Németh István AZ ÉLETRE KÉSZÜLNEK R eggel félnyolc. A Du- naszerdahelyi Mező- gazdasági Műszaki Középiskola folyosói diákoktól népesek. Ma van az írásbeli érettségi magyar nyelvből. Az iskola kultúrtermében gyülekeznek a negyedikes diákok. Valamennyien nagyon izgulnak, találgatják, vajon milyen témákat kapnak. Iskolánkon ebben az évben érettségiznek első ízben ökonóm tagozatú növendékek. Míg nem kezdődik el a vizsga, addig elbeszélgetek néhánnyal közülük arról, miért lépett ebbe az iskolába, hogy telt el ez a négy év, milyen érzéssel hagyja itt az iskolapadot, s hová megy az érettségi után. Brath Borbála Kolonból (Kolíüany) jött a technikumba. Szereti a mezőgazdaságot, szülei nyomdokaiban szeretne haladni, foly tatni, amit ők elkezdtek, ezért választotta ezt az iskolát. Csendes, szerény kislány. A többiektől megtudom, hogy ő az osztály legjobb tanulója. Mukakedvből és szorgalomból nála soha nincs hiány. Az iskola SZISZ-szervezetében aktívan dolgozik, s ő a diákotthoni SZISZ-tanács elnöke. — Fájó szívvel hagyom el az iskolát, mert tudom, hogy dolgozni nem könnyű, de bátran lépek ki az iskola küszöbén, mert ebben az é- pületben alaposan felkészítettek erre a nagy lépésre — mondja. — Az érettségi után a mezőgazdaságban szeretnék dolgozni, s a rámbízott feladatokat úgy teljesíteni, hogy hozzájáruljak a szocialista mezőgazdaság fejlesztéséhez. Modróczky Edit — Feketenyékről (Čierna Voda) kerültem az iskolába. Szüleim a mezőgazdaságban dolgoznak, innen fakad a mező- gazdaság iránti vonzalom. Ügy érzem, „tegnap“ jöttem csak ide, s „holnap“ már el kell hagyonm az iskolapadot. Sok szép és kellemes élményben volt részem. A nehézségeket tanáraink segítségével sikerült leküzdeni, fáradozásaikért hálás köszönettel tartozunk. Igyekezetem siker koronázta, hiszen a kitüntetést elértem és megtartottam. Az iskola SZISZ-szervezetében a négy év alatt különböző fukció- kat töltöttem be. Továbbá képviseltem iskolánk színeit a szakma és honvédelmi versenyeken. Elhagyni az iskolapadot, elválni a megszokott és megszeretett tanárainktól, a kedves osztálytársaktól, mindezt nagyon nehéz szavakba önteni. A mostovái (hidaskürti) Vörös Csillag termelőszövetkezetben szeretném kamatoztatni tudásom és úgy dolgozni, hogy kiérdemeljem munkatársaim megbecsülését. Tudom ahhoz, hogy az ember megállja helyét, kitartásra, szorgalomra és akaratra van szükség. Nagy Dezső — Bősről (Gabčikovo) jöttem a technikumba, mivel érdekeltek a mezőgazdasági munkák és a velük kapcsolatos szervezési teendők. A négy év hamar eltelt, a kis elsősökből az élet kapujában álló felnőttek lettünk. Az itt eltöltött idő nem volt hiábavaló, mert iskolánk valameny- nyi tanára és nevelője lel kiismeretesen dolgozik, hogy szocialista társadalmunknak egyenes jellemű, és szakmailag felkészült fiatalokat neveljen. Felejthetetlen számomra az az idő, amelyet az iskola szavalókórusában töltöttem. Az é- rettségi vizsga után a Bősi Állami Gazdaságban fogok dolgozni, s igyekszem majd tudásom a szocialista társadalom javára kamatoztatni. Pálenik Edit — Tallós (Tomásikovo) szülötte. Az alapiskola elvégzése után jelentkeztem az MMKI-ba. Nagy öröm volt számomra, hogy felvettek. Érdeklődési köröm eléggé tág. Minden érdekel, főleg a politika, 1- rodalom és filozófia. Víg kedélyű vagyok, szeretem a jó társaságot, kiveszem részem a szervezeti munkából. Ez az iskola sokat segített szakmai, de emellett világnézeti fejlődésemben is. A mezőgazdaság nagyon a szívemhez nőtt, s az