Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-02 / 1. szám
ANTONIN HIML: MÁR MOST A MONTREALI, DE MÉG INKÁBB AZ 1980. ÉVI OLIMPIÁRA GONDOLUNK! A Csehszlovák Testnevelési Szövetség tavalyi, negyedik országos kongresszusa még sok helyen napirendi téma ma is. Nemcsak azért, mert a kongresszus az év végén valósult meg, hanem azért is, mert sokan nagyon fontos állomásnak tartják ezt a prágai tanácskozást. Sokat várnak tőle a sportolók és a vezetők, a szurkolók és az újságírók. Reméljük, új fejezet nyílik a csehszlovák sport történetében. Az elfogadott határozatok és az intézkedések helyességét az elkövetkezendő é- vek bizonyíthatják majd. Olvasóinkat bizonyára érdekli, hogyan vélekedik a kongresszusról, annak jelentőségéről és lényegéről az az ember, aki országunkban a sportmozgalom legfontosabb embere: Antonín, Hinti, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség elnöke. Íme, a véleménye: — A negyedik kongresszust hazánkban komoly, előkészítő munka előzte meg. Célunk az volt, hogy minél több embert megnyerjünk a testnevelés ügyének, minél többen magukénak érezzék a sportmozgalmai. Az csak természetes, hogy mindezt a CSKP tizennegyedik kongresszusa szellemében tettük. Azt akartuk, hogy megbízható, becsületes és lelkes e- gyének kerüljenek a testnevelési szervezet felelősségteljes szakaszaira. örülünk, hogy soha nem tapasztalt érdeklődést tanúsítottak problémáink iránt a CSKP képviselői, a- melynek legfényesebb bizonyítékát maga Gustáv Husák, a CSKP főtitkára adta azzal, hogy személyesen ellátogatott kongresszusunkra és ott nagyon értékes felszólalásban elemezte problémáinkat. Bebizonyosodott, hogy a szocialista társadalom kenetén belül nagyon fontos szerepe lehet a sportnak, mint a nevelés egyik korszerű eszközének. A negyedik kongresszus több nagyon lényeges és fontos határozatot hozott. Elfogadta például a „CSTSZ legfontosabb feladatat“ anyagát, a- mely az ötödik kongresszusig kitűzött feladatokat és célokat tartalmazza. Legfőbb törekvésünk az lesz, hogy a tömegsportolást lehetővé tegyük, továbbra is támogassuk. El kell érnünk, hogy még több fiatal és Idősebb ember sportoljon, függetlenül attól, hogy igazolt tagja-e valamelyik testnevelési egységnek, illetőleg klubnak. Fontos feladatunk az üzemekben és a szövetkezetekben megteremteni a sportolás lehetőségét. Különböző ú- szó- és sítanfolyamokat akarunk szervezni, hogy minél nagyobb tömegek ízlelhessék meg a sportolás ízét, gyönyörét. Természetesnek tartjuk, hogy a már bevált és megkedvelt tömeg- sportolást szolgáló jelvényszerző versenyeket a jövőben is támogatjuk. Nagy síikért aratott tavaly a fesztivál-jelvényszerző verseny, hasonlót a jövőben is fogunk rendezni. Munkánkat most sem kívánjuk egyedül végezni. Továbbra is számítunk a szak- szervezet, az ifjúsági szövetség és HESZ együttműködésére. Az élsportnak nagy nevelőhatása van. Ennek tudatéban hoztuk azt a fontos határozatot, amely értelmében a jövőben maximálisan ki kell használnunk az élsport még nagyobb fejlődését elősegítő lehetőségeit, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ezen a területen Is méltó ellenfele legyen a világ bármely más országának. Tudjuk azt is, hogy a csehszlovák sportolók nemcsak szű- kebb hazájukat, hanem az egész szocialista világrendszert képviselik a nagy nemzetközi tornákon. Már eddig is működött néhány „sportközpont“ Prágában, Brnőban és Ostraván. Ezek száma 1976-ig eléri a húszat, és ez egyben azt Is jelenti, hogy a tehetséges fiatalok szinte eszményi körülmények között fejlődhetnek tovább. Már most a montreáli és az 1980- ban megrendezendő olimpiára gondolunk. Ha kihasználjuk lehetőségeinket, sikeresen helyt kell állnunk e- zeken a világversenyeken. A negyedik kongresszus alapvető gondolata az volt, hogy harmonikusan fejlett embereket neveljünk a társadalom részére. Nemcsak a fizikai erő a fontos, hanem a szellemi fejlettség is. A kettő ötvözéséből születhet az az ember, aki a szocialista társadalmi rendszer sikerének fő elősegítője lehet. H iába, nem lehet közömbös az ember a labdarúgás eseményeivel szemben. Ha folyik a liga, a kihagyott helyzetek vagy a csapnivaló játék borzolja fel az idegeit, ha pedig tél van, akkor a kulisszatitkok izgatják. Néhány nap leforgása alatt három szlovákiai edzőt búcsúztatott az egyesülete: Teodor Reimann otthagyta Zilinát, miután a vezetőség nem tartott igényt további működésére. Dr. Kačám visszatér Bratislavába, „mert isimét tudományos kutatómunkájának akar élni.“ Milan Moravec befejezté működését a Tatran Prešov egyesületénél, és amikor ezeket a sorokat rovom, még nem tudni, hol köt ki. De szó van arról is — ezt persze csak nem hivatalosan közölhetjük —, hogy a VSS Jaftian- skyt szerződteti... Mi lehet az újabb edző vándorlás mögött? Mi okozhatta vajon a váratlan fordulatot? Talán az is, hogy egy kissé megváltoztak a labdarúgóligában az erőviszonyok. Az utóbbi években hozzászoktunk, hogy a szlovákiai egyesületek játsszák a főszerepet a hazai bajnokságban. Szlovákiában korszerűbb focit játszottak, mtat a cseh országrészekben, a Sparta és a Slávia számos Szlovákiából „importált“ futballistával erősítette magát, és még így is csak a tabella közepén vagy végén kullogott. A Trnava sorozatban nyerte a bajnoki címet, de mögötte ott volt a VSS, a Žilina, a Slovan, a Prešov. A tavalyi ősz azonban nem úgy temette eredményeit a pályákon, miint ahogyan vámi lehetett volna. Feljöttek a cseh országrészek csapatai, visszaestek a szlovákiai tizenegyek. A Trnava erősen közepes teljesítményt nyújtva mindössze tizenöt pontot gyűjtött, visszaesett a Prešov, a Lokomotíva, a Žilina pedig kiesésre áll! Reimannt meg lehet vádolni azzal, hogy csapata nem nyújtotta azt, amit vártaik tőle, és kevés pontja aggasztó helyzetbe sodorta az együttest, indokolt tehát az edzőcsene. Kačáni és a Lokomotíva vezetősége tizenhat pontot tervezett őszre. A kék-fehérek kilenc mérkőzést játszottak Košíc én, (Kassal, de a mérleg kedvezőtlen: tizenhárom pont az őszi idény végén. A Prešov mérsékelten szerepelt, de nem rosszul. Igaz, tavalyelőtt sokkal jobban álltak a prešoviak, de rengeteg sérültjük miatt még ez a helyezés Is kedvező. Reimann esetében az volt a meghökkentő, hogy senki nem volt hajlandó tiszta vizet önteni a pohárba, a sajtó képviselőit ügy tájékoztatták, „az edző elfáradt, szabadságra megy.“ A szabadságról aztán nem tért vissza a kispadra... Becsületesebb lett volna azt mondani, hogy „az utóbbi időben nem voltunk megelégedve a kitűnő mester munkájával, a játékosok talán meg is szokták már, hiszen évek óta itt van, ezért más megoldás után nézünk.“ És Kačáni? Nem hiszem, hogy a kétéves szerződését váratlanul felbontotta volna, mert egy éjszaka eszébe jutott, hogy vár rá a tudományos kutatómunka. Kačáni rendszeresen dolgozott a Lokomo- tívánál, voltak tervei, igaz, nem tudott mindig kellő kapcsolatot teremteni a játékosokkal és főleg — nem tudta megoldani az e- gyéniségeknek számító Móder, Jó- zsa és Nagy beépítését a csapatba. De ilyen villámgyorsan kitenni a szűrét? Az egyesület illetékesei persze nem ezt nyilatkozMEGY AZ EDZŐ REIMANN, KAČÁNI, MORAVEC ták, hanem azt, hogy „közös megegyezés alapján határoztuk el, hogy lehetővé tesszük, az edző visszatérhessen régi munkahelyére és a családjához Bratislavába.“ Monavecet az utolsó előtti liga- forduló sajtóértekezletén még láttam. Kimerültnek, letörtnek, megviseltnek látszott, halkan beszélt, remegett a keze, hazai pályán döntetlent értek el fiai, a várt két pont helyett mindössze egy maradt Prešovon. Aztán robbant a bomba: „A klub helyesebbnek találja, ha az edző végre visszatér a családjához Bratislavába! “ Nem kétséges, hogy valami nincs rendben. A CSTSZ negyedik kongresszusa Irányelveivel éles ellentétben állnak ezek a lépések, az elméletet megcáfolja a gyakorlat. Az a tény, hogy a szlovákiai csapatok visszaesése izgatja a közvéleményt és magukat a klubokat Is. De vajon minden rendben lesz-e a cserék után? Nem hinném, hogy az edzők szakmai felkészültségével lett egyszerre nagy baj, annál Is inkább, hogy Reimannt márts leszerződtette a Lokomotíva Košice! Az ősz mester Ztltaán a kiesés szakadékja szélére sodorta csapatát, és erre eljön Košioére, hogy ott megmentse a Lokomotívát! Hol Itt a logika? Moravecnek és Kačáninaik sem lesz problémája az elhelyezkedés. A baj csak az, hogy mindent e- lőlröl kell majd kezdeniök. Persze egyértelműen az edzőket sem véd- hetjük. Láttam már olyan edzőt Is, aki ügy beszélt játékosaival, miint az állatszelídítő az elefánttal. Tudok olyan esetet is, amikor a „mester“ mindennek fittyet hány, csupán a pénz érdekli, stb. A probléma tehát nem olyan egyszerű, hogy egyetlen mondattal lezárhatnánk. Véleményünk szerint arról van szó (és ezt a három szlovákiai edző menesztése csak alátámasztja), hogy: 1 A legtöbb egyesületen belül nincs távlati, egyenletes * fejlődést célul kitűző szakmai és nevelőmunka. Ahogy esik, úgy puffan jeligével dolgozik a vezetőség és az edző. Amíg megy a dolog, addig minden rendben van, ha viszont az első kisiklás bekövetkezik, mindennek vége. 2 Nincsenek — a legtöbb helyen — korrekt vezetők, a- • kik fontosnak tartanák a közvélemény becsületes tájékoztatását, sőt, akik Időnként saját tévedéseiket Is bevallanák. 3 A legritkább esetben alakul ki harmonikus együttmükö- • dós az edző, a vezetők, a játékosok között. Mindenki él a maga módján, mindenki foglalkozik a saját problémájával, és — valószínűleg — mindenki art tartja a legfontosabbnak, hogy anyagi biztonságát ne Ingassa meg semmi Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hiszen semmi újat nem mondunk vele: jó munkát csakis az együttműködés szülhet. Ott. ahol szakadék tátong az edző és a vezetők, a vezetők és a játékosok, vagy a játékosok és az edzők között, e- lőbb-utóbb robban a bomba. A szlovákiai futball nemcsak azzal érte el a múltban kimagasló sikereit, mert szakmailag frissebb tudott lenni a hagyományaiból élő cseh egyesületeknél, hanem elsősorban azzal, hogy jobb a k a r t lenni, mint a Sparta vagy a Slávia. Ez az akarás a legtöbb helyen kollektív akarássá erősödött. Az edzőt segítették a vezetők, a vezetőket az üzemek és a közvélemény, a játékosok lelkesek voltak. És itt állt be most valamilyen változás. Teljesen világos, hogy a felemelkedés felé vezető ót nem lehet más, mint ismét a közös ősz szefogás. Ha a játékosok úgy ér zik majd, hogy egyesületük meg becsüli őket és becsületesen tárgyai velük, ha az edzők megizle- lik az őszinte légkört, a teremtő munka atmoszféráját, akkor Ismét megindul valami új Szlovákiában. Amíg ez nem következik be, csak „szenzációkról“ tudunk beszámolni: „Menesztették ezt, vagy azt“... Batta György Kedves Veronika! Húsz éves vagyok és tavaly megismerkedtem egy nálam hét évvel idősebb férfival. Tudtam róla, hogy nős, van egy ötéves fia, és hogy nemsokára megszületik a második gyerek. Munkatársam volt, és mindert még akkor megtudtam róla, amikor teljesen közömbösek voltunk egymás Iránt. Nem sokat voltunk együtt, csak annyit, amennyit a munkánk megkövetelt. Később azonban úgy tűnt, hogy a szimpátia kölcsönös, és egy alkatommal rájöttünk, hogy a másik jelenléte biztonság- érzetet, jó hangulatot kelt bennünk. Ügy is mondhatnám, hogy megszerettük egymást. Amikor megszületett a második fia, rettenetesen éreztem magam. Rájöttem, hogy én sohasem tehetem öt boldoggá azzal, hogy majd gyereket szülök neki, mint a felesége. Ö ugyanis nem akart elválni, azt mondta, habár a feleségét nem szereti, a gyerekeit annál inkább. Novemberben aztán már biztos volt, hogy terhes vagyok. Azonnal a terhesség megszakítását ajánlotta, pénzt adott a költségekre. Később felajánlotta, hogy mégiscsak elválik, és velem fog élni. Ezt azonban visz- szautasltottam, mert előzőleg dühösen megjegyezte, hogyha megszülöm a gyereket, úgy elmegy, hogy se én, se a felesége nem lát luk többé. Az tnterrupciót engedélyezték, talán még szülhetek gyereket. Talán. Nem romboltam szét egy házasságot, nem raboltam el a gyerekek apját. Ajándékul kaptam egy fájdalmas érzést, hogy öltem. Én öltem, de nem magam miatt. Mentegetőzöm, de igazán nagyon rosszul érzem magam. Veronika, a meglepetés még csak most jön. Nem tudtam szakítani vele, ntncs elég erőm. Szeretem. Kapcsolatunk azelőtt is erős volt, de most érzem csak Igazán, hogy valaki mellettem áll. Nem kérek tanácsot, tudom kinek az oldalára áll- nál és igazad van. Én szeretnék tanácsot adni minden olyan fiatal lánynak, aki nős férfiba szerelmes. Foglalt — állandóan ez a szó lebegjen szemetek előtt. A nős férfi csak a szerelemben lehet partneriek, az életben soha. Vessetek véget mielőbb az ilyen barátságnak, lehetőleg addig, míg szerelem nem lesz belőle. Aztán már nagyon késő lehet. Viszonyotok egyre bonyolultabb, mélyebb és megoldhatatlan lesz. Okuljatok a példámból. Erika. Számíthattok rám Jön egy nap, és te meg- állsz, elgondolkodsz, jól élsz-e, miért így és miért nem amúgy cselekszel. Meglehet, hogy egy ilyen pillanat után levelet kapok majd tőled. Úgy mint most Erikától. Többségiek hosszú töprengés után vesz tollat a kezébe, hogy elmondja mi nincs rendben az életében, miért érzi egyedül magát annyi ember között. Sorsotokról nemcsak én, hanem sok esetben az Új Ifjúság egész olvasótábora is tudomást szerez. Elgondolkoznak soraitok fele«, még akkor Is, ha azok az 6 életüket nem érintik. A legtöbbször azonban mindnyájan felfedezünk bennük valami közöset, valami hasonlóságot azzal, amit ml is átéltünk, vagy végignéztünk, amelynek valamikor szereplői voltunk. A legtöbb embert nem hagyja hidegen mások tragédiája, mások sorsa. Tollat fognak Felkínálják az életük nyereségeinek .és veszteségeinek tanulságát, de sokszor még ennél Is többet, a segítséget és barátságot. Már néhány éve böngészem leveleiteket, sokszor elméletben átélem, lebonyolítom azt, amiről Irtok. Messze vagyok tőletek, sok szór száz-száz kilométernyire, teljesen ismeretlen, mégis megértjük egymást. Még a legbanállsabb dolgokban Is. Ebben az évben ts bármikor fordulhattok hozzánk. Létezem, és ti tudtok rólam. A kezem nyújtom felétek: számíthattok rám. VERONIKA Pályaválasztási tanácsadó KRNCSAN JÖZSEF: Magyarországi főiskolára szeretnél jelentkezni. Leveledben kérded, kihez fordulj ebben az ügyben. Kitanultad a textilipari szakmát, Ružomberokon dolgozol, munkáddal elégedett vagy. Hogy többre vágysz, ez helyes. Magyarországon távúton szeretnél tanulni egy, a szakmáddal kapcsolatos főiskolán. Figyelmezte tünk, hogy külföldi főiskolákra az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma csak jó magatartású, kitűnő tanulókat javasol. Helyesnek tartanánk, ha előzőleg valamelyik csehszlovákiai főiskolán próbálnál szerencsét De ha mégis kitartasz eredeti elhatározásod mellett, akkor a SZSZK Okt. Min.-túl kérj felvilágosítást. (Bratislava, Su vorovova 18.). K. JOLÄN, Veiké Úfany: Ha fényképész szeretnél lenni, akkor a Galántai Kommunális Szolgáltatások Üzeménél jelentkezz. Ök majd bővebhen tájékoztatnak a szakma tanulmányi követelményeiről is Ha ott nem jársz szerencsével, akkor Bratislavába is ellátogathatsz, hiszen a főváros nem esik messze lakhelyedtől. LEVELEZNI SZERETNÉNEK • 17 éves diáklány, szereti a tánczenét és bélyegeket gyűjt. Cím: Juhász Ágnes, Viničky. 182 07831 Streda nad Bodrogom, okr. Trebišov. • 17 éves diáklány, szereti a tánczenét. Cím: Patus Júlia 94356 Bíöa 531 okr. Nové Zámky. a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának a lapja ■ Ktadja a Smena kiadóvállalata ■ Szerkesztőség ős adminisztráció- 89714 Bratislava, Pražská 9. Telefon: 408-19. Postaftók 36. Főszerkesztő: dr. STRAFFER György ■ Nyomja a Západoslovenské tlačiarne 01 ■ Előf'ws-' tésl díj egész évre 52,— Kčs, félévre 20,— Kčs ■ Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Előfizethető minden postakézbesftőnél vagy postah vatatnál ■ Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ■ A lapot külföldre a PNS Ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo nám C 48 útián lehet megrendelni. Engedélyezv e: SÜTI 13/1, \
