Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-05 / 10. szám
5 omám óban (Komárom) sokat K bosszankodtam. Akikkel beszélni szerettem volna, gyűlésen voltak. Így aztán délután négy óra felé még mindig várt rém az az utolsó feladat, hogy lmom kell valamelyik falusi Ifjúsági klubról. Igen ám, de hova utazzam? Melyik az a község, amelynek a klubja éppen ma tart nyitva? És melyik az a falu, amelynek állomásáról elérhetem ma még a Bnatislavába Induló utolsó vonatot? — Menjen el Bodzám (Bogyóra) — tanácsolták a SZISZ járási titkárságán. — Bogya kicsiny falu ugyan, alig van 600 lakosa, de áLlomása a Komárom — Bratislava vasútvonalon fekszik, és fiataljai ma tartanak klubnapot. Ajánlanánk azonban, hogy telefonáljon a szövetkezet Irodájába, hogy várja a SZISZ- elnök vagy a titkár az Ifjúsági klubban... Mit tehettem okosabbat, elvonatoztam Bogyára. Itt döbbentem aztán rá, hogy az állomástól eléggé távol fekszik a falu. Am ekkor ért az első kellemes meglepetés Is. Amikor kérdezősködni kezdtem, hogy merre kell menni a községbe, egyszerre csak hozzám lépett egy 20 év körüli kislány és bemutatkozott, hogy 6 a klub elnöke, Antal Emmának hívják, és motorkerékpáron bevisz a falubal — Tudja, — közölte mosolyogva —én a szövetkezet csoportvezetője vagyok, sokat kell szaladgálnom, meg kellett hát szoknom a motorozást. Nos, visszangondolva az útra, én bizony szívesebben sétáltam volna. A kislány ugyanis úgy hajszolta a motorkerékpárt, mintha kergették volna. És ráadásul még hátra-hátra fordulva magyarázott Is. — Ifjúsági klubunkat a jelenlegi titkár, Kósa Guszti 1968-ban hozta tető alá — mesélte a kislány. — ö oldotta meg a helyiségkérdést Is. Ugyanis felfedezte, hogy a kultúrház pincéjében A BOGYAI PINCEKLUB csak limlomot tartanak. Elkérte hát a pincét, összetoborozta a fiatalokat, és önkéntes munkával úgy megszépítették, hogy ma talán még az építője sem Ismerne rá. Sokat segített — és segít még ma Is — a földművesszövetkezet elnöke, Antal Kálmán elvtárs. Az elnök bútorozta be a klubot, sőt még a falusi könyvtárt is tdetele pl tette, és a ml gondozásunkra bízta. Ezekben az években — Guszti 1972-ben mondott le — olyan Jól dolgoztunk, hogy a SZISZ-tól egy vándorzászlót és két elismerő oklevelet kaptunk. Egyik tevékenységünk például, hogy a klub előtti gyotnos térséget Ifjúsági parkká alakítottuk át és felépítettünk egy tekepályát. Sajnos az elmúlt évben a fiatalok lelkesedése kissé alábbhagyott, de ennek a száj- és körömfájás volt a legfőbb oka. Bogyán ugyanis Januártól május végéig be volt tiltva minden gyülekezés. Antal Emma, a bogyal ifjúsági klub vezetője Le kell szögeznem, egyáltalában nem túlzott a „motoros elnöknő“, amikor dicsérte a klubot. A csinos és ragyogóan tiszta helyiségben minden megtalálható, amit egy szórakozni és művelődni vágyó mai fiatal megkíván. A terem hátsó fala mentéin mintegy 1600-nyl könyvvel megrakott vitrín. S a tévő, a magnó és a lemezjátszó sem hiányzik, sőt társasjátékokkal Is el van látva a klub. És ami legjobban tetszett, szinte hemzsegtek a helyiségben a lányok és a fiúk. Közben megérkezett Kósa Guszti is, és Így megkezdhettük a beszélgetést. — Emma ez év januárjában vette át a klubelnöki funkciót — tért a fiatalember a tárgyra. — Ambiciózus kislány, olyan, aki nemcsak tervez, hanem végre Is hajtja elhatározását. Nézze például a faliújságot. Ez Is az elnöknőnk ötlete volt. Rétekét fiatal kollektíva szerkeszti, s a legjobb összeállítást