Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-03-06 / 10. szám

KÖVETKEZETES MUNKÁVAL SZLOVÁKIA JÁRÁSI KÖNYVTÁRAINAK POLITIKAI IRODALMI RÉSZLEGÉÉRT Az ember erkölcsi arcélé­nek, jellemének, világnézeté­nek kialakításában, fo-rmálásá ban nagy szerep jut a köny­veknek. Épp ezért a könyvtá­raknak eleve az a küldeté sük, hogy segítsék a lakosság szocialista nevelését. Az egy­séges könyvtárrendszerre hárul az a kötelesség, hogy szem­mel tartsa a könyvtárak könyvállományának minőségi összetételét. Nem kerülhet könyvtárainkba olyan mű, a- mely negatívan befolyásolná az olvasók eszmei-politikai gondolkodásmódját. Szinte megdöbbentő az a tény, hogy 1938—69-ben a könyvtárakat Is felbecsülhetet­len kár érte, leginkább a marxizmus-lenintzinus klasz- szikusainak meggondolatlan ki- selejtezésével. Politikailag el­avult műveket természetesen ki kell selejtezni, s megfelelő tartalmú, eszmeiségü társadal­mi-politikai irodalommal kell őket pótolnunk. A könyvtárak könyvállomá­nyának politikai irodalommal való feltöltése jelenleg még nem kielégítő. A párt- és ve zetö szerveknek nagyobb gon­dot kell fordítaniuk a CSKP KB ának I960. január 20-án keit határozatára, amely ki mondja, hogy a marxista-le­ninista tanácsadókból és ta­nulmányi központokból a po­litikai tartalmú könyvállo­mányt fokozatosan át kell „vinni“ a népkönyvtárakba, azt a célt követve, hogy a já­rási népkönyvtárak önálló po­litikai irodalmi részleggel rendelkezzenek. Pártunk határozatának tel­jesítése kezdetben akadályok­ba ütközött. Ilyen, gátló ténye­ző volt a helyiséghiány, -a könyvtárak munkaerőhiánya és nem .utolsósorban az egyes könyvtárak könnyelmű hozzá- áilág-a a feladathoz. Ezekről az akadályokról azonban már műit időben beszélhetünk, nem marad hát más hátra, mint fi­gyelemmel követni pártunk legfelsőbb szerveinek könyv­tárainkra vonatkozó utasítá­sait. A közelmúltban végzett felülvizsgálat azt mutatja, hogy ott, ahol következetesen betartották a legmagasabb pártszervek utasításait, hama­rabb és könnyebben megtalál­ták a könyvvel — különösképp a politikai irodalommal — va­ló munka leghelyesebb formá­it. A politikai irodalommal va­ló munka a járási könyvtá­rakban jelentősen kibontako­zott, de még nagyobb a kül­detése a párttagok és pár tonkívüliek politikai oktatásé ban. Nem hallgathatjuk azonban el azt a valóságot, hogy a lendületes javulás ellenére is még mindig „hiánycikk“ könyvtárainkban a politikai i- rodalom. Jogos a párttagok ké­rése, hogy minden kerületben rendezzenek be szakosított, po­litikai irodalmat árusító köny vesboltot. Az SZLKP KB Elnöksége 1973. január 3-én foglalkozott azzal a kérdéssel, miként be­rendezni járási könyvtáraink­ban a politikai irodalmi rész­leget, és megtárgyalta a sza kosított könyvesboltok létesi tésének kérdését is. Határoza­tában kimondja, hogy a pán szervei, a Forradalmi Szak­szervezeti Mozgalom és a nem­zeti bizottságok körültekintően dolgozzák ki az adott kerület, járás feltételeihez mérten és maradéktalanul valósítsák is meg az elfogadott intézkedé­seket. A politikai részleg létreho­zásának fő elve, hogy lassan­ként a legigényesebb politikai és társadalomtudományi műve­lődés központjává váljék. Fel­adatai pedig a következők: — segíti a párttagok'és a pár- tonkívüliek politikai oktatá­sát, támogatja a járási párt-, szervezetek és egyéb társa­dalmi-politikai nevelő munká­ját; — bibliográfiai és infor­mációs nyilvántartást vezet, s ezzel eleget tesz a párt-, ál­lami és más szervek, intézmé­nyek igényeinek; — a járási pártszervezet be­leegyezésével betölti az SZLKP