Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-02-13 / 7. szám
5 BESZÉLGETÉS KOPÓCS A MADÁCH KÖNYVKIADÓ KÉPSZERKESZTŐJÉVEL Ügy gondoljuk, Kopócs Tibor kitűnő grafikusunkat nem szükséges olvasóinknak különösen bemu látni. Ismerhetik ténykedését még abból az időből, amikor lapunk technikai szerkesztőjeként dolgozott, találkozhattak érzékeny és kifejező illusztrációval, esetleg egy-egy olyan könyv is a kezükbe került már, amelynek ő volt a műszaki szerkesztője vagy tervezője. S a Madách Könyvkiadó 4-éves fennállása óta ilyen bőven akad. És ha már a könyvekről ejtettünk szót, mindjárt itt a beszélgetésünk e- lején el kell mondanunk, hogy a Madách könyvei egyre szebbek, egyre gazdagabbak, képzőművészeti kiállításuk egyre sokrétűbb. Arra kérnélek, vázold azt az utat, amely ezekhez az eredményekhez vezetett. Vagyis hogy kezdődött? TIBORRAL — Az 1909 január elseje óta önálló Madách Könyvkiadónak mind elméletben, mind gyakorlatban sok gonddal, akadállyal kellett megbirkóznia. Megszervezni és „beindítani“ egy könyvkiadót úgy, hogy a könyvtermelés zökkenőmentes legyen, s a magyarországi partner ki ad ók is elégedettek legyenek a színvonallal — nyilvánvalóan nem kis gondot jelentettek és jelentenek számunkra még ma Is. Az én feladatom, gondom, hogy a Kiadónkban megjelepő könyvek képzőművészeti, vágy Inkább dekoratív kivitelezését biztosítsam. Közelebbről ez azt jelenti, hogy a megszerkesztett kézirathoz megfelelő formát és grafikai tervet készíttessek vagy készítsek, amelynek alapján aztán a nyomda kivitelezi a könyvet. Tehát, hogy milyen külalakban, milyen „ruhában“ kerül forgalomba a könyvünk, ott dől el a kép- és műszaki szerkesztő asztalán. A dolog persze nem Ilyen egyszerű. A szép könyvet először meg kell álmodni, aztán meg kell tervezni, s a tökéletes tervekből aztán a nyomda szép könyveket készít. A legfőbb gondom mindezzel együtt, hogy megtaláljuk és kiala .kítsuk a Madách Könyvkiadó esztétikai arculatáig és ezt olyan színvonalon műveljük, hogy a könyveink megállják a helyüket itthon és külföldön is. • A munkád az alkotói ténykedésén túl bizonyára még egy csomó más jelle gű helytállást is megkövetel tőled. Gondolok itt elsősorban arra. hogy számos képzőművészei kell kap csolatot tartanod, értékelni, bírálni a beérkező javaslatokat stb. Érdekelne, hogy szervezitek a munkát a képzőművészekkel. Hányán dolgoznak most a Kiadónak? S a csehszlovákiai nta gyár képzőművészek élnek- e a Kiadó nyújtotta lehetőségekkel? — Természetesen a munka megszervezése alapvetően fontos tényező a könyvtermelésben is. Említettem már, hogy a kézirat megszerkesztése után dolgozzuk fel és formáljuk könyv vé mi az anyagot. De ez egyben azt is jelenti, hogy akkorra már elkészültek a grafikai tervek is a könyvhöz. Ezeket a terveket ak tlv képzőművészek, Illusztrátorok, tipográfusok tér vezik, s a beküldött javaslataikat a Madách Könyv kiadó képzőművészeti bi zottsága ítéli meg, véleményezi. Ez a bizottság három külső képzőművészből és négy belső szerkesztőből áll. Jelenleg 10—13 képzőművész dolgozik a Kiadónknak, többségűikben fiatalok. Elképzelésem azonban az, hogy a Kiadó körül kialakítunk egy állandó gárdát, olyat, amellyel a már említett nagy célunkat megvalósíthatjuk. Ami a ikérdés második felét illeti, egy kissé fájdalmas pontot érint, Sajnos, a Kiadónk jelenleg még nem képes