Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-02-06 / 6. szám

4 új ifjúság ISKOLAMOZAIK A gimnáziumfolyosók kicsit mú- teumszerü, délelőtti csendjét ki­mondottan szeretem. A sajátos légkört mindenütt ugyanazok a kellékek teremtik: a vitrinekben szemléltető eszközök, kitömött madarak, az irodalom klassziku­sainak portrésora a falakon, no meg az elmaradhatatlan tablók tö­mege. Ezek a legizgalmasabbak, öt, tíz, tizenöt, húsz év előtti diáknemzedékek arcképéből állő, fekete-sárguló mozaikok. Az em­ber szívesen elbámészkodik előt­tük. Érdekes, izgalmas játékot űz­het: régi képeken felfedezni a mai barátok, ismerősök egykori arcát. Őzöm a játékot a äahyi (Ipoly­ság) gimnázium szűkös folyosó­in. Persze, a tablókon kívül is akad látnivaló, érdekesség. Mindenek­előtt a faliújságok. Az egyiken fél tucat újságkivágás díszeleg, s mindegyik az adott iskoláról mond el valamit. Vagy egy diákról, vagy egy rendezvényről, iskolai ese­ményről beszélnek a cikkek. Eze­ket nézegetem, olvasgatom, és be­látom, joggal íródott valahány. Mindegyik elmondásra, közlésre érdemes tényről beszél, ami nem­csak az iskola szűk világára tar­tozik, úgy is mondhatnám, témá­ja közéleti. A folyosó arról vall, hogy eb­ben az iskolában a munkának számító tanulás mellett másfajta munka is folyik. A tanulást, az is­kolai életet olyan tényezőik egé­szítik ki, melyek feltétlenül épí­tően Járulnak hozzá a diákság szellemének, alkotóképességének, jövőjének kialakulásához. Jé iskoláról vall már a folyosó Is. Persze, mindezt nézelődés nél­kül, behúnyt szemmel is tudom, ami igazolja a feltevést, mert ha egy iskola valóban jó iskola, an­nak híre előbb-utóbb eljut az em­berhez. Az innét származó értékek e- gyik legrangosabbjalként azt tar­tom számon, hogy lassan egy év­tizede már, hogy irodalmiszín- pad-mozgalmunk sok jó produk­ciója közé az itteni rendszeresen az élvonalbeliek közé tartozva so­rakozott fel, s szinte minden be­mutatójukra mint a legjobbra vagy a legjobbak egyikére emlé­kezem. Ami ebben az értékben többletet jelent, az mindig is kis­sé talány volt számomra. A kez­dettől Vass Ottő vezette sági iro­dalmi színpad legfőbb értéké és sajátossága, hogy az adottságok­hoz mérten mindegyik produkció­juk kristályosabb, tökéletesebb an­nál, amit egy bejáró diákokból ver­buválódó iskolai csoporttól elvár­hatunk. Ahol a tagok 3-éven- ként kicserélődnek és kezdők lép­nek a helyükbe, ott a megszer­zett rutin, a kicsiszolt előadói ké­pesség, az összmunka épp ezek hiányával cserélődik fel, s úgy­mond, újra kell kezdeni. Bár a folytonosság azért mégiscsak fennmarad, hiszen sosem egy év­folyamból verbuválódik a csoport, de azért egyharmada minden év­ben kiesik. A gimnázium irodalmiszínpad- mozgalma ma már hagyomány, ál­landó érték. Régóta szerettem vol­na betekinteni, belesni kulissza­titkaikba, mindenekelőtt Vass Ot­tóéba, aki a megalakulástól lelke és vezetője, tehetséges és soké­ves munka folyamán szakemberré érett alakja ennek a mozgalom­nak. Tudni kell azt, hogy az iskola irodalmiszínpadának alfáját, fő­bázisét a kitűnő szavatok jelen­tik. Ebből pedig arra az örven­detes tényre következtethetünk, hogy a szavalők igazi versértő diákok, és ez azért van Így, mert az iskola olyan szerepet tölt be, amelyet nagyon sok helyen jó lenne, ha .követnének. Kószátok a gimnáziumfolyosó csendjében. A tanári üres, várom a csöngetést. Az osztályokból a dolgozatírások jellegzetes csend­je „hallatszik“ a folyosóra, de egyszer csak az egyik osztályból harsányan kitörnek egy Petöfi- vers kezdősorai. Az előadás kitű­nő, de a vers közepénél egy szó „félresikerül“. És.ekkor hallatszik fel Vass Ottó hangja, amint kor­rigálni kezdi az előadót. Ez az, ez kell nekem. Az osz­tályban nyilván próba folyik, sén most beleshetek