majd megjutalmazzuk. — Milyen tervei vannak? — fordultam a lányhoz. — Színes esztrádmüsort akarunk előadni. A farsangi bált szintén mi rendezzük. Hetenként egyszer sajtószemlét tartunk. Februárban rendezzük meg első író-olvasó találkozónkat is, amelyre Tóth Elemért és Balta Györgyöt szeretnénk meghívni. Rendezni akarunk továbbá egy olyan vetélkedőt,' amelyen az ügyes kezűek vesznek részt. Fafaragásokat, varrottasokat, gobelineket készítenének erre a versenyre, s a legjobb kézimunkákat meg ts jutalmaznánk. És végül, de nem utolsó sorban, minél több tánccal egybekötött teadélutánt rendezünk I — És a sport? — fordultam Ismét Kósa titkárhoz. — Azt sem hanyagoljuk el — válaszolt a fiatalember felcsillanó szemmel. — Most ts három asztalon gyakorolnak az asztaUtenisaezölnk, fent a kultúrház termében. Jöjjön, nézze megl Sajnos, erre nem jutott már idő, de nem volt nehéz elképzelni, hogy fent a kultúrteremben ts pezsgő élet folyik. Mert a bogyai fiatalok nem kezdenek bele olyasmibe, amibe bele ne adnák a teljes szívüket! Neumann János A klub vezetősége: Jaskó Mária, Pelikán Tibor, Májer Erzsi, Purser Tamás, Fitos Mari és Kósa Guszti az Ifjúsági parkban. u| ifjúság ®LVAS®NAPL® Ügy érezzük, hogy helyesen választott Balázs Béla, amikor a kínálkozó műfajok közül — a jelek szerint most már végleg — a magyar nyelvű politikai publicisztika mellett döntött. Helyesnek tartjuk döntését annak ellenére, hogy éppen a jelen írásunkat idöszerű- sítő „ÉLETÜNK“ c. műve színes, gazdag stílusával, szépírói értékeket feltáró jegyeivel válik a faktográ- fia, a politikai-történelemi dokumentum és az irodalmi értékű és színvonalé alkotás szerencsés ötvözetévé. Balázs Béla a Februári Győzelem 25. évfordulója alkalmából mérte fel a csehszlovákiai magyarság negyed- százados útját, mert, ahogy a szerző a bevezetőben írja: „érdemes megvizsgálni, honnan indultunk és hová érkeztünk“. A szerző egyik legnagyobb érdeme az őszinteség. Nem szépíti az elkövetett hibákat, hanem arra törekszik, hogy megmutassa a hibák eredőit, a második világháború után kialakult kényszer-koalíció visszahúzó hatását. Tételesen felsorolja azokat a sérelmeket, amelyek 1945-től 1948 februárjáig érték a csehszlovákiai magyarságot. Azonban az eseményeket beilleszti az akkori politikai keretbe, az adott korba, amelyben „a viszonyokat az jellemezte, hogy a burzsoázia már nem uralkodott egyedül, de még a munkásosztály se uralkodott maga“. Ma már — a lenini nemzetiségi politika megingad- hatatlan bástyáinak védelmében — harag és fájdalom nélkül fogadjuk a rossz emlékek idézését is, de kétségtelen, hogy szivünk gyorsabban dobban, amikor a győzelmes február bilincsoldő fényét villantja alőttünk a szerző. Az olvasó előtt a történelem filmkockái peregnek. Balázs kiváló szerkesztő érzékkel csoportosítja a történelmi jelentőségű párt- és kormányhatározatokat, i- dézi a hazai magyarság emberi jogait visszaállító törvénycikkeket, hogy « szabad életben tett első lépések bemutatása után részletesen foglalkozzon sajtónk és könyvkiadásunk, a CSEMADOK, iskoláink, hivatásos és öntevékeny mozgalmaink fejlődésével Ügy érezzük, hogy éppen napjainkban, amikor Ismét nagyon időszerű az öntevékeny színjátszás fellendítésével foglalkozni, érdemes különösen hangsúlyozni Balázs Béla néhány idevágó megállapítását: „A műkedvelésnek nem a hivatásos művészek nevelése, nem az átlagon felüliek futtatása, hanem a művészettel való tömeges foglalkozás megteremtése és biztosítása az elsődleges célja. A tömegjelleghez nem a tényleges adottságokat és állapotot meghazudtoló együttesek létesítésén, nem néhány együttes felkarolásán, hanem csak az egész mozgalom felkarolásán, a múkedvelés egészének mind magasabb szintre emelésén keresztül vezet az út.