Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-02-20 / 8. szám
KROCSÁNY DEZSŐ, az SZSZK munkaügyi és népjóléti minisztere HUSZONÖT SIKERES ÉV j Az 1948 februárjában végbement társadalmi-politikai változások és az ezekből eredő pozitív eredmények — melyeket életünk minden szakaszán tapasztalhatjuk — bizonyítják, hogy a huszonöt év előtti februári események nemcsak nemzeteink, hanem köztársaságunk munkásmozgalmának legjelentősebb fordulópontjai közé tartoznak. Nemzedékek osztályharca az elnyomatás és kizsákmányolás ellen csúcsosodott ki 1948 februárjában. A nemzeti és demokratikus forradalom vértelen átmenetele egy szocialista forradalomba, a nyílt proletárdiktatúrába, fényesen bizonyttja a CSKP akkori vezetésének politikai érettségét, taktikai érzékét. Ugyanakkor tanúbizonyságot ad dolgozó népünk és főleg munkásosztályunk határozottságáról és öntudatosságáról. A cseh és szlovák burzsoázia 1948 februárjában megkísérelt ellenforradalmi próbálkozásai összefüggésben állnak azzal a nemzetközi helyzettel, amely a második világháború után alakult ki Európában. Az ellenforradalmi csínyben nem egy elszigetelt osztály kísérlete volt, hanem a nemzetközi imperializmus azon igyekezetének a része, amely célul tűzte ki a második világháború után kialakult erőviszonyok megváltoztatását, egy összefüggő antikommunista blokk kialakítását. Ezért a csehszlovák burzsoázia veresége egyszersmind a nemzetközi tőke veresége is volt. A munkásosztály februári győzelme lehetővé tette a csehek és szlovákok, valamint a Csehszlovákiában élő nemzetiségek politikai, gazdasági és államjogi kapcsolatainak a lenini elvek szerinti megoldását, tehát az egyenlőség, a proletár internacionalizmus elvei alapján. Február változást hozott hazánk külpolitikájába is. Köztársaságunk egyértelműen a Szovjetunióhoz csatlakozott és politikailag, gazdaságilag a szocialista országok közössegébe lépett. Hazánk negyedszázados útját a szocializmus építésében pozitívan értékeljük, és büszkék vagyunk az elvégzett munkára. Hiszen e rövid huszonöt év alatt munkásaink és parasztjaink dolgos keze és az értelmiségünk igyekezete és tudása pártunk vezetésével alapjaiban megváltoztatta társadalmunk társadalmi-gazdasági struktúráját, és megteremtette a szocializmus hatalmas agyagi-műszaki bázisát. Iparosítottuk a gazdaságilag elmaradott Szlovákiát, szocializáltuk a mezőgazdaságot, tettekké változtattunk egy hatalmas szociális programot, biztosítottuk a becsületes polgárok anyagi és jogi biztonságát, megteremtettük a feltételéket a termelés további növeléséhez, a termelékenység fokozásához, és ezzel lehetőséget biztosítottunk az egész társadalom életszínvonalának további növeléséhez. A meggyőző érvek közül elég csak egyet megemlíteni. Az elmúlt huszonöt év alatt Szlovákia ipari termelése olyan színvonalra jutott, mint amilyen 1937-ben az egész burzsoá Csehszlovákiáé volt. Hazánk eddig nem látott fejlődésének részét képezik Szlovákia déli járásai is. Olyan gazdasági, politikai és kulturális lehetőségeket teremtettünk itt, hogy a magyar nemzetiség tagjai is hazánk egyenjogú polgáraiként bekapcsolódhatnak társadalmi életünkbe. Szlovákia iparosítása során a déli járásokban új üzemeket építettünk és indítottuk meg bennük a termelést. A nagyobb új vagy felújított üzemekből érdemes megemlíteni a Szlovák Hajógyárat Komáméban, az Elektrosvitet Nővé Zámkyban, a kazángyárat Tlmaőeban. a Duslőt Safán. a Kovosmaltot Firakovón, a Dél-szlovákiai Papírgyárat Stúrovón, a tex- tilgyárat Levicén, a magnezitipar fejlesztését Gömörben és meg sok mást. Megváltozott Dél Szlovákia falvainak arculata is. A volt béresekből, forradalmi mezőgazdasági munkásokból új, a szocialista mezőgazdaságban példamutató szervezők nőttek ki. Az életszínvonal egyik fontos mutatója — a produktív korban levő lakosság gazdasági aktivitása — a nemzetiségileg vegyes járásokban 79,5 és 92,5 százalék között mozog. Ezzel lényegében elérte a szlovákiai átlagot, amely 1970-ben 92 százalék volt. Fejlődésünk huszonöt éves szakasza természetesen nem volt zökkenőmentes és egyszerű. A nemrégi válságos évek ben, 196H ban és 1969-ben, a jobboldali erők az 1948 februárjának a revíziójáért léptek síkra és a munkásosztály egységének megbontására törekedtek Kommunista pártunk, a Szovjetunió és a többi testvéri szocialista ország internacionalista segítségével meghiúsította az ellenforradalmi kísérletet hazánkban. A párt Gustáv Húsúkkal az élén, szilárd egységben a néppel kivezette társadalmunkat a komoly válságból. Ez lehetővé tette, hogy fejlődésünkben ismét azon az úton haladjunk tovább, amelyet a győzelmes február szabott meg. Tovább haladhatunk a társadalmi fejlődés útján, az új eszmék győzelméért és minőségileg új társadalom megteremtéséért. Dolgozó népünk februári győzelme, telítve a szocializmus építésének sikereivel, nagyszerű távlatokat nyit ifjúságunk előtt társadalmi életünk minden szakaszán Meggyőződésem, hogy ifjúságunk becsületes, kezdeményező munkával folytatja február hagyományait. Tegyünk meg mindent, hogy a február forradalmi hagyománya szellemében teljesíthessük azokat a feladatokat, amelyeket a CSKP XIV. kongresszusa és a CSKP KB és az SZLKP KB utolsó plenáris ülései társadalmunk elé állítottak, járuljunk hozzá minden munkahelyen, hogy ez a korszak, amelyben élünk, telve legyen még nagyobb politikai, munka- és alkotóaktivitással és még több kezdeményezéssel. A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZTOVÄKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Geratner István rajza
