Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-05-01 / 18. szám
ŐK TIZEN NEM DÖZSA, NEM MTK, NEM FERENCVÁROS, EGYSZERŰEN CSAK NIM Megbeszélés az ed zés végén: Gerhardtné Kiss Jutka, Fogarasi György sportegyesületi ein ök, Halászná Marczis Katalin, Steinerne Papp Katalin, £nekes Emőke, Szalayné Sebők Éva, Buzekné Makláry Ilona és háttal Héra Gábor edző. 6 U| lf|US3g SLEZÁK-JÖZSA 15:15! A múltkori Írásomtól eltérően most csak Jó eredményekről tudok a kedves olvasóknak beszámolni. Amint már régebben említettem az Cj Ifjúságban, a Lokomotí- vának négy-öt mérkőzés kell ahhoz, hogy belelendüljön. Ez történik most is. A sikertelen, Slávia- elleni mérkőzésünk után, nem sok reménnyel utaztunk a fővárosba, ahol a Oukla vendégei voltunk. Figyeltük a Du- kla eddigi eredményeit, és azokból az következett, hogy egy pontra is esélytelenek vagyunk. A mérkőzésen a- zonban gyenge játékkal rukkoltak ki a katonák, ráadásul Vejvoda edző nem szerepeltette a két régi Loko- motívást, Móder Józsefet és Piurnyt. A félelmetes, nagyszerű csatársor — Herda, Mehoda, Gajduáek összeállításban — egyetlen gólhelyzetet sem tudott kidolgozni a jól játszó kassai védelemmel szemben. A mérkőzés tulajdonképpen a pálya közepén játszódott le. Mi gyors ellentámadásokkal próbáltuk a magunk javára fordítani a találkozót. Egy ilyen gyors ellentámadás végén egyedül mentem Viktor kapuja felé. Sajnos a lövésem mellé szállt. Ez volt a mérkőzés egyetlen nagy helyzete. A végeredmény 0:0 maradt, és ez nekünk hízelgett. Ez után szorgalmasan készültünk a Teplice elleni összecsapásra. A vendégek két erősségük nélkül •— Stratil és Biöovsky — jöttek Kassára. A mérkőzésre szeles időben került sor, az ellenfél meglepett kitűnő középpályás játékával. Karmesterük Findejs volt. Az első félidőben mi játszottunk széllel szemben, de mégis mi voltunk a kezdeményezőbbek. A mérkőzés elején néhány jó gólszerzési lehetőséget hagytunk ki. Itt említem meg, hogy én is hibáztam két olyan helyzetben, melyekben egyébként nem szoktam. Végül a- zonban mégiscsak sikerült a hálóba találnom és ez azt jelentette, hogy megszereztük a két, nagyon értékes bajnoki pontot. Maga a találkozó nem volt különösebb színvonalú, a szurkolók csalódottan indnl'ak haza. Ez után kellett volna utaznunk a trnavai oroszlánbarlangba. Mint ismeretes, a mérkőzést technikai okokból elhalasztották. Így bőven maradt időnk a felkészülésre a Plzeií ellen. Plzen a kiesési zónában van és az ilyen csapatok nagyon kellemetlen meglepetést tudnak okozni. A kéthetes szünet alatt két gyengébb ellenféllel mérkőztünk. A helyi Pozemné stavby csapatát 10:2-re vertük, négy gólt lőttem. A másik ellenfél a Bánik Roziíava volt. Erősen kombinált összeállításban léptünk pályára és 3:2 a- rányban kerekedtünk felül. Egy gólt szereztem a három közül. A plzeóiek ellen azzal az elhatározással léptünk pályára, hogy megmutatjuk a nézőknek, jobban megy a játék, és az előző két mérkőzésen szerzett három pontunk nsm, a véletlen műve volt. Sajnos, csak részben tudtuk célkitűzésünket valóra váltani, csak az első félidőben