Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-11-27 / 48. szám
3 Blanar Ida: Ax én teendőm, hogy a beteget eljuttassam az orvoshoz, de ez tulajdonképpen minden más ember teendője is. Töth Etelka: Ránk mindig szükség lesz. — igaz is, miért Is választottátok munkahelyül a kórházat? — Magamnak sohasem tettem fel ezt a kérdést, de már régen tudtam, hogy az életem a fehér köpenyből, a bóbitából és a gyógyszerlllatból fog állni. Ezt az elhatározásomat nagyban befolyásolta az is, hogy édesanyám állandóan betegeskedik, ápolásra, gondozásra van szüksége, s tudom, hogy a világon nagyon sok a beteg ember... Ránk mindig szükség lesz. Tóth Etelka Mai? Kamenec-1 (Kiskövesd). Kérdem, tudja-e mennyi az ápolőnővér keresete. Nem tudja, de látom, hogy a többi lány közt sem kelt túlságosan nagy érdeklődést a kérdésem. Ez meglep és kellemesen, mert. csak igazolja Etelka szavalt. Kérdem, gondoltak-e már a lövőjükre? Az éjszakai szolgálatokra, meg arra, amikor majd a saját gyermekük lesz beteg... — Sokat beszélgettünk már ilyesmiről egymás közt. Minden hivatásnak vannak hátrányai. Az ápolónővéri hivatásé az, hogy az embereknek akkor is szükségük van rájuk, amikor saját gyerekeiknek Is, vagy akkor, amikor történetesen majd ők is segítségre szorulnak. Mindezt számításba vettük. EGY SZEM FIŰ SINCS Csinos kis kastély — már nem zárják be télre a redőnyöket. MÉZésGYŰMÖLCS L— rán munkaruhás fiúk és lányok sorakoznak. Talán valamikor ilyen formában gyülekeztek vadászatra a hajtők. Perez«, ha egyáltalán itt-tar- tózkodtak a gróf-urak. A zsé- lyei kastélyt ugyanis csak nyári lakként használták Zichy- ók, és így ősz táján feltehetőleg már rácsukták az ablakokra a zsalukat, bezárták az ajtókat, és a kastély téli álmát aludta akárcsak a méhek. Igen, akárcsak a méhek. A kastélyban ugyanis ma a Mezőgazdasági Méhészeti és Gyümölcsészeti Szakiskola működik. A fent említett fiúk és lányok pedig méhészek, illetve gyümölcstermesztők lesznek. Nincsenek sokan, összesen ötvenketten, de az ország minden tájáról, mert az iskola e- gyetlen a maga nemében egész Szlovákiában. Hogy milyen kevesen vannak, azt elsősorban annak köszönhetik, hogy az utóbbi időben a közös gazdaságok egyre kevésbé vállalkoznak arra, hogy máheket tartsanak. Mint ahogy az Iskola igazgatója Ján Bolha mondja: — Az egyre fokozódó vegyszerhasználat arra készteti a közös gazdaságokat, hogy eladják a melleiket, megszüntessék a méhészetet... Régebben három ilyen irányzatú iskola is működött az országban, de fokozatosan mind átalakultak vagy megszűntek. Hogy itt Zselyén mégis megmaradt, azt első sorban annak köszönheti, hogy azért akadnak még néhányan, akik érzik, tudják, milyen fontos az ország számára ez a gazdasági ágazat és azért te, mert itt Mfkszáth és Madách földjén, a nagykürtösi . (Veik? KrtíS) járásban csak szerény kis ipari vállalatok működnek, és a mé- heket nem pusztítja a kegyetlen ipari szennyeződés. A kastély régi fogadószobája, társalgója, pipatóriuma tehát nem néptelenedik el télre. Az egyikből tanterem, a másikből tanári szoba, ebédlő, vagy éppenséggel klub, hálószoba, esetleg hivatali szoba lett. A folyosókon meg régi és új képtárak, különböző apró gépek, szerszámok és dísznövények fogadják a látogatót. A diákok az első évben egy hétig tanulnak és egy hétig az iskola gazdaságában dől goznak; a gyakorlatban veszik át azt, amit az elméletben megtanultak. És amt nagyon fontos: megszeretik a szakmájukat. — Sokan már az első év 'folyamán vásárolnak maguknak méheket, és amikor kéthetente hazamennek, a méh^kkel foglalkoznak — mondja az igazgató. Majd hozzáteszi: — A tanulóink nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is megtanulják, hogyan kell bánni a méhekkel. Az iskolának százötven méhcsaládja van, és így minden diák megtanulhatja a méhész téli, tavaszi, nyári, őszi teendőit. De nemcsak a méhekkel tanulnak meg bánni, hanem a gyümölcsfákkal is. Az iskola 265 hektárnyi tangazdaságából Ján Bolha, az iskola igazgatója és Frantisek Minárik mester a gyakorlati oktatás vezetője. ugyanis 35 hektáron gyömöl- csöt termelnek, és itt tavasztól őszig, ősztől tavaszig nemcsak munka, hanem tanulni való is akad. A második, illetve harmadik évfolyamban azután már, úgy mint a többi Ipari-tanulőinté- zetben, itt te csökken az elméleti oktatás, és növekszik a gyakorlati órák száma. A harmadikban például már csak a hét egy napján ülnek . be a tanulók az iskolapadba, a többi napokon a gyümölcsösben és a méhészetben dolgoznak. Tanulnak és dolgoznak, hogy amikor befejezik az iskolát, megállják a helyüket azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahová kerülnek. Németh István HOGYAN ÉLNEK Nagy Margit: Tanulunk a nővérektől, ellessük mozdulataikat... A diákotthon és az Iskola egy épületben van. A negyedikesek már nem lakhatnak ott, mert kevés a hely. Nekik albérletet kell keresniük. Úgyszólván egymást váltják a 'nénikéknél és van olyan rozsnyői család, amely rajtuk keresztül már vagy tíz negyedik osztály titkait megismerte. Itt a diákotthon. Két részből áll, egy udvar választja el őket egymástól. A szobák berendezése: ágvak és pirinyő éneüszekrények. És falak, amelveket nem szabad elcsúfítani színészek, énekesek arcképeivel, és más újságkivágásokkal sem. — Miért? Ezt már csak én kérdem, nem a lányok. Részükről vállrándítás a válasz. Nvolcan-tízen laknak egy szobában, ott tanulni úgyszólván lehetetlen, ezért a déhitánt órákat az osztásokban töltik, tanulnak, es_________________________ te pedig — pontosabban éjjel — gubbasztanak a könyvek felett. — Mit szoktatok szabad időtökben csinálni? összenéznek, nagyot nevetnek, és majdhogy nem azt kérdik, hát az meg mi. — Pillanatnyi szabad í- dőnk van néha a kórházban. Olyankor, ha a betegek alusznak, és minden más munkáinkat elvégeztük már. — Miből áll egy ilyen kórházi gyakorlat? — kérdem a lenártovcei (Lénárt- falva] Nagy Margittól. — Azokat a napokat szeretjük. Tanulunk a nővérektől, ellessük a mozdulataikat, a megjegyzéseiket, pontosabban rögzítjük a jellegzetes szakkifejezéseket, és figyelünk mindenre, ami a kórházban történik. Mit csinálunk? Ágyneműt cserélünk, segítünk azoknak, a- klk betegségüknél fogva ágyhoz kötöttek. Szívesen megcsinálunk mindent, ami nem haladja meg erőnket és tudásunkat. Elbeszélgetünk a betegekkel, és egyszer már egy operációt te végignéztünk. — Kibírtátok? — Hát, nem mindenki... A VÁIASZTÁS — Miért? — kérdem. Buta kérdés, tudom, de kíváncsi vagyok. — Volt talán kettő, egy .el is végezte az Iskolát, a fényképe itt van egy tablón. Bárki meglátja, csak felkiált: jél Azt hiszem, fiúknak túl ne■héz az ápolőnővérl foglalkozás. Nevetés, pedig Korencslk Klára komolyan gondolta, a- mit mondott. És én egyetértek vele. Nemcsak az ápolőnővérl hivatás jellegével, de annak társadalmi megbecsülésével Is összefügg az, hogy a betegápolás a nők