érettségi után a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán szeretnék továbbtanulni. Kürtösi Katalin — Vízkeleti (Čierny Brod) származású. Azért jöttem ebben az iskolába, mert érdekel minden, ami a mezőgazdasággal kapcsolatos. Főleg az iskola kultúrcsoportjában tevékenykedtem, többször képviseltem az iskolát szavalóversenyeken. Nehéz szívvel hagyom Itt az iskolát, főleg az osztálytársakat. A komáromi MATESZ- hoz szeretnék kerülni. A válasszal bizonyára sokaknak csalódást okozok. Az én számomra azonban a művészet és a mezőgazdaság nem összeférhetetlen, s most a színház iránti szeretetem kerekedett felül. Sorolhatnám még tovább a neveket: Tóth Mária, Vörös Erzsébet, Zofcsák Erzsébet, Méhes István, Fre- nyák Alajos és a többiek, a- kik szorgalmas tanulással és becsületes munkával kiérdemelték, hogy megemlítsem őket, de a terem elcsendesedik, s mindjárt kezdődik az Írásbeli. PUHA MARGIT új ifjúság 3 Beat és matematika lZenélnek és számolnak) — Mint minden korombeli, én is rajongok a popzenéért, kezdi beszélgetésünket Nagy Gábor a fila- kovói (Fülek) gimnázium harmadikos tanulója. — Több éoe foglalkozom zenével. Gitáron játszom klasszikusokat, de többnyire bea- tet kalondai zenekarommal, az ERVIRA-val. Egytitte sünk nemrégen alakult, de a környék fiataljai máris kedvelik. Igaz, csak hétvégen tudunk összejönni, s így nehéz eredményesen működni, de ez csak kikapcsolódás. Fő „szakom“ a matematika, lehet sokan csodálkoznak azon, hogy lehet valakinek matematika a kedvence. Tőlem is gyakran megkérdik, de nem tudok rá felelni, csak azt tudom, hogy az egész csodálatos, külön világ, s ha az ember megtalálja az oda vezető kis kaput, már nem tud szabadulni... Megtudom még, hogy kedvenc matematikusai a két Bolyai és Maxwell (—aki ugyan elsősorban fizikus volt—), hogy a Komenskf/ Egyetemen szeretne matematikát tanulni, hogy a kortárs magyar költök verseiért is rajong, s kedvenc költője juhász Ferenc... Azt azonban, hogy eddig még mindig sikeresen szerepelt a matematikai olimpiák versenyein, már más tél kell megtudnom. Nagy Gábor sikereiről nem szeret beszélni, csak dolgozni szeret, pontosan, szépen... Pálházy József Aktív szervezet Boriban Az 1968—69-es válságos években Boriban is megszüntette tevékenységét az ifjúsági szervezet. Tavaly, a júliusi pártplénum után a községben lévő téglagyár FSZM üzemi szervezete és a párszervezet kezdeményezésére megalakították a SZISZ-szervezetet. Szúdy Lászlót — aki a szövetkezet műhelyében dolgozik — választották meg elnöknek. A vezetőségben helyet kapott még: Moyzis Magda titkárnő, Zlatner Piroska kul- túrfelelös, Kovács László sportfelelős és Gyürky Emma. A elmúlt évben jól sikerült szüreti bált rendezett a SZISZ. A bálon felelevenítették a régi népszokásokat. Továbbá táncmulatságot, Petöfi-emlékünnepélyt szerveztek, esztrádműsoro- kat tanultak be. A Győzelmes Február tiszteletére kultúrműsort és előadást ál lítottak össze. A klubban kétszer rendeztek teadélutánt. A szervezetnek csupán 24 tagja van, és csak hatan dolgoznak a községben, a hét végén mégis élénk kulturális élet folyik. A klubban rendelkezésükre áll gramorádió, sakk és egyéb társasjátékok. Szeretnék, ha több Új Ifjúság járna a községbe, erről is tárgyalt már a vezetőség. 200 brigádórát vállaltak a kultúr- ház átépítési munkálatain. A sportszervezettel és a Cse- madok-szervezettel akarnak tovább együttműködni. Ehhez minden anyagi és erkölcsi támogatást megad a hnb és a helyi pár tszervezet. Belányi János