JB mellett működő politikai oktatás háza könyvtárának tisztét; — információs, katalógus- és kartotékrendszert létesít, nyil­vántartja a fontos cikkeket, híreket, határozatokat stb.; — az SZÍ,KP IB ideológiai osztályának segít üzemekben falvakon, városokban lei erufí- teni a politikai irodalommal való munkát; részt vesz a saj­tóbizalmiak, könyvtárosok kép­zésében. A politikai irodalmi részleg mellett tanulószobát is szük­séges nyitni, mert ez szava­tolja csak a kiűzött célok elé­rését. A tanulószobában min­den jelentős politikai és tár­sadalomtudományi alkotásnak polcon a helye, de nem hiá nyozhatnak az enciklopédiák, lexikonok, terminológiai és e- gyéb szótárak, valamint az új­ságok, folyóiratok, bibliográ­fiai és tájékoztató anyagok sem. Ennek a részlegnek biztosí- tania_ kell a kölcsönzés két formáját: olvasótermi szükség­letre és otthonra is. A nyitva- tartás időpontját úgy kell meg­határozni, hogy az tökélete­sen megfeleljen az olvasókö­zönségnek. A tanrendet és a témaköröket követve, biztosí­tania kell a pártoktatás ösz- szes fokozata számára a szük­séges tananyagot. Tekintettel arra, hogy a po­litikai irodalom sok vonósá­ban kapcsolatban áll egyébt- tudományágakkal, , legcélsze­rűbb a “politikai Irodalmi ta­nulószobát a többi szakágazat tanulószobáival szoros együtt­működésben berendezni, vagy pedig együvé sorolni a politi­kai irodalmat — leginkább helyiséghiány esetén — más tudományágaikba tartozó mű­vekkel. Azok a könyvtárak, amelyek csak politikai irodalmi tanuló­szobát rendezhetnek be, a köl­csönzést itt a könyvtár Ismeret- terjesztő irodalmi részlege végzi. Ha a könyvtár tanuló­szobát sem nyithat, a politi­kai irodalmat ideiglenesen az ismeretterjesztő irodalmi rész­legben tartja. A politikai iro­dalmi és társadalomtudományi tanulószobát úgy kell beren­dezni, hogy az egyúttal infor­mációs központtá is váljék, hogy kapcsolatban álljon a könyvtár többi részlegével, és szükség esetén az olvasók ren­delkezésére bocsáthasson min­den kért és meglévő informá­ciós forrást. A könyvállomány gyarapítá­sakor szem előtt tartjuk azt az elvet, hogy a könyvtárból nem hiányozhat egyetlen jelentős kiadott politikai mű sem. A politikai irodalmi részleg vezetőjének kapcsolatban kell állnia az SZLKP JB ideológiai osztályával, a pártoktatás ve­zetőivel, lektorokkal, propa­gandistákkal és más társadal­mi-politikai személyiségekkel és intézményekkel, szemmel kell tartania a követelménye­ket és igényeket és a politi­kai élet minden eseményét. Az általa kiválasztott müveik jegyzékét az SZLKP JB ideoló­giai osztálya hagyja jóvá. Amint láthatjuk, munka van bőven, most már csak a poli­tikai irodalommal dolgozók ügyszeretetén, igyekezetén mú­lik, hogy ebből a felelősség- teljes feladatból mit valósíta­nak meg. Jaroslav Kard oá, az SZLKP dolgozója EGER UTOLSÓ OSTROMA Tavaly beszámoltunk már egy­szer az Új Ifjúság hasábjain ar­ról az évfordulóról, amely nem­csak a magyarok, hanem egész haladó Európa ünnepének szá­mit: négyszáz esztendeje halt meg Dubó István egri várkapi­tány. Dubó vezetésével egy kis tét­számú. de annál lelkesebb és fe­gyelmezettebb csapat megtörte a szinte egész Európát leruhanni kívánó török támadás legerősebb hullámát. Az egri vár védői és kapitánya ezért érdemelték ki a halhatatlanságot. Közöltök, hegy a Szlovák Televízió éppen a ju­bileum kapcsán mutatta be az Egfi csillagok c. filmét, és ün­nepségsorozat zajlott természete sen Magyarországon is. Az egri utcák és maga a vár égy festett 1972 őszén mint az ostrom idején. Most azonban mo­solygós