Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-12 / 11. szám

Helyes e a nyelvhelyességről beszélni? Úgy vélem, már bevezetőben le­szögezhetjük, igen. Sőt, szükséges Is. Ha ez fontos ott, ahol egy nyelv csak az egyes tájszólások zavaró hatásának van kitéve, akkor olyan környezetben, amelyben a nyelv tisztaságára egy másik nyelv min­dennapi használata Is hatással van, ott még jobban kell ügyelni a helyes nyelvhasználatra. Hány­szor halljuk: „Megyek az MNV-re a tajomníkhoz.“ A kereskedelem­ben dolgozó alkalmazottak rend­szerint a teljesített, vagy a fele­melt „plán“-ra (tervre) hivatkoz­nak. Nyelvhelyességi hibák nemcsak szóban, hanem írásban is eléggé gyakran mutatkoznak. Többször láthatjuk a darab „drb“-vel törté­nő rövidítését, noha annak helyes rövidített alakja csak „db“. A de­cilitert Is többen „dol-lel rövidí­tik, pedig a helyes rövidített fi­iak csak 2 betűből áll: „dl“. A grammot Is ltt-ott „gr“ jelzi, no­ha könnyen megjegyezhető ennek is tökéletes rövidítése csak egy­szerűen „g“-vél. A fosztóképzős — tálán, -télén --atlan --etlen alakok helyes használatában Is sok a kíván­nivaló.# Nemrég olvastam egy könyvben a következő szöveget: Gondatlanul, vldámán fütyörészve sétált a tó partján.“ Nyilván nem azt akarta a mondat szerzője kifejezni, hogy vigyázatlanul, (gondatlanul), ha­nem gondok nélkül, vagyis gond­talanul sétált az illető. Az ízetlen és íztelen, lelketlen és lélektelen, fejetlen és fejtelen, gyámolatlan és gyámoltalan meg­téveszti olykor még a középiskolai növendékeket Is, főleg az első osz­tályokban. Nézzük csak meg először a fosztőképzős alakokat! Az íztelen szó olyan valamit jelöl, aminek semmi íze sincs. Az ízetlen alak viszont nem ki­elégítő ízű valamit jelent. Fia­tal házasoknál bizony olykor megtörténik, hogy az asszony­ka — bármennyire is szeretne kedveskedni férjének — elké­szített ebédje bzíony ízetlenre sikerül. A lélektelen olyan valakit ábrá­zol, aki érzéktelen, közömbös tud lenni. A lelketlen viszont a lelkiisme­retlen jelzőnk rokonmása. Szív­telenül kegyetlent juttat e- szünkbe. Gyámoltalannak nevezzük az ügyeíogyott, tehetetlen embert, míg gyámolatlan pl. a gyámolítás, gondozás nélküli öreg, vagy be­teg személy. Ugyancsak vigyáznunk kell az egyformán hangzó szavakra Is, melyek mégsem egyformák, mint pl.: válság, — váltság, helység, — helyiség, egyelőre, — egyenlőre, tanulság, — tanultság, fáradság, — fáradtság, közéteszem, közzé­teszem, stb. Ezek bizony nemegy­szer pillanatnyi zavarím hozhat­ják még azt is, aki egyébként e- lég jártas nyelvhelyességi szabá­lyaink berkeiben. Pedig ha kissé jobban szemügyre vesszük a sza­vak külső formáját és belső logi­kai jelentését, könnyen megálla­píthatjuk, hogyan kell őket helye­sen írni. Válság az olyan súlyos helyzet, vagy döntő fordulat, melynek kimenetele jő, vagy rossz is lehet. Váltság viszont olyan pénzt, vagyis díjat jelent, melyet bi­zonyos fogva tartott személy kiszabadítására kelil lefizetni. Helység ©gy falu, vagy város megjelölésére szolgáié főnév, ám helyiség egy épületnek megha­tározott része (szoba, iroda, folyosó). Egyelőre szavunk mint határo­zószó a most, vagy még egy 1- deig fogalmakat jelöli meg. Egyenlőre viszont valamit telje­sen megegyező részre, nagy­ságra, vagy formára történő felosztásnál használunk. Tanulsággal valamely esemény­ből levont hasznos Ismeret, vagy következtetésnél találko­zunk. Tanultság szavunk viszont isko­lázottságot, műveltséget jelent. Fáradságon