Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-18 / 51-52. szám
BOÖR ANDRÁS: SZILVESZTER Trombitaszólós lánysereg Fehér-bundájú nagy terek ördög-süveg az ablakon Szerencsepatkó lárma rom Malac röfög a képeken Amott egy pózna részegen Fölcicomázott házfalak Holnapi gondok alszanak ADA NEGRI: HAVAZÄS Utcákra és terekre száUdos a könnyű, halSk hó, szitái és lény kavargó -pelyhe. A végtelent söpörve táncol, újra meg újra, végül fáradtan hull a földre. Az álmosarcú nagy sík fölött halotti formán, tetők, kémények ormán, alszik. A csend világa áll ma. Ktnyüftózlk a földön felejtő, nemtörődöm álma. De a mély nyugalomból a szív emlékre kelve, egy hamvadt szerelemre gondol. APOLLON MAJKOV: TÉLI REGGEL Zuzog a h6. Tejes köd terped a mezőt«. Kémények füstje száll tel gomolyogva-dölve, beissza a hideg, borostyánsárga ég. Mereng a szűz lepel alá büvó vidék felett a nap, veres nappali égi fáklya: kucsmás házakra lát, erdőn a pőre fákra, s a jégbe dermedő folyó tükrére lenn. Bíborba vált a hó ezüstje fényesen; a halott ágakon, körül a puszta kérgen, mint drága prém, ragyok a zúzmara fehéren. Ablakom csillogó jégrózsái megett e víg reggeli kép felszítja kedvemet; szeretek csöndesen elnézelődni rajta, ahogy a falusi nép a telet fogadja: ott a folyó síkos jegén hány csöpp alak, szikrázó korcsolyák csengnek, slvítanak: vadászt sí röptét az alvó erdőbe messze; amott halász ül a viskóban, tűzre vetve hálót foldozgat és a lángba plllogat, s idéz maga elé hajdanvolt napokat. Lehet bár fénytelen a jégpáncélé ablak, bent napkelte ragyog és hattyúk rikogatnak, hullám dörög s a hab a (járton szétömöl, fölvillan egy mező, egy szélvédett öböl, a néma éjszakák, mesés zsákmányé távol, amikor sápatag kévéjü hold vllágol, hogy az örvény felett csillogjon aranya, s gazdag fogás után kísérje őt haza. Kormos István fordítása ILLYÉS GYULA: HAVAS EMLÉK Megettünk téged kis malac. Nyvakonszúrt a szegény paraszt. Klikneik jöttére boldogan sikongattál és unta lan ugráltál a deszkák mögött, rádrohantak az embereik. Mert már november elején nem volt számodra eleség. Fülednél fogvahúztakés hiába volt a bérielés, aki úgy ápolt, mint flát, ki gazt hozott s kukoricát és vakarta a hátadat,, anyám fogta a lábadat. Hallottam jajgatásodat, bent a meleg dunyhák alatt, Sírtam, befogtam fülemet, átöleltem testvéremet. S képzeltem, jaj, ml lesz, mikor reánk Is ránkkertM a sor. De már a pörköléseden vidám szívvel voltam jelen. Néztem a felcsapó tüzet, körmömre húztam körmödet. S a füstös, pemyés ég alatt rágcsáltam megsült farkadat. PADI VALÉRY: HÖ Hogy megrebben a csönd, ha megpendiil az ás6!.„ Fölébredek, s felém ragyog ez a vidám hé, lecsap rám, s melegem fészkéből kiragad. Keményen és fakön dereng a téli nap, és sévir sejtjeim félnek e szűz világtél. Ól mennyi halk pihét hullatott, mig a távol álom ölelt, az ég a hosszú éj alatt! A magasbél milyen szeplőtlen sivatag szállt le közénk, hogy a megbúvóit földnek arcát hús, fehér gyolcsai nesztelen eltakarják, s ügy elnyeljék a táj hangját és vonalát, hogy a tétova szem csak pár tetőt ha lát: nyugalmas életük kincsét magokba zárják, s lehelllk lopva lágy füstjük kék vallomását. Rónay György fordítása várt, aki a bányászokkal a kocsmában lopta az Időt, És amikor részegen hazatért minden élőt kivert a házból. Az anya öt gyermekével kiszaladt a sötét éjszakába. De reggel felé, amikor az apjuk felöltözve horkolt az ágyban, már tüzet rakott és reggelit főzött, hogy ha felébred, legyen mit ennie. Mert lehet, hogy elmegy dolgozni, de az is lehet, hogy le9epri az asztalról a savanyú le- veses tálat, és a bánya helyett újra a kocsmában köt ki. 0, fájdalmak anyja... Ö, szenvedések anyja... Nem tudott szabadulni a képtől. Ujjal a késsel és a vésővel az anyja arcát, szemét, száját, agyondolgozott kezét, elnyűtt ujjait mintázták. 0, fájdalmak anyja... 