civilek, tudósok, turisták, kutatók, diplomaták siettek „be­venni“, legfeljebb díszlövések dördültek, s a tanácskozások, e- löadásuk, tanulmányutak legfőbb célja az volt, hogy egymás tör­ténelmének megismerésén keresz­tül még őszintébben közeledhes­senek egymáshoz a különböző or­szágok. Az igazsághoz tartuzik, hogy a nagyszabású egri rendezvény nem csupán a Dobó-évfordulót köszön­tötte. hanem egyszerre négy ju­bileumot Ünnepelt. Október else­jén nyitották meg az országos múzeumi és műemléki hónapot a várbeli, egykori püspöki palota előtti téren. Október elsején kezdődtek meg az egri képtár és múzeum alapí­tása századik évfordulójának ün­nepségei, október másodikén pe­dig a Gárdonyi Géza halálának ötvenedik évfordulója alkalmá­ból készített műsorok. kiállítá­sok. előadások. Turista vagy új­ságíró legyen a talpán, aki eli­gazodik az időpontok, témák és rendezvények pókhálójában! Elé­gedjünk meg annyival, hogy a történelmi évfordulókhoz méltó, színvonalas műsorokat élvezhet­tünk. Az olvasónak, aki nem járt E- gerben, ízelítőül és emlékeztető­ül idézzünk most egy-egy kis részletet Dobé Istvánról és Gár­donyi Gézáról, írásokból, ame­lyek ecsetelik egyéniségük vará­zsát. Mindkettőre azokban a ki­adványokban bukkantunk, ame­lyek még részletesebb, még ala­posabb ismertetést kívánnak. Do bé István életéről Csipes Antal könyvében, Gárdonyi Géza egri otthonáról az Emlékmúzeum ka­lauzában olvastunk. DOBÖ ISTVÁN MAGATARTÁSA AZ OSTROM ALATT ........Személyes tulajdonságainak szinte mindegyike hasznára vált a védelemnek, melynek irányí­tását mindvégig kezében tartotta. Készen állt a bősi halálra, de képes volt úgy irányítani az e- seményeket, hegy a vereség szé­gyenét ne kelljen az erkölcsileg kétségkívül magasztos önfelál­dozással tompítani. Mindenekelőtt bátorságát és megingathatatlan- ságát, lélekjelenlétét kell kie­melnünk, amely különösen a ve­szélyes helyzetekben tett jé szol­gálatokat. Erre a legjobb példa talán az október negyedikl lő­porrobbanás, ami nemcsak azért volt súlyos baleset, mert a leve­gőbe repült két malom, a közeli várfalak egy része, egy hadnagy, kilenc katona és jö néhány vágó­marha, hanem azért is, mert a katonák körében pánikszerű zűr­zavar keletkezett és a török ezt kihasználva azonnal támadásra indult. Dobó rögtön átlátta a helyze­tet és felismerte a legsllrgetóbb tennivalókat. Legelőször is a fe­jetlenséget kellett megszüntetni, ezért a felrobbant puskapor mennyiségének jelentéktelen vol­tát igyekezett elhitetni a kato­nákkal, miközben a tisztek segít­ségével visszaparancsolta őket a falakra. Maga is jó példát ma­tatva, a legveszélyesebb helyek­re, a paloták falához rohant, i- dőt szakítva közben arra, hogy a parasztoknak parancsot adjon n robbanás nyomán keletkezett tűz eloltására. Amint a falakon az őrséget elrendezte, megparan­csolta a mesterembereknek, hogy a két malom romjaiból haladék­talanul újat építsenek. A hely­zet veszélyéből eredően az őrhe­lyeiket elhagyó katonákat halál- büntetéssel fenyegette. Nincs tu­domásunk azonban arról, hogy Ilyesmire sor került volna. Állandóan biztatta, buzdította katonáit. Az állandó ágyútüz, az Ismétlődő ostromok, a hosszú éj­jel-nappali szolgálat miatt nö­vekvő fáradtság a csüggedés és kétségbeesés elterjedésének ve­szélyével fenyegetett. Ezért az erre alkalmas papok hiányában Dobó maga mondott buzdító be­szédeket és különösen az ostro­mok előtt lelkesítette a vár vé­dőit ...