privilégiuma. Nem lett, vagy lesz, de volt és ma Is az — Milyen érettségi tételt szeretnétek kihúzni? — Katéterezés, punkciózás vagy akár vért is vehetünk... — Mindezt igazi, élő pácienstől? — Hát persze! — Szegény. — Akkor mi leszünk a szegények. Hát ezt az egyet nem hiszem. Ezt természetesen csak úgy magamnak mondom, de valóban büszkék lehetünk a rozsnyői Iskola növendékeire. Ki tudja, meglehet pár év múlva éppen ők fognak maid enyhíteni fájdalmainkon. Közben a .Játék“ tovább folytatódik. Számomra Ismeretlen szavak röpködnek a levegőben, olyasmi, mint élettani jelenségek, pulzus, vérnyomás, láz. definíció. — A láz a testhőmérséklet fokozódásának egyik formája. A hőszabályozás Ilyenkor nem szűnik meg, csak magasabb szintre áll be. A vérbe került különböző anyagok, baktériumok, vírusok, toxlnok o- kozzák a hőtermelés hipota- lamikus központjainak Izgalmát... Remélem sikerült hiba nélkül visszaadnom a pedáns választ. őszintén szőlva Inkább hallgatom Maci esti meséjét. A lányoknak holnap nehéz napjuk lesz, és fel kell készülniük. A diákotthon ablakai még késő éjjel is világítottak. ZÁCSEK ERZSÉBET Király Aranka: Szeretjük a szaktantárgyakat, a belgyógyászatot, a sebészetet... — Nézzen rám, nővérke, meg tudja állapítani így első pillantásra a diagnózist? A nővér nem orvos, de minden más foglalkozásbeli közül a legközelebb áll hozzá. Az orvos munkája felelősségteljes, a nővéré fáradságos, önfeláldozó. Érző embert és szívet igényel. Most játszunk. A sebesülés tüneteit csak lefestem, és Blanár Ida, a Rozőaval Egészségügyi Középiskola diákja „leolvassa“ őket. — Az égé9i sebek az e- gyiik legsúlyosabb sebesülések közé tartoznak. Három- fokú égési sebeket ktilöm- böztetünik meg: a bőrpír I. fokú égési sebeket, a hólyagok II. fokúakat, és a bőr sntétvörös, úgyszólván fekete szövetelváltozása III. fokú égési sebeket jelent... — Hát rajtam most pontosan ilyen harmadfokú é- gési sebek vannak. Itt fekszem és várom a segítséget. A többi lány — az iskola másodikosai és harmadikosai — „besegít“, pedig Ida csak egy pillanatig gondolkodik. — Ilyenkor csak az orvosi beavatkozás segít. Az én teendőm, hogy a beteget eljuttassam az orvoshoz, de ez tulajdonképpen minden már ember teendője te. E- lőtte elsősegélyt nyújtóik: sterilen bekötöm a sebeket, és fájdalomcsillapítót adok. VÉLEMÉNY — Tudom, hogy a ti osztályotok általános, tehát nem specializált az ápolőnővérl hivatás keretén belül. Mégis felteszem a kérdést: Milyen kórházi munkát végeztek a legszívesebben? — Szívesen vagyunk a gyerekekkel. Játszunk velük, mesét mondunk nekik, vagy másként szórakoztatjuk őket. A rozsnyői kórháznak van egy osztálya, mi csak úgy mondjuk, hogy az elhagyott gyerekek osztálya. Azt hiszem, oda mindnyájan szívesen járunk. Olyan osztályról van sző, a- melyet gyakran keresnek fel a gyermektelen házastársak. Az ott nevelkedő gyerekek é- desanyái egyetlen egyszer sem érezték az Igazi, őszinte anyai örömöt. Fájdalmat Is csak egyszer, a szülésnél. Azután minden megszűnt: a fájdalom és a nem létezett öröm Is. Az anya gyereke nélkül távozott a kórházból. Könnyedén, nagy tehertől szabadulva meg. Csak hallgatom, mit mesélnek egymásnak ezek a 16-17 éves lányok, egymást kijavítva, bővítve. Életismeret, vagy csak a környezet hatása? Bármi, azt hiszem nincs ben ne kivetnivaló, és sokban összefügg hivatásukkal. Korencslk Klára: Fiúknak túl nehéz az ápolőnővérl foglalkozás. ÉRETTSÉGI «
