Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-02-06 / 6. szám
11 ORSZÁGOS BAJNOK ÉS REHABILITÁCIÓS NŐVÉR MILENA Poláöková Milena 1951. november 19-én született a Prága melletti Beneäovhan. Mint rehabilitációs nővér dolgozik a Vlaälm meilletti fcladrubyi állami rehabilitációs intézetben; a BS Vlaälm asztalitenisz-szakosztályának játékosa, csehszlovák válogatott, női párosban a Csehszlovák Szocialista Köztársaság 1972. évi bajnoka. Az ismert vlaäimi asztalitenlsz-iskola neveltje, bár nem messze fekszik Beneäov. Ezt a kis hűtlenséget azonban nem vehetjük tőle rossznéven, mert annak idején Bene- äovban még nem volt szülészeti klinika. Az asztalitenisz ütőjét is itt vette először kezébe, mégpedig ötödik osztályos koráiban, mikor egy barátnője az utcáról hívta meg őt a zöld asztal mellé. Engedett a hívásnak, és attól kezdve egyre többször vette kezébe az ütőt. Barátnője idővel kiábrándult a játékból, de Milena nem. KuCerová személyében új játéktársat talált magának — jelenleg a Slávia V5 Praha Játékosa —, beleoltotta a celluloidlabda-sport Iránti szeretetet, és aztán együtt haladtak a sportsikerek felé. Tulajdonképpen elfelejtettem megemlíteni, hogy Vlaáim városa az asztalitenisz-sport megszállottja. A játék iránti szeretetet a helyi alapfokú iskola Igazgatója, Bohumil Su- chopár ébresztette fel a fiatalok szívében. Valamikor maga Is jó játékos volt; lelkesedése megmaradt az aktív játék abbahagyása után is. Neki köszönhető, hogy a mindennapi tanítás után megteltek a folyosók. Hangsúlyoznunk kell, hogy a tanulók sohasem játszottak a tanulás rovására, de még a testnevelés rovására sem. Még akkor sem, amikor a vlaäimi fiúk és lányok a bajnokság legmagasabb osztályában Játszottak. Edzéseiket mindig az iskola folyosóin tartották. Itt tökéletesedett a mi MUenánk is. Fokozatosan küzdötte fel magát. A család négy gyereke között ő a legidősebb, és azt tartják, hogy ezek örökltk szüleiktől a lelki- ismeretes és pontos munka szeretetét. Soha. semmi nem szegte kedvét, mindig Intenzívebben edzett és bízott abban, hogy egyszer csak kijut neki a sikerből. S hogy en,m tévedett, Igazolták a legutóbbi országos bajnokságok eredményei. Triumfális győzelmei sorozatával kapcsolatosan nemegyszer szólnak ütőjének fonák oldalára ragasztott antilop huzatról. Talán csak nem ebben rejlik jő szereplésének titka? Valóban segít ez a leliilet játékomban — jelenti ki Mi lena. — Előre nem tudom, hogyan pattan ellenfeleim ütőjéről vissza a labda, de felkészülök ennek visszajátszására. Még mindig sokat kell gyakorolnom e különös huzat előnyeinek kihasználását. Meg kell szoknom a vele való játékot. Emlékszem jól, amikor Ostravick? edző meglátogatott, és hozzájárulásom kérte, hogy ezt a huzatot ráragaszthasa ütőmre. Előtte huzamosabb ideig rosszul játszottam, s edzőm így akart rajtam segíteni. Előbb megpróbáltam az ő ütőjével játszani, de olyan borzalmasan rosszul ment vele a játék, hogy az ütőt az ablakon-akar- tam kidobni. Elhatároztam, hogy nem engedem ütőm felületét bevonni ezzel a huzattal. Az edző azonban csak ragaszkodott eredeti ajánlatához, próbált rábeszélni, és Ígérgette, hogy ha nem szokom meg, leveszi az ütőmről. És én megszoktam. Most már az említett antilop huzat nélkül nem is tudnék játszani. A Voátcvvá felett aratott havífovi győzelme nem a véletlen műve volt. Milena a válogatottak ellenőrző versenyén már kétszer megverte Voátovát, és a női párosban hazai asztalokon nyár óta még nem szenvedett vereséget. Az ütőhuzat arra kényszerítette, hogy még tntenzíveb- | ben eddzen De különben is, ez az aprócska, simára fésült hajú leányka nem lazsált az edzéseken és a mérkőzéseken sem. S — Durutya Zsuzsi nem jön Bratislavába A SPORT NEM LEHET ÉLETCÉL... Fogalom volt a mükorcsolyázásban. Szerették a nézők, versenyzők, újságírók, mert vidám, jópofa kislány volt. Minden világversenyen csodálták természetes közvetlenségét, értelmes őszinteségét, kislányos mosolyát és' utánozhatatlan „8metterllng“-)ét, amelyet csak Zsuzsi tudott a jégen olyan magával ragadóan előadni. És most Almássv Zsuzsa — mert róla van sző — 23 évesen búcsúzik a jégtől,, a kosztümös sportágtól, amelyben idestova 20 esztendőt töltött. Hároméves korában orvosi „receptre“ kezdett korcsolyázni, mert gyenge, csenevész gyerek volt. De annál csintalanabb! Már a kezdet kezdetén tréfából papírokat és fadarabokat dobált a jégre a korcsolyázók lába alá. Emiatt ki, !s akarták tiltani a jégről, de é- desanyja, aki később majdnem minden világversenyére elkísérte, vísszakönyörögte. Így kezdődött Almássy Zsuzsa műkorcsolyázó-pályafutása. Első szereplése a sikerhez vezető úton 1957-ben volt, amikor másfél perces műsorral lépett fel egy nemzetközi versenyen. Utána elkezdődött a komoly munka. Zsuzsit mipden reggel ötkor keltette a mamája és siettek az edzésre, ahol már várta őket Divin bácsi, az olimpiai ezüstérmes Divin Karcsi édesapja. Eleinte bizony gyötrelméé volt a korai kelés, de később már ő leste hajnalban a mamáját, hogy mocorog-e, mert annyira megszerette a jeget, imádott korcsolyázni; nem számított a korai ébredés, csak futhasson a csillogó jégen. És Zsuzsi csakhamar fogalommá vált a műkorcsolyázásban. Legnagyobb sikerét a Colorado Springs-i világbajnokságon érte el, ahol bronzérmes lett, de van három Burópa- bajnoki érme Is. 1967-ben Ljubljanában és 1970-ben Le- ningrádban bronz-, 1971-ben Zürichben ezüstérmet szerzett. Sapporóban ötödik helyezett volt az olimpián. Hogy az izgalmas rohanásban, edzések, versenyek, bemutatók mellett volt-e egyáltalán gyermek- és Ifjúkora? S egyáltalán hogyan viselte el a felnőtteknek is nehéz életritmust? Jég, iskola, nyelvlecke, veresnyek, bemutatók, zongora, balett, lecke...? Hogyan tudta mindezt egyeztetni? A válasz: „Akarni kell!" Mert szerinte ez csak elmondva sok. Ha minden percet kihasznál az ember, ha észszerűen osztja be a 24 órát, akkor mindenre jut ideje. Ljubljanában mesélte, hogy nem nagyon szeret! „pingál- ni“, szépítgetní magát, mindenki legyen olyan, amilyen. Felesleges Időtöltésnek tartja a tükör előtti üldögéléseket. És egy matematikai példát Is felhozott- naponta tíz perc bajlódás az ecsettel, az évente 365x10 perc. Ezalatt egy világnyelvet is megtanulhat az ember. Azóta senki sem csodálkozik azon, hogy Zsuzsi beszél angolul, németül, oroszul és franciául, ö volt a műkorcsolyázó-társadalom vidám tolmácsa. És most búcsúzik. Sok, sok sportélménnyel, de teljes emberként vonult visz-: sza Almássy Zsuzsa, mert a tanulásról nem mondott le a sportért. Tomi Vince Egyelőre nem búcsúztatták sem a Spar- tánál, sem a válogatottban. Csendben tért vissza belgiumi „portyájáról“ és még nagyobb csendben vette át a dlvíziós ziZkov edzéseinek Irányítását Prágában, ősszel még ő maga Is pályára lépett, de lehet, hogy a tavasz már csak a klspadon találja. Most, amikor a csehszlovák labdarúgóválogatott kerete Hollandiában készül a nagyon nehéznek ígérkező új „ idényre, a skót erőpróbára, gyakran kerül szóba Kvaäftäk neve. Sajnos, a mai válogatottban nem nagyon akad hozzá hasonló kulcsember. Búcsúztatóul közreadjuk ezt a kis írást: megérdemli! Édesapja, a kassal szahómesier a pálya nellett lakott, s nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy fiából nem a szövetek, kré ták. tűk és ollók szerelmese, hanem a fut hal! nevű játék megszállottja lesz „Ändert“ hamar felfedezték; a Jednota Koäl :e kölyökcsapatában kezdet!. Bauer úr, va gyis Mik! bácsi, aki „mindenes“ volt akko riban a klubnál jó! emlékszik a kölyök Kvaäftäk Ocályakezdésére: „Már akkor látluk vérbeli tehetséggé) van dolgunk. A kis Kvaáfiák középlerme‘0 volt, nem gondoltuk, hogy Így megnyúlik A balszélső és a balösszekötő posztján szerepelt a leggyakrabban, jól belátta a pá lyát, már akkor ki tudta használni az ellenfél védelmének legkisebb megingását is. Afféle minden hájjal megkent, „kivert“ gyerek volt, véglgkilzdötte a mérkőzéseket Imádta, szenvedélyesen szerette a futballt. Amikor a csehszlovák Ifjúsági válogatottba nevezték, és a magyarok ellen szerepeltet ték, BuCko edző a balfedezet posztjának teendőit bízta rá. Andris lőtt is egy távn HA EGY SZABÓMESTER a PÁLYA MELLETT LAKIK (CERUZARAJZOK KVASNÁKROL)-5, 11, szép gólt. Szinte egyik percről a másikra lett felnőttcsapatunk erőssége, kulcsembere.“ Büszkén mondhatom, egy Ideig én is szerepeltem Kvaäftäk egyesületének ifjúsági ligacsapatában, sőt, edzőm, Lesko József megkérte néma szertárosunkat, bocsássa rendelkezésemre Kvaäftäk egyik pár cipőjét. Hucska bácsi nem győzött gesztikulálni, amikor az ereklyének számító hatalmas pár „csukát“ gondjaimra bízta. „Fiam, ezt Ander hordta, ezt meg kell kímélni, ez kézimunka, erre vigyázz!“ Játszottam is bennük vagy két mérkőzést, de mihamar kiderült, hogy a neves elődnek nemcsak a tudása, a lába Is sokkal nagyobb. Münchenben, egy este megpillantottam Gerd Müller aranycipőjét a kirakatban. Rögtön Kvaäftäk csukái Jutottak eszembe. Ha élne és Itt lehetne velem Hucska bácsi. mit szólna vajon ehhez a cipőhöz? Hová fejlődött a világ! Gerd Müller olyan topánokban futkároz, melyeknek orrán már a gólok is ott foszforeszkálnak! Persze a kitűnő minőségű felszerelés még nem minden. Emlékszem, egy pityó- kás szurkoló átmászott a pálya kerítésén, hogy lefogadja „Fülessel", nem rúg neki húsz lövésből húsz dugót a tizenhatos vonaláról. A pityőkás szurkoló természetesen elvesztette a fogadást; Kvaäftäk pontosan oda rúgta labdáit, ahová akarta. Rengeteget gyakorolt, mint mindenki, aki imádja a labdát. Az utolsó sípszóig rótta a két kapu közötti ösvényeket, támadott, védekezett, tizenegyesért könyörgött a bírónál, aztán megtörölte izzadt homlokát, s újrakezdte, mert amikor a többiek kimerültek, ö még mindig szikrázott. Egyszer együtt szilvesztereztünk. Most sem merem leírni, hány grúz konyakot hörpintett fel. Január ötödikén a chilei Hexagonal tornára röpült a válogatottal. Január nyolcadikén ezt olvastam a lapokban: „Különösen Kvaäftäk mozgott J61, feltűnt nagyszerű erőnléte.“ „Füles“ remek társalgó és jő barát. Egy év múlva Belgiumból kívánt minden jót. Szabálytalan egyéniség volt, nem fért e- gyik skatulyába sem. Milyen kár, hogy mostanában kevesebb szabómester lakik a futballpályák kőzetében! KOLÄR PÉTER felvétele BATTA GYÖRGY