rendszeresen foglalkoztatni illusztrátorokat. Gondolok itt elsősorban a nagyobb formátumú hazai magyar gyermek- könyvek gazdag, színes dekorálására, illusztrálására. Az eddig megjelent ilyen jellegű könyveink nagyobb részét cseh és szlovák kiadványokból vettük át az illusztrációkkal együtt. Idén jelenik meg három hazai magvar szerzőtől gyermek- verskötet (Tóth Elemér: Csillagrózsa, Verseghy Erzsébet: Tavaszi szél, Simkó Tibor: Karcsi Kacsa kalandjai), amelyeket már mi Illusztráltunk. Remélem, ezeket követi még több és sokrétűbb ifjúsági könyv is. Így elmondhatjuk, hogy a Madách Kiadó lehetőségeit lényegében a költők, Írók teremtik meg. • Tudjuk, hogy a szép könyv létrejöttéhez nem e- lég csupán a jó vezetőszerkesztő és a jó grafikus kitűnő elképzelései, tervei, hanem ezek megvalósítása a fontos. Hegy viszonyulnak nyomdáink a Madách Kiadó könyveihez? Milyen nehézségekkel küzdöttek ezen a téren? — Valóban Igaz, hogy a megálmodott és megtervezett könyveinket a nyomdák realizálják, itt válik á szép álom valósággá, s bizony olykor-olykor kiábrándító valósággá. De ezzel e- gyütt hallatlanul Izgalmas munka a „könyvtermelés“ Mindig mondogatom, hogy a szép könyv „megteremtéséhez“ megszállottság kell türelem és makacs kitartás. Míg a megszerkesztett kéziratból könyv lesz, eltelik 10—12 hónap, s ez alatt az idő alatt sok ember hozzáadja a maga munkáját, tudását, szerkesztő, grafikus-tipográfus, szedő, , képprodukáló, gépmester, ív- hajtogató-, varró- és könyvkötő gépek, csomagoló és szállító emberek stb. Bizony,. ha bármelyik munkafázisban is elhanyagolják, eltérnek a tervektől, a megálmodott szép könyvnek csak valamiféle torz mása jön létre. A legtöbb, könyvünket a kassai nyomdában készít tétjük, de készülnek á bra- tislavai Pravda és Svobnosf nyomdákban is. Nehézségek ott mutatkoznak, hogy egyre kevesebb a magyarul tudó gépszedő szakember. Kár, hbgy a magyar fiatalok nem választják élethivatásul ezt a szép és érdekes szakmát. Különben a nyomdászutánpótlásért mindenképpen tenni kellene valamit. • Az előbb már említettük. hogy egyre szebbek a könyveitek. Tudjuk, hogy a Madách Kiadónak jó kapcsolatai vannak magyarországi kiadókkal. Sőt, együtt is működik velük. Ott hDgy vélekednek könyveink művészi kiállításáról, „külcsínér öl“? : — A, múlt év végén jártam Budapesten, és jóleső érzés volt hallani egyik partnerkiadónk kitűnő szakemberétől, hogy kiadványaink egyre inkább'beilleszkednek a magyarországi könyvek sorába. S ha figyelembe vesszük a magyarországi könyvek magas esztétikai színvonalát, ez a dicséret nem kis dolog. Talán ez is belejátszik, hogy az Európa, a Szépirodalmi, a Móra, a Gondolat és más kiadókkal egyre több könyvet adunk ki közösem, s remélem, ezek a könyvek — mindannyiunk örömére — egyre szebbek Is lesznek. • Ügy tudom, hogy a Ma dách Könyvkiadó mintegy önmagát ellenőrizendő, a közeljövőben a könyvek esztétikai értékelését tervezi - egy szinlpozion keretében. Mondanál-e erről valami közelebbit?