Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-02-20 / 8. szám
4 B| ífjfiság S wrsuiC, értokuk, riportba faro ad-a- todaril sokkalta több. Megíratlau regénynek sem kevés, ám példának miiindenesetre jó, és embert példa. Megkapó, közvetlen egyszerűségük — múltúikkal és jelenükkel egyenlő érték. Mondom, jó író tolla való az életük, regényt érdemelne. Kár, hogy senki sem fogja megírni ezt a könyvet. Azt viszont szívesen említem, hogy a Hétpróba című könyvében Balogh Edgár szót ejt Fehér Gáborról, kiről most én is szólni akarok. No meg a feleségéről, Lidi néniről. Gabi bácsi és Lidi néni. Így ebben a bizalmas közvetlenségben írom le nevüket, úgy, ahogy ismerik és szólítják őket nagyon sokan. A -'szerdahelyi állomás vasúti sorompója csilingel az ablakuk alatt. Lidi néni; a konyhában, Gabi bácsi a szobában — -ül az asztal fölött, s tarka pamútda- rabkáktoól subaszőnyeget sző. A sokadikat... Tele van velük a lakás. Nemcsak a keze ügyes, hanem az ízlése is jő. Szépek a szőnyegek, az egynéhány százast bánkl megadná értük, ahogy jómagam is, de sajnos, nem eladásra készülnek. Gabi bácsi ötéves korában, közvetlenül anyja halála után hallotta először a szőtt: lelencház. Röviddel ezután meg is ismerkedhetett vele. Itt ízlelte meg a főtt' marharépát, a puliszkát, a gör- hönyt, a zupám!, meg a kor hasonló „ínyenefalatalt.“ Pofont, férfira szabott nyaklevest is itt kapott először életében.' S óletében ugyancsak először itt é- rezte meg a szeretet hiányát. A későbbiekbe« elszántan kereste a szeretetet, éa egy emberöltő alatt meg is tanulta értékelni. A lelenchéztMw fél évet várt a szeretetné. Jött egy házaspár, s magUlíkal vitték as 6 szegénységükbe, s ha szerették is a náluk töltött fél év alatt, nem tudtak néki még olyan ételt som adni, mint a lelenoházt konyháin. A rosszul tápláltságnak rövidesen kórház lett a vége, ahonnan már más nevelőszülőkhöz került, akik azért vették a hatéves gyereket magukhoz, mert a törvény szerint azzal cukor, liszt, zsír meg pénz is járt. A tényleges gyámkodásból annyi sem jutott ki neki, mint az érte járt cukorból egy áhított kanálnyi. É- hes volt, topott egy pohár aludttejet. Megverték, megszökött. Visszahurcolták. Szökés közben az állomáson látott egy tehervonatot. Tel® volt katonákká!, akik azt kiáltozták hogy „Éljen a Magyar Tanácsköztársaság.'' Nem tudta, mit jelent, de élesen emlékszik a képre. Éhezett, sírt, rengeteget imádkozott, de nem volt miben reménykednie. A soron következő nevelőszülők a mezőberényi határban laktak, egy tanyán. Itt őrizte, etette a disznókat tizenkét éves koráig, s itt küszködött tovább a tehetetlenséggel, míiköabein kijárt két és fél évnyi iskolát, ahol úgy-a hogy írni, olvasni megtanították. Tizenkét esztendős korában, még mindig a ielencgyerek minőségében borbélyinasnak került. Itt is munkára fogták, de nem a műhelyben. Oda csak hét végén állította a mester pofát szappanozni. Fejletten, apró kö- Iyökként nem érte el kuncsaft átlát, de azért a szakmát csak kitanulta, járt egy jegyző a borbélyműhelybe, aki jóindulatú embernek látszott. Hozzá fordult, próbáljon rajta segíteni. Annyit tudott, hogy van apja, vannak testvérei, de fogalma sem volt, hogy merre. A jegyző valahogy aztán kiderítette, s hozta a hírt meg a címet: „No, fiam, megkerült az apád. Él, koldul, Innét :ő messzire. Vezekény környékén. Bátyád Félben cipész, nővéred férjhez ment, a másik bátyád meg munkás Pozsonyban. Azt biztosan tudod, Pozsony merre van?!