fárasztó, kimerítő tevékenységet értünk, míg fáradtság szavunk kimerült, el­fáradt állapotot tartalmaz. Közóteszem pl. annyit jelent, hogy az olvasott könyv lapjai közé teszünk egy jelölő papírt, hogy ne kelljen keresni, hol Is hagytuk abba az olvasást. Közzéteszem Igénk viszont azt jelenti, hogy valamit nyilvános­ságra hozok szóban, vagy írás­ban. A keltezésnél Is gyakran tapasz­talunk helyesírási hibákat. Az év­számokat mindig arab számokkal írjuk s utánuk pontot teszünk, ki­véve azokat az eseteket, melyek­ben az évszám után névutő kö­vetkezik. Ezekben az esetekben a pont elmarad: Pl.: 1948 előtt, 1789 hősei, stb. A hónapokat többnyire ugyan­csak arab számokkal jelöljük, de írhatjuk római számokkal Is. A napokat arab számokkal je­löljük s utánuk pontot teszünk. Más a helyzet azonban akkor, ha utánuk toldalék jön, mint pl.: 17- én, 30-án, stb. Ezekben az ese­tekben nem teszünk a szám után pontot, csak kötőjelet és a tolda­lékot. A helységnevet vesszővel vá­lasztjuk el az időtől. Így írjuk: Hideghét, 1974. január 27., vagy Komárom, 1974. I. 27. Sok helyütt a szóelemzéssel és ebből kifolyólag a szabályos he­lyesírási követelményekkel Is ha­dilábon állunk. Az egyik neves csallóközi helység vasútállomásán láttam a következő feliratot: Jegypénsztár. Pedig nem lett vol­na túl igényes feladat a címszö­veg megrendelőjének, vagy készí­tőjének kissé elgondolkodni azon, hogy vajon pénszünket, avagy pénzünket nyújtjuk át a menet­jegy vásárlásakor. Ugyancsak elég gyakori az egyes szám és többes szám hely­telen alkalmazása Is. Régebben ugyan, de az egyik újságcikkben a következő szöveg állt: „Több Iskola igazgatója tervezi, hogy ja­nuár — februárban a magyar tan­nyelvű óvodáik és a falu 5 éves gyermekei számára műsoros dél­utánt szerveznek... Helyesen:. „Több Iskola Igazga­tója tervezi, hogy januárban és februárban a magyar tannyelvű 6- vodák és a falu 5 éves gyermekei számára szervez műsoros délutánt. Az alany és állítmány egyezte­tésére vonatkozó szabálynál a kö­vetkezőket tapasztaljuk: Az igei állítmánynál különösen formai e- gyetzetést találunk: Ajtó, ablak megremeg. Asó-kapa válasszon el bennün­ket. Kevés öröm, sok búbánat Ju­tott neki. Sok hibát tapasztalunk a mon­datokban az igék elhelyezésénél is. A Joanovlcs féle szabály sze­rint ugyanis a magyar nyelvben az Ige nem sereghajtó, tehát n«m hátul áll. Mégis számtalanszor vé­tünk e szabály ellen. Az egyik szövegben olvastam a következő­ket: „A múlt évben 700 hektár el­hanyagolt termőföldet hoztak rendbe. Még a talajerő fokozásá­hoz szükséges anyagot Is saját készleteikből fedezték. Tavaly e célra több mint 3000 vagon tő­zeget fejtettek. Évközben talaje- lemzést végeztek. Ennek alapján 3000 hektárt nyomban meszeztek. Természetesen, nem szabály, hogy az ige nem lehet a mondat végén. Igen, lehet, de csak ott és akkor, ahol és amikor megszorí­tásról van szó, mint a következő mondatban: „Aki másnak vermet ás, maga esik bele.