Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-05-01 / 18. szám

ŐK TIZEN NEM DÖZSA, NEM MTK, NEM FERENCVÁROS, EGYSZERŰEN CSAK NIM Megbeszélés az ed zés végén: Gerhardtné Kiss Jutka, Fogarasi György sportegyesületi ein ök, Halászná Marczis Katalin, Steinerne Papp Kata­lin, £nekes Emőke, Szalayné Sebők Éva, Buzekné Makláry Ilona és hát­tal Héra Gábor edző. 6 U| lf|US3g ­SLEZÁK-JÖZSA 15:15! A múltkori Írásomtól elté­rően most csak Jó eredmé­nyekről tudok a kedves ol­vasóknak beszámolni. Amint már régebben említettem az Cj Ifjúságban, a Lokomotí- vának négy-öt mérkőzés kell ahhoz, hogy belelendüljön. Ez történik most is. A sikertelen, Slávia- elleni mérkőzésünk után, nem sok reménnyel utaztunk a fővá­rosba, ahol a Oukla vendé­gei voltunk. Figyeltük a Du- kla eddigi eredményeit, és azokból az következett, hogy egy pontra is esélytelenek vagyunk. A mérkőzésen a- zonban gyenge játékkal ruk­koltak ki a katonák, ráadá­sul Vejvoda edző nem sze­repeltette a két régi Loko- motívást, Móder Józsefet és Piurnyt. A félelmetes, nagy­szerű csatársor — Herda, Mehoda, Gajduáek összeállí­tásban — egyetlen gólhely­zetet sem tudott kidolgozni a jól játszó kassai védelem­mel szemben. A mérkőzés tulajdonképpen a pálya kö­zepén játszódott le. Mi gyors ellentámadásokkal próbáltuk a magunk javára fordítani a találkozót. Egy ilyen gyors ellentámadás végén egyedül mentem Viktor kapuja felé. Sajnos a lövésem mellé szállt. Ez volt a mérkőzés egyetlen nagy helyzete. A végeredmény 0:0 maradt, és ez nekünk hízelgett. Ez után szorgalmasan ké­szültünk a Teplice elleni összecsapásra. A vendégek két erősségük nélkül •— Stratil és Biöovsky — jöt­tek Kassára. A mérkőzésre szeles időben került sor, az ellenfél meglepett kitűnő középpályás játékával. Kar­mesterük Findejs volt. Az első félidőben mi játszot­tunk széllel szemben, de mégis mi voltunk a kezde­ményezőbbek. A mérkőzés elején néhány jó gólszerzési lehetőséget hagytunk ki. Itt említem meg, hogy én is hibáztam két olyan hely­zetben, melyekben egyéb­ként nem szoktam. Végül a- zonban mégiscsak sikerült a hálóba találnom és ez azt jelentette, hogy megszerez­tük a két, nagyon értékes bajnoki pontot. Maga a ta­lálkozó nem volt különösebb színvonalú, a szurkolók csa­lódottan indnl'ak haza. Ez után kellett volna utaz­nunk a trnavai oroszlánbar­langba. Mint ismeretes, a mérkőzést technikai okok­ból elhalasztották. Így bő­ven maradt időnk a felké­szülésre a Plzeií ellen. Pl­zen a kiesési zónában van és az ilyen csapatok nagyon kellemetlen meglepetést tud­nak okozni. A kéthetes szü­net alatt két gyengébb el­lenféllel mérkőztünk. A he­lyi Pozemné stavby csapa­tát 10:2-re vertük, négy gólt lőttem. A másik ellenfél a Bánik Roziíava volt. Erősen kombinált összeállításban léptünk pályára és 3:2 a- rányban kerekedtünk felül. Egy gólt szereztem a három közül. A plzeóiek ellen az­zal az elhatározással lép­tünk pályára, hogy megmu­tatjuk a nézőknek, jobban megy a játék, és az előző két mérkőzésen szerzett há­rom pontunk nsm, a vélet­len műve volt. Sajnos, csak részben tudtuk célkitűzésün­ket valóra váltani, csak az első félidőben iátsznttunk igazán jól. Volt 5—6 kiváló gólszerzési alkalmunk, de csak kettőt tudtunk kihasz­nálni. Az első dugót Újhe­lyi, a más’kat én lőttem. Meg szeretném említeni, hngy csatártársam már má sodik éve tagja a csapatnak de még csak most lőtt gólt a ligában, és ehhez a siker­hez én is tiszta szívből gra­tulálok. A góllövő listán tulajdon­képpen mi sem változott. Utolsó cikkem óta két gólt értem el, de Slezák is két­szer talált a hálóba. így most is döntetlenre állunk, 15:15 az eredmény. JÖZSA László Sokan kérdezik, még most is, itt nálunk is, mi az, hogy NIM? Milyen csapat is az a magyar bajnok, amely olyan váratlanul és olyan imponá­ló módon „zsákmányolta“ el Hollandiában a női röplab- dázók kupáját Európa leg­jobbjainak küzdelmében, a BEK-ben? Már akkor, amikor a cseh­szlovák bajnokot kiütötték, kezdtek rájuk figyelni, de a szakemberek is csak legyin­tettek: sikerül néha az ilyes­mi, majd meglátjuk, mi lesz a legjobb négy között. A legjobb négy között az­tán, a hollandiai Apeldoorn- ban, alaposan kivágta a re­zet a Nehézipari Miniszté­rium (innen a rövidítés) együttese. Pedig ellenfelei között a Moszkvai Dinamo, a berlini Dinamo és a Start Lodz szerepelt! ÉNEKLŐ NÉZŐK NIM — DINAMO Moszkva A találkozó előtt a magyar bajnokcsapat edzője Héra Gábor, a szokásos taktikai értekezleten mindössze ezt kérte a röplabdázóktól: — Higgyék el, hogy tud­nak Játszani. Nyugodtan, ön­bizalommal léptek a csapat tagjai az aperdoo-rni Sport­hall parkettjére, öt perc a- latt 7:0-ra vezetett a NIM és ezzel el is dőlt a találko­zó a magyarok javára. Ger­hardtné, Szalayné, Bánhe- gyiné, Buzekné és a többiek végig higgadtan, nagy biz­tonsággal játszottak és há­rom játszmában győztek. NIM —DINAMO BERLIN. Itt sem volt egy pillanatig se kétséges a nehézipariak győzelme. A berliniek gyak­ran próbálkoztak „torony­labdával“, vagyis magasra felütötték a labdát, hogy a magyarokat kizökkentsék já- tékrítmusukból. Ez azonban nem sikerült nekik, a NIM itt is simán, három játszmá­ban nyert. NIM—START LODZ. A Len­gyelek sokat tanultak az ázsiai röplabdaískola mód­szereiből. ök az ú. n. japán „tyúklabdával“ igyekeztek operálni. Ez mindössze e- gyetlen játszmában zavarta meg a budapestiek hadrend­jét. Végül a lodziak 3:1 ará­nyú vereséget szenvedtek. A magyar csapat tehát fölé­nyes biztonsággal nyerte meg — a sportág történeté­ben először — a női baj­nokcsapatok Európa-kupá­ját. Szakértő és néző egya­ránt úgy ítélte meg, hogy a NIM együttes megérde­melte. Aperdoornban az első helyet. Színesen, változato­san, energikusan és mégis nőiesen játszottak — ez volt az általános vélemény a győztes csapatról a négyes torna színhelyén. A nézők énekszóval köszöntötték a győzteseket. Egyébként nem­csak Aperdoornban, hanem a többi holland városban is rendkívül népszerű a röp­labdázás. Jó néhány nyugat- európai testnevelési szakem­ber különösen nagy jövőt jó­sol ennek a viszonylag fia­tal sportágnak. Nemcsak a- zért, mert kevés felszerelés és kis pálya kell hozzá, ha­nem azért is, mert kitűnő mozgáslehetőséget teremt és ami a leglényegesebb: sok más sportággal összehason­lítva, itt lényegesen keve­sebb a sérülés. Aligha két­séges, hogy az apeldoorni négyes döntő ]6 hírverés volt a sportágnak. De kik azok a röplabdázó- nők, akik Európa jelenlegi legjobb női csapatát alkot­ják? Róluk ugyanis viszony­lag keveset tud a csehszlo­vák közönség. Gerhardtné Kiss jutka. ö a csapatkapitány. Már csak­nem kétszázszoros váloga­tott. Igazi versenyzőt alkat, mindig a kellő pillanatban játszik a legjobban. Civilben a NIM ügyvitelszervezési in­tézet vezetője. Dr. Bánhegyiná Radó Lu­cia. Különösen laza a csuk­lója, könnyedén, de mégis gyorsan és nagy erővel üti meg a labdát. Amikor egy­szer az NDK-ban játszott, a lipcsei testnevelési főiskola négy hallgatója a mérkőzé­sen csak őt figyelte, hogy azután diploma-munkát Ír­jon csukló-ütéseiről. Az ÄFOR ügyvitelszervezője. Buzekné Makláry Ilona. Férje és bátyja egyaránt a röplabdázás régi híve. Több mint százszoros válogatott. A Borsodi Vegyíkombinát budapesti kirendeltségén dolgozik. Szalayné Sebők Éva. A világ egyik legjobb ütőjáté­kosának tartják. Üzemmér­nök az Országos Kőolaj és Gáizipari Tröszt kutató labo­ratóriumában. Steinerne Papp Katalin. Sportcsalád tagja. Húga, Margit a csepeliek neves öt- próbázőja. Pénzügyi eladó az Aknamélyító Vállalatnál. Énekes Emőke. Ő ugyan­úgy, mint az előtte felsorol­tak, a kezdő hatoshoz tar­tozik. Pénzügyi előadó. Halászná Marcis Katalin. A csapat egyik erőssége. Titkárnő az Országos Gumi­ipari Vállalatnál. Wéber Katalin. Saját ne­velés, az együttes legfiata­labb tagja, a Martos Flóra Gimnázium tanulója. Beck Gabriella. Ö ugyan­csak a csapat fiataljai közé tartozik, tavaly érettségizett. Múnkaügyt előadó az egyik vegyiipari vállalatnál. Farkas Beatrix. Kosárlab­dázóként kezdte sportpálya- futását. Ifjúsági válogatott. A férfiak Is? — Nem elégedhetünk meg csak a sportbelí fejlődéssel, arra törekszünk, hogy min­den egyes játékosunknak le­gyen érettségije és valami­lyen szakmája. Lehetőséget adunk a tanulásra — mondja Laklia Tibor elnökhelyettes. Az elért szintet nehezebb megőrizni, mint megszerez­ni — ez a vezetők vélemé­nye. Nem elégszünk meg a- zonban azzal, hogy csak a női csapatunk Ilyen jó, fo­kozni szeretnénk a férfiak játékerejét Is. Ők a nemzett bajnokság középmezőnyében végeztek tavaly. Lehetséges, hogy a NIM nagy sikere kihat majd az egész magyar röplabdasport fejlődésére? (M. K. - B. Gy.) Michal Viöan vezetésével a Slovan Bratislava a háború utáni időszak labdarúgásában a legna­gyobb klubsikereket aratta: a „kékek“ 19ö9-ben a Kupagyőztesek Kupáját mondhatták a maguké­nak. Bázelben izgalmas harc után a „kis kupa“ döntőjében az FC Barcelona fölött 3:2-es győzel­met arattak. Viöan 1953-ban a téglamezei pályán szögre akasztotta labdarúgó cipőjét. 13 évvel ké sőbb edzőként, tért vissza a Bratislava pályájára. Kissé megrendült az észlelt változásokon. A játékosok „futballszíve“ mintha gyengébben verne, mint az ő idejében. A klubhoz való ra­gaszkodás a pénztől függ. A mez már nemcsak mez — hanem meze válogatja. .Viöan az angol labdarúgást nagy tiszteletben tartja, azért mert ezek a játékosok példamutató lelkiismeretességgel végzik kötelességüket. Vi­szont azt is tudja, hogy ez ősrégi hagyományok ápolásának az eredménye. Az a nézete, hogy ná­lunk is az angol pályákon érvényes elveket kel­lene vallanunk: a minimumra csökkenteni a mér­kőzések közti pihenőket! Az első, amit azonnal érvényesített a Slovan- ban, hogy megszűntette az egyenlősdit. játékosaink tudnak játszani, de nem tudnak „labdarúgó módon“ élni. Pénzük van elég. De mégsem szabad maguknak mindent megengedniük. Nem fordítanak elegendő figyelmet a szabad idejük kihasználására, de baj van a labdarúgáshoz való személyes hozzáállá­sukkal is. Viöan szerint: élvezhetik az életet, de nem vihetnek semmit túlzásba! Viöan — akinek vezetésével a Slovan Bratisla­va a 15 év alatt bajnoki címet nyert — gyenge idegzetű. Minden mérkőzés után, amelyen nem elégedett védenceivel, sőt netalán csapata vere­séget szenved — lemond tisztségéről. A találkozók előtt már csütörtökön Idegeskedni kezd. Vereség után katasztrófálisan érzi magát. „Vereség után legszívesebben elbújnék valaho­vá, mert mindenki csak engem szapul. Ilyenkor azt mondom magamban, hogy Inkább 100 évig játszanék, mint edzősködnék, úgy érzem magam mint valami kiátkozott gyermek, gonosztevő vagy földönfutó.“ Viöan szerint az edzőknek úgy kellene nyugdíj­ba menniök, mint a bányászoknak vagy a piló­táknak: 50 éves korban. Különben idegroncsokká válnak. „Hirtelen természetű vagyok. Mindenre reagá­lok. A sikertelenség után tulérzékennyé válók — még a magánéletemben is. Ilyenkor még Brigit Bardot Is az idegemre menne! Vannak olyan ed­zők, is, akik nem veszik ennyire a szivükre a dolgokat. Tudom, hogy egyszer ráfizetek erre, mert minden mérkőzés előtt közel állok az in farktushoz. Még csak meg sem tudok rendesen fésülködni.“ Viöan egyike azon kevés edzőnek, aki bevallja, hogy sokan igyekszenek a külföldi csapatokat „másolni“, még akkor is, ha nincsenek meg hoz­zá a megfelelő játékosaik. Nem szereti a védelmi játékot. Mégis időnként előfordul, hogy védencei gyakran gondolnak a védelemre. Miért? „Szívesebben adnék utasítást támadó taktikára, de az én munkám kritériuma az eredmény. Ez logikus, nem? Ha l:0-ra vezetünk jobb támadni, mint védekezni, mert az ellenfél nyomása közben könnyen gólt kaphatunk, sőt még öngólt is a nagy kavarodásban, vagy valamilyen durva hiba vagy tizenegyes eredményeként.“ Hogy Izük az edzői hatalom? „Játékos koromban magam sem szerettem az edzői parancsokat, éppen ezért inkább baráti lá­bon szeretnék élni védenceimmel. Bár- bizonyos dolgokban az ember nem köthet kompromisszu­mot.“ Ezért tartja legfontosabb feladatának meggyőz­ni a játékosokat, hogy minden amit tőlük megkö­vetel az ő érdekük, az ő javukat szolgálja. A játékosok megítélésénél a kor nem számit nála. Mégis jobban szeret a fiatalokra építeni. ő maga kiváló középhátvéd volt — de sosem volt gyors. Mégis gyűlöli a lassú játékot. Gyakran bírálja játékosait. De azt nem tűri, hogy a funkcionáriusok szidják őket. Azt sem akarja, hogy a játékosok reszkessenek félelmükben, ha belép az öltözőbe. Ruch Chorzowban sem, ahol 1971 óta működik. ■ ; VICÁN A „MAGUS“ 'íuKB^ « =4 • -w , V- r ; :

Next

/
Oldalképek
Tartalom