Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-19 / 12. szám
Ara t - Kts JÓZSEF ATTILA: Március A föld alól a gyors csírák kidugják fejüket, a fák, mint boltos áruját, kirakják a rügyet, kamaszok arcán pattanás, férfiajkon a csók, mind egy repeső kapkodás, a szoknyák lobogók, s már itt és ott fölhangzanak, elűzve kínt, fagyot, a szívbe húzódott szavak, eszmék és kardalok. MIRŐL OLVASHATTOK EBBEN A SZÄMBAN? • Példás SZISZ-szervezetröl • A Humennéi Chemlon-gyár fiataljairól • Viczián Máriáról, Hulitka Ödönről és Lencsés Istvánról • Bedrich Smetanáról, a cseh nemzeti ébredés zeneszerzőjéről • Jan Ködeiről, az év sportolójáról • Diana Rossról és Josef Lau- ferről • Egy matrózról, aki nem kér kegyelmet • A tulipánok hazájáról ' KENYÉR; gabonalisztből, vízzel dagasztott, sózott, kelesztett tésztából, kemencében sütött, fontos emberi táplálék, — mondja a lexikon címszómagyarázatának első mondata. Őstáplálék, így tartjuk nyilván, még akkor is, ha tudjuk, hogy a gyümölcs korábban termett meg a fán, s az ősember kenyér nélkül ette a mammut húsát. Ügy tudjuk, az első kenyeret Babilóniában, vagy Egyiptomban sütötték. A párezer éves fogalmat kibővítette és megnemesítette az idő, s a kenyér ma mindennemű táplálékaink gyűjtőneve is. Nem élhetünk nélküle, s munka nélkül rá sem szolgálhatunk. A munka s a kenyér között az éhség teremtett igazi rokonságot, s e párosításban foglalta el helyét a történelemben is. Hiánya egykor a világot változtatta meg. KENYÉR, a legősibb és legtökéletesebb metafora. Mindennapi táplálékunk, mindennapi kenyér. S mi, akik még nem ettük meg a kenyerünk javát, s nem tudjuk mit jelentett kenyéren és vízen élni, — azt sem érezhetjük igazán, milyen lehet nélküle. Pedig nem szabad elfelejtenünk, még akkor sem, ha az éhség apáink és öregapáink éhsége volt. Ma egyre kevesebb kenyeret igyekszünk fogyasztani, mert hizlal. Ha apáink éhségét mementóként nem tudjuk örökölni, akkor becsülni sem tudhatjuk igazán a kenyeret. KENYÉR, az évente egyszer termő búzaföld, s a szorgos kezek legszebb gyümölcse... a legfontosabb. -lüMm