Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-11-20 / 47. szám
a fl. PRICE Betty több untait öt hónapja haragban volt az apjával, de most, araikor a rendőrkocsm Idehozták, és meglátta a lépcsőn, élébe szaladt és átkarolta. — Apa, ml történt? — Bruce félügyélö azt mondta, nem fognak letartóztatok csupán néhány kérdést akarnak féltenél neked — nyugtatta dr. Jones. — Micsoda kérdéseket? Mivel kapcsolatban? Hol van Bob? — Sajnos, Bob börtönben van. — Börtönben?! Miért? — kérdezte elhülve Betty. — Olvasd el ezt! Az öreg professzor átnyújtott egy 'újságot, amelynek első oldalién öles betűk hirdették: ELRABOLTAK 50000 DOLLÁRT A WESTERN EGYETEMRŐL DR. JONES VEJE VIZSGÁLATI FOGSÁGBAN „A múlt éjszaka dr. Ionosnak, az egyetem elnökének irodájából ismeretlen tolvaj elvitt 50 000 dollár készpénzt. Tom Wilkmst, az éjjeliőrt leütötte. A rendszeres őrjárat éjjel három- óraikor megtalálta az eszméletlen Wliklnst. A páncélszekrény nyitva volt. Am-iikor az éjjeliőr a kórháziban magához tért, elmondta, hogy egy álarcos férfi ütötte la, aki nagyon emlékeztette Bob Simpsonra. Simpson, a volt labdarúgó-csillag reggel vizsgálati fogságba (került. Tagadja. hogy bármi köze is volna a lopáshoz. Simpson egy nagy ügynökség igazgatója, dr. Jonesniak, az egyetem elnökének a ve je. Bevallotta, hogy az elmúlt éjszakára nincs a- tlblje, mivel felesége a rokonoknál járt látogatóban, 8 pedig egyedül volt a lakásban. Betty Simpson reggé! érkezett vissza. Simpsonit csak 5000 dolilér letétbe helyezése után engedik szabadon. Eddig azonban senki se ajánlotta fel, hogy kifizeti <a<z összeiget.“ — Nevetséges, — dobta el Betty az újságot, — Wilkins biztosan ittas vélt. — Willkims nem isaai'k — csóválta meg fejét dr. Jones. — öt éve dolgozik nálunk, és mindig becsületesen végezte munkáját. — Hazudik a csirkefogó. Biztosan ó törte fel a páncélszekrényt, és elvitte a pénzt. — A páncélszekrény nem volt feltörve, valaki a kombináció segítségével nyitotta ki. — Bob neon tudta a kombinációt. — Bruce felügyelő szerint 'tudta, mert te megmontad neki. — Én? — kérdezte Betty tágra nyitott szemmel. — Gsaik ml ketten tudjuk a kombinációt, Betty, öt évvel ezelőtt határoztuk meg. Biztos vagy benne, hogy senkiinek sem mondtad el? — Egészen biztos. És te? — Senkinek! Megfogadtam, hogy csupán családom egyetlen felnőtt tagjával közlöm, de nem csodálkoznék, ha te elmondtad volna Bobnak. Végeredményben a férjed. — Esküszöm,- hogy nem mondtam meg. Egyébként is, Bob, soha nem tenne ilyent. Fejbe ütni egy embert, pénzt rabolni! Nem, teljesen lehetetlen? — Márpedig a tolvaj tudta a kombinációt. Hiszen hét számtárcsa van a páncélszekrényen, mindegyük tárcsán tíz száni. Mlllióféle kombináció lehetséges, ezt nem lehet véletlenül eltalálni! — Valaki mégis eltalálta — védekezett elkeseredetten Betty. — Talán felírtad egy papírra. — Miért írtaim volna fel? Hiszen olyan egyszerű a számsor, hogy lehetetlen elfelejteni: S-8-7-6-5-4-3. — És miért van Bob még mindig a börtönben? Miért nem adtál 5000 dollárt? — Féltem, hoígy megszökik az 50 000-rel. Mindig tudtam, hogy utálod Bobot, de azt nem is sejtettem, hogy az ellensége vagy! — fakadt sírva Betty. — Márpedig míinios más magyarázat, mint az, hogy Bob tette. Tízmillió kombináció közül lehetetlen eltalálni az Igazit! — Adj papírt és ceruzát — szólalt meg hirtelen Betty. — Gyorsan! Nem sokkal később Bruce felügyelő és Bob Simpson bekopogtatott Wilikinis kórházi szobájába. — W'iillktas — szólalt meg a felügyelő —, hol a topott pénz? — Hogy mondhat ilyet, felügyelő. Hogyan nyithattam volna ki a páncélszekrényt? Hiszen nem ismertem a kombinációt. — Hosszú és szorgalmas munkával sikerült kitalálnia. A 0-0-0-0-0-0-1- ®s számmal kedzte. aztán a 0-0-0-0- 0-0-2-vel folytatta, és ötévi szorgalmas munka után eljutott az igaziig. — Hogy találta kil, felügyelő? XXX Este dr. Jones, Betty és Bob együtt vacsoráztak. Bob hlrteLen a feleségéhez fordult: — A felügyelő azt mondta, te oldottad meg az esetet. Hogyan sikerült? — Eszembe jutott, hogy tízmilliós kombináció 9em sok valakinek, ha van ideje hozzá, öt éve nem változott a kombináció, Wilkins öt éve van nálunk. Kiszámítottam, hogy az éjjeliőr percenként tíz kombinációt képes kipróbálni, ez órámként hatszáz, jobban' mondva hatezer a tízórás éjjeli váltás alatt. Most számoljuk M, hogy egy héten hat munkanapja van, és Willkiins öt éve dolgozik... — Soha nem gyanakodtam volna rá — mondta csalódottan dr. Jones. — Azt mondta, a hecc kedvéért kezdte el, hogy megrövidítse az éjszakai munkát. Később azonban a szenvedélyévé vált — szólt kÖ2be Bob. — És nagyon sajnálja, hogy engem bemért ott! — Nem baj — mondta a proíesz- szor. — Ezúttal! azonban még két számtárosát szerelünk a páncélszekrénybe, és ez már milliárdos kombinációt eredményez. A tolvajnak ötszáz évre lesz szüksége ahhoz, hogy az igazi számsort eltalálja. z rendkívül fontos a fejlődés szempontÁ fából — közölte Ingeborg, a kétéves Florian fiatal édesanyfa. Florian éppen teljes erővel belerohant háromkerekű kerékpárján ülve a régi, nagy tükörbe. Mialatt összeszedtük a szilánkokat, a mama elmondta, hogy Fia (így becézik) jelenleg agresz- szív időszakban van, s későbbi élete számára fontos, hogy ne érje törés, ezért hagyni kell, hogy kitombolja magát. flórian időközben édesanyja hajfürtjeibe kapaszkodott, és olyat rántott rajta, hogy szegény Ingeborgnctk még a könnye is kicsordult. Mégis büszkén és bátran, mosolygott: — Milyen erős már, ebben a karban, az édes kicsikéi beültünk reggelizni. Flórian felkapott két lágy. WOLFGANG EBERT: Elnézést... tojást és a fáihoz vágta. Még emlékeztem rá, hogy azálött az volt a szokása, hogy a tojássárgát a füle mögé helyezte. Igaz, mini mondtam, ez egy régebbi szakaszban volt szokása. Ezen már tói volt. Most a gyümölcsös joghurttal foglalat oSkodát t. Ahelyett, hagy szépen kanalazta volna, a joghurtot végigkente az overaltján. Voltam olyan bátor, hogy megrónám néztem rá. In- geborg rögtön közbelépett: — Ne nézz így rá. Ettől komplexusai támadhatnakI A joghurt szétksenése nagyon fontos. Valamit jelez ez is, hogy mit, most nem tudnám pontosan megmondani, meg kellene kérdezni a gyermek pszichológust. Nekem jó... A mama olyan megnyugtatóan nézett fiacskájára, hogy Flo a joghurt maradványait az orrára mázolta. Megkérdeztem: — Nem mégy te egy kicsit messzire a megtorlás nélküli nevelés elvett Illetőleg? Ilyesmit én nem engedhettem volna meg otthon. — Rólad lerí, hogy maradi vagyl Flo ezalatt kitépte a falból a telefonzsinórt és nyakam köré kezdte tekerni. — Nem tudnál egy kicsit barátságosabban nézni rá? — Egy gyereknek szeretette van szükségei — mondta szemrehányóan Ingeborg. En meg éreztem, hogy lassan elszorul a 'lélegzetem és megfulladok. í< „Bölömbika“: Kér bennünket, hogy mondjunk bírálatot verseiről. Nos, próbálkozásaiban érződik a tehetség. Kár, hogy nem ü- gyei a gondolat tisztaságára, a vers logikai felépítésére. Ne feledje, a zavarossá g nem jelent modernséget. Tolsztoj szerint, hogy a művész „jól mondhassa azt, amit mondani akar, althoz a művésznek mesterségre keli szert tennie. S hogy mesterségre tegyen szert, sokáig és sokat kell dolgoznia a művésznek, s munkáját csak a maga belső bírálatának alávetnie. Hogy egész leikéből mondja azt, amit mond, szeretnie kell a művésznek az ő tárgyát. Tehát ne kezdjen szólni olyasmiről ami közömbös előtte és amiről hallgatni Is tud, hanem csakis arrél beszéljen, amiről nem tud nem beszélni, arról a- mit szenvedélyesen szeret. Minden művészi alkotásnak alapfeltétele ez.. O „Vadhajtás“: Egyeté-r." még valóban az. Nem érzi a témát, alakfai élettelen papfrfiguták. Talán a legsikerültebb a „Hazafelé“.című, bár a befejezését ennek is elsiette, elkapkodta, elnagyolta. Munkára bízta 1- juk és persze tanulásra is. Amit az írói magatartásáról kérdez, nagyon sok példával lehetne a iá tárna sztár: A mi véleményünket légin kább Píszarev közelíti mer, amikor azt mondia: „Az í- rőnak embernek kell lennie e szó legnemesebb értelmében, mert különben vala- mennvi írásműve vagy hideg és bágyadt, vagv pedig teljesen erkölcstelen.“ © „M. CZ üdvard": levelében ezt írta: ,„. valahogy a modem költészetet nem nagvon kedvelem. Kedvenc költőim Petőfi és Ady.“ Nem tudjuk müven modern költészetre gondol ön, de szerintünk Petőfi és különösen Adv modem kiütő, sőt, nagyon Is az! Az, hogv ha valaki szabad vers ben fogalmazza meg a gondolatait f persze, ha vannak gondolatain még nem hiba. A bai ott kezdődik, amikor valaki a „nagy semmit“ a- karia verssé gvűmi. Sainos az ön versei is ilvenek. A „nagy semmi“ nvakonöntve még egy kis sziruppal is. Mi, csak tanulásra biztathatjuk! AZ ATOMKORSZAK RABSZOLGANŐI (51 A hollywoodi lányok kálváriája juan Alvarado álmosan ült a kamion voiánja mögött, és közönyösen nézte a szürke utat. Csúnya, ködös októberi reggel volt, alig virradt. Alvarado még sötétben indult el Példásból a Rio Grande do Sul-i tartomány felé. Nem messze Otympiától, ott ahul az át enyhén emelkedik és párhuzamosan halad az uruguayi határral, bárom autóstoppoló lányra lett figyelmes. Ketten lehajtott fejjel az árakban ültek, a harmadik kétségbeesetten integetett. Alva- radónak nem volt szándékában megállni, de amikor közelebbről is