Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-12-18 / 51-52. szám

líi ifjúság 13 Van egy szőke asszony... Közeleg az év vége, Ilyenkor mindenki számba veszi, mit tett és mit nem tett meg. Én is ilyen számvetést folytattam, és rájöttem, hogy még adása vagyok az ol­vasónak két beszámolóval. Két beszámoló­val találkozásomról két ragyogó teremtés­sel. Az egyik Cserháti Zsuzsa, a magyar pop-zene nagy reménysége. Zsuzsával ml, akik többnyire csak látás­ból és hallásból ismerjük — a televízió jóvoltából — a magyar könnyűzenét, elő­ször a tavalyi táncdalfesztiválon találkoz­tunk. Az első benyomásom az volt, hogy | csinos szőke kislány. Aztán kiderült, hogy ez a csinos szőke kislány énekelni Is tud. Sőt olyannyira, hogy a nemzetközi zsűri i neki ítélte oda az előadói díjat. — Erre használják a hasonlatot, hogy valaki üstökösként tűnik fel — mondom neki. ■ — 0, ez túlzás — hárítja el a bókot, és olyan zavart és magilletődött, hogy az 6 ( szakmájában ez természetellenes. Valószí- nűtlenül szerény és közvetlen, mentes né­mely sztárok és sztárocskák nemegyszer mesterkélt önteltségétől. Ügy meséli ne­kem, milyen különös körülmények között ! szerzett tudomást az előadói díjról, mintha csak a tegnapi szürke napról mesélne a legjobb barátnőjének. — hehet, hogy furcsán hangzik, de én | a televízióból tudtam meg, hogy nekem 1- ■ télték oda az előadót díjat. A fellépés ■ után egy kicsit kedvetlenül ültem az Er- \ kel Színház társalgójában. Nem vártam ' csodát életem első fontosabb szereplésétől, - de azért ki nem vágyik sikerre. Puszta vé­letletlemégből figyeltem a színes tévé mo­nitorát. Majd leesett az állam, amikor beT feledtették, hogy nekem ítélték oda az e- lőadól dijat. Örömömben elbőgtem magam, így mentem a tévékamerák elé. Lehet, hogy a nézők észre is vették. — Mi tulajdonképpen ekkor fedeztünk fel. De rnivei foglalkoztál azelőtt? — Órásnak tanultam és egy áruházban dolgoztam. Kedvtelésből énekeltem. Először a Scampolo-együttessel a budai bár alatti ifjúsági parkban, később a Corvina, majd a Vulkán zenekarral, amellyel Jugoszláviában Is jártam. 1969-től már az Országos Szóra­koztató Központ működési engedélyével a Tomastik-együttes szólóénekese lettem. Hosszabb időt töltöttünk Algériában és Ma­rokkóban. Hazatérésünk után, 1971-ben kezdtem komolyabban foglalkozni a zené­vel. A rádió stúdiójában tanultam Ákos Stefinél és Balassa P. Tamásnál. — A táncdalfesztiválon elért siker után bizonyára megváltozott az életed folyása. — Hát igen. Az ŐRI gyakrabban szere­peltetett központi műsoraiban. Az ausztriai gmundent fesztiválon Szűcs Judittal és Pa­yer Andrással együtt képviseltem Magyar- országot. A csapatversenynek nevezhető fesztiválon ötödikek lettünk. Utána a len­gyel televíziótól kaptam meghívást, az NSZK-ban lemez- és stúdiófelvételeket ké­szítettek velem, Itthon megjelentek az első lemezeim, a Kék Csillag-együttessel Cseh­szlovákiában is jártam. Az idén a Bergen- dy-együttessel, Kovács Katival, Máté Pé­terrel, Korda Györggyel és másokkal Stock­holmban szerepeltem a svéd-magyar kop- rodukciós tévéprogramban. A Szovjetunió­ban felléptem csehszlovák énekesekkel is: Waldemar MatuSkávm és Sepest Évával. A- mint látod, mozgalmas évem volt. A felsorolásból hiányzik, hogy ő képvi­selte Magyarországot a Bratislava! Lírán, fesztlválszámával, a Nem volt ő festő című dallal. A zsűrinél nem volt sikere, de a kri­tika annál jobban értékelte. Szereplését kellemes meglepetésnek minősítette, és ne­heztelt a zsűrire, amiért nem méltányolta kellőképpen. A közelmúltban az írországi Castlebarbae képviselte Magyarországot; Nem vallott szégyent. De ez már nem újdonság. Zsuzsa azok közé az énekesek közé tartozik, akik han­gulatot tudnak teremteni. Igazi show-mű- vész. Előadói és mozgáskészségéhez min­den bizonnyal hozzájárult az is, hogy tíz évig tanult balettet és hat évig tornázott a Honvédban. S ha még elárulom azt Is, hogy imád főzni, akkor nem is kell sokat bizonygat­nom, hogy sokoldalú. % ^ •Axle. vsi. Ha véletlenül találkozunk az utcán, szem­rebbenés nélkül letegezem. Eszembe sem jutna, hogy egy négyéves kisfiú édesanyjá­val és a pop-zene együk világviszonylatban elismert képviselőjével állok szemben. Tizenegy éve, hogy Olaszországban fel­tűnt egy szeplős, szöszke kislány, aki egy- csapásra meghódította a könnyűzene képvi­selőinek a szívét. Tizenegy év hosszú idő. Ebben a szakmában épp elég hosszú ah­hoz, hogy a tegnap még ünnepelt, körül­rajongott bálvány a feledés homályába me­rüljön. Rita Pavone, az olaszok Imádott csillaga ritka kivétel. Ma ts Olyan népszerű, mint akkor, amikor elsősorban az örökké tzgő­03 írjusftG mozgó, rakoncátlan gyermeket szerették benne, hehet, hogy éppen azért, mert ma Is olyan nyughatatlan és pajkos, mint ti­zenegy évvel ezelőtt volt. Mintha ezer ör­dög bújt volna belé. A legendás szépiák a mindenható győgykozmetika hatására, és a gondosan elkészített make up alatt eltűn­tek ugyan, de még ma is minden poroiká- jával, egész lényével a rakoncátlan kis­lányt juttatja eszünkbe. Olyan, mint egy negyvenegynéhány kilós dinamit töltet. Hu­szonnyolc éves, az impresszáriók has Ve- . gastól Párizsig vigyázba állnak előtte, 8 azonban ma sem restell kopott farmerban a pódium széléről lelógatott lábbal énekel­ni naiv szövegű, melodikus dalocskákat. Pályafutása válóban mesébe ülő. Ma sem tagadja, hogy a dolgok jobban alakulták, mint remélte volna. Igaz, a kötelező osz­tályok befejezése után kénytelen volt mun­kát vállalni egy fehémemügyárban, mert é- desapja a FIAT gyárban nem keresett any- nyit, hogy a négy éhes gyermekszáj jól- lakhassék belőle, de az ismerősök unszolá­sára később beíratta a gyermek színtársu­latba. Amikor az egyik újságban megjelent Teddy Renónak, az ötvenes évek bálványá­nak a hirdetése, amelyben énekes tehet­ségek után kutatott, apja elküldte Rita né­hány magnófelvételét. Az énekesnek tet­szett a kislány hangja, és még akkor, 1962-ben benevezte az arctól fesztiválra. A fesztivált, győzelem után egy csapásra fel­szökött Rita népszerűségének görbéje. A következő évben három és félmillió le­meze jelent meg. A könnyűzenében akkor a tivtszt uralkodott, és ezt a különös len­dületes ritmust mintha neiki találták volna ki. Nemigen erőltette az éneklést, tntoná- jása sok kívánnivalót hagyott maga után, de a közönség mindezt megbocsátotta néki. A televízióban önálló műsora volt, filme­ket készítettek vele, és rendkívül sikeresen parodizálta többek között Charlie Chaplint, Marilyn Monroet. Ezek a tévéfelvételek be­járták az egész világot. Könyvet írt Bo­londos szív címmel, és hatvanhétben férj­hez ment menedzseréhez, Teddy Renőhoz, akire a középső korosztály bizonyára szí­vesen emlékszik vissza. Egy érnél később kisf iúk született. Alessandro ma apjával Párizsban éh A- mtkor róla beszél, valósággal Vérzékenyül. Ez már egy másik Rita, a szerető édesa­nya. Büszkén meséli, hogy kisfia a legna­gyobb és legőszintébb csodálója. Valahány­szor együtt a család, gyakran ismételgeti, hogy 6 a legszebb, a legcsodálatosabb é- desanya. Ez azonban ritkán fordul elő, mert Rita Pavone többnyire úton van. Városról város­ra, országról országra jár, hogy szórakoz­tassa a hálás közönséget. Közbeeső idejét lemez-, térré-, rádió- és fiilmfetvételek töl­tik kt. Találkozásunk óta ts szüntelenül töröm a fejem, hogy győzi ez a törékeny, másfél méter magas teremtés energiával. Részben talán Igaza van abban, hogy szeretni kell a közönséget, és az erőt kölcsönöz. Rita Pavone pályafutása mesébe illő. Ab­ban a világban, amelyben ő él, a csillagok sorsát ügyesen és módszeresen irányítják, ügyelve arra, hogy a siker biztos legyen. Olyan ez, mint egy gondosan kiművelt mozaik. Rita fiús huncútságában is sok a túlzás, az előre kitervelt mesterkéltség. Kétségtelen azonban, hogy ülik neki e sze­rep. Az oldaLt Irta PALÄGYI LAJOS Reszeli és archív felvételek . ■ Rita, a pajkos hölgy

Next

/
Oldalképek
Tartalom