“ Végül csak ennyit: Nyelvében él a nemzet. Minden nemzet nyelve a társadalom aj­kán virágzik, fejlődik, avagy visz- szaesve sorvadásnak Indul, ha nem ápoljuk kellő gonddal, szere­tettel. Ügyeljünk tehát arra, hogy szép anyanyelvűnk ne tartalmazzon o- lyan elemeket, amelyek fényét, tisztaságát csökkentik. HERDICS JÁNOS r • «I ».KRAJSKÝ FESTIVAL A FÓKUSZ IRODALMI SZÍNPAD SIKERE Nitrán rendezte meg a közel­múltban a Kerületi Népművelési Központ és a SZISZ nyugat-szlová­kiai kerületi bizottsága az irodal­mi színpadok és geyéb kisszínpadi előadó-művészeti formák három napig tartó, f. kerületi fesztivál­ját. A versenyprogramban ott ta­lálhattuk a Dunajská Streda-i (Du- naszerdahelyi) Fókusz irodalmi színpad együttesét is, amelynek a tavalyi Jókai-napokon és a ma­gyarországi irodalmi színpadok balassagyarmati seregszemléjén sikert aratott, Miroslav Válók ver­seiből összeállított „Dobolás a túl­oldalra“ című műsora Rúttal is az idegen nyelvi közegben, kivív­ta magának mind a szakértők, mind a szlovák nyelvű közönség elismerését. Méltán, hiszen a nitrai főisko­lások kissé vontatott és a felszí­nen mpradó Tagore-összeállitása, a Dolný Ohaj-i műkedvelők nem éppen e fesztiválra illő Csehov- egyfelvonásosa (Lánykérő), vala­mint az érsekújvári szlovák gim­nazisták sokat felölelni vágyó, de széthulló és utánérzésekkel teli komédia-kísérlete után a duna- sezrdahelyiek fellépése jelentette az első olyan élményt, amelyet joggal el várhattunk ettől a se­regszemlétől. A minden apró rész­letében kidolgozott műsorban a bíráló bizottság külön értékelte a Válek költészetének nem sablo­nos. új nézőpontból történő meg­világítására tett törekvést. A napjainkban talán legjobb szlovák irodalmi színpad, a trna- vai Plastické divadlo főiskolás- kollektívája Vladimir Bozdek „Va­ri variácie) (Talán-változatok) cí­mű pódiumjátékával tovább ha­ladt, s véleményünk szerint előbb­re lépett a megkezdett útján. A műsornak a maga teljességében sikerült átfognia a 20. század második felében élő ember vilá­gát, s talán csak a kissé túlada­golt emocionális hatások fárasz­tottak bennünket. Krőméry-műso­rával a bratislava-vidéki Elipsy 1- rodalmi színpad nem lépett túl a megszokotton, az átlagos szinten. A trenčíni gimnazisták Lúč klub­jának irodalmi színpada a Ján Kollár által összegyűjtött szlovák mondókákból összeállított vidám műsora Ízelítőt adott a diákszín­játszás erényeiből, legjobb hagyo­mányaiból. A másik trnavai iro­dalmi színpad, a Motýľ tagjai a legnagyobb igyekezetük ellenére sem tudtak semmit tenni a nyil­vánvaló rendezői melléfogások el­len. A fesztiválnak két vendégegyüt- tese volt. A radošíšni Naiv Szín­ház „Emberke“ című zenés komé­diája közel két órán keresztül tudta a legnagyobb figyelemben és legnagyobb jókedvben tartani a nézőket. Két műsorral mutatkoz­tak be a prágai Divadlo na okra­ji művészei, akik tulajdonképpen a Plastické divadlo ellenpólusai­ként a legkevesebb hatástkeltő eszközökkkel is teljes művészi él­ményt tudtak nyújtani. Borisz Pil- nyak „Jégzajlás“ című elbeszélését és Alexander Blok,“ „Tizenkettő“ című poémáját láthattuk tőlük. A seregszemle fődíját megosz­tották a trnavai Plastické divad­lo és a dunaszerdaheiyi Fókusz i- rodalmi színpad között, a rende­zői díjat pedig a Plastické divadlo rendezője, Ivan Kováč ós a Fó­kusz rendezője, Jarábikné Trűnhíy Gabriella között. A SZISZ nyugát- szlovákiai kerületi bizottságának díját Gustáv Hupko verseiből ösz- szeállitott elkötelezett műsoráért a trnavai Motýľ irodalmi színpad kapta. 