meglátta a lányokat, az a benyomása támadt, hogy szerencsétlenség érte őket, s kétségbeeset- ségükben tőle várnak segítséget. Rálépett a fékre és megállóit. Nem rohantak az autóhoz, a- hogy az utazni szándékozó lányok szoknak, hanem vánszorogva vonszolták testüket a kocsi felé. Fiatalok és soványok voltak, szemük rémülten kimeredt: kezükön véres, kék foltok, arcukon friss sebek. A hajuk szőke volt, és angolul beszéltek. Kétségbeesetten kiabáltak, s a szemükben rémület ült. Alvarado csak portugálul tudott, egy szöt se értett, de a látottakból mégértette, hogy sürgős segítségre van szükségük, mert valamilyen tragikus esemény áldozatai. Nagylelkű cselekedetre szánta el magát. Megfordította a kocsiját és visszahajtott Petotasba, a- hol a rendőrség előtt állott meg. A rendőrségen kiderült, bogy a- merikai lányok, és egy revuvel két éve latin-amerikai körútra indultak. Az együttesből csak hárman maradtak életben, mert a többi lány nem élte túl a tulajdonos szadista kegyetlenségeit. A lányok kezdő táncosnők voltak Hollywoodban, s egy újsághirdetésre jelentkeztek a revühöz. Részt vettek egy rövid tanfolyamon, aztán Carpentertől, a tulajdonosnőtől előleget kaptak ruhákra, majd hosszú dél-amerikai turnéra indultak. Első állomásuk Rio de Janeiró- ban volt, ahol egy éjszakai mulatóban léptek fel. Innen az ország belseje felé indultak. A revü tulajdonosnője kezdettől fogva arra kényszerítőié őket, hogy az előadás után együtt szórakozzanak a mulatók vendégeivel. Ha valaki nem akart engedelmeskedni, nem kapott se enni, se Inni, bezárták és megverték. Carpentemé úgy bánt velük, mint a saját tulajdonával s az a- karatát kegyetlen büntetésekkel érvényesítette. Az egyik lányt, aki nem akarta alávetni magát az a- karatának, a többi lány szemelát- tára verték halálra a pribékjei. Később az együttes csakis a külvárosokban s ott is az alvilági mulatókban lépett fel. Amikor Carpenterné már egyetlen fellépési lehetőséget se tudott szerezni, nyomorúságos külvárosi házában szállásolta el őket, és kiakasztotta a piros lámpát. Ez volt az u- holsó állomás ahonnan már nem volt visszatérés. A három lány, aki átélte az összes szörnyűséget, végigjárta az Az egyik áidozat egész kálváriát, végső kétsébeesé- sében az egyik este ártalmatlanná tette az őrt, megszerezte a hírhedt ház kulcsait és megszökött. Amikor Alvarado rájuk talált az úton, erejük végéhez jutottak. Amikor visszatértek az Egyesült Államokba, az FBI kivizsgálta az egész ügyet, a rendőrségi nyilvántartóból pedig előkerült Carpenterné kartotékája. Kiderült, hogy azonos Madelein Marewyn- nel, akinek már sok bűn nyomja a lelkiismeretét. Régi módszer szerint, hirdetés útján toborozta a lányokat. Aztán tessék-lássék módra kitanította őket, és elindultak egy latin-amerikai körútra, a- hol 'a lányok csakhamar a nyilvánosházban kötöttek ki. A nyilvánosházban ő inkasszálta a pénzt, hogy fedezni tudja a „kiadásokat“. Arra is fény derült, hogy már több csoportot vezetett Brazíliába és Argentínába, ahol az éjszakai mulatókban igen keresett cikk a fehér nő. (Folytatjuk)
