Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-27 / 13. szám
5 Politika a színpadon Március -14-e és 18-a között immár negyedszer adott otthont a kisszínpadi formákat művelő (csoportok és agitációs csoportok országos seregszemléjének a Poprá- di Vagongyár üzemi klubja. Már szinte hagyományosnak mondhatjuk a politikai agitáció e hatásos és különleges formájának , a bemutatkozást Poprádon. A műfaj ápolóinak legjobbjai mérik itt ösz- sze erejüket. Az országos seregszemle kezdeményezője és rendezője a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi BizottsáAz előzetes kiválasztás után öt csoport mutatkozott be Poprádon. A szakemberekből álló zsűri elé a következő csoportok kerültek: a poprádi gimnázium SZISZ szervezetének OKO nevet viselő együttese, a handlovál kultúrotthon esztrádcsoportja, a koéicei Kultúra és pihenés Parkjának Kupola Színpada, a bratislavaí körzeti kulturális és társadalmi központ Színház a Rolandhoz nevű csoportja és a bánovi szövetkezeti klub csoportja. A csoportok által bemutatott műsorok eszmei-politikai elkötelezettségükkel és művészi színvonalukkal megütötték az országos szintet. A zsűri a legjobb csoportokat és egyéneket díjakkal jutalmazta. A rendezői díjat Michal Beftónak ítélte oda a M. Roscsin szovjet író „Valentyín és Valen- tyína darabjából bemutatott részletek kiváló rendezéséért. A leg- jbbb színészi teljesítményért járó díjat Jana Akurátná, a poprádi OKO együttes tagja kapta. Jela Chládková, a koáicei csoport tagja a „Jubileumi találkozások“ című elkötelezett politikai agitációs műsorban kiváló szavalásáért kapott díjat. A bánovi csoportot V. Laboresnih szovjet író egyfelvo- násosainak bemutatásáért jutalmazták díjjal. Trnaváról a Pedagógiai Fakultás Plasztikus Színház nevű irodalmi színpada versenyen kívül mutatott be irodalmi összeállítást Vojtech Mihálik szlovák' költő verseiből „A lázadó Jób“ címmel. A bemutatók bebizonyították, hogy a kellő gonddal és figyelemmel összeállított műsorok az eszmei-politikai meggyőzés kiváló eszközévé tehetik a színpadot. Ezért Jelentősnek és dicséretre- méltónak mondhatjuk a SZISZ SZKB-ának ezt a kezdeményezését. —hr— A közelmúltban sajtótájékoztatón találkoztak a hazai magyar lapok képviselői a Madách Könyvkiadó vezetőivel. Dr. Fónod Zoltán bevezetőjében elmondotta, hogy a vállalat legfontosabb feladata a művelődés- politikai irányelveket követni. Ezek az irányelvek a CSKP XIV. kongresz- szusán és az ideológiai plénumon hangzottak el, s kimondják, hogy o- lyan könyvkiadási gyakorlatot kell biztosítani, amely a Jövőben javítja a könyvkiadás szerkezeti és műfaji arányait. A kiadó programjában az elkövetkezőkben hangsúlyozott szerepet kapnak a társadalmi, politikai ismeretterjesztő művek. A kiadó természetesen továbbra is megőrzi szépirodalmi jellegét. Az elmúlt évben 42 könyvet adtak ki, az idei tervben pedig már 48 mű megjelentetése szerepel. Az 1972-ben megjelent kiadványokból 18 mű volt az eredeti csehszlovákiai magyar, 6 könyvet szlovák szerzőtől, 15-öt pedig cseh szerzőtől jelentettek met Három könyvet a klasszikus világirodalomból adtak ki. A kiadó dicséretére el kell mondanunk, hogy az 1972-es esztendőben négy új szerzőt avatott. A múlt évi kiadványok közül Duba Gyula Valóság és életérzés című könyvének, a fiatalok Fekete szél című prózaantológiájának és Miroslav Vélek válogatott verseinek volt a legnagyobb siekere. Idén a 48 műből 22 lesz az eredeti csehszlovákiai magyar, 9 szlovák és 13 a cseh. Négy kötetet a világirodalom nagyjaitól jelentetnek meg. Az eredeti müvek sorában többek között találkozhatunk Balázs Béla fiietünk című művével — mely a februári győzelem 25. évfordulójának tiszteletére Jelenik meg —, Gál Sándor Kőlapok című verseskötetével, Egri Viktor Csendes esték vallomása című tanulmánykötetével. Megjelenik Csontos Vilmos örökség című verskötete, Török Elemér Virágzó kövek című verseskötete, Ordódy Katalin nagy sikert aratott regényének A keskenyebb útnak a második kiadása a „Magyar Könyvbarátok Köre“ alapsorozatban, Gyimesi Györgynek vadászélményeit felsorakoztató Az ördöngöstől a Hortobágyig című kötete, Sas Andornak A koronázó város című munkája, Lőrincz Gyula két híres grafikai sorozata Dózsa katonái címmel, és még sorolhatnánk az olvasók érdeklődésére igényt tartó művek egész sorát. Külön meg kell említenünk, hogy a kiadó az idén is folytatja a tavaly megkezdett gyakorlatot, a házai szerzők legkisebbeknek szánt műveinek a megjelentetését. Idén három szerző gyermekverseinek örülhetnek majd a kicsinyek. Simkó Tibor Karcsi kacsa kalandjai című könyvét bizonyára szeretettel forgatják majd, s ugyanígy Verseghy Erzsébet Tavaszi szél címen megjelenő verseit Is. Dr. Fónod Zoltán szőlt a távolabbi tervekről is. Elmondotta, hogy 1974- ben tervezik megjelentetni a csehszlovákiai magyar képzőművészet monográfiáját, a CSEMADOK-évkönyvet, a hazai népballadák könyvét, amelyet 1975-ben népdalaink gyűjteménye követne. Fónod elvtárs hangsúlyozta, hogy a kiadó kapcsolata az írókkal Jó. Bár talán néha nem ártana, ha az írók többet törődnének megjelent könyvükkel. Ha többel és gyakrabban mennének irodalmi estükre, író-olvasó találkozókra — használna ez a kiadónak, a könyvnek és nem utolsósorban magának az írónak is. A termékeny vitában nagyon sok — különösen a könyvek nagyobb megjelenési példányszámát célzó — javaslat hangzott el. Szó esett arról, hogy vajon az Iskolai és üzemi könyvtárakban megfelelően van-e képviselve a csehszlovákiai magyar irodalom. A népkönyvtárakban hozzájuthat-e minden csehszlovákiai magyar műhöz az érdeklődő olvasó? És hogy a könyvesboltokban megvásárolha- tók-e a Madách kiadványai? Az ösz- sezgezés — sajnos nem. Vagy legalábbis nem mindenhol. Könyvesboltjaink ugyanis, ha a könyvek rendeléséről van szó, legtöbbször a túl nagy raktárkészletre hivatkozva, rendeléseikben alig-alíg lépik át az öttíz példány határát (tisztelet, persze, a kivételeknek, azoknak a könyvesboltvezetőknek, akik bátran vállalják a kockázatot). Furcsa dolog ez a raktárkészlet. Jó néhány könyvesboltról szó esett, ahol mindössze tizenöt Madách-kiadványt találtunk, viszont Agatha Christie-ből legalább ötszáz példány hevert a polcokon. Vagy az Agatha Christíe-féle irodalom nem megy a raktárkészlet rovására? Ezzel kapcsolatban több észszerűnek látszó javaslat is elhangzott. Mi lenne, ha a Slovenská kni- ha könyvesboltjai a magyarlakta vidékeken „Madách-sarkot“ hoznának létre, hogy a csehszlovákiai magyar könyvek iránt érdeklődők azonnal megtalálják, amit keresnek. Vagy ha ez lehetetlen, akkor a kirakatokban nem lehetne-e vajon felhívni rájuk a figyelmet „Oj könyvek“ címszó a- latt?l Véleményünk szerint az, hogy a hazai magyar írók művei minél töhb emebrhez eljussanak, sok esetben csak a könyvesboltvezetők jóindulatán múlik. És sajnos, ez a jóindulat nagyon sokszor hiányzik. Tudunk például olyan esetekről, amikor a könyvesbolt alkalmazottja maga vállalta, hogy kétszáz példányt elad egyik írónk könyvéből, s a vezető csaknem „kézzelfoghatóan“ beszélte le szándékáról. Nos, így, ilyen könyvesboltvezetőkkel vajmi kevés olvasót nyerünk meg a csehszlovákiai magyar könyvnek. „A könyv a tudomány, az irodalom és más ismeretek terjesztésének és megőrzésének egyik legfontosabb eszköze“ — olvashatjuk’ a lexikonokban. Ügy gondoljuk, üdvös lenne, ha az elkövetkezőkben olyan irányba^ mozgósítanánk erőinket, hogy ez a tudás, szépség minél több ember számára váljon nélkülözhetetlenné. Mert ha csak pártunk XIV. ksu? resszusára gondolunk is vissza — szocialista hazánknak sokoldalúan képzett és művelt emberekre van szüksége. Tőth Elemér Ilyenkor tavaszvárás idején sok, városban élő festő megrakva bőröndjét rajzlappal, festékkel, vászonnal, útra kel, hogy ihletet merítsen az ébredő természetből. Bácskái Bélának erre nincs szüksége. E- lég, ha reggel kitekint a kis falusi ház ablakán, ha délidőben kiballag a napfü- rösztötte rétre, ha késő délután egy dombtetőről nézi a napnyugta csodálatos színjátékát. Mert ő ott él, együtt lélegzik a természettel: a nógrádi és gömöri tájjal, a kenyéradó földdel, a persei és guszonai házakkal. Ez Bácskái Béla világa. Ezt a világot ábrázolja a komárnói Duna menti Múzeumban bemutatott vízfestményein, rajzain. Nem BÁCSKÁI BELA VILAGA absztrahálja a természetet, hanem Jellegét felfedve, tárgyát önmagával azonosítva fejezi ki a képeiben. A szemlélő körüljárva a tárlatot, érzi, éreznie kell a tér mélységét, a távlatok végtelenségét, a színek és a levegő finom vibrálását... Egyszerűség és nyugalom árad Bácskái akvarelljeiből, de ez a nyugalom nem „állóvíz“. A dombok hajlata, a föld emelkedése és lapálya mögé rejti a művész a dinamikus erőt, amely mozgásra kényszeríti a valóságot. A nyugalom Bácskái akvarelljein, rajzain a természettel való harmonikus eggyé válás állapotát, az ember és a természet egyensúlyát jelenti. A művész egységbe foglalja a földet az égbolttal, a vegetációval, a falu mindennapjaival. Hamvas színei hangulati egységben tartják a képeket: az esti pírba bukó tájrészletet, a dombok vonulatát, az izzó kalásztáblát, az apró falusi házakat. De Bácskái nem idillikusán ábrázol. Néha megsürűsödnek a színek (Gömöri hullámzás, Napnyugta, Sárga mező), s a nyugodt felületek mozgalmassá válnak. Amilyen egyszerű és póz nélküli Bácskái Béla az ember, olyan póz nélküli a látásérzet gyökereiből táplálkozó művészete is. A képek arról tanúskodnak, hogy ahol a látás öröme spontán, ott tiszták a formák, tiszták a színek. Mert Bácskái Béla olyan művész, aki igazi, őszinte örömét leli a mindennapi foglalatosságban. Azoknak, akik talán azt mondják: könnyű nekik, szabadon élhetnek, akkor és azzal pepecselhetnek, ami kedvükre való —, hadd idézzem Kassák Lajosnak, az írónak és festőnek a szavait: „...igaz, a festőt senki sem hajtja festeni, de az alkotó szellem minden külső erőnél hatalmasabb és megbékít- hetetlenebb zsarnoka önmagának...“ Ez az alkotó szellem, ez az alkotói láz tartja hatalmában a fiatal művészt. Hiszen a mostani, az elmúlt két-három év termését bemutató kiállítás csupán töredéke Bácskái Béla munkáinak. Éppolyan szívesen és termékenyen dolgozik o- lajjal is, tájképeket fest vagy figurális kompozíciókat. Gondoljunk például a füleki zománcgyárban készült, a munkáséletet ábrázoló képeire, annak a miliőnek az ábrázolására, melyet kevesen ismernek jobban nála, hisz tanulmányai előtt ott dolgozott. Nem idegen tőle a falfestés, a monumentális festészet sem, a- melyet Matejka professzortól tanult annak idején a bratislavaí főiskolán. Reméljük, rövidesen erről az oldaláról is megismerhetjük egy önálló kiállításon Bácskái Bélát. Bácskái három évvel ezelőtt mutatkozott be Komár- nóban egy tematikus kiállításon. Akkori akvarelljein érezhető volt mesterének és későbbi barátjának; Szabó Gyulának a hatása. Azóta egyre önállóbbá vált a művészete, egyre inkább rátapint belső világának legmegfelelőbb kifejezési eszközeire. ' Bácskái Béla fejlődési vonala nagyobb kilengésektől mentes, egyenes és folyton emelkedő irányzatú. Egyértelműen tanúskodik erről vízfestményeinek és rajzainak kiállítása a komárnói Duna menti Múzeumban. Delmár Gábor £gy::á.áj. iéían > KÖNYVKIADÓ, KÖN¥V, KÖNYVESBOLT Jana Akurátná A HITETLEN KERESZTES LOVAG Kisded volt, amikor kitört a második francia forradalom és a varsói felkelés, alig érett emberré, amikor eldördültek a palermói, a nápolyi, a bécsi, a velencei forradalom fegyverei, és kirobbant a magyar szabadságharc; ezért kell kissé csodálkozva és némi viszolygással megállapítani, hogy a száznegyvenöt évvel ezelőtt született Henrik Ibsen a nagy és általános szabadságot követelő század fia volt, de egész életében megmaradt anarchisztikus individualistának, aki az élet legfőbb értékét csak a személyes szabadságban látta, a társadalmi kérdésekkel vajmi keveset törődött. Emellett nem tagadjuk, hogy a modern dráma központi figurája, a társadalomkritikai igényű naturalizmus északi mestere volt. Mint minden stílusirányzatnak, a naturalizmusnak is régmúltba nyúló gyökerei vannak. A pontos leírások értékét Homérosz és Hésztodos is Ismerte, Arlsztophanész szökimondásá- ban, Terentius vaskosságában, Catullus és Ovidius leplezetlenségében u- gyanúgy megtaláljuk a prenaturalisz- tikus mozzanatokat, mint Montaigne és Diderot, vagy később Balzac műveiben. A 19. század naturalizmusának vezérelvét az irányzat legkiemelkedőbb alkotója, Zola fogalmazta meg. A pozitivista filozófiára épült elmélete szerint a naturalista író feladata a pontos, minden sallangtól mentes ábrázolás, az írót fantázia teljes kikapcsolása, mert — írta Zola — ,,a legcsekélyebb emberi dokumentum is szívbemarkolóbb, mint a- kármtlyen kiagyalt történet." Azonban a naturalizmus csak elindulás, de nem megérkezés. A kor eszmei-társadalmi válsága szülte, hiányzott a tiszta cél, a közösségi kötődés, és ez számos esetben fatalizmushoz, konzervativizmushoz, sőt*az emberi haladás tagadásához vezetett. És ezt éppen Henrik Ibsen példája bizonyltja. Mert bizony ez a magányos északi különc csak felvetette a problémákat, de utat nem tudott mutatni. A filozófiai autobiográfiának szánt Sol- ness építőmester c. művében Solness- lbsen csak építi a tornyokat, közben elfut mellette az igazi, véres-köny- nyes, de mégis gyönyörű élet, s a- mikor az ifjúság bekopogtat az ajtaján, feje már szédül, nem bírja a magasságokat. Epilógusnak minősített Ha ml holtak feltámadunk c. alkotásában Rubek-Ibsen a közeledő e- nyészet fényében döbben rá, hogy elhibázta egész életét, hogy sohasem élt. Részletproblémákat felvető müvet szinte kivétel nélkül a felsőbbrendü ember arisztokratikusan konzervatív moráljával foglalkoznak, többnyire patologikus esetek, terheltek, vagy öröklött párbajukkal vergődnek, mint például Rank doktor, de a diagnózist az író mindig csak annyira kedvelt eszközével — a szimbolizmussal — fejezi ki. A vadkacsa az élet hazugsága, a Gomböntö a halál, s éppen ez a hihetetlen mennyiségű jelkép zavarta és degusztálta már hatvan évvel ezelőtt is az olyan nagy kritikát egyéniségeket, mint például a magyarok közül Ambrus Zoltánt. Minden hőse d „Nagy Élet" után vágyódik. Hedda Gabiért ez a vágy kergeti az öngyilkosságba, Ellida, a Tenger Asszonya Is ettől szenved, ez űzi ismeretlen utakra — minden logikai mellőzésével - Nórát, a Babaotthon nevetségesen hisztérikus hősnőjét. A férjek gazemberek és zsugoriak, ha nem rajonganak fenntartás nélkül azért, hogy a feleségük váltót hamisítson (Helmer Róbert), hülyék, ha nem értik meg, hogy feleségük — a világítótorony őrének a lánya — valaha egy tengerészt szeretett, aki a- zcmban faképnél hagyta, ezért utálattal bár, de kezét nyújtotta az arra ' legalkalmasabb jelentkezőnek (Wangel doktor), s a férjek minden aljasságát az az Ibsen harsogja a puritán moralista szószékről, aki feleségét távoltartotta magától, családjával nem érintkezett, férfik órát külföldön töltötte és csak akkor tért haza, amikor érezte, hogy érte is eljön a Gomböntő. Keresztes lovag volt — hit nélkül, forradalmár volt — társadalmi eszmények nélkülI péterft Gyula