“ Az ÉLETÜNK értékét jelentősen növeli, hogy nemcsak a felépítmény, a kultúra, hanem a szilárd alap — a népgazdaság fejlődését is adagokkal aJátámaszí ! va ismerteti éš az olvasó, aki láthatja a magyarlakta területek átfogó és általános ipari és mezőgazdasági, valamint szociális fellendülését, a szerzővel együtt és tiszta szívvei vallja, hogy a csehszlovákiai magyar a szocializmus híve, az új társadalom lelkes építője. Vallja, hogy: „Utunk egyenes, célunk világos." A napjainkban magyarul megjelenő szépirodalmi müvek értéke okkal-joggal vitatható. Balázs Béla ÉLETÜNK c. müve: vitathatatlanul: többlet! És ez a szerzőt is értékes munkája folytatására kötelezi! Péterit Gyula vagy a Társaságot, mely koldusbotra Juttat rengeteg családot? Vagy nekik van Igazuk, mert bűnt követtek el az emberekkel szemben?! Az ügyész felemelkedik, de mielőtt még megszólalhatna, sietve folytatom: — Miért lázítás az, ügyész úr? — Intézem hozzá szavaimat. — Amikor azt állítom, hogy ma, huszonhárom májusában a koldusjegyeken élő nép, nemcsak Zvolen városában, hanem egész Szlovákiában... —Az ügyész fölényes mosollyal félbeszakít. — Tisztelt bírósági A vádlott még csak azt nem Ismerte be, hogy május elsejei beszédében az egekig magasztalta azt a Szovjetuniót, amely a vádlott szavad szerint, minden magántulajdont állami kezelésbe vett. Ennek követésére uszította az embereket... — Miért tagadnám, ügyész úr?l — mondom. — Ha az ellenkezőjét állítanám, akkor hazudnékl — és most ón mosolyodok el. — A hazudozás nem kenyerem... — Szóval beismert I — Azt Is beismerem, ügyész úr, amit bölcsen elhallgat. A beszédemben azt Is mondtam, ha az állam átvenné az Uniont, akkor Zvolen városában megszűnnék a munkanélküliség, és ez történnék mindenütt, ha megindítanák a leállított üzemeket... Az ügyész a taláros bíróra pillant Nem veszik tudomásul elhangzott szavaimat. — A vádlott azt Is állította uszító beszédében — folytatja az ügyész —, hogy a szovjetországban nincsenek végrehajtók, bezzeg nálunk... — Hogy állíthatnám azt, ügyész úr, hogy nálunk nincsenek végrehajtók, amikor a múlt héten Is jártak a ml utcánkban?! Ügy látszik, én Itt valóban nem tehetek fel kérdéseket, mert válasz nélkül hagynak. S az ügyész tovább tekert a maga verklijét. — A vádlott beszédében a Szovjetuniót éltette... Eladnám magam, ho most könyörögve térdre esnék előttük, és bocsánatukért esedeznék. Soha, kedves u- rakl.... Gyorsan az ügyész felé fordulok, hogy belé fojtsam a szót. — Ha kíváncsi rá, megismétlem, szó szerint így fejeztem be a beszédemet: Éljen a Szovjetunió, a szabadság országai — Ha annyira odvan azért a szabadságért, oda a maga szabadságai — fortyan fel az ügyész, és dühtől klvöröslő arccal a téblablróra mered. — Még Itt Is u- szít, ahol nincs kit uszítanial — Sosem felejtem 01, hogy miért ítélnek el. Az ü- gyész úr azt mondotta, oda az én szabadságom! Nekem nem szabadság ez az élet, amelyet most élek, a rácsokon kívül, hogy jobban megértsék. Ha a rácsok mögé dugnak, nem a szabadságomat, csak a koldusjegyemet veszíthetem el, amely csak az éhhaláltől ment megl — ezeket a szavakat a bíróhoz Intéztem. Most gunyoros mosollyal