a kulisszák mö­gé. Kopogok. Egy peroig se tart el a belépésemmel járó kiesés. Vass Ottó a sarokba ültet. Hall­gassak, leselkedjem ott, ha aka­rok, de a próba szent, folytatni kell, és folytatja Is. Nem nehéz kitalálni, hogy Vass Ottónak a közelmúltban pályázatot nyert két irodalmiszínpadi összeállítása kö­zül az egyiket a Petőfi nem al­kuszik címűt próbálják. Végigfigyelem a próbát, s a be­nyomásokat ezekkel a szavakkal rögzítem jegyzetfüzetembe: vers­értés, előadói tehetség, akarat, bi­zalom, rendező s előadók közti kölcsönös tekintély, rutin, sajátos rendezői jelzőrendszer, kölcsönös ellenőrzés, remek összmunka. Persze, az érdem, a jó teljesít­mény kulcsa néhány elleshetetlen tényezővel több ennél. Tíz perc szünet következik, mi­alatt az egyik diák kiosztja a MATESZ esti előadására szóló je­gyeket, és a rendező tanár leül hozzám, hogy tőmondatokban mondjon valamit. — Hat hétig a Szovjetunióban voltam nyelvtanfolyamon. Ezalatt eléggé kiestünk a műsorból, sok a helyrehoznivaló, mert rövidesen, néhány nap múlva lesz a bemuta­tó. Még nem tudni, hogy a Jökai - napokon melyik összeállítással ve­szünk részt. Egy elsős van a cso­portban, s jó, hogy heten immár a negyedik éve tagok, de kár, hogv érettségi után elhagyják az iskolát, így helyüket újaikkal kell betölteni. Szerencsére ez a prob­léma évről évre fegyelmezett, oda­adó munkával valahogy mindig megoldódik. A másik összeállí­tást, a Színészdalt majd március­ban adjuk elő egy teljes Petöfi- est keretében, mely a mi műso­runkból s iskolánk tanárának, Korpás Pálnak Petőfiről szóló elő­adásából áll majd. Ez a korábbi műsorunk Petőfi forradalmi ma­Orbán Zsuzsa, az iskolai diáklap egyik szerkesztője a bará­ti iskolákról Ír cikket. Jó-e jó diáknak lenni ? Általában azt tartják, hogy jó dolog diáknak lenni. A valóság­ban azonban sokszor nem köny- nyű a jó tanuló élete. Gyakran az a helyzet, hogy mihelyt valame­lyik középiskolás vagy egyetemis­ta a tanulásnak szenteli ideje ja­va részét, mialatt kollégái vidá­man szórakoznak, rögtön stréber­nek nevezik. A diákvéleményben meghonosodott egy olyan íratlan törvény, és magatartási modell, a- melynek értelmében az igyekvő diák elszigetelődik, s szorgalmas és buzgó tanulásért szinte meg­bélyegzés lesz az osztályrésze. Ez a magatartás már az álta­lános iskolában kezd kialakulni. Ismerek olyan eseteket, araikora jó tanulót osztálytársai megver­ték, mert élő szemrehányás volt a lusták számára. A diákvilág­ban a jó tanulók iránti ellen­szenv ridegségben nyilvánul meg. Amikor a szorgalmas tanuló egy­szer rosszul felel vagy elfelejt va­lamit, társai közönyösek iránta. De ha egy „közülük való srác“ kap rossz osztályzatot, mindjárt akadnak védelmezői, akik „objek­tív okokat“ hoznak fel mellette. A diákközvéleménynek ez a nyomása nem egy tehetséges és tudásszomjas fiatalt arra késztet, hogy inkább elhanyagolja a tanu­lást, semhogy kiváljék kollégái „szürke tömegéből“. Nehéz ugyan elviselni, hogy a jő diákot társai gatartásának, a lázadónak fejlő­dését ábrázolja, akiből végül Is kinőtt a történelmi szerepű, nagy forradalmár. A próba folytatódik, engem meg átültet a szomszéd osztály­ba. ahol épp az iskolai lapot, a Diákot szerkesztik. A szerkesztő­ség tizenkét tagból áll, vezetőjük Sági Tóth Tibor tanár, aki most magára hagyta a fiatal tollforga- tókat — fogalmazzanak. Munka közben zavarom hát meg őket. A hangulat ugyan nem szerkesztő­ségi, de lap születik itt, amely­nek az iskola öreg falai közt, mint sok egyéb tevékenységnek, úgyszintén hagyománya van. Bot- ük Pista a jól sikerült barátsági hónap iskolán belüli lefolyásáról, annak eseményeiről ír beszámo­lót. Természetesen megemlíti _az iskolában megalakult Szovjetba­rátok Klubját. Egyébként ennek jelentőségét ad, hogy rövid időn belül százharmincnál is többre nőtt a klub tagjainak száma, mert rendezvényei érdekesek, vonzók. A vezércikket a másodi­kos Csáky Pali írja. A megjelenés hónapjának fő eseményéről, a februári győzelemről szól majd. Vanda Karcsi még csak a címnél tart, amely így hangzik: Kivártuk. A végre megszületett vietnami bé­két köszöntik majd a sorok. A harmadikos Orbán Zsuzsa a két baráti, egy csehországi és egy magyarországi iskolával fennálló kapcsolatról, a nemrég lezajlott kölcsönös látogatásról ír élmény­beszámolót, s azért ráncolja a homlokát, hogy egyelőre a nagy versrengetegben még nem na­gyon mutatkozik közlésre érde­mes. A sítanfolyamról majd egy sízés közben megsebesült társuk írja a beszámolót. Orbán Zsuzsa arról beszél, hogy az iskolai SZISZ- szervezet kielégítően, programsze­rűen, a diákok érdeklődésének és igényeinek megfelelően végzi a dolgát. Az idei tanévben politikai előadások, sportesemények, vetél­kedők, esztétikai tárgyú megmoz­dulások zajlottak le, de tevékeny­ségükre elsősorban a Szovjetu­nió megalakulásának évforduló­ja nyomta rá a bélyegét, A no­vemberben alakult Szovjetbarátok Klubjának vezetője ugyancsak Sá­gi Tóth Tibor tanár, aki számos Szovjetunióban járt fiatalt és 1- dőset hívott meg a diákok közé, kikkel érdekes, maradandó be­szélgetéseket folytattak. Megvan az ígéret arra, hogy az év végén a legjobbak a Szovjetunióba láto­gathatnak majd, sőt a szovjetú- nóbeli továbbtanulás iránt is nagy az érdeklődés a diákság körében. Orbán Zsuzsa nemcsak a Diák szerkesztőségének tagja, hanem a pionírvezetök elnöke is, így hát arról is elmondhatja azokat a di­cséretes tényeket, amelyek a gim­názium és a kilencéves iskola köz­ti kapcsolat lényegét jelentik. A pioníroknak igyekeznek minél többet és a legjobb formában se­gíteni. A közelmúltban a főváros­ban jártak a gyerekekkel. És persze a nagy drukkról, a közelgő érettségiről is szó esik, méghozzá emígy: Félünk és ta­nulunk. Távozom, nyitom a gimnázium nehéz kapuját, és azon morfondí­rozom, hogy jó lenne diáknak lenni, s még ennél Is jobb lenne: ebben az iskolában tanulni.-ic-‘ megvetik, strébernek, különcnek' tartják. A diákközvélemény nyomása még a pedagógusokra is kihat. Ezért nem emelik ki a jó tanuló­kat úgy, ahogyan megérdemelnék. A tanítást a közepesek mércéjé­hez szabva •folytatják, így aztán a jó tanulók az órákon, szeminá­riumokon, gyakorlatokon unat­koznak. Az egyetemi előadók és tanársegédek a kiválóakná! sokkal több figyelmet szentelnek a lus­táknak, akik folyton ismételni kénytelenek vizsgáikat. A kiváló diákoktól a vizsgákon nagyon so­kat követelnek. Ha a tanár u- gyanilyen mércét állítana a köze­pes elé, a diá'kközvélemény rög­tön felfortyanna, mondván, hogy a vizsgáztató kötekedik. A jó diák élete tehát nem vala­mi jó. Kollégái strébernek tart­ják, pihenni nincs ideje, még a társadalmi munkát is mind az ő nyakába varrják. Igaz, hogy az egyetemen a kiváló diák 25 szá­zalékos ösztöndíjpótlékot kap. De hát érdemes ezért a 25 százalé­kért egész évben a könyv fölé görnyedni? Elég ösztönzés ez? Nem. Joggal mondhatjuk-e tehát a fiataloknak, hogy tanuljanak minél szorgalmasabban? I. Nasztaszev. (Komsznmolszkaja Pravda) rsdőntő napok_ ii. A viharos szlovákiai események után egyre jobban elmélyültek az osztályellentétek az or­szág politikai-társadal­mi életében, és világos volt, hogy hamarosan sor kerül egy hatalmi összeütközésre. A Klemenl Gottwald lezelte CSKP világo­san látta a helyzetet, és nemcsak bírálta a külföldi gyalázkodó saj­tóhadjáratok hazai el­indítóit, hanem figyelmeztette Is őket ennek következményeire. Akkor többek között ezeket mondotta a hazai reakciónak: „Ezeknek az uraknak azt mondjuk, hogy mindennek megvan a maga határa. Az ilyen tevékenységet állam­ellenesnek kell minősítenünk, és' eszerint is kell ellene eljárnunk.“ Persze. Klement Gottwald is tudta, hogy szűk utcába szoritott reakcióról lepergett a figyelmeztetés, ezért arra törekedett, hogy ne ismétlődhessék meg az 1920-as esemény, amikor a szociáldemokrata párt jobboldali ve­zetőinek a segítségévei sikerült a reakciónak a maga oldalárillentenie a mérleg nyel­vét és megállítania az ország demokratikus fejlődését. A CSKP október 27-28-án megtar­tott központi bizottsági ülésén vtlágusan meg­mondta. hogy bár a hazai reakciénak nagyon megfelelne a Tusai- és Cernf-féle történelmi események megismétlése, erre semmi körűimé nyék között nem kerülhet sor. A Központi Bizottság a helyzet Ismeretében és a határozatok értelmében egy egész sor olyan határozatot fogadott el, amelyek a re- akcié országfelforgató tevékenységét voltak hivatottak ellensúlyozni és megakadályozni. Így többek között elhatározták, hogy tovább serkentik és mobilizálják az ország népét, el­sősorban a munkásosztály tagjait a kétéves terv teljesítésére, hogy biztosíthassák az or­szág élelmiszerellátását. Követelményeikkel mindenekelőtt a nagybirtokosok, kulákok és nagykereskedők felforgató tevékenységét óhaj­tották ellensúlyozni.­A Központi Bizottság határozatai kellőkép pen figyelmeztették a hazai reakciót, és tu­lajdonképpen a következő évre kiirt választá­sok választási harcának kezdetét is jelentet­ték. Az 1948 májusára kiírt parlamenti választá soknak mindenképpen fontos állomásnak kel­lett lenniük az ország életében, s ezért a párt vezetősége a burzsoázia végsó leverésére irá­nyuló intézkedések részeként értelmezte az őszi ülés határozatait. Ekkor ugyanis már világos volt, hogy a bnr zsoázia — amely felismerte, hogy az ország fejlődése egyre közelebb viszi a népet és ve zetoit a szocialista társadalomhoz — nem ér­dekelt ebben a fejlődésben, és minden erejé vei a szocialista társadalmi rendszer alapjai lerakásának meggátolására törekedett. A két­éves terv első évének teljesítése például meg mutatta, hogy míg az állami szektor teljesí­tette vagy túlszárnyalta a tervben előirányzott íeladatokat, addig a magánszektor szándéko­san messze alatta maradt. Logikus volt tehát a CSKP program kitűzése: a gyárak, a külke­reskedelem és a nagybirtokok államosítása, valamint a földreform végrehajtása. De hát ezt nem csupán az elvek, az elkép­zelések tették reálissá, hanem maga a gyakor­lat is. A párt politikája ugyanis megértésre talált a széles néptömegek között. A gyárak­ban megindult a harc az államosításért, a fal­vakon követelték a nagybirtokok és az egy­házi földek felparcellázását, a határozatok é- letbe iktatását. És ez volt a párt végső győ­zelmének a biztosítéka. FELHÍVÁS Mély megdöbbenéssel figyeltük az Amerikai Egyesült Államok barbár bombatámadásait a VDK ellen. Az egyik ilyen bombatámadás ál dozatául esett a Csehszlovák- Vietnami Barát­ság nevet viselő kórház is. Iskolánk tanulói, pedagógusai és alkalma zottai „Barátságunk legszebb jelképe, a Cseh- - szlovák-vietnami Barátság Kórház ismét gyó­gyítani fog!“ jelszó jegyében hathatós anyagi segítséget kívánnak nyújtani a lerombolt kór­ház újjáépítéséhez. Felajánlást tettünk, hogy iskolánk minden tanulúja személyenként 20.-— Kést — össze­sen 2 200.— Kés —, pedagógusai és vezető ?! dolgozói személyenként 100.— Kés-! — össze 6 sen 2 800 Kés — fizet, ami együttesen 4 800.— | Kés. A fenti összeget január 25-ig a megnevezett f bankszámlára beküldjük. Egyben felhívjak Szlovákia összes szak- ás $ középiskolája tanulóit, tanárait és többi alkal- ii mazottait, hogy csatlakozzanak kezdeménye- * zésünkhöz! A Vln.iíky-1 Mezőgazdasági , Szaktanintézet | tanulói, tanárai ás alkalmazottai Nem hallottátok Dózsa György hírét?!"

Next

/
Oldalképek
Tartalom