0, bánatok anyja... Józsefet Matrasról, a bányaácsról mintázta, aki úgy bánt az ácsfejS2ével és a bárddal, mtatha könnyű pihe lett volna; puszta kézzel mázsás fatörzseket emelt fel és verte az ékeket a fába. Ács, erős, vállas, csupa ín, csupa izom férfi. Aztán még kifaragta Hurt vájár alakját egy sereg gyerektől körülvéve, Koza és Medved csilléseket és a Gai- tan nevű lovat, amint görnyedt vállukat neklvetík az arany és ezüst érccel telt hatalmas csilléknek. Aztán kifaragott még egy bányászt és még egy csillést, aknászokat a csuklyás ruhájukban, fejtőket, aknát és mindent, ami eszébe jutott. Természetesen Jézuskát Is, egy nyúzott csecsemőt, amilyent csak a bányásznyomor szül. És faragott még egy alakot, akiről maga sem tudta, hogy ki az. Lehet, hogy a csoportvezetőt, lehet, hogy az ellenőrt, de az Is lehet, hogy az üzemvezetőt mintázta meg benne fehér mellényben, hatalmas óralánccal és sétapálcával, aki mögött ott áll egy szolga nagy batyuval a hátán. A batyu szinte a földre nyomja, hogy az erek mint kötelek dagadnak ki a nyakán a nagy-nagy erőlködéstől. És a barikák helyett kecskéket faragott, mert a kecske a bányász tehene. Az angyal helyett pedig egy bányászgyereket mintázott vörös glóriával a kezében. Ilyen betlehemet eszkábált össze Mazúr. Az örökös bánysznyomorból és szenvedésekből, a sötétségből és az állandó földalatti csendből állította össze. Azokat az embereket formálta meg, akik ezeket a kínokat elszenvedték, és akiket ez a munka nyúzott el... Amikor a betlehemet közvetlenül karácsony este előtt felállította, a bányászok is csodálkozva álltak meg és rázták a fejüket. Az írás úgy tartja, hogy mindez Augustus császár idején történt meg Betlehemben, akkor amikor Szíriában Quinnius uralkodott. Itt másképp kellett volna írni. Talán így valahogy: Az Isten kegyelméből való császár és király, Ferenc Józsei uralkodása idején, amikor a Jeiémiás-táma tulajdonosa Jakóbi Sándor, ellenőre pedig Gejza Kubus volt, amikor a cári Oroszországban fellángolt a forradalom első hatalmas tüze, és amikor az anatóliai bányászok eltökélten lázadoztak... Akkor született meg ez a Mazúr féle bányászbetlehem. Különös dolog. A bányászok nem győzték eleget nézni. Ott tébláboltak körülötte, vizsgálgatták és ijedeztek. Hol van ebben az, ami a karácsonyt jelenti? Hol Itt a buko- likus költészet a pásztorokról és a bojtárokról, a juhász- gazdáról és a juhásztanyáről, a Juhászcserényről és a bankákról. A vállukon kisbárányt cipelő jó pásztorokról, a Jézuskáról, az istállóban álló ökörről és csacsiról, a szénáról és szalmáról és a jászolról. Hol Itt a karácsonyest Illata, a pálinka íze, a csengők cstlingelése és az énekek szárnyalása? Hé, hé, Gyuri, Itt az idő kelj fel már.. Jézus, Jézus, mit adjak néked, nincsen semmim, szegényen élek... Hova lett ez a játékosság a betlehemből? Hová rejtették el Mazúr ujjal? — Gyújtsunk még egy lámpát! És még egyet! Lehet, hogy mindez csak ebben a borús szürkeségben veszett «11 Gyújtottak hát még sok-sok lámpát. Egyre világosabb lett, s így egyre tisztábban lehetett látni a zord betlehemi mesét. Megnőtt mind körvonalaiban, mind méreteiben. Csakhogy nem betlehem volt ez, hanem a bánya. Ní- csak, ez itt a Hármas tárna, a csillék lánca nyúlik ki belőle. Gastan a ló, földre lógó fejjel húzza őket. Koza és Medved csillések, hajlottan, vállukat a csillének vetve segítik a félvak állatot. Amott meg Hurt vájár jön seregnyi gyerekkel, ott meg a porolőállvány van ni, a pocakos Firák porolja rajta a szőnyeget... Kopp, kopp... A fenyő- erdő alján két bányász halad összeölelkezve, a szájuk tátva. Nyilván énekelnek. Lehet, hogy éppen valamelyik karácsonyi éneket fújják; karácsonykor ugyanis még a kocsmában Is ünnepi énekeket énekelnek. Furcsa, furcsa betlehem. Az 6 életük, a bányász éietük egy darabja. Milyen kevés benne az öröm. Az Istálló kis jászlán is szomorúság terpeszkedik. Mária, a bányászanyára hasonlít, de József az ács, hatalmas ember. A karja csupa izom, csupa ín, puszta ököllel is leütné a bikát. A sovány, sápadt Jézuska meg a bányászcsecsemőkhöz hasonlít. Mindent szomorúság leng be, mindenből szemrehányás olvasható ki, mert a valóságot mutatja, amelyben és amellyel a bányászok élnek. — Miféle furcsa betlehemet csináltál te