az ügyészhez fordulok, hogy jó nagyot csípjek rajta. — A börtönben viszont meleg ételt kapok, ügyész úri De ha mint a hazáját szerető jó szlovák tekintek a dolgokra, meg kell állapítanom... — Maga Itt csak nem állapítson meg semmit! — kiált fel az ügyész. — Azt bízza a tisztelt bíróságra I S a tisztelt bíróság kimondja az ítéletet: Štefan Tompa lázított, ellenséges állam példájának követésére buzdította az embereket Emiatt ttznapi elzárásra, valamint kétszáz korona pénzbüntetésre ítéli---------------— A tíz napot mér leülte — szólail meg a táblabíró úr, miután a foglár alázatos főhajtással elhagyta a helyiséget. — Igen, leültem — állapítom meg én Is az íróasztal előtt állva. — Fizesse ki a kétszáz korona bírságot, és mehet hazai — Heti „Jövedelmem“ csupán húsz korona, táblabíró úr — válaszolom. Az állami segélyt juttatom az eszébe, amelyet két hetente fizetnek ki az adóhivatalban. — A feleségem után még két koronát kapok, összesen huszonkét koronát, és hetente egy utalványt másfél kiló kenyérre... — magamban számolok. — Ha kenyéren és vízen élnénk, talán öt hónap alatt össaekuporgathat- nám a büntetés összegét. Gsodálkozom azon, hogy a doktor úr sajnálkozva néz rám. Egyszerre megszállta volna a jó lélek? — Tompa, ml szüksége van erre? — Sajnálkozik szóban Is. — Azért ítélt el bíró úr, mert azt állítottam, Ilyen életre egyáltalán nincs szükségünk. — Ügy értem, hogy megának ml szüksége erre? — Nekem? — Igen. — Nem kár a szóért? — Hogy mondhat Ilyet! Az utóbbi napokban sokat gondoltam magára. Másokkal Is beszéltem az ön esetéről. .. — És megsajnált engem. — Nem egészem így áll a dolog. Nem a sajnálat szólalt meg, amikor azt kérdeztem, mi szüksége van 1- lyen életre? Ha megint kinyitja a száját, újra Itt csücsülhet. Sosem szabadulunk meg magától. Mosoly lopakodik az arcomra. — Én meg maguktól — mondom. — No, látja... — Akkor végre kell valamit tenni, hogy az egyik végleg megszabaduljon a másiktól... — Maga, ugye, úgy érti, hogy mítőlünk szabadulnának meg. — Másképpen nem gondolhatom. Ha ránk kényszerítették azt az életet, amelyre nincs szükségünk... — Akkor visszafizetnek? — kérdezi mosolyogva a táb- labírő. — Ezt akarja mondani? — Nem hagyjuk magunkat!... — Várnak a majdra, amely sosem jön el? — Én nem állítanám ezt olyan "biztosanI — Az Imént említette, hogy kenyérrel dobáljuk meg magukat, s önök kővel válaszolnának? — El tudja képzelni, táblablró úr, ml lenne, ha az lmgyeokenyér se lenne? 1 — Megint forradalommal fenyeget? — Egy szóval sem állítottam, azt ön mondotta. Ha beleélné magát a ml helyzetünkbe... — Ha már a forradalomnál tartunk, mit gondol, az elvtársiak minisztert csinálnak magából, vagy komiszárt? Hiába fürkészem az arcát, a maró gyúny nyomát sem fedeztem fel rajta. A hangja sem fölényes. Hogy egyenlő félként tárgyalhasson velem, ahelyett, hogy az íróasztala elé ültetne, maga is feláll. — Ilyen vágyaim nincsenek, táblablró úr — felelem. — De abban biztos vagyok, hogy a gyárat rögvest üzembe helyeznénk, és talán... mester is lehetnék, mert értem a szakmámat. A hengerde kemencéjénél dolgoztam. A fiatalokat az ember és a munka megbecsülésére tanítanám... A vállamra teszi a kezét. — Még maga Is fiatal, Tompa úr! Ne rontsa el az életét álmodozással. — Harmincöt éves fejjel hogy kergethetnék állmokat?! Erre munkanélküli létemre sem futja az Időmből. — Inkább tűr és szenved, hogy... — A mennyek országában csak a vakok reménykednek! (Folytatjuk)