-T Ügy hiszem, a Madách Könyvkiadó négyévi termelése feljogosít, sőt, kötelez bennünket erre az önvizsgálatra. Hogy dolgoztunk eddig, mi benne a jó, az elfogadható és mit kél! az elkövetkezők során mellőznünk, javítanunk; így áll a kérdés. Ezzel a szándékkal hívjuk ősze március közepére munkaértekezletünket, vagy ha úgy tetszik, szimpozioniuikat. Azokat várjuk és hívjuk ide, akiknek döntő szerepük van a könyvek „gyártásában“: szerkesztőinket, korrektorainkat, grafikusainkat, a nyomdák képviselőit, a partner-kiadók kiküldötteit, esztétákat és műbírálókat. Szeretném itt megjegyezni, hogy . a könyvnek — azonkívül, hogy elsősorban a tartalmára vagyunk kíváncsiak — külső formájával grafikai, tipográfiai szépségével is élményt kell sújtania. Sokszor megveszünk olyan könyvet is, amelyet nem szándékozunk elolvasni, de annyira megfogott külső szépségével, hogy képtelenek , voltunk ott hagyni a könyvesboltban. Azt szeretnénk elérni, azon dolgozunk, fáradunk mindannyian, hogy a Madách kiadványai Is így észrevé- tessék magukat könyvesboltjaink polcain, kirakataiban. • Végezetül arra kérlek, mondj valamit személyes terveidről, képzeléseidröl, és a Kiadó további lehetőségeiről, a továbbfejlődés irányáról, üteméről) — A legszemélyesebb terveimről csak annyit, hogy kiállítani készülök. Tehát dolgozom. Ami a Kiadóval kapcsolatos elképzeléseimet és terveimet illeti: szeretnék szép könyveket tervezni és terveztetni a magam és a mások örömére. Remélem, így lesz: a Kiadónknak egyre inkább megnőnek a lehetőségei, s az írók is mindannyiunkat segítenek majd ebben. • Ügy legyen! Köszönjük a beszélgetést. Beszélgetett: TÓTH ELEMÉR * satásokkal felszínre A került leletek támasztják alá azt a feltevést, hogy a falu valamikor még az í- dőszámítés előtt keletkezett. Nehéz lenne eldönteni, kideríteni, hogy létezésének legkezdetétől 1823-ig számítva mi lehetett az a tény, amire a falu neve valakiket emlékeztetett. 1823. január huszonegyedikén aztán megszületett ott valaki, aki az elkövetkező, az egész életét jelentő negyvenegy esztendő folyamán úgy élt és úgy szén vedelt, hogy annak világi rangú műben maradt nyoma. A falu nevének hallatán Immár egy évszázada ö jut az eszünkbe: Madách Imre, a Tragédia alkotója. Magasabb hegyek közt húzódó völgy alján, kuporgó dombokra épült Sztregova. Az ősi szláv eredetű szó őrzést, őrködést jelentett hajdanán. Alsósztregova lent, a völgyben őrködik Nógrád szívében, legbelüi. Magyarul csak a falu legöregebbjei beszélnek, de két faluval odébb magyar, a szomszédban- megint szlovák falu fekszik. Moza- ikszerűen vegyes lakosú vidék. Madách nevét mindenki tudja errefelé, s afféle „népi-lexikális“ ismeretek is élnek az emberekben. De a Madách név nemcsak a költő, hanem a Madách-famí- lia kapcsán Is fennmaradt, hiszen élnek még azok az unokák, kiknek nagyapja! e nemzetség kortársaiként élték le itt az életüket. S ami talán a legtöbbet jelenti, az a templomdombon ál ló kastély, melyről mindenki tudia. hogy a költő szü löháza melyet mindenki ne vén nevez Midách múzeum A tizenhatodik században épült nemesi kúriát megmentette az utókor tisztelete. 1964-ben, Madách halálának századik évfordulóján nyitották meg a konzervált ősi falak közt a róla elnevezett múzeumot. Azóta a nagy földi, a nagy palóc. Mikszáth emléke is helyet kapott az épületben,- akárcsak a szlovák nép nagy költőjének, Jankó Král'nak, és neves barátjának, Ján Rotaridesnek emléke is. Modéch korát már csak a falak legbelseje őrzi. De Idézik a dokumentumok, az ízlésesen összeválogatott kézirat- reprodukciók Is a költőt, őseit, közvetlen leszármazottjait, barátait, s mindazt, ami a halhatatlanság mérföldköveit jelölik. Persze, eredeti, Madách- kéz érintette darab is a- kad, méghozzá nem is a- kármilyen. Amikor a múzeum gondolata megszületett és elindult a megvalósulás felé, az ügy szorgalmazói egy régi, családi árverésen kalapács alá került ingóságok listájára akadtak. Ennek alapján, meglehetősen kilátástalanul, de mégis reménykedve indultak el, kutatni próbáltak; hátba a családi tárgyak közül valami még előkerül. így akadtak nyomára a család egyik háló- szobabútorának, amely bi- zinyíthatóan a költő korából származik, s az is lehetséges, hogy a félresikerült házasság szenvedélyes fellángolásainak, későbbi gyötrődéseinek, tópelödései- nek egyik színhelye lehetett. A bizonyításhoz vezető szálaknak nincs nyoma, meglehet, sose volt. Egyazonban nyilvánvaló: a múzeumlátogatói képzelet — mint ahogy arra már sok példa volt — Madách Imre és Fráter Erzsébet hitvesi ágyává avathatja, s nyilván avatja is a két bútordarabot. A képzelet fenntartja magának ezt a jogot. A kutatás során még két további tárgyi emlék kerül elő, s mindkettő, teljes bi zonyossággal Madách tulajdona volt, kizárólag ő használta őket. Az egyik egy díszes íróasztal, a másik egy ugyancsak díszes kalamáris. Mindkettő arról vall, hogy ilyen példányt még a jómódú nemesember is egy é- letre vásárolt magának, vagy már egy korábbi életet kiszolgáltam örökölt. Cáfolat híján szinte tei- jes a bizonyossága,' hogr ezen az íróasztalom szüle-. tett meg a Tragédia, s ebbe a kalamárisba mártotta tollát sokszázezerszer Madách I mre. ír oda lmunknak kevés ilyen tárgyi emléke van. Ügy is mondbatnók, a kalamáris egy pici csermelyecs- ke, mely ott volt, jelen volt, mikor a zseniális elmében buzogni kezdett a forrás, és megszületett a nagy mű, Az ember tragédiája. A kúria előtt egy óriási, csupasz faroncs kísértetiesen sokatmondó figurája mered az ég felé. Élettelen, de el sem hinném, ha látnom kéne, hogy csúcsa tavasszal nem hajt rügyet, hogy nem testesül benne a tragédiában kimondott törvény: az életet nem lehet m egs emm isíten 1. „Mert ami eddig kétséges vala, Most biztosítva áll már: a jövő.“ A természet nem csak a- lakzatokban formál megdöbbentő alkotásokat, de néha abban Is, hogy az e- gyetlen hivatott helyszínen hozza őket létre, mint itt, Madách ablaka alatt ezt a fát. Felesleges utánanézni, hogy Madách és a természet alkotta emlékmű egy- ídősek-e. Lényegtelen. Ha i: W • gén, hát az benne a kísérteties, ha pedig nem akkor meg az. A valóságba mindenképpen belefér. A kúriakert határait az idő azóta belemosta a tájba. Talán a falu lakói sem tudnák már pontosan megmondani, hoil ér véget a Ma- dách-kert, hiszen a hosszú évtizedek folyamán a kettő békésen egybeolvadt, s így most az egész vidékbe beleképzelhetem a nevelőnő sétáltatta úri nebulót, a szerelmes Ifjút, a hazafias elszántság csendes szenvedélyével ballagó férfit, a családi hajótörésbe belekeseredett, beteg Madáchot, és az emberi haladásban hivő gondolkodót, a bízva bízót, a Műre készülő vagy a már Művet befejezett alkotót. Fagyos havon csörtetve, keskeny patakon átlépve megyek az épülettől távoleső, domboldali emlékmű felé, s téli, ködös szürkületben feltűnik a bronzba öntött Adám alakja, amint kezét az ég, a mindenség felé nyújtja ki. Ballagok a dombról lefelé. Madách tanítására, az élettel igazolt tanításra gondolva, mondogatom magamban: Adám halhatatlan. RESZELI FERENC A D A M H A L H A It ; A IT L IA 'n