iátsznttunk igazán jól. Volt 5—6 kiváló gólszerzési alkalmunk, de csak kettőt tudtunk kihasználni. Az első dugót Újhelyi, a más’kat én lőttem. Meg szeretném említeni, hngy csatártársam már má sodik éve tagja a csapatnak de még csak most lőtt gólt a ligában, és ehhez a sikerhez én is tiszta szívből gratulálok. A góllövő listán tulajdonképpen mi sem változott. Utolsó cikkem óta két gólt értem el, de Slezák is kétszer talált a hálóba. így most is döntetlenre állunk, 15:15 az eredmény. JÖZSA László Sokan kérdezik, még most is, itt nálunk is, mi az, hogy NIM? Milyen csapat is az a magyar bajnok, amely olyan váratlanul és olyan imponáló módon „zsákmányolta“ el Hollandiában a női röplab- dázók kupáját Európa legjobbjainak küzdelmében, a BEK-ben? Már akkor, amikor a csehszlovák bajnokot kiütötték, kezdtek rájuk figyelni, de a szakemberek is csak legyintettek: sikerül néha az ilyesmi, majd meglátjuk, mi lesz a legjobb négy között. A legjobb négy között aztán, a hollandiai Apeldoorn- ban, alaposan kivágta a rezet a Nehézipari Minisztérium (innen a rövidítés) együttese. Pedig ellenfelei között a Moszkvai Dinamo, a berlini Dinamo és a Start Lodz szerepelt! ÉNEKLŐ NÉZŐK NIM — DINAMO Moszkva A találkozó előtt a magyar bajnokcsapat edzője Héra Gábor, a szokásos taktikai értekezleten mindössze ezt kérte a röplabdázóktól: — Higgyék el, hogy tudnak Játszani. Nyugodtan, önbizalommal léptek a csapat tagjai az aperdoo-rni Sporthall parkettjére, öt perc a- latt 7:0-ra vezetett a NIM és ezzel el is dőlt a találkozó a magyarok javára. Gerhardtné, Szalayné, Bánhe- gyiné, Buzekné és a többiek végig higgadtan, nagy biztonsággal játszottak és három játszmában győztek. NIM —DINAMO BERLIN. Itt sem volt egy pillanatig se kétséges a nehézipariak győzelme. A berliniek gyakran próbálkoztak „toronylabdával“, vagyis magasra felütötték a labdát, hogy a magyarokat kizökkentsék já- tékrítmusukból. Ez azonban nem sikerült nekik, a NIM itt is simán, három játszmában nyert. NIM—START LODZ. A Lengyelek sokat tanultak az ázsiai röplabdaískola módszereiből. ök az ú. n. japán „tyúklabdával“ igyekeztek operálni. Ez mindössze e- gyetlen játszmában zavarta meg a budapestiek hadrendjét. Végül a lodziak 3:1 arányú vereséget szenvedtek. A magyar csapat tehát fölényes biztonsággal nyerte meg — a sportág történetében először — a női bajnokcsapatok Európa-kupáját. Szakértő és néző egyaránt úgy ítélte meg, hogy a NIM együttes megérdemelte. Aperdoornban az első helyet. Színesen, változatosan, energikusan és mégis nőiesen játszottak — ez volt az általános vélemény a győztes csapatról a négyes torna színhelyén. A nézők énekszóval köszöntötték a győzteseket. Egyébként nemcsak Aperdoornban, hanem a többi holland városban is rendkívül népszerű a röplabdázás. Jó néhány nyugat- európai testnevelési szakember különösen nagy jövőt jósol ennek a viszonylag fiatal sportágnak. Nemcsak a- zért, mert kevés felszerelés és kis pálya kell hozzá, hanem azért is, mert kitűnő mozgáslehetőséget teremt és ami a leglényegesebb: sok más sportággal összehasonlítva, itt lényegesen kevesebb a sérülés. Aligha kétséges, hogy az apeldoorni négyes döntő ]6 hírverés volt a sportágnak. De kik azok a röplabdázó- nők, akik Európa jelenlegi legjobb női csapatát alkotják? Róluk ugyanis viszonylag keveset tud a csehszlovák közönség. Gerhardtné Kiss jutka. ö a csapatkapitány. Már csaknem kétszázszoros válogatott. Igazi versenyzőt alkat, mindig a kellő pillanatban játszik a legjobban. Civilben a NIM ügyvitelszervezési intézet vezetője. Dr. Bánhegyiná Radó Lucia. Különösen laza a csuklója, könnyedén, de mégis gyorsan és nagy erővel üti meg a labdát. Amikor egyszer az NDK-ban játszott, a lipcsei testnevelési főiskola négy hallgatója a mérkőzésen csak őt figyelte, hogy azután diploma-munkát Írjon csukló-ütéseiről. Az ÄFOR ügyvitelszervezője. Buzekné Makláry Ilona. Férje és bátyja egyaránt a röplabdázás régi híve. Több mint százszoros válogatott. A Borsodi Vegyíkombinát budapesti kirendeltségén dolgozik. Szalayné Sebők Éva. A világ egyik legjobb ütőjátékosának tartják. Üzemmérnök az Országos Kőolaj és Gáizipari Tröszt kutató laboratóriumában. Steinerne Papp Katalin. Sportcsalád tagja. Húga, Margit a csepeliek neves öt- próbázőja. Pénzügyi eladó az Aknamélyító Vállalatnál. Énekes Emőke. Ő ugyanúgy, mint az előtte felsoroltak, a kezdő hatoshoz tartozik. Pénzügyi előadó. Halászná Marcis Katalin. A csapat egyik erőssége. Titkárnő az Országos Gumiipari Vállalatnál. Wéber Katalin. Saját nevelés, az együttes legfiatalabb tagja, a Martos Flóra Gimnázium tanulója. Beck Gabriella. Ö ugyancsak a csapat fiataljai közé tartozik, tavaly érettségizett. Múnkaügyt előadó az egyik vegyiipari vállalatnál. Farkas Beatrix. Kosárlabdázóként kezdte sportpálya- futását. Ifjúsági válogatott. A férfiak Is? — Nem elégedhetünk meg csak a sportbelí fejlődéssel, arra törekszünk, hogy minden egyes játékosunknak legyen érettségije és valamilyen szakmája. Lehetőséget adunk a tanulásra — mondja Laklia Tibor elnökhelyettes. Az elért szintet nehezebb megőrizni, mint megszerezni — ez a vezetők véleménye. Nem elégszünk meg a- zonban azzal, hogy csak a női csapatunk Ilyen jó, fokozni szeretnénk a férfiak játékerejét Is. Ők a nemzett bajnokság középmezőnyében végeztek tavaly. Lehetséges, hogy a NIM nagy sikere kihat majd az egész magyar röplabdasport fejlődésére? (M. K. - B. Gy.) Michal Viöan vezetésével a Slovan Bratislava a háború utáni időszak labdarúgásában a legnagyobb klubsikereket aratta: a „kékek“ 19ö9-ben a Kupagyőztesek Kupáját mondhatták a magukénak. Bázelben izgalmas harc után a „kis kupa“ döntőjében az FC Barcelona fölött 3:2-es győzelmet arattak. Viöan 1953-ban a téglamezei pályán szögre akasztotta labdarúgó cipőjét. 13 évvel ké sőbb edzőként, tért vissza a Bratislava pályájára. Kissé megrendült az észlelt változásokon. A játékosok „futballszíve“ mintha gyengébben verne, mint az ő idejében. A klubhoz való ragaszkodás a pénztől függ. A mez már nemcsak mez — hanem meze válogatja. .Viöan az angol labdarúgást nagy tiszteletben tartja, azért mert ezek a játékosok példamutató lelkiismeretességgel végzik kötelességüket. Viszont azt is tudja, hogy ez ősrégi hagyományok ápolásának az eredménye. Az a nézete, hogy nálunk is az angol pályákon érvényes elveket kellene vallanunk: a minimumra csökkenteni a mérkőzések közti pihenőket! Az első, amit azonnal érvényesített a Slovan- ban, hogy megszűntette az egyenlősdit. játékosaink tudnak játszani, de nem tudnak „labdarúgó módon“ élni. Pénzük van elég. De mégsem szabad maguknak mindent megengedniük. Nem fordítanak elegendő figyelmet a szabad idejük kihasználására, de baj van a labdarúgáshoz való személyes hozzáállásukkal is. Viöan szerint: élvezhetik az életet, de nem vihetnek semmit túlzásba! Viöan — akinek vezetésével a Slovan Bratislava a 15 év alatt bajnoki címet nyert — gyenge idegzetű. Minden mérkőzés után, amelyen nem elégedett védenceivel, sőt netalán csapata vereséget szenved — lemond tisztségéről. A találkozók előtt már csütörtökön Idegeskedni kezd. Vereség után katasztrófálisan érzi magát. „Vereség után legszívesebben elbújnék valahová, mert mindenki csak engem szapul. Ilyenkor azt mondom magamban, hogy Inkább 100 évig játszanék, mint edzősködnék, úgy érzem magam mint valami kiátkozott gyermek, gonosztevő vagy földönfutó.“ Viöan szerint az edzőknek úgy kellene nyugdíjba menniök, mint a bányászoknak vagy a pilótáknak: 50 éves korban. Különben idegroncsokká válnak. „Hirtelen természetű vagyok. Mindenre reagálok. A sikertelenség után tulérzékennyé válók — még a magánéletemben is. Ilyenkor még Brigit Bardot Is az idegemre menne! Vannak olyan edzők, is, akik nem veszik ennyire a szivükre a dolgokat. Tudom, hogy egyszer ráfizetek erre, mert minden mérkőzés előtt közel állok az in farktushoz. Még csak meg sem tudok rendesen fésülködni.“ Viöan egyike azon kevés edzőnek, aki bevallja, hogy sokan igyekszenek a külföldi csapatokat „másolni“, még akkor is, ha nincsenek meg hozzá a megfelelő játékosaik. Nem szereti a védelmi játékot. Mégis időnként előfordul, hogy védencei gyakran gondolnak a védelemre. Miért? „Szívesebben adnék utasítást támadó taktikára, de az én munkám kritériuma az eredmény. Ez logikus, nem? Ha l:0-ra vezetünk jobb támadni, mint védekezni, mert az ellenfél nyomása közben könnyen gólt kaphatunk, sőt még öngólt is a nagy kavarodásban, vagy valamilyen durva hiba vagy tizenegyes eredményeként.“ Hogy Izük az edzői hatalom? „Játékos koromban magam sem szerettem az edzői parancsokat, éppen ezért inkább baráti lábon szeretnék élni védenceimmel. Bár- bizonyos dolgokban az ember nem köthet kompromisszumot.“ Ezért tartja legfontosabb feladatának meggyőzni a játékosokat, hogy minden amit tőlük megkövetel az ő érdekük, az ő javukat szolgálja. A játékosok megítélésénél a kor nem számit nála. Mégis jobban szeret a fiatalokra építeni. ő maga kiváló középhátvéd volt — de sosem volt gyors. Mégis gyűlöli a lassú játékot. Gyakran bírálja játékosait. De azt nem tűri, hogy a funkcionáriusok szidják őket. Azt sem akarja, hogy a játékosok reszkessenek félelmükben, ha belép az öltözőbe. Ruch Chorzowban sem, ahol 1971 óta működik. ■ ; VICÁN A „MAGUS“ 'íuKB^ « =4 • -w , V- r ; :