Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-11 / 50. szám
pn Skiounion Teplioe Játékosa a liga őszi idényének legeredményesebb játékosa. Tavaly ilyenkor Józsa László állt az élen, most Pfemysl BiCovsky, és ez a tény 1972-ben is és most Is meglepetés. A középtermetű, szőke Játékos Lengyel- ország ellen mutatkozott be először a válogatottban. 1970 őszén a Sparta-stadiooban ezerepeit címeres mezben. Rygr az aikkor Trent:ín színeiben szereplő Nagy Sándort cserélte te. Arra a mérkőzésre mindnyájan jől emlékszünk. Alig volt néző a lelá- tőkon, hiszen ez a találkozó nem sokkal a mexikói amiékezetes és fájó kudarc után volt. A lengyelek vezetésre tettek szert, sokan még a televíziós készüléket is kikapcsolták dühükben. Arra kevesen számítottak, ami Biíovsk« pályára lépése után történt, kiegyenlített a csehszlovák csapat. „Azt mondják, hogy ml az ú. n. harmadik garnitúra voltunk, hogy az igazi nagyágyúk büntetésüket töltötték éppen, és e- zért nem játszhattak, de ez nekem nem számított. Amikor félidő után a pályára léptem, nem törődtem vele, hogy a hátamon a tizenhánnas szám díszeleg, hogy a- lig lézeng már pár ember a lelátókon, nem izgattak a bölcsek és a mindentudók kritikái Végtelenül boldog voltam, hogy magamra húzhattam a címeres mezt, amely után annyira vágytam. Már akkor az volt az álmom, amikor a kölyökcsapatban, az ifíválogatottban, vagy a csehszlovák Junior válogatottban játszhattam.“ Ez BiCovsky vallomása első válogatott szerepléséről. Ha valóban Igazat mondott, akkor egy gyönyörű hitvallás! BiCovsk? egy Teplioe melletti kis faluból való. Ott kezdett ©1 focizni. Mindig, amikor az iskolából hazajött, focizni ment. Ez annál ts könnyebb volt, mert a pálya a szomszédukban volt. Elég volt átmászni a kerítésen és kergethette a bőrt. Szerelmese volt és maradt ennek a játéknak. Meg volt róla győződve, hogy a föld ts azért gömbalakú, hogy a labdához hasonlítson. Amikor valaki megkérdezte tőle, ml szeretne lenni, teljes meggyőződéssel és óriási hévvel felelte: labdarúgó. Először az északcseh Ifjúsági válogatott- j ban figyeltek fel rá. Innen ment aztán a Teplicéhez, tizenhét éves korában. Amikor először ment ki a pályára, Jónapot-ot köszönt az idősebb játékosoknak. Volt, aki tizenhárom évvel volt idősebb nála. Tizennyolc éves volt, amikor a ligában szóhoz jutott. „Tizenhét éves voltam, amikor először voltam tartalék. Ennek hat esztendeje, a Teplice Prágába utazott a Bohemians elleni mérkőzésre. A klspadon ültem, és már f* •z is nagy dolog volt.“ Nem sokkal később néhány percre be- . tették Ostrava ellen. Jől sikerült a bemi> Biőovsky tatkozása, azóta szinte nem is hiányzott a csapatból. „Akkor fényképeztek először. Azonnal kivágtam a Stadionból a fényképet és beragasztottam az albumomba. Tíz albumom van összesen.“ Pályafutása gyorsan ívelt felfelé. Alig szerepelt ötször az első ligában, és máris beválogatták az UEFA-csapatba. Ott is jól I ment a Játék,. Párizsba utazott a fiúkkal, I és hatalmas meglepetésre Európa-bajnoki aranyéremmel tért haza a csehszlovák csapati Ez volt Pfemysl BiCovsky első Euró- | pa-bajnoki aranyérme. Telt-múlt az idő, elérkezett az a nap is, amikor be kellett vonulnia katonának. Táborba, ahol a labdarúgókat összpontosítot- I ták az újoncok között két első ligás futballista is érkezett. A zílteal Podolák és a teplicei BiCovsky. Podolákot Banská Bystricáira küldték. A j üilinai Játékos nagyon megörült, mert így j legalább közelebb került a családjához. Bi- j Covskyt a prágai Duklába vezényelték. É- lete nagy álma volt ez is, Mosopust vagy Kuőera azok közé tartozott, »kiket már gyermekkorában tisztelt és csodált. Érdekes, hogy ez is nagyon fontos moz- | zanat volt pályafutásában. Vejvoda edző u- gyanis a fedezet posztjára tette az addig főleg összekötőként szereplő Biöovskyt. „örülök neki, hogy Vejvoda Ilyen fela- J datbal bízott meg, mert a középpálya áll hozzám a legközelebb. Itt elegendő tér * van, mozoghat, futkoshat, alkothat az erű- í bér kedvére, sőt, még gólokat is lőhet. * Vejvodának köszönhetem azt Is, hogy rávett, játsszam keményebben. A csehszlovák labdarúgásban közben komor hetek és hónapok voltak. A válogatott együttes nem tudott magára találni, a klubcsapatok váltakozó sikerrel szerepeltek a nemzetközi versenyeken. Ilyenkor szinte ösztönösen a fiatalok felé fordul a figyelem. Venglos és Fábera edzők vezetésével egy nagyon Ígéretes junior-együttes kezdte bontogatni a szárnyalt, és tagjai között találtuk Biöovskyt is. A fiatalok nem várt sikerrel szerepeltek, bejutottak a döntőbe és ott két vállra tudták fektetni a Szovjetuniót! BiCovsky az ostravai mérkőzés után úgy érezte, hogy az volt addigi pályafutása legnagyobb mérkőzése. „Valóban jó csapat, és főleg kitűnő közösség voltunk. Ez elsősorban a két edzőnek köszönhető, ök olyan jellemű játékosokat válogattak össze, akikről tudták, hogy jő közösséget fognak alkotni. Az emberek szinte példaképül állítottak bennünket a nagycsapat elé, dehát az Ilyesmit egyszerűen össze sem lehet hasonlítani, ez képtelenség. Rá jöttem,--hogy egy Ifi- vagy ju- niorcsapatnál merőben más a helyzet. Ott ugyanis egyformán idős vagy fiatal mindenki, és ez egyben azt is jelenti, hogy sokkal közelebb kerülnek egymáshoz a srácok. y BiCovsky tehát második Európa-bajnoki címét szerezte az orosalánkölykök csapatában. A párizsi arany után ez is a vitrinjébe került A katonaságnál gyorsan teltek a napok, lassan elérkezett a leszerelés ideje. Azt mindenki tudta, hogy jól érezte magát a katonacsapatban, és a csapat kulcsemberévé formálta őt. Viszont az is világos volt, hogy nem marad ott, hanem visszatér a polgári életbe. Teplioén meg voltak róla győződve, hogy anyaegyesületét választja, BiCovsky azonban a Spartához szerződött. Az emberek csalódottan állították meg otthon az utcán, és kérdezgették, miért tette ezt? Végül mindent megoldott a labdarúgó-szövetség — nem egyezett bele abba, hogy a Spartához szerződjön, vagyis visszatért Teplicére. Most már nem sajnálja, hogy nem került a rangos, nagymúltú fővárosi csapathoz. A Teplice egyesületében Melicharral és Findejssel együtt nagyszerű középpályás egységet alkot, sőt, mint a bevezetőben említettük, gólokat is lő! A szakemberek már tavasszal is megfigyelhettek egy érdekességet: a tavaszi 1- dény legjobb lövője 11 góllal BiCovsky lett. Ezt a formáját sikerült őszre is átmentenie, és ha Így folytatná tavasszal ts, talán ú- jabb, teljesen váratlan gólkirály gazdagítaná a csehszlovák éleslövészek galériáját. „Egyszerűen szerencsém van a kapu e- lőtt. Amikor például nagy a kavarodás, a labda valahogy hozzám gurul. Szinte mindegyik gólomat közelről, a kapu torkából lövöm. Távoli lövésem egy, esetleg kettő a- kad évenként.“ Érdekes, hogy valamikor mindegyik gólja után kiabált és ugrándozott, most mintha lehiggadt volna, csak felemeli a kezét és szép lassan megindul a pálya közepe felé. Ki tudja, mi okozta ezt a lehiggadást? Az, hogy eszményképe, Netzer is ilyen higgadt? BiCovsky hő vágyai közé tartozott, hogy Netzer ellen pályára léphessen. Sajnos, a tavaszi NSZK — Csehszlovákia találkozón éppen Netzer maradt ki a csapatból. BiCovsky örül, ha valaki időnként Netzer- rel hasonlítja össze; őt tartja ugyanis ezen a poszton a világ legjobbjának. A csehszlovák ligában kevés játékos 1- mádja úgy a labdarúgást, mint Pfemysl BiCovsky. JeZek edző csapatába is bejutott, a válogatott együttes ez évi találkozóin nem okozott csalódást, klubjában pedig a legjobb teljesítményt nyújtja. „Mindannyian hittünk abban, hogy a válogatott csapat kiharcolja a világbajnokságon való részvételt. Főleg a dánokkal Koppenhágában elvesztett pont bosszant, pedig a mérkőzés előtt a motel környékén sétálgattunk és azzal szórakoztunk, hogy lóherét szedegettünk. Jő néhány négylevelűt találtunk, Venglos edző pedig hétleve- lűtl Akkor nem volt szerencsénk, de ennek a többéves szomorú korszaknak egész biztosan vége lesz. Bízom abban, hogy s csehszlovák labdarúgás sikeres évei következnek ezután.“ Lehet, hogy az iskolapadokban ba. A többiek elhúztak mellettük, Lehet, hogy a történelemérán még nőni szerettek volna. Sóvá- ők pedig maradtak ott, ahol nem az apró Dávid került hozzájuk korogva lesték, nem mutat-e a cen- szerettek volna, a 160 cm környé- zelebb, nem a behemót Góliát. timéter egy kicsit többet, de hiá- kén. Lehet. Az azonban bizonyos, hogy mostanában a náluk sokkal magasabbak, a Góliátok is meghajtják előttük az elismerés zászlaját. Sportágaikban gyakran bizonyítják, hogy nem az a tényeg, ki hány centiméterre nőtt, hanem az, hogy kinek milyen a tüdeje és a lelkesedése. Rudolf Labus kitűnő kerékpározó, és mindössze 180 cm. Miroslav Zeman nagyszerű birkózó, és mindössze 160 cm. Milena Ryglová az ország legjobb sífutónője, és mindössze 150 cm! Jan Kostái, az egyik legjobb csehszlovák lovas és mindössze 153 cm! „SZENZÁCIÓS TEHETSÉGEK NŐNEK FEL A FALVAKON IS“ A riportalany, akivel most beszélgetek, nem országos vagy világhírű szakember, nem messze földön híres edző. „Csak" „vidéki“ pedagógus, aki nagyon szereti a focit és nem nyugszik addig, amíg ezt a szemtetét másokba bele nem olt fa. Szaniszló Ferencnek hívják, Bolhám l Boly) tanít és a kilencéves iskola lábdarúgócsapatát vezeti. A fiatal szakember már eddig is sok-sok sikert ért el tanítványaival. Amikor ott jártam, a régi tantestületben beszélgettünk még, a serlegek és kupák egy szekrényben voltak összehalmozva. Nemsokára azonban új iskola nyitja meg kapuit Bolyban, mondja jóleső érzéssel az igazgató, Zsebik elvtárs is, és akkor díszes polcokra kerülnek a kupák. Ismétlem, nem országos hírű szakemberrel beszélgetek, mégis, amit mond, az végig érdekes és izgató. Éppen ezekben a hetekben van olyan gyakran napirenden a csehszlovák labdarúgás jelenlegi helyzete. Az, a- mit itt az ország keleti csücskében hallok, azt legszívesebben a tévében hallanám újra, hogy a mondatok mindenkihez eljussanak. Szaniszló Ferenc arról beszél, hogy tehetség van bőven. Vannak falvak, ahol rendszeresen, vannak, ahol időnként, csak az a baj, hogy az iskola befejezte után elkallódnak. Aki nem jut el a nagyvárosba, az otthon elvész, nem figyelnek fel rá, és aztán kénytelen átvenni azt az életformát, ami otthon honos: a korcsmázást. Érdekes, amit az edzésekről mond: „Az iskolának van vagy tíz labdája, és ez azért is lényeges, mert minden edzésünket játékos formában végezzük. Ez az, ami kell. Minden héten kétszer edzünk, akár tél van, akár nyár.“ Megjegyzem, nincs tornatermük! Ha nagyon rossz az idő, és nem mozoghatnak kint, akkor bent, egy osztályban sportvetélkedőt tartanák! Csak jó tanuló járhat a sportkörbe. Az iskolai válogatott csapat fele kitüntetett, a legjobbak is (például Molnár Bandi vagy a két Szabó) jő tanulók. A bolyt iskola kétszázötven lélekszámú, kis intézmény, az eredmények mégis jelentkeztek. Es lassan jelentkeznek a kézilabdában ts, a- mit még a szintén ugyanilyen lelkes Leczo Istvánnal kezdtek tanulni és gyakorolni. Hol a titok? Közhely, amivel ezt a kis beszámolót befejezem, de mégis így van: titok nincs, „csak“ lelkesedés, a sport szeretete és bizonyos pedagógiai következetesség. Igaz, hogy manapság még liga- szinten ts tapasztalható, hogy hián-j- zik a lelkesedés, a futball szeretete. E nélkül sajnos semmiféle komolyabb siker nem képzelhető éli BIŐOVSKY AZ EV FEIFEDEZETIJE?