“ Hannát is tudta volna. írni, olvasni csak úgy tanult meg az iskolában, hogy nagynehezen lekörmölhette a hazai címre küldött levelet, amelyben az állt, hogy szeretne hazamenni, megismerni apját, testvéreit. Nemsokára [elszabadult borbélyinasként Békéscsa- t bára ment segédnek, ahol a rendőrséghez fordult: segítsék hazajutni, Pénze nem volt, így a jóindulatú rendőr az országból való kitoloncolást látta jónak mert az nem kerül pénzbe. A kitoloncolás megtörtént, átrakták a határon, ahol a helyi rendőrség őrizetbe vitte, majd egy hét múlva Vezekényig kísérte Fehér Gábort. A nővére enni adott neki is, meg a rendőrnek is. Aztán jött egy tarisz- nyás koldus. Az apja volt. A megtelepedést apja alamizsnapénzének egy koro-' nányi hányadával kezdte. Tél volt, s néhány fillérért meg-megborotvált valakit. jött a tavasz, ment napszámban. A ' nővérénél lakott, akinek jobban ment, de látta, a szegénységben senki sem rajong érte. — Felgyalogoltam hát Pozsonyba! — mondja. .Amíg tehette, a bátyjánál húzódott meg, s mukaközvetítőbe járt. Itt ismerkedett meg későbbi barátjával, Száraz Józseffel, aki elvitte, öt a munkásotthonba is. Fehér Gábor életében ezzel áj zet -nyitott. Érthető, hogy itt kezdte é- reani a testvériség, a szeretet első megnyilvánulásait, a közösségbe a való tartozás tudata itt kezdett benne ébredezni — mondhatni nagyon erősen és szinte mindent meghatározón A munkásotthon látogatói között sok volt a munkanélküli, s közéjük tartozott Gabi bácsi is, közéjük, a munkát, kenyeret követelők közé. És bekapcsolódott az illegális munkába. Röplapok, tüntetések, illegális feladatok ... amint az a kezdeti időkben a hozzá hasonlóan gondolkodók, a hozzá hasonlóan leglelkesebbek tevékenységét jellemezte. A Vörös Barátság magalakítóinak már ott volt az élvonalában, s rövidesen tagja lett a Csehszlovák Kom- szomolnak is. Gabi bácsi járta a várost, intézte a titkárság megbízatásait. Ma, ilyen hosszú idő eltelte után is pontosan meg tudja mondani, hogy a város számtalan-pontja között gyalog hány percig, hány másodpercig tartott az út. Mert ezt akkor, olyan körülmények között pontosan tudni kellett, hiszen rendőrkopók szimatoltak utánuk. Munkanélküli-segély nem volt. A hozzá hasonló emberek étkeztetését nagyrészt a munkásotthonba járó cselédlányok biztosították. Ilyen cselédlány volt Lidi néni. Ö folytatja tovább az emlékezést. — Megismerkedésünk nem szerelmi, mozgalmi volt. Magam Is cselédlány voltam, a városi főtanácsosnál. Kávéházba, cukrászdába nem jártunk, többnyire a Baka korzón töltöttük el kimenőinket. Innen hívtak bennünket a munkásotthonba, mert tél volt akkor, s azt mondták, ott hozzánk hasonló fiatalok közt. és melegben lehetünk. így szoktam be én is a munkásotthonba, ám az elején nemcsak oda, hanem templomba Is jártam. vagyok. Jó volt ott. Beszélgettünk, néha táncoltunk is. Vonzott az emberek kedvessége, a közösség melege. Aztán, egyszer csak egy előadás került műsorra, és én rádöbbentem: úristen, hiszen kommunisták között vagyok. Jól megijedhettem, mert a következő három összejövetelre már nem volt merszem elmenni. De aztán csak nem bírtam, hiányzott, s ezután már egyetlen alkalmat sem hagytam ki. Aztán a Gabi udvarolgatni kezdett, megbízott bennem, rövidesen már megbízatásokat is adott, bár én végrehajtásukkor nem nagyon tudtam, hogy mit is csinálok tulajdonképpen. Aztán a kosúti sortűz után Gabi eltűnt Bratislaváhól ... — Igen, eltűntem. Major elvtársat kísértük Kosútra. Megtisztelő megbízatás volt, amolyan elvtársi testőrködésnek is lehetne mondani. Nagyon megbízható emberekre volt itt szükség. Azt tudjuk, mi történt Kosúton. A sortűz után másnap már vissza is voltunk, és azonnal nekiláttunk a - röpiratgyártásnak. Harmadnap letartóztattak, méghozzá akkor, amikor épp a zsebemben voltak a Kom- szomol-igazolványok. Ha megtalálják, rengeteg embert lebuktatok. Szerencsére sikerült őket megsemmisítenem, öt napig tartottak bent, vertek, kínoztak vallattak, de én még az elkövetkező hetet is letagadtam nekik. Bizonyítékok hiányában ideiglenesen szabadlábra helyeztek, de rendőri megfigyelés álé is természetesen. Tudtam: ha a város ban maradok, néhány napon belül börtönbe jutok, s a megfigyelőim így elvtársaim nyomára is ráakadnak. Lakszakállasra mentem, ott jártam a környező falvakat. Szakszervezetet, Komszomolt iszerveztem, és sikerült néhány kisebb, sztrájk is. Lidi néni: — Én meg csak jártam a Munkásotthonba, lestem az arcokat, de egyik sem Ivóit közülük a Fehér Gabié. Be kellett látnom, szerelmes vagyok belé. Aztán |három hónap múlva egy színdarabpróbán meg betoppant. Óriási hurrázásba kezdtek a többiek, én meg ijedtemben kifutottam a teremből. Gabi utánam jött és életünkben először, ott, a kapu alatt megcsókolt. Az ezt követő időkben egyre veszélyesebb volt volt az illegalitás, egyre szigorúbb az ellenőrzés, szorult hát körülöttünk a kör. Az én kis biztonságos cselédszobámba jártunk röpira tot készíteni. A terjesztésből is jócskán kivettem a részemet, de megmondtam őszintén, én még akkor nem tudtam, mit vállatok, mennyire kockáztatok. Még őszintébben szólva, nem mondhatom azt, hogy öntudatos lettem volna. Rövidesen | összeházasodtunk. Az sem ment könnyen. Kommunistához akarsz férjhez menni. estek kétségbe a szüleim. — Az apád még aratást se kap sápítozta az édesanyám. De hát nem tágítottunk, összeházasodtunk. Egy feltételem volt: Gabi, ne menjen többé a kommunisták közzé! Az esküvő után Farkaséra költöztünk, a falumba, de két hét múlva a Gabi már ott is szervezett, megalakította a Petőfi Szervezetet, s annak tagjai közül válogatta ki a komszomolistákat. Egy kis kócerájban laktunk. Gabi nyírt, bo rotvált. Abból éltünk szerényen, szegényesen, de hozzá kell tenni, közben és is kitanultam mellette a fodrászszakmát. Figyeltek bennünket. Megértük az internálást, megértük a veréseket, a többszöri házkutatást.. . nagyon sokat. Ekkor már tartott a második világháború, s lakásunk alatt már kész volt a remekül álcázott bunker. Gabit szervezni próbálták a Nyilas-pártba, bízvást abban, hogy ha ő beáll, viszi- magával a többieket is. Mert az illegális kommunista mozgalom a faluban erős volt. Életünk legnehezebb éveit éltük, két gyerekkel. Gabit végül is letartóztatták, de három társával sikerült megszöknie. Hónapokon nresztül rejtőztek a bunkerban, ott várták ki a felszabadulást. Gabi bácsi és Lidi néni a felszabadulás után rögtön bekapcsolódtak a rend helyreállításába, majd az elkövetkező évtizedekben is odaadóan, becsületesen dolgoztak, ott voltak, ahol szükség volt rájuk, s nevüket azóta is tisztelettel említik, ahol megfordultak, ahol tettek, dolgoztak, harcoltak. Becsületes emberek, jó kommunisták voltak a legnehezebb időkben is, s három évtizede már lassan, hogy Lidi néni is elérkezett az öntudatosodáshoz, a felismeréshez: maga is hús-vér kommunista, még akkor is, ha az illegalitásban nem teljes politikai meggyőződésből tette, amit tett. Kommunisták, akik egy élettel bizonyították hovatartozásukat,, kiket egy élet'alatt/ olyan sokan megszerettek. A februári győzelem idején az ország legtávolabbi pontján, a csehországi Skál nán dolgoztak egy gyárban. Zápotocky elvtárs chebi beszédénél millcistaként állták körül a szónoki emelvényt, és utána fegyveresen őrizték a gyárat. A gyárat, amely végre az övék, a miénk lehetett, amely végre munkát és kenyeret adott. RESZELI FERENC A HAT FEBRUÁRI NAP Az 1948-as év elején a csehszlovák burzsoá politikusok rájöttek arra, hogy az elkövetkező parlamenti választásokon a kommunisták megnyerik a nemzet nagyobb részét saját politikájuknak, azután pedig a köztársaság már oltérfthetetlenül rálép a szocialista rendszer felé vezető útra. A francia és az olasz burzsoázia mintájára — akiknek sikerült is kibuk tatni a kommunista minisztereket a kormányból — nálunk is kormányválságot szerettek volna kirobbantani és hasonlóan, mint 1921-ben — elérni, hogy bivatalnokkormány vegye át a hatalmat. Ennek az „apolitikus kormánynak“ kellett volna azután biztosítania a parlamenti választásokon a burzsoá pártok győzelmét. A tizenkét miniszter lemondása Az események 1948. február 20-án kezdődtek. A kormány rendkívüli ülésén tizenkettőn nem jelentek meg a nemzeti szocialista és a néppárt tagjai közül, hanem bejelentették, hogy mindaddig, amíg a kommunista belügyminiszter, Václav Nősek nem írja alá a közbiztonsági szervek nyolc tisztjénok az elbocsátásáról szőlő okmányt, nem vesznek részt a munkában. Az említett miniszterek még ezen a napon lemondtak, de mivel a kormány többsége hivatalban maradt, továbbra is elláthatta feladatát. A CSKP KB elnökségének ezen u napon kiadott nyilatkozata olyan cselekedetként értékeli ezt a lépést, amely meg akarta kísérelni, hogy eltérítse az országot a népi demokrácia útjáról és kimondta, hogy a burzsoá pártok ve zetői ezzel nyíltan a Nemzeti Front és a kormányprogram ellen foglaltak állást és a felforgató oppozíció oldalára szegődtek. A7. óvárosi ma/rvifesztáció A következő napon az Óváros téren találkozott Prága munkássága. hogy bizonyságot tegyen elszántságáról és arról, hogy nem adja ki a köztársaságot a burzsoá politikusoknak. A tüntetés részvevőihez a Kínpalota erkélyéről mondott beszédében Klement Gottwald; így szólt hozzájuk: , .Polgártársak, drága barátaink! Szólítlak benneteket, minden munkást, parasztot, kisiparost, az intelligencia tagjait, legyetek egységesek és összetartóak. Hozzátok létre a falvakon, városokban, járásokban és kerületekben a Nemzeti Front akcíóbizottságait az ország demokratikus és haladó szervezeteinek legjobb képviselőiből. Csírájában hiúsítsátok meg a reakciós elemek mindenféle provokációs kísérletét. Legyetek egységesek, a ti igazságtok győzni fog! Bratislava! asöménye*k A megbízottak testületének elnöke, dr. Gustáv Husák 1948. február 21-én levélben fordult a demokrata pártok megbízotti testületének tagjaihoz, és tudtukra adta, hogy képviselőik kormányból való kilépésének „Szlovákiában is megvan a lo gikus következménye, és a demokrata párt tagjai nein telje sithetik ebben a helyzetben a megbízotti testület és a kormány programját, mert a Nemzeti Front és a kormány program ját semmibe véve az oppozíció oldalára álltak. Ezért a demo krata párt tagjainak a kormányban való lemondását úgy kell tekinteni, mint a megbízotti testület tagságáról való lemondást“. Ugyanazon a napon beszédet mondott Husák elvtárs a bra tislavai munkásaknak. A találkozóról táviratot küldtek az ország elnökének, dr. Eduard Benesnek és a kormány elnöké nek, Klement Gottwaldnak, s kérték őket, hogy támogassák a CSKP programját és oldják meg a kormányválságot. A műn k ásp-arla-inen t 1948. február 22-én. vasárnap megkezdődött a prágai hús ipari vállalat székházában a munkástanácsok nyolcezer küldöttének a tanácskozása. A „munkásparlament“ ülésén a Szak- szervezeti Bizottság elnökségének vezetője, Antonín Zápotocky és Klement Gottwald elvtárs mondtak beszédet. A kongresszus határozata követelte az összes Ötvennél több alkalmazottat fog lalkoztató vállalatok államosítását, a nemzetbiztosítási törvény elfogadását és a közalkalmazottak fizetésének a szakszervezetek javaslata szerinti módosítását. A küldöttek élesen követelték a burzsoá miniszterek lemondását, és a Gottwald kabinet támogatására 1948. február 24-re általános sztrájkot hirdetett. Munkástanácsok kongresszusa alatt a kommunista párt vezető sége nyugtalanító hírek birtokába jutott. A nemzeti szocialisták vezetői megpróbálták felfegyverezni saját funkcionáriusaikat és híveiket, ezért készenlétbe helyezték a nemzeti közbiztonság alakulatait és sorban alakultak a népi milíciák, hogy megvédjék a gyárakban a rendet. A népi milíoiá'k az ellenforrad-almárok elleti 1948. február 23-ra 15 000-re nőtt a népi milícia tagjainak száma. A belügyminisztérium ugyanezen a napon tudatta az ország lakosságával/ hogy „ellenforradalmi puccs előkészüle leire derítettek fényt a nemzeti szocialisták honvédelmi bi zottságaiban". A helyzet egyre élesebb és drámaibb lett. Bár a demokrata párt vezetői öntudatosan beszéltek arról, hogy figyelmen kívül hagyják dr, Husák levelét, az események politikai logikája oda vezetett, hogy a megbízotti testű let elnöke már február 23-án arról tájékoztathatta Gottwald elvtársat, hogy a demokrata párti megbízottakat visszahívták és a népi demokratikus köztársaság megbízható híveivel váltották fel. Hétfőn este a Vigadó Sladkovsky-termében találkoztak a pártok képviselői, s Klement Gottwald a kommunistáknak arról az álláspontjáról beszélt, miképp újíthatnák fel a kormányt. A nemzetvédelmi miniszter, Ludvík Svoboda ebből az alka lomból biztosította a kormányt, hogy a hadsereg mindenképpen hú marad a köztársasághoz és szembeszáll a felforgatókkal. A tanácskozás eredményeképpen létrejött a Nemzeti Front ideiglenes akcióhizottsága, és elfogadták a Nemzeti Front megújítására vonatkozó javaslatot is. Általános sztrájk A „munkásparlament“ döntése alapján február 24-én 12 órakor egyórás általános sztrájkra került sor. Az egész országban akcióbizoftságok születtek, s lassan tisztulni kezdett a helyzet azokban a pártokban is, amelyek előidézték a kormány válságát. A szocialista párt balszárnya, élén Z. Fierlinger- rel, kijelentette, hogy továbbra is együtt dolgozik a CSKP-val. A néppártban is a létrejött akoióbizo-ttság élén J. Plojhar és A. Peter álltak; ez felügyelete alá vette a párt titkárságát és a sajtó orgánumait. 1948. február 24-ről 25-re virradó éjszaka találkozott a CSKP elnöksége. Értékelte a belpolitikai helyzetet és állást taglalt az. állam elnökének, dr. Eduard Benesnek javaslatával szemben, aki valamiféle megegyezést szeretett volna elérni a pártok között, hogy így megelőzze a reakció visszavonhatatlan vereségét. Az állam elnöke habozott CSKP elnökségének éjszakai ülése után február 25-én háromtagú bizottság meglátogatta az állam elnökét. A küldöttség tagjai Klement Gottwald, Antonin Zápotocky és Václav Nősek voltak. Dr. Benesnek tolmácsolták azt a közvéleményt, hogy fogadja el a miniszterek lemondását, és egyezzék bele a kormányválság alkotmányos megoldásába. Az elnök gondolkodási időt kért. Megígérte, hogy még azon a napon válaszol. A politikai feszültség a tetőfokára hágott. A prágai és a környékbeli munkások összegyűltek a Vencel téren és Klement Gottwald érkezésére vártak. Amikor végre feltűnt Klement Gottwald gépkocsija a Vencel téren, a tömeg megakadályozta, hogy továbbhaladjon, és boszszú ünneplésben részesítette a kormány elnökét. Az egész ország visszafojtott lélegzettel hallgatta Klement Gott wald beszédét, s azt, hogy dr. Benes elfogadta a miniszterek lemondását és egyetért az új kormány összetételével. A hat februári nap tehát véglegesen eldöntötte, hogy a munkásság és a burzsoázia közti politikai harcban a Csehszlovákia Kommunista pártja vezette proletariátus győzedelmeskedett. Visszatérés a kapitalizmushoz tehát végleg tehetetlenné vélt Csehszlovákiában. (SZ n)