Mazúr? — Micsoda betlehemet faragtak ki az ujjaid? Csak néztem a kezét, és szinte el sem akartam hinni, hogy azok a tökéletes, finom ujjak Ilyen szomorú müvet hozhattak létre. Ez Itta hát fel Mazúr szavát, puha nevetését, ragyogó kedvét. Ezért nem tudott az utóbbi időben felengedni, mert az ujjal ezzel a hideg, szomorú valósággal találkozgattak. Igaz valóság ez, rettenetesen igaz. Annyira az, hogy az embernek slrhatnékja támad tőle. -Vagy a legszívesebben a fogát csikorgatná, amiért a bányászok ilyen életet élnek. De kiért, miért élnek így? A betlehem erről már nem beszélt. Csak kérdéseket vetett fel. És lázítotfca, kergette a vért. Mert Ilyen volt a bányász élete. Pontosan ilyen... Amikor Kubus, az ellenőr átlépte a szállásunk küszöbét, hogy megkezdje az eligazítást, tekintete fennakadt Mazúr betlehemén. Valamit már hallania kellett róla, mert a szeme úgy kigúvadt mintha az ajtón is át akart volna látni. Odament az asztalhoz, levágta rá a vastag könyvet, aztán ellépett az asztaltól. A kezét összefonta a mellén és a betlehem felé fordult, jól látszott, hogy remeg az arca, és mint csúsznék le a torkán a keserű nyálgombócok. A szeme úgy világított, akár a farkasé. — Szóval ez lenne az a betlehem. A betlehem! Hirtelen Mazúrhoz fordult. — Mit csinált maga, Mazúr?! Ez magának betlehem?! Tudja mi ez, rongyos koldusok gyülekezetei Ezek magának pásztorok? Hol vannak a bojtárok a bárányokkal? Hol látott maga betlehemet kecskék tömegével? És hol a szent család? Ezek itt nyomorúságos csavargók! Ezeknek kocsmában a helyük, nem a betlehemiben! Szégyen és gyalázat! És a glória? Ez egy csavargó vörös rongy- gyal a kezében és nem glória!? És ki az a félkegyelmű? Ott azzal a batyuval? Ahááá. Egyszóval ez Itt én vagyok...! Vagy talán a csoportvezető úr? Szóval így állunk?... A méregtől a szava is elállt, csak a feje és a szája széle rángatózott. — Ezt azonnal tüntessék el inneni Ennek el kell tűnnie a bányából! Ez egy koldustömeg, és nem betlehemi Ezt még megkesérüli! Megértette, Mazúr?! Megkeserülí! Odafordult az asztalhoz, amelynél a csoportvezető bámészkodott. — Csoportvezető úr, ossza be a munkát úgy mint tegnap, én megyek és telefonálok az igazgatóságra. Jöjjenek, nézzék meg ők is ezt a disznóságot. Ez provokáció! Bevágta maga után az ajtót úgy, hogy Mazúr betlehemében a glória jobbra, balra billent, mintha minden bányásznak meg akarná mutatni a rajta levő feliratot; ...békesség a földön minden embernek... Mi néhány napja már az ötödik táróban dolgoztunk. A többiek a Jerémiás-akna egész területén szétszórtan munkálkodtak. A szállásunkra tényleg eljött jakóbi Snádor, a tulajdonos, és megbámulta a betlehemet. Sokáig nézte, vizsgál- gatta a kis faragott figurákat, mintha minden részletet jól az emlékezetébe akarna vésni. Az arcán semmi nyoma nem látszott a dühnek. Sőt, ellenkezőleg, nyírt bajusz- kája alatt a keskeny szája szélén mosoly játszott. — Hallatlan, de ötletes... nagyon ötletes... Ez a Mazúr nem buta ember... Egyáltalán nem buta ember... Hm... hm... — Hirtelen a Mazúr művét nézegető csillések gyű- j rüjében álldogáló ellenőrhöz fordult. — Nagyon ötletes uraim... Nem buta ember ez a bá- ; nyász. Ennek vau sütnivalója... De az Ilyenek veszélyesek... a legveszélyesebbek... Éppen az ötletességük miatt azok... Aztáu eljöttek a legfelsőbb helyekről is az urak. Ott volt köztük a császári ház embere is. Figyelmesen megnézte a betlehemet, aztán köpött egyet, ami sehogy se illett ekkora hatalmas úrhoz, és dühösen azt mondta: — Verfluchtl Azzal sarkonfordult és kiment a szállásról. Csend lett. A szomorúság és a magány a padokra és a báuyászládákra telepedett. A betlehemben egyetlen kis körte sem égett, s a zöld mohára varázsolt bányszvllág, mintha megmerevedett volna. Mária szegény, szerencsétlen gyermeke fölött zokogott. Ugyanúgy, akár Mazúr anyja, amikor a részeg férj a gyermekekkel együtt kiverte őket a hideg és sötét éjszakába. Az ács éles bárójára támaszkodva állt; kemény tekintettel nézett a hideg, sötét szobába... TÖTH ELEMÉR fordítása iff Tfy