“ GÁRDONYI GÉZA DOLGOZÓSZO­BÁJA A Gárdonyi-ház harmadik, leg­nagyobb és sok tekintetben leg­fontosabb helyisége a dolgozó­vagy (rószoba. amit méretei miatt nyugodtan teremnek nevezhe­tünk. A tizenegy méter hosszá helyiségbe belépő látogatót a ko­rabeli csillár fényében jól érvé­nyesülő, teljes hűséggel helyre­állított falfestés ragadja meg e- lőször. A falak barna színét ta­lán a dohányzás iránti, elfogult­ságig menő rajongás diktálta. A szép mennyezetdísz és a körbe­futó girlandok felemelóvé, szinte templomszerűvé teszik a termet. Elősegíti ezt a hatást a sokszor emlegetett tetővllágltás. Gárdo­nyi ugyanis, hogy a nappali kül­ső zajokat minél teljesebben ki- rekessze, behajtotta az ablak­táblákat és felülről, a mennye­zetbe és a tetőbe vágott ablak- rendszeren át kapta az Íróasz­talára irányított természetes tényt. A dolgozószobában, a könyv- szekrények tartalmát tanulmá­nyozva felfedezhetjük, hol húzó­dat meg az Író gazdagsága. Itt, ezeken a polcokon, a több ezer aranyozott, saját elgondolás sze­rint, külön rendelésre kötött könyvben! A háborús rongálá­sok ellenére megmaradt az Író könyvtárának kb. 85 százaléka. A közel tízezer kötetnek több mint a tele Idegen nyelvű. A francia és német nyelven frott könyvek száma egyformán 2 500 -2 500 körül mozog. A trancia művek között szinte gyüjtemény- szerűen megtaláljuk a felvilágo­sodás nagy neveit. Gárdonyi vi­tatkozó kedve, gondolkodó szen­vedélye, szabadságszeretete és humanizmusa ebből a forrásbál Is táplálkozott. Eger, 1972. Szép volt, tanulságos volt, mondták mindazok, akik szemlé­lői és élvezői lehettek az ün­nepségeknek, mint például Gró- di Ambrus, a diakovcel (Deákl) látogatók csoportjának egyik tag­ja, vagy Lnkács József Koslcéről. Európa emlékezett. Köszönet mindazoknak — első­sorban dr. Baké Ferenc múze­umigazgatónak és Szabó jános Győző igazgatóhelyettesnek — a- klk mnnkát és fáradságot nem ismerve lehetővé tették, hogy ilyen fokon emlékezhessünk. (t> gy-1 Egy jtillantás a Föld-bástya felé. A bokros rész fűlött lep­lezték le a Dobó-emléktáblát. Szederkényiné Kovács Éva felvétele. Klubtagok egy műsoros rendezvényen Ádám Zsolt felvétele A TOMPA MIHÁLY KLUB TÁMOGATÁST VÁR A Rimavská Sobota-i (rimaszombati) Tompa Mihály Klub nevében nem szerepel ugyan az „ifjúsági“ sző, mé­gis nyugodtan az ifjúsági klubok közé sorolhatjuk, hiszen tagságát és pártolóinak közösségét főként középiskolából kikerült vagy főiskolát végzett dolgozó fiatalok alkotják. Szép számmal találhatók a tagság soraiban fiatal ápoló­nők, kertészek, gyári alkalmazottak és más foglalkozású lányok és fiúk is. Nyilvános összejöveteleire pedig sok felső osztályos diákot ős Ifjú házaspárt is meghív a klub vezetősége. Sajnos, ma már mindezt inkább múlt időben mondhat­nánk. A TMK ugyanis komoly válságban leledzik. Az 1971 —72-es kultűridénynek új vezetőséggel az élén vágott ne­ki a klub. (Az előző vezetőség tagjai más irányú elfog­laltságuk miatt mondtak le.) Ekkor még sikeresen folyt a munka, de már érezni lehetett, hogy csak a régi lendü­let forgatja tovább a kereket, s az állapotok fokozatosan romlanak. Az említett idény klubrendezvényei közül okvetlen ki kell emelnünk a következőket: színes műsor a 700 éves Rimaszombatról, író-olvasó találkozó Szombathy Viktorral, majd Cselényi Lászlóval, megemlékezés Madách halálá­nak évfordulójáról, megemlékezés Balassi Bálintról, dr. Zákonyi Ferenc balatonfüredi szakelőadó műsora Batsányi Jánosról és a Balaton-vidék kulturális emlékeiről, megem­lékezés Haáekről és Ady Endréről, Gabonás Tibor zene­tanár előadása Bartók Béláról, vitaest Janus Pannonius- ról stb. Saját rendezvényeiken kívül a TMK tagjai részt vettek más kultúrcsoportok akcióin is, pl. L. Gály Olga szerzői estjén, a járási kulturális napok keretében rende­zett ünnepi esten — melyen Dráfi Mátyás szavalatokkal, Veroszta Magda budapesti zongoraművésznő zeneszámok­kal szerepelt —, Kovács Győző Fábry Zoltánról szóló vl- tadélutánj^n, meghallgatták továbbá Pintér István kutató­mérnök két «leadását és megtekintették a juhász Gyula­kiállítást stb. Mindebből kitűnik, hogy a TMK tevékenysége Inkább szakköri jellegű. Munkatervükben elsősorban az iroda­lommal és más művészetekkel összefüggő témák szerepel­tek, de a tudomány, a kultúrtörténet és a munkásmozga­lom története sem hiányzott programjukból. Ezzel volta­képpen sokéves hagyományt folytattak: a hatvanas évek első felében pontosan ilyen célokat tűztek ki maguk elé a klub alapítói. Az önművelés és a város ifjú lakosai kö­rében végzett ismeretterjesztő tevékenység példásan öt­vöződött egybe a TMK fegyelmezett, céltudatos munkájá­ban. Természetesen a TMK tagjai nem koravén aszkéták. Összejöveteleiket csaknem minden esetben igényes ismer kedést est, tánccal, minivetélkedőkkel tarkított nlvős szó­rakozás tetőzte be. Mi az oka a hanyatlásnak? Miért merül ki a klub „te vékenysége“ a mostani szezonban a városi rendezvénye­ken való passzív részvételben? Vegyük sorra azokat a tényezőket, amelyek egy klub rendszeres és sikeres működéséhez szükségesek: 1. Saját helyiség, mely mintegy „második otthona“ a klubtagoknak. Ez lehet esetleg egy pincében is, amelyet az anyaszervezet olcsón kibérel, s a klubtagok és pártolók öntevékenyen kicsinosítják. 2. Lelkes, rátermett vezetőség. Ennek olyan emberek­ből kell állnia, akiket a családi gondok vagy más elfog­laltságok nem kötnek le. 3. Az anyaszervezettől erkölcsi és — legalább minimá­lis — anyagi támogatás. 4. Metodikai segédanyagok, főként olyanok, amelyek klubjátékokat is tartalmaznak. A Tompa Mihály Klub esetében a helyiséghíány a múlt­ban sem jelentett és ma sem jelentene akadályt. A helybe­li vendéglátóüzemek illetékesei hétköznap — csekély fo gyasztás ellenében — Ingyenesen rendelkezésükre bocsá tanák helyiségeiket. Bár nem eszményi és végleges meg­oldás az ilyesmi, mégis fontos problémát hidal át. A vezetőség jelenleg leányokból áll, akik — noha lel­kesek és ügyesek — egyrészt nem rendelkeznek az Irá­nyításhoz szükséges tapasztalattal, másrészt a tánccso­portban, esztrádcsoportban stb. is érdekeltek, Így nem jut elegendő Idejük az egész embert igénylő poszton való helytállására. A TMK anyaszervezete — a CSEMADOK rimaszombati helyi szervezete — mindeddig nemigen vette komolyan a klub tevékenységét. A „jövedelmező“ ágazatok (tánccso­port, esztrádcsoport) sokkal több támogatást élveznek. Ez bizonyos szempontból persze érthető, de nem lehet fel­mentő körülmény a TMK gondjait Illetően. A régi klubve­zetők „mankó“ nélkül Is boldogultak, ma azonban nem Ilyen rózsás a helyzet. A klub tagjainak zöme természetesen a SZISZ-nek is tagja, szívesen eljárnak táncolni, szórakozni a városi if júsági klubba. Mint már fentebb utaltunk rá: a Tompa -klubban általános műveltségük bővítésének további lehe­tőségét és a városi kulturális élet vérkeringésébe való még tevékenyebb bekapcsolódás lehetőségét keresték és keresnék ma Is. Jelenleg be kell érniük azzal, hogy a természettudomá­nyi szakkör műsoros estjeit látogatják. Ez is hasznos do­log, de semmiképp sem nevezhető klubéletnek. Remél­jük, a klub múltbeli gazdag tevékenysége, hagyományul rádöbbentik az anyaszervezet választmányait, hogy a TMK munkáját fékező kérdéseket mielőbb meg kell oldani. VJ­'■t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom