Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-02-06 / 6. szám
4 új ifjúság ISKOLAMOZAIK A gimnáziumfolyosók kicsit mú- teumszerü, délelőtti csendjét kimondottan szeretem. A sajátos légkört mindenütt ugyanazok a kellékek teremtik: a vitrinekben szemléltető eszközök, kitömött madarak, az irodalom klasszikusainak portrésora a falakon, no meg az elmaradhatatlan tablók tömege. Ezek a legizgalmasabbak, öt, tíz, tizenöt, húsz év előtti diáknemzedékek arcképéből állő, fekete-sárguló mozaikok. Az ember szívesen elbámészkodik előttük. Érdekes, izgalmas játékot űzhet: régi képeken felfedezni a mai barátok, ismerősök egykori arcát. Őzöm a játékot a äahyi (Ipolyság) gimnázium szűkös folyosóin. Persze, a tablókon kívül is akad látnivaló, érdekesség. Mindenekelőtt a faliújságok. Az egyiken fél tucat újságkivágás díszeleg, s mindegyik az adott iskoláról mond el valamit. Vagy egy diákról, vagy egy rendezvényről, iskolai eseményről beszélnek a cikkek. Ezeket nézegetem, olvasgatom, és belátom, joggal íródott valahány. Mindegyik elmondásra, közlésre érdemes tényről beszél, ami nemcsak az iskola szűk világára tartozik, úgy is mondhatnám, témája közéleti. A folyosó arról vall, hogy ebben az iskolában a munkának számító tanulás mellett másfajta munka is folyik. A tanulást, az iskolai életet olyan tényezőik egészítik ki, melyek feltétlenül építően Járulnak hozzá a diákság szellemének, alkotóképességének, jövőjének kialakulásához. Jé iskoláról vall már a folyosó Is. Persze, mindezt nézelődés nélkül, behúnyt szemmel is tudom, ami igazolja a feltevést, mert ha egy iskola valóban jó iskola, annak híre előbb-utóbb eljut az emberhez. Az innét származó értékek e- gyik legrangosabbjalként azt tartom számon, hogy lassan egy évtizede már, hogy irodalmiszín- pad-mozgalmunk sok jó produkciója közé az itteni rendszeresen az élvonalbeliek közé tartozva sorakozott fel, s szinte minden bemutatójukra mint a legjobbra vagy a legjobbak egyikére emlékezem. Ami ebben az értékben többletet jelent, az mindig is kissé talány volt számomra. A kezdettől Vass Ottő vezette sági irodalmi színpad legfőbb értéké és sajátossága, hogy az adottságokhoz mérten mindegyik produkciójuk kristályosabb, tökéletesebb annál, amit egy bejáró diákokból verbuválódó iskolai csoporttól elvárhatunk. Ahol a tagok 3-éven- ként kicserélődnek és kezdők lépnek a helyükbe, ott a megszerzett rutin, a kicsiszolt előadói képesség, az összmunka épp ezek hiányával cserélődik fel, s úgymond, újra kell kezdeni. Bár a folytonosság azért mégiscsak fennmarad, hiszen sosem egy évfolyamból verbuválódik a csoport, de azért egyharmada minden évben kiesik. A gimnázium irodalmiszínpad- mozgalma ma már hagyomány, állandó érték. Régóta szerettem volna betekinteni, belesni kulisszatitkaikba, mindenekelőtt Vass Ottóéba, aki a megalakulástól lelke és vezetője, tehetséges és sokéves munka folyamán szakemberré érett alakja ennek a mozgalomnak. Tudni kell azt, hogy az iskola irodalmiszínpadának alfáját, főbázisét a kitűnő szavatok jelentik. Ebből pedig arra az örvendetes tényre következtethetünk, hogy a szavalők igazi versértő diákok, és ez azért van Így, mert az iskola olyan szerepet tölt be, amelyet nagyon sok helyen jó lenne, ha .követnének. Kószátok a gimnáziumfolyosó csendjében. A tanári üres, várom a csöngetést. Az osztályokból a dolgozatírások jellegzetes csendje „hallatszik“ a folyosóra, de egyszer csak az egyik osztályból harsányan kitörnek egy Petöfi- vers kezdősorai. Az előadás kitűnő, de a vers közepénél egy szó „félresikerül“. És.ekkor hallatszik fel Vass Ottó hangja, amint korrigálni kezdi az előadót. Ez az, ez kell nekem. Az osztályban nyilván próba folyik, sén most beleshetek a kulisszák mögé. Kopogok. Egy peroig se tart el a belépésemmel járó kiesés. Vass Ottó a sarokba ültet. Hallgassak, leselkedjem ott, ha akarok, de a próba szent, folytatni kell, és folytatja Is. Nem nehéz kitalálni, hogy Vass Ottónak a közelmúltban pályázatot nyert két irodalmiszínpadi összeállítása közül az egyiket a Petőfi nem alkuszik címűt próbálják. Végigfigyelem a próbát, s a benyomásokat ezekkel a szavakkal rögzítem jegyzetfüzetembe: versértés, előadói tehetség, akarat, bizalom, rendező s előadók közti kölcsönös tekintély, rutin, sajátos rendezői jelzőrendszer, kölcsönös ellenőrzés, remek összmunka. Persze, az érdem, a jó teljesítmény kulcsa néhány elleshetetlen tényezővel több ennél. Tíz perc szünet következik, mialatt az egyik diák kiosztja a MATESZ esti előadására szóló jegyeket, és a rendező tanár leül hozzám, hogy tőmondatokban mondjon valamit. — Hat hétig a Szovjetunióban voltam nyelvtanfolyamon. Ezalatt eléggé kiestünk a műsorból, sok a helyrehoznivaló, mert rövidesen, néhány nap múlva lesz a bemutató. Még nem tudni, hogy a Jökai - napokon melyik összeállítással veszünk részt. Egy elsős van a csoportban, s jó, hogy heten immár a negyedik éve tagok, de kár, hogv érettségi után elhagyják az iskolát, így helyüket újaikkal kell betölteni. Szerencsére ez a probléma évről évre fegyelmezett, odaadó munkával valahogy mindig megoldódik. A másik összeállítást, a Színészdalt majd márciusban adjuk elő egy teljes Petöfi- est keretében, mely a mi műsorunkból s iskolánk tanárának, Korpás Pálnak Petőfiről szóló előadásából áll majd. Ez a korábbi műsorunk Petőfi forradalmi maOrbán Zsuzsa, az iskolai diáklap egyik szerkesztője a baráti iskolákról Ír cikket. Jó-e jó diáknak lenni ? Általában azt tartják, hogy jó dolog diáknak lenni. A valóságban azonban sokszor nem köny- nyű a jó tanuló élete. Gyakran az a helyzet, hogy mihelyt valamelyik középiskolás vagy egyetemista a tanulásnak szenteli ideje java részét, mialatt kollégái vidáman szórakoznak, rögtön strébernek nevezik. A diákvéleményben meghonosodott egy olyan íratlan törvény, és magatartási modell, a- melynek értelmében az igyekvő diák elszigetelődik, s szorgalmas és buzgó tanulásért szinte megbélyegzés lesz az osztályrésze. Ez a magatartás már az általános iskolában kezd kialakulni. Ismerek olyan eseteket, araikora jó tanulót osztálytársai megverték, mert élő szemrehányás volt a lusták számára. A diákvilágban a jó tanulók iránti ellenszenv ridegségben nyilvánul meg. Amikor a szorgalmas tanuló egyszer rosszul felel vagy elfelejt valamit, társai közönyösek iránta. De ha egy „közülük való srác“ kap rossz osztályzatot, mindjárt akadnak védelmezői, akik „objektív okokat“ hoznak fel mellette. A diákközvéleménynek ez a nyomása nem egy tehetséges és tudásszomjas fiatalt arra késztet, hogy inkább elhanyagolja a tanulást, semhogy kiváljék kollégái „szürke tömegéből“. Nehéz ugyan elviselni, hogy a jő diákot társai gatartásának, a lázadónak fejlődését ábrázolja, akiből végül Is kinőtt a történelmi szerepű, nagy forradalmár. A próba folytatódik, engem meg átültet a szomszéd osztályba. ahol épp az iskolai lapot, a Diákot szerkesztik. A szerkesztőség tizenkét tagból áll, vezetőjük Sági Tóth Tibor tanár, aki most magára hagyta a fiatal tollforga- tókat — fogalmazzanak. Munka közben zavarom hát meg őket. A hangulat ugyan nem szerkesztőségi, de lap születik itt, amelynek az iskola öreg falai közt, mint sok egyéb tevékenységnek, úgyszintén hagyománya van. Bot- ük Pista a jól sikerült barátsági hónap iskolán belüli lefolyásáról, annak eseményeiről ír beszámolót. Természetesen megemlíti _az iskolában megalakult Szovjetbarátok Klubját. Egyébként ennek jelentőségét ad, hogy rövid időn belül százharmincnál is többre nőtt a klub tagjainak száma, mert rendezvényei érdekesek, vonzók. A vezércikket a másodikos Csáky Pali írja. A megjelenés hónapjának fő eseményéről, a februári győzelemről szól majd. Vanda Karcsi még csak a címnél tart, amely így hangzik: Kivártuk. A végre megszületett vietnami békét köszöntik majd a sorok. A harmadikos Orbán Zsuzsa a két baráti, egy csehországi és egy magyarországi iskolával fennálló kapcsolatról, a nemrég lezajlott kölcsönös látogatásról ír élménybeszámolót, s azért ráncolja a homlokát, hogy egyelőre a nagy versrengetegben még nem nagyon mutatkozik közlésre érdemes. A sítanfolyamról majd egy sízés közben megsebesült társuk írja a beszámolót. Orbán Zsuzsa arról beszél, hogy az iskolai SZISZ- szervezet kielégítően, programszerűen, a diákok érdeklődésének és igényeinek megfelelően végzi a dolgát. Az idei tanévben politikai előadások, sportesemények, vetélkedők, esztétikai tárgyú megmozdulások zajlottak le, de tevékenységükre elsősorban a Szovjetunió megalakulásának évfordulója nyomta rá a bélyegét, A novemberben alakult Szovjetbarátok Klubjának vezetője ugyancsak Sági Tóth Tibor tanár, aki számos Szovjetunióban járt fiatalt és 1- dőset hívott meg a diákok közé, kikkel érdekes, maradandó beszélgetéseket folytattak. Megvan az ígéret arra, hogy az év végén a legjobbak a Szovjetunióba látogathatnak majd, sőt a szovjetú- nóbeli továbbtanulás iránt is nagy az érdeklődés a diákság körében. Orbán Zsuzsa nemcsak a Diák szerkesztőségének tagja, hanem a pionírvezetök elnöke is, így hát arról is elmondhatja azokat a dicséretes tényeket, amelyek a gimnázium és a kilencéves iskola közti kapcsolat lényegét jelentik. A pioníroknak igyekeznek minél többet és a legjobb formában segíteni. A közelmúltban a fővárosban jártak a gyerekekkel. És persze a nagy drukkról, a közelgő érettségiről is szó esik, méghozzá emígy: Félünk és tanulunk. Távozom, nyitom a gimnázium nehéz kapuját, és azon morfondírozom, hogy jó lenne diáknak lenni, s még ennél Is jobb lenne: ebben az iskolában tanulni.-ic-‘ megvetik, strébernek, különcnek' tartják. A diákközvélemény nyomása még a pedagógusokra is kihat. Ezért nem emelik ki a jó tanulókat úgy, ahogyan megérdemelnék. A tanítást a közepesek mércéjéhez szabva •folytatják, így aztán a jó tanulók az órákon, szemináriumokon, gyakorlatokon unatkoznak. Az egyetemi előadók és tanársegédek a kiválóakná! sokkal több figyelmet szentelnek a lustáknak, akik folyton ismételni kénytelenek vizsgáikat. A kiváló diákoktól a vizsgákon nagyon sokat követelnek. Ha a tanár u- gyanilyen mércét állítana a közepes elé, a diá'kközvélemény rögtön felfortyanna, mondván, hogy a vizsgáztató kötekedik. A jó diák élete tehát nem valami jó. Kollégái strébernek tartják, pihenni nincs ideje, még a társadalmi munkát is mind az ő nyakába varrják. Igaz, hogy az egyetemen a kiváló diák 25 százalékos ösztöndíjpótlékot kap. De hát érdemes ezért a 25 százalékért egész évben a könyv fölé görnyedni? Elég ösztönzés ez? Nem. Joggal mondhatjuk-e tehát a fiataloknak, hogy tanuljanak minél szorgalmasabban? I. Nasztaszev. (Komsznmolszkaja Pravda) rsdőntő napok_ ii. A viharos szlovákiai események után egyre jobban elmélyültek az osztályellentétek az ország politikai-társadalmi életében, és világos volt, hogy hamarosan sor kerül egy hatalmi összeütközésre. A Klemenl Gottwald lezelte CSKP világosan látta a helyzetet, és nemcsak bírálta a külföldi gyalázkodó sajtóhadjáratok hazai elindítóit, hanem figyelmeztette Is őket ennek következményeire. Akkor többek között ezeket mondotta a hazai reakciónak: „Ezeknek az uraknak azt mondjuk, hogy mindennek megvan a maga határa. Az ilyen tevékenységet államellenesnek kell minősítenünk, és' eszerint is kell ellene eljárnunk.“ Persze. Klement Gottwald is tudta, hogy szűk utcába szoritott reakcióról lepergett a figyelmeztetés, ezért arra törekedett, hogy ne ismétlődhessék meg az 1920-as esemény, amikor a szociáldemokrata párt jobboldali vezetőinek a segítségévei sikerült a reakciónak a maga oldalárillentenie a mérleg nyelvét és megállítania az ország demokratikus fejlődését. A CSKP október 27-28-án megtartott központi bizottsági ülésén vtlágusan megmondta. hogy bár a hazai reakciénak nagyon megfelelne a Tusai- és Cernf-féle történelmi események megismétlése, erre semmi körűimé nyék között nem kerülhet sor. A Központi Bizottság a helyzet Ismeretében és a határozatok értelmében egy egész sor olyan határozatot fogadott el, amelyek a re- akcié országfelforgató tevékenységét voltak hivatottak ellensúlyozni és megakadályozni. Így többek között elhatározták, hogy tovább serkentik és mobilizálják az ország népét, elsősorban a munkásosztály tagjait a kétéves terv teljesítésére, hogy biztosíthassák az ország élelmiszerellátását. Követelményeikkel mindenekelőtt a nagybirtokosok, kulákok és nagykereskedők felforgató tevékenységét óhajtották ellensúlyozni.A Központi Bizottság határozatai kellőkép pen figyelmeztették a hazai reakciót, és tulajdonképpen a következő évre kiirt választások választási harcának kezdetét is jelentették. Az 1948 májusára kiírt parlamenti választá soknak mindenképpen fontos állomásnak kellett lenniük az ország életében, s ezért a párt vezetősége a burzsoázia végsó leverésére irányuló intézkedések részeként értelmezte az őszi ülés határozatait. Ekkor ugyanis már világos volt, hogy a bnr zsoázia — amely felismerte, hogy az ország fejlődése egyre közelebb viszi a népet és ve zetoit a szocialista társadalomhoz — nem érdekelt ebben a fejlődésben, és minden erejé vei a szocialista társadalmi rendszer alapjai lerakásának meggátolására törekedett. A kétéves terv első évének teljesítése például meg mutatta, hogy míg az állami szektor teljesítette vagy túlszárnyalta a tervben előirányzott íeladatokat, addig a magánszektor szándékosan messze alatta maradt. Logikus volt tehát a CSKP program kitűzése: a gyárak, a külkereskedelem és a nagybirtokok államosítása, valamint a földreform végrehajtása. De hát ezt nem csupán az elvek, az elképzelések tették reálissá, hanem maga a gyakorlat is. A párt politikája ugyanis megértésre talált a széles néptömegek között. A gyárakban megindult a harc az államosításért, a falvakon követelték a nagybirtokok és az egyházi földek felparcellázását, a határozatok é- letbe iktatását. És ez volt a párt végső győzelmének a biztosítéka. FELHÍVÁS Mély megdöbbenéssel figyeltük az Amerikai Egyesült Államok barbár bombatámadásait a VDK ellen. Az egyik ilyen bombatámadás ál dozatául esett a Csehszlovák- Vietnami Barátság nevet viselő kórház is. Iskolánk tanulói, pedagógusai és alkalma zottai „Barátságunk legszebb jelképe, a Cseh- - szlovák-vietnami Barátság Kórház ismét gyógyítani fog!“ jelszó jegyében hathatós anyagi segítséget kívánnak nyújtani a lerombolt kórház újjáépítéséhez. Felajánlást tettünk, hogy iskolánk minden tanulúja személyenként 20.-— Kést — összesen 2 200.— Kés —, pedagógusai és vezető ?! dolgozói személyenként 100.— Kés-! — össze 6 sen 2 800 Kés — fizet, ami együttesen 4 800.— | Kés. A fenti összeget január 25-ig a megnevezett f bankszámlára beküldjük. Egyben felhívjak Szlovákia összes szak- ás $ középiskolája tanulóit, tanárait és többi alkal- ii mazottait, hogy csatlakozzanak kezdeménye- * zésünkhöz! A Vln.iíky-1 Mezőgazdasági , Szaktanintézet | tanulói, tanárai ás alkalmazottai Nem hallottátok Dózsa György hírét?!"
