Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-05 / 10. szám
US I M & < u a < z «e o XC {/) H H O N 5 M H Z o Oj N O < S >< > O J N 5« U 4d 05 H U > » N oo 3 </) o-s ta < H 22 □ < *•* u o N !» 6 r* I o S-i «M s M A NEMZETKÖZI NŐNAP ALKALMÄBÔL KÖSZÖNTJÜK MINDEN LÁNY ÉS ASSZONY OLVASÓNKAT Nézésé hallgatag szooroKenaK masa, szava messziről jön,komoly,bús, fénytelen: mint dnémult drága szavak suhanása. Verlaine Éjszakánként a könyv fölé hajolva vártam az a- nyámat. Délután két órára ment munkába és tíz óra után tért haza, vagy legalábbis kellett volna hazatérnie. Már megszoktuk, hogy pénteken és szombaton éjfélkor, éjfél után egy órakor jöhet csak haza. Ha éjfél előtt érkezett, vele örültem, hogy aznap jól ment a munka, és reggelig legalább kialhatja magát. Nehezebb napokon hajnali két-három óra felé vetette haza a sötét éjszaka. Voltak napok, hogy már magasan járt a nap, amikor bekukkantott az ajtón és megkérdezte: „Mi az, te még mindig tanulsz?“ Majd szelíd anyai szigorával hozzátette: „Mondd, miért vagy ilyen sokáig fönn?“ Aztán ő is, én is aludni tértünk. Én szokás szerint kilencig, tízig aludtam, ő viszont, akárcsak a ház többi népe, felkelt, reggelit készített«1 a munkába indulóknak, bevásárolt, megfőzött, mosott, takarított. Délután újra munkába ment. Voltak olyan évek, amikor az egész évben talán csak hét-nyolc vasárnapja, szabad napja volt. És mégis bírta. Nem panaszkodott, nem szidott senkit. Ha valaki méltatlankodott, ránézett, és csak ezt mondta: „Amíg bírjuk, nem számít.“ Végül nemcsak felnevelt, hanem ki is taníttatott. Mások, akik akárcsak ő, szintén korán özvegysorsra jutottak, ugyanilyen szigorral és önfeláldozással nevelték a gyermekeket. Akik szerencsésebbek voltak, s férjükkel együtt nevelhették az utódaikat, azok sorsa sem volt irigylésre méltó. Hétnyolc, néha tíz-tizenkét gyereket hoztak & világra, és fel is nevelték őket. Mindezért azt hiszem ezek az áldott jó asszonyok, anyák és feleségek emlékszobrot érdemelnek. Márványba vésett, vagy bronzba öntött szobrot, és valami meleg szót, valami szépet. NÉMETH ISTVÁN A Riporterünk, Reszeli Ferenc A LÉVAI GYAPOTFELDOLGOZÖBAN a lányok, asszo- nyog, gyárában járt. Látogatásakor szó esett nemcsak a nők munkájáról, hanem a gondjaikról és terveikről is. A Mondhatjuk már, hogy tavaszodik? A SELICEI (Sókszelőce) szövetkezet dolgozói tavaszvárásáról írunk az Új Ifjúság 4. oldalán. A JUBILÁL A MOSZFILM. A hatalmas filmgyár fennállása óta a remekművek születési helye. A jubileum kapcsán a 7. oldalon közlünk beszámolót. A Bemutatjuk a bodzái (Bogya) pinceklubot. A HÁROM NAP MÚLVA MÁRCIUS 8. Kultür- rovatunk asszonyokkal, lányokkal kapcsolatos verseket, elbeszéléseket közöl. Mii olvashattok ebben a számban?