1 Tóth László I — Most már te Is megérted ezt az Időt. Munkásgye­rek vagy, Rudi, tudnod kell, hogy kihez tartozol. Fia­tal vagy még ugyan, de végre fel kell ismerned, hogy a szoedemek nem a mi érdekeinket védik. Láthatod, Itt nálunk Is, felfelé kacsintgatnak, s vezetőik az urak­kal braityiznak... Sző szót követett. Rudi hallgat. Ebből arra követ­keztettek, hogy már nem ellenkezik. — Egy oktatóval azonban nem megyünk semmire — mondom, hogy ismét a tárgyra tereljem a szót. Rudi végre a szemembe néz. — Jano Škrlniar jő barátom. Csak ennyit mond, ami többet jelent a várva várt Igennél. — Beszél] vele, Rudi... El is ugrik azonnal hozzá, és elmondja Janónak, hogy a kommunisták megalakítják a proletárok testedző e- gyesületet. Rudi azzal jön vissza, hogy Škriniar is „át­pártol“. A szoedemek nemcsak két oktatójukat veszítik el, hanem a tornászó fiatalok nagy csoportját Is, akik követik vezetőiket. És Jelentkeznek az új tagok. Öröm nézni a gyakorlatozó proletár fiúkat és lányokat, a kö­zéjük keveredő idősebbeket Is. Szervezzük az Ifjúmun­kások szövetségét, a vörös cserkészeket. Egyszerre ré­müldözni kezdenek az urak. Mi az? Hályog nőtt a sze­mükre? Nem látják, mi történik az orruk előtt? 1 A veresek tornásznak. Á veres cserkészek fenyegető bo­tokkal menetelnek. A prolik forradalmi színdarabokat adnak elő. Az átkozott vörös ördög Igéjét hirdetik még a dalaik is. A feltámadt vörös rém már veszélyesen fenyegeti a híres Zvolen város polgárait! Segítségül hívják a misszionáriusokat, akik kereszttel a mellü­kön sorra járják az utcákat. Az egyik lakásból a má­sikba nyitnak be, hogy Isten igéjével űzzék ki a gyen­gékből, a tévelygőkből a vörös ördögöt. Még a hívő nincstelenek is békótlenkednek. Mit akarnak a csuhá- sok? Hoztak kenyeret? Legalább egy kis cipőt? Ami­kor a csuhások betoppannak hozzájuk, az üres kam­rát mutogatják az imát morgó atyáknak. Hát nem lát­ják, hogyan élünk?l Nem Ima kell nekünk! A Jé Is­ten... — folytatják a hítterjesztők a maguk megszokott mondókáját. Megkapják erre Is a feleletet. Bizony, any- nyira szeret bennünket az úristen, hogy hatalmas ke­resetet rakott a vállunkra! Ezt vegyék le rólunk, mert már roskadozunk alatta 1 Gyomrunk korgása elfeledtette velünk az Imákat, már csak káromkodni tudunk... Az eretnek szavak hallatára a magasba emelik a mellü­kön függő keresztet. Megbocsát a jő Isten... Inkább azért Imádkozzanak, hogy a gyárban (ismét megindul­jon a munkai Tolmácsolják ezt a jó Istennek, hátha megkönyörül rajtunk!... Leesik a misszionáriusok álla. Nem számítottak ilyen fogadtatásra. A jó Isten hatal­ma erre nem terjed ki... — suttogják maguk elé. Ak­kor ne csodálkozzanak azon, ha azok mellé szegődünk, akik földi hatalmat ígérnek nekünk!... Zvolen híres városából nem űzték ki a vörös rémet. Egy óv után, hogy megalakítottuk az FRJT-t, az is­merősök meg-megállítanak az utcán. — Olvastad a Spartacust, Tompa? — Miért? — kérdezem, mintha nem tudnám, miért kíváncsiskodnak. — Klement Gottwald írt rólad!... Mit válaszoljak? Szégyellem is magam. Mit tettem én, hogy írni kell rólam? Hogy magyarázzam meg ne­kik, hogy Itt nem a fiatalabb dicséri az idősebbet. Épp az ellenkezője lenne a helyes, ha én írhatnék cikket róla, de a ceruza valahogy kiáll a kezemből, nem fo­gad szót, amikor a gondolataimat szeretném papírra vetni. Mit is írnék a nálam nyolc esztendővel fiatalabb Gottwaldról? Nemcsak szép növésű, kedves fiatalember, hanem túlságosan Is éles szemmel járja, vizsgálja az életet. Amikor beszél, nem az asztaloslegény szólal meg, hanem a kizsákmányolt munkásember minden gondjával, bajával, örömével és reményével. És amit ml sokszor még szóval sem tudunk kifejezni, ô papírra veti. Cikket ír, újságokat szerkeszt, ö már több a mun- kásembemél, előbbre, a Jövőbe lát. És ml, akik jóval idősebbek vagyunk nála, úgy fogadjuk minden szavát, mint a gyerekek tanítójukét... Ezt Imám rőla, ha nem nevetnének ki az emberek. Mindez pillanatok alatt fut át az agyamon, de percekig tartana, míg magyarázatot adnék azoknak, akik a Spartacust mutogatják. Hirtelen újabb gondolatom támad. — Amivel megbízott, mindennek eleget tettem! Aztán magamban morfondírozok. De nem ez a dön­tő, hanem a magatartás, mert parancsot teljesíteni a legkönnyebb, még akkor Is, ha nehézségeivel jár. Az események csaknem minden esetben váratlanul érnek, és neked Iparkodnod kell, hogy el ne véssz bennük, el ne téveszd az utat, s úgy cselekedj, hogy mindig az maradj, aki voltál. Ha kudarc ér, vagy veszély fenye­get, nem rémüldözhetsz, viszont, ha úgy adódna, hogy győztesként tekintenek rád, nem részegülhetsz meg a hatalomtól. Mert akkor már más lennél, új szokáso­kat vennél fel, s ezzel lassacskán megváltoznék a jel­lemed Is... Inkább halálomig a kis Tompa maradok, aki két keze munkájából él, minthogy hagynám a tel­kemet, az énemet lerongyolódni és cifra cafrangokat aggatni rá. Erről nem beszélt nekünk Gottwald, de ki­olvastam ezt a magatartásából. Kár ts tett volna erre szót pazarolni, mert senkire sem lehet ráparancsolni, hogy szerény, szívós, kitartó tegyen. Itt már a saját akaratunk a mérvadó: teljesíteni tudjuk-e a magunknak adott parancsot? Mert amikor megérlelődötl bennem, hogy kommunista vagyok, akármi történjék is, hű ma­radok magamhoz, mert az ember elveit nem cserélget­heti, mint az Ingét vagy a kabátját. Talán ezt ismerte fel bennem Gottwald, és ezért írt rólam. Ezt keltett volna válaszolnom az Ismerősöknek... De megértené­nek? Mert ml sem vagyunk mind egyformák. Egyesek talán még csodabogárnak is neveznének, ha azt mon­danám, ünnepnap számomra, amikor Bystrlcára, a ke­rületi párttitkárságra hívnak gyűlésre, ilyenkor fel­kötöm még a legénykorom óta féltve őrzött csokor- nyakkendót, a mellényt ts magamra veszem, a lábam­ra magasszárú cipőt húzok, vagyis ünneplőbe öltözöm. Gondosan megfésülöm a sötét, sűrű hajamat. S amikor az Alsó utca 16 szám alá érek — talán gyerekség ezt bevallani, de megdobban a szívem. Itt tartják kézben a mi sorsunkat! Am Klement Gottwald és a titkárunk, Svarc elvtárs gyakran az ellenkezőjét állítják, amikor azt mondogatják: saját magunk vagyunk sorsunk ko- vácsolói. Helytelen tenne, ha arra várnánk, hogy má­sok kaparják ki nekünk a parázsbó.! a sült gesztenyét. Én mégis azt mondom, Innen Indul ki minden, a ml vidékünkön Itt futnak össze a szálak, hogy minden hírt a központba továbbítsanak, és fordítva, Innen továb­bítják hozzánk a központ üzenetét. Számomra szentély ez az egyszerűen, szegényesen berendezett nagy he­lyiség. Itt dolgozik a kerületi titkárunk és legújabban Klement Gottwald, akinek ez az otthona is. A sarok­ban mosdó, vaságy és szürke pokróccal letakart pár­na. Szólok Is Klemonak, mert magunk között így szó­lítjuk Gottwaldot, vékony az a pokróc, kevés meleget ad. — Nem vagyok fagyosszent — válaszolja. Mást Is mondhatott volna, panaszkodhatna, szörnyű sok a munkája, de hiába töröm annyira magam, még egy dunyhára sem futja abból, amit munkám ellenérté­kéül kapok. De minek is a meleget árasztó dunyha, amikor keveset alszik, de nem azért, hogy tél idején ne dideregjen a hideg ágyban. Erről magam Is meg­győződtem. Estig tart a gyűlés, másnap folytatjuk. És kora reggel, amikor betoppanok a titkárság helyiségé­be, Gottwaldot úgy találom, mint ahogy este itt hagy­tuk őt. A kopott íróasztal mellett ül, és ír. Folytatjuk) I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom