Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-02-13 / 7. szám

új ifjúság 7 „Azt akarjuk, hogy alapszervezeteink nemcsak a tettek, az eszmei-nevelő munka helyei legyenek, hanem a pihenést, a szórakozást is szolgáljuk, ki­elégítsék a fiatalok széles körű érdeklődését, ele­gendő lehetőségét nyújtsanak szabad idejük céltu­datos kihasználására .. (A Szocialista Ifjúsági Szövetség és Pionír­szervezetének fő feladatai az 1973-as évre című dokumentumból) Beszélgetés MIROSLAV SPANIEL elvtárssal, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának titkárával — ezúttal pop-zenéröl NEM AKARUNK KÍVÜLÁLLÓ SZEMLÉLŐK LENNI A Szocialista Ifjúsági Szövetség s rövid fennállása alatt kétségkívül döntő befolyásra tett szert az ifjú­ság körében. Ez kétségkívül annak köszönhető, hogy programfa érdekes és vonzó, messzemenően tekintettel van a fiatalok érdeklődésére. Napja­inkban a fiatalok különösen érdek­lődnek a pop-zene iránt. A pop-ze­ne nemcsak zenei ízlésüket formálja, hanem hat egész életfelfogásukra, szemléletükre. Nagyon helyes tehát, hogy a SZISZ figyelembe veszi a pop-muzsika iránt mutatkozó Óriási érdeklődést, és igyekszik azt helyes mederbe terelni. Hálásak lennénk, ha részletesebben kifejtené a Köz­ponti Bizottság álláspontját e kérdés­ben. — A szocialista Ifjúsági Szövetség tevékenységének terjedelme óriási, tartalma színes és sokrétű, ahogy színes és sokrétű az Ifjúság egész é- lete. Létérdekünk azonban, hogy a SZISZ befolyásának a kulturális é- letben is bizonyos meghatározott ér­telme legyen. Az ifjúsági szövetség helyes szemléletet óhajt kialakítani a fiatalokban a kultúra és a művé­szet kérdéseiről. Következésképp fontos szerepe van a szakköri munkának, érdektevé­kenységnek. Azt akarjuk, hogy a fia­talok viszonya a kultúrába ne csak passzív, „fogyasztói“ vonatkozásban mutatkozzék meg, hanem minden egyes fiatal lehetőségeihez és ké­pességeihez mérten igyekezzék gaz­dagítani kulturális életünket. Külö­nösen rendszeres és módszeres mun­kát akarunk folytatni a fiatal, kezdő művészekkel. Nem lehet azonban számunkra közömbös a hivatásos művészek helyzete sem, gondolok itt elsősorban az ifjabb korosztályra. Tom Jones, az egyik leg­népszerűbb brit pop-énekes lemondta japánt vendégsze­replését azzal a meglndok- lással, hogy nem akarja „megrabolnl“ a közönséget. Tavaly első volt a japán pop-listán s ennek köszön­hető a szerződés is a fel­kelő nap országában való turnéjára. De amikor me­nedzsere, Gordon Mills fel­fedte, hogy hangversenyé­re a jegyeket 33 000 jenért (112 dollár) árulják, az é- nekes lemondta a vendég- szereplést. ooooo Peter Ustinov világhírű angol színész a komputer esküdt ellensége. Kijelen­tette: — Számítások szerint száz tisztviselőnek száz é- vig kellene dolgoznia, hogy olyan nagy hibát vétsen, mint a komputer a másod­perc századrészében. ooooo Mario Monicelll olasz filmendezö nemrég az új­ságírókkal folytatott be­szélgetésében elmondta, hogy annak Idején — meg­lehetősen régen —, amikor .. Franciaországban forgatott, egy fiatal lány jött hozzá, és filmszerepet kért tőle. Nem volt elégedett alakítá­sával, nyíltan megmondta neki: — Kislány, a film nem ne­ked való, nézz valami más utáni A lányt Brigitte Bardot- nak hívták. Mindenki tévedhet, még Mario Monícelii is. Csak­hogy az újságíróknak az volt a benyomásuk, hogy Monicelll még most is azt tartja: nem tévedett. ooooo Deliah havi izraeli film- színésznő tiszteletdíja tíze­zer dollár. Sulimon Ubanoní sefk a- zanban másképpen értékelte a színésznő szépségét. Meg­kérte a kezét, és öt tevét, három tehenet és egy fehér arab lovat kínált fel érte. ooooo Steve McQuínn amerikai színész feleségül akarja venni Ali McGraw-t, a Sze­relmi történet című, nagy közönségsikert aratott könnyfakasztó szentimentá­lis film főszereplőjét. A két sztár a Getaway című film forgatása közben ismerke­dett össze. — Ha kell, Steve-ért meg is változom — jelentette ki Ali ' McGraw. — ígérem, hogy neki sohasem vágom a spagettit tányérostul az arcába. Richard Ewans producer ugyanis pont ezért vált el tőle. Ügy látszik, a „szerelmi történet“ a valóságban ke­vésbé szentimentális, mint filmen ... A Szocialista Ifjúsági Szövetség felmérése azt mutatja, hogy a zene­hallgatás, különösen a pop-zene hall­gatása elválaszthatatlanul hozzátar­tozik a mai fiatalok életstílusához. Ezt bizonyítja a Szocialista Ifjúsági Szövetség áltat rendezett fesztivá­lok iránti óriási érdeklődés. Gondo­lok itt elsősorban a jihlavaJ feszti­válra, a detval Arany Rőzsa feszti­válra és a nagyobb helyi jellegű fesztiválokra. A pop-zene tömeghó­dítását abban látjuk, hogy érdekes formában kitölti a fiatalok szabad 1- dejét, fejleszti az ember egyéniségé­nek olyan oldalait, amelyek a társa­dalmilag szigorúan szervezett idő­ben a háttérbe szorulnak. Tudatában vagyunk annak, hogy a pop-zene nemcsak kedvtelés, hanem bizonyos vonatkozásban a fiatalok létszükséglete Is. A pop-zene külön­böző helyzetekben óriási hatással van az emberre, s mint ilyen, nem­csak élvezetet nyújt, hanem hasz­nos is, vagy éppúgy lehet akár ká­ros is. A SZISZ alapszervezetekben szám­talan együttes, zenekar működik, sajnos, gyakran megfelelő szakmai vezetés híján. Időnként sor kerül olyan versenyekre, vetélkedőkre, a- melyeknek művészi színvonala kifo­gásolható. Sűrűn találkozunk azzal az esettel, hogy az együttesek csu­pán utánozzák, hogy úgy mondjam, majmolják az ismertebb zenekarokat, műsorukat külföldi, nemegyszer szi­rupos, olcsó slágerekből állítják ösz- sze. Ez az állapot tarthatatlan, éppen ezért nem akarunk kívülálló szemlé­lők maradni, hanem megfelelő szak­mai irányítással helyes mederbe te­relni az érdeklődést. Ez vonatkozik a „diszkó-klubokra“, lemezlovasokra is. A pop-zenének a továbbiakban is megkülönböztetett figyelmet szente­lünk. Igyekszünk majd feltételeket teremteni az Ifjúság Ilyen Irányú ér­deklődésének fejlesztésére, eszmei szempontból befolyásolni a zenemű­vészet, Illetve a szakköri tevékeny­ség e területét. Az eddig elhangzottakból ítélve a SZISZ elsősorban az aktív amatőr zenemüvelést szorgalmazza — az a- dott esetben a pop-zene területén. — Természetesen. A Szocialista Ifjúsági Szövetség egész sor feszti­vált és vetélkedőt szervez. Nem elégszünk azonban meg csupán any- nyival, hogy évente néhány feszti­vált rendezünk. Szeretnénk a hajdani ifjúsági alkotóversenyek jő tapasz­talait hasznosítva még szélesebb bá­zisra helyezni ezt a műfajt. Egyelő­re hátráltat bennünket az a tény, hogy e szervező és közvetítő tevé­kenységre nem vagyunk kellőképpen felkészülve. Mindent megteszünk a- zonban, hogy ezt a hátrányt mielőbb megszüntessük. Együttműködünk a koncertirodákkal, például a Prago- koncerttel és további Intézmények­kel. További lehetőségek kínálkoz­nak még az együttműködésre a rá­dióval, a televízióval és a hangle­mezkiadókkal. Arról, hogy tényleg nem akarunk a dolgok kívülálló szemlélőt lenni, hanem valóban hozzá akarunk járul­ni a zenekultúra említett ágának fej­lesztéséhez, tanúskodik az a tény, hogy a SZISZ KB mellett létrehoz­tuk a Piameny együttest, amely, re­mélem, már eléggé ismert a fiatalok körében. Szeretnénk, ha a Plameny együttes — természetesen megfelelő művészi kiforrása után — bizonyos értelemben példaképül szolgálna az amatőr és a hivatásos együttesek­nek. A Piameny tehát hivatásos együt­tes. Eddig arról beszéltünk, hogy a SZISZ elsősorban az amatőr, műked­velő muzsikálást támogatja. Isme­rünk azonban néhány, valóban szín­vonalas hivatásos együttest, amely a- nyagi nehézségekkel küzd. Nemegy­szer éppen azokról van szó, amelyek igyekeznek igényes muzsikát játsza­ni. Lehetségesnek tartja-e, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetség felka­rolja őket? — Kétségkívül érdekünk, hogy jó viszonyt alakítsunk ki a SZISZ és a hivatásos művészek között, bár ta­lálóan említette, hogy elsősorban az amatőr, műkedvelő muzsikálást tá­mogatjuk. A hivatásos művészekkel való együttműködésre elsősorban az amatőr és hivatásos együttesek és énekesek művészi színvonalának szembesítése érdekében van szük­ség. A többi kérdés megoldása a megfelelő intézmények feladata. A hivatásos művészekkel együtt a- karunk működni továbbá olyan ér­telemben is, hogy Időről Időre esz­mecserét folytatunk, kicseréljük ta­pasztalatainkat a pop-zenét érintő kérdésekben. Tudatában vagyunk an­nak, hogy az élvonalbeli együttesek és énekesek jól, de rosszul is befo­lyásolhatják a fiatalokat. Már csak ezért Is érdekünk, hogy szoros kap­csolatban legyünk és megvitassuk ve­lük, mivel járulhatnának hozzá a SZISZ programjának megvalósításá- hoz a fiatalok jellemformálásában. Többször tárgyaltunk és jó kapcso­latban vagyunk például Karel Gott­tal, Eva Pilarovával és másokkal, akiknek a művészete a hazai pop-ze­ne csúcsa. Végül mi az ön magánvéleménye a cseh és szlovák pop-zene mai szín­vonaláról? — Nem vagyok a kérdésben szak­értő, de a jó zenét nagyon szíve­sen meghallgatom. Valamiféle belső vonzalmat érzek Iránta. Elkedvetle­nít, hogy a pop-zenében az utóbbi években különösen felülkerekedett az üzleti szellem. Befejezésül még egyszer hangsú­lyozom, hogy a pop-zenében sem a- karunk kívülálló szemlélők maradni, hanem Igyekszünk kapcsolatot te­remteni mindazokkal, akik ezen a te­rületen műkődnek. Nyílt vitában a- karjuk helyes mederbe terelni az em­lített zenei műfaj fejlődését. Bárkit megnyugtathatok, hogy a Szocialista Ifjúsági szövetség mindig megta­lálja a módját annak, hogy a színvo­nalas muzsikát, művészeket, a tehet­séges kezdőket támogassa — anya­giakban Isi JIR1 ETEDRŐL, A PLAMENY EGYÜT­TES SZÓLISTÁJA A Világ legegyszerűbben kitölthető kereszt­rejtvénysora. A megfejtés természetesen: Hofi. Vagy nyolc betűvel Hofl Géza. Ami immár Így is, meg úgy is — fogalom. Fémjelző­je egy eredeti, olykor vásári álcát öltő, ám hogy a szilveszteri rádió- és tévéprogram Is tanúsítot­ta, körmönfontan mélyjáratú humornak, amely­nek titkait most egy kis Pagoda-diskurzusban fe­szegetjük. — Ha csakugyan keresztrejtvénybe is bekerül­ne (ami talán a halhatatlanság előszobája), mi­lyen meghatározást fogadna el a legszívesebben? — Semmllyet. jobb, ha üresen marad az a hely. Az a nyers Igazság, hogy titkomat (ha van Ilyen egyáltalán) magam sem tudom — így típusmeg­jelölésemet sem. Akkor meg minek bajlódni ve­le. A függőleges úgyis kiadja... — Ügy kell ezt érteni, hogy Hofi inkább csak összefüggéseiből érthető és határozható meg? — Lehet. Nekem mindenesetre rejtély. Amint­hogy azt sem értem, miért nevez a szilveszteri műsor egyik kritikusa „a humor vásott kölyké- nek.“ — Sértőnek találja? — 0, azt nem. Minden kritika kitüntetés. Te­gyük fel, hogy csakugyan vásott vagyok. Erre csak azt mondhatom: nem akarok megjavulni. Tiszteletteljes kérdésem mindössze az, hogyha valaki amúgy alakoskodás nélkül szemünkbe mond valamit, úgy „bele a képbe“ — mennyiben vásottság ez? Lehet, hogy olyan vagyok, mint a gyerek, aki — valahányszor apuka nem figyel oda — lerántja az abroszt. De ezzel nem állok egyedül. Szilveszter után jő pár „szabályszerű* emberrel, eminens tanulóval, — nézővel, hallga­tóval — is beszéltem, ök is megerősítették, hogy „számból vette ki a szót a művész úr“. Akkor hát ismételten kérdem, hol a neveletlenség? — A bátorságom csak látszat. Valójában a mil­liós ( közönségű rádió- vagy tévéadást is úgy fo­gom fel, hogy ketten beszélgetünk (az ezerfejű Cézár nekem csak egyfejű), s nem várunk egy­mástól semmit. Ami jön — jön. Ha poén Is jön: jó. ^ — De mindig jönl No, nem minden zavar nélkül. Ahogy pél­dául a szilveszteri felvételkor a KlSZ-vezetőkép- ző növendékeivel beszélgettem, egyszer csak úgy belém villant: az egészet fölveszi a rádió. Hop­pá, mondtam magamban: amit a hallgató nem lát, azt el kell magyaráznod. Erre egyszeriben bőbeszédű lettem, a szöveg boszantóan föltrigult. Gyorsan fel is hagytam a kommentálással, a hiány pótlását rábízva a közönség fantáziájára. Ilyen bajba máskor is kerülhetek, hiszen stílu­somhoz tartozik a sok vizuális eszköz, a muto­gatás meg miegymás. Talán ezért Is áll hozzám egy árnyalattal közelebb a tévé. Képzeljük csak el a „Keressük Petőfit“ hülyegyerek-közelképét a rádióból közvetítve. Hofi — amint elmagyaráz­ta a premiér-plánt... — Egyvalamit azért kérjük szépen, magyaráz­zon el: hogyan tudja olyan higgadt-dühösen os­torozni életünk fonákságait? Mi a nyitja, hogy a méreg csak a szöveg mögötti szövegből sistereg — A magyarázat az, hogy a hibákra odafigye­lek (megjegyzem őket jól), de a mérgemre nem. A kovács sem gondol rá, amikor a vasat püföll, hogy az a munkadarab hű de milyen forró — hogyha odanyúlna, megégetné vagy lecsapná a saját kezét is — A kovács — kovács. Persze azért engem is megütnek — illetve rám is visszaüt­nek —• egyes makacs visszásságok. Ilyenkor Papp Laci jut eszembe, aki arra a kérdésre, hogy düh­be gurul-e, ha a szorítóban orron vágják, állítő- lag így felelt: „Olyankor nagyon nyugodt leszek, s hullára verem az illetőt.. — Es ha az ellenfél nyolcnál felkel? — Gondolom, a rádiő és a tévé jő voltából is lesz még néhány meneti (Foly tatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom