Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-11-20 / 47. szám
2 iii ifjúság Ml foglalkoztatja jelenteg l«g- lnkébb a Vefky KrtlS-i járás fia táljait, ifjúsági szervezetét? Jelenleg az évzáró közgyűlések előkészületeivel vagyunk elfoglalva. Az elmúlt napokban összehívtuk a járásban működé allepszer- vezetek elnökeit, megtárgyaltuk velük a legfontosabb teendőiket, .kitűztük a közvetlen célokat, elosztottuk a feladatokat és már pontos menetrendünk van. Nagyon komolyan és körültekintően láttunk hozzá a közgyűlések előkészületeihez. Tudjuk,, hogy az elkövetkező időszakot elsősorban a mai és holnapi közgyűléseik határozzák meg, és ezért arra töre- •kedtütnk, hogy mindent Idejében és pontosan elvégezzünk. Milyen eredményekkel lép a Járási szervezet és ezen belül az egyes alapszervezetek a közgyűlések elé? Az etarúTt időszakban nagy hangsúlyt helyez tűrik a különböző szocialista Ifjúsági vertsenyekre, é® ez meg (te mutatkozott a Járási szervezet eredményeiben. Á nyárt aratási munkálatokból Is kivették a részűiket fiataljaink, s jellemző, hogy kerületi méretekben a „Szem veszteség nélkül“ jelszó jegyéiben lefolyt Ifjúsági szocialista munka verseny tíz versengési területe közül hétben a mii járásunk fiataljai szerezték meg az első helyet. Ez talán természetes is, Az a vezető szerencsés, aki megérti és segíti a fiatalokat (Beszélgetés Gál Tiborral, a SZISZ VeFky Krtís-i (nagykürtösi) járási bizottságának ideológiai titkárával ffwafljí! hiszen járásunk túlnyomó részben mezőgazdasági jellegű, és ezért kézenfekvő, hogy a kerületben mit diktáljuk ezen a területen az iramot. Ez az utóbbi tény bizonyára gondot is okoz? De még mennyire! Járásunkban alig van ipar. Fiataljaink nagy része vonattal jár munkahelyére, és a szervezetekben főleg a hát végén élénkül meg az élet. Megmutatkozik ez más területen is. Ebben az éviben például 151874 munikaórát dolgoztunk le társadalmunk Javára. Ez összesen 1518 080 koronát jelent. Jellemző, hogy ebből az összegből mindössze 4721 korona értékben vették, vehették ki a részüket az i- parban dolgozóik. A járásunkban egyszerűen nincs egy nagyobb ü zem, gyár, nincs komolyabb ipari létesítmény, s hogy ez tolt Jelent a szervezési munka szempontjából, azt mindenki tudja. Az alapszervezetek fontos szerepet töltenek be a pionírszerve- zet életében. Ezen a területen milyenek a tapasztalataik? Járásunikban már az év elején megvizsgáltuk ezt a kérdést és már akkor vázolt-ulk a teendőinket. A júniusi plénumák után újGál Tibor na elővettük ezt a témát és arra buzdítottuk az aiapszervesetek tagjait, hogy még hatékonyabb segítséget nyújtsanak a gyermekeknek. Ügy érezzük, hogy fáradozásunk nem volt hiábavaló. Sok fiatal segíti a pionírszerwezetet, e- gyütt élnek a szervezettel, és ez már egymagában sem kis eredmény. Az ideológiai nevelő munka szintén előtérbe került a júniusi plénumok után. Korábban nem volt elég előadónk, nem voltak kellően képzett propagandistáink. Most a helyzet megváltozott. A járási pártbizottság és az egyes alapszerveaetek is messzemenően a segítségünkre vannak. Nagy súlyt helyeznek arra, hogy akik a fiatalok közé jönnek, azok megértsék a fiatalokat, meig tudják velük találni a kapcsolatot, és valóban a segítségükre legyenek. . Vaii-e olyan gondjuk, amit továbbra sem tudnak ügy megoldani, ahogy szeretnék? Nincs elég klubhelyiségünk, és ez továbbra Is nagyon aggasztja a vezetőséget. Sokszor még lenne is pénzünk rá, de nem tudunk megfelelő helyiséget szerezni. Átalakítottunk már több régi lakóházat, de ez mind kevés. Sóik helyen azért nem tudjuk megoldani ezt a kérdést, mert maguk a községek vezetői nem tanúsítanak* kellő figyelmet a problémának. Ez nagy kár, mért végső soron a községek vezetői leginkább csak a fiatalokra támaszkodhatnak, s ha azok nem működnek, akikor nem is számíthatnak rájuk. Ezen a területen az a tapasztalatunk, hogy az a vezető szerencsés, aki megérti a fiatalokat és segíti őket. A fiatalok többszörösen visszatérítik azt, amit kaptak. Aki törődik a gondjaikkal, aki segít nekik, az maga is hasznát látja, az maga is segítségül hívhatja őket. —-nth— Üveg- és porcelánkiállítás Bratislavában A csehszlovák Üveg- és porcelángyárak termékei világszerte nagy megbecsülésnek örvendenek, foggal tartanak bennünket U- veggyárté nagyhatalomnak. Az ttveg-és a porcelángyártét a csehszlovák népgazdaság egyik fontos ágazata. A csehszlovák üveggyártásnak a 13.—14. századba visszanyúld gazdag hagyománya van. Az ntfibbl években azonban lényegesen megváltozott az üveggyártás struktúrája. Ma már nemcsak háztartási ás küzsükségleti célokra termel. Különösen megnövekedett a vegyi- és építőipar igénye a különféle üvegipari és kerámiai termékek iránt. Az építőiparban egyre gyakrabban használnak üvegipari termékeket a hagyományos építőanyagok helyett. Az üveg és némely más nyersanyag — például a műszálak — megfelelő keverésével teljesen új, rendkívül jé tulajdonságú és sokoldalúan felhasználható anyagot nyerünk, amely az élet sok területén egy- ra Inkább kiszorítja a fémeket és a többi nyersanyagot. A felsorolt szempontok tették szükségessé, hogy az idén júliusban Jablonecen, a bizsu városában megrendezzék az első nemzetközi üveg- és porcelánkiállítást. Célja az volt, hogy összehasonlítsa az üveg- és porcelángyártásban uralkodó irányzatokat és tapasztalatokat, s megteremtse a kölcsönösen előnyös együttműködés alapjait. Az ntőbbi években Szlovákia üveggyártása is fellgndült. Még rohamosabb fejlődés várható az elkövetkező időszakban. Ma Szlovákia Üveggyártása az ország termelésének csupán 7 százalékát adja. de az ötéves terv végére ez az arány 15,6 százalékra nő. A nyugat-szlovákiai kerületben hatalmas porcelángyár épül, A csehszlovák üveggyártás helyzetével rövidesen közelebbről Is megismerkedhetünk, mert az illetékes szervek a kormány utasítására úgy döntöttek, hogy november 17 és december 2 között Bra- tislavában, a Kultúra és Pihenés Parkjában teljes terjedelmében felújítják a júliusi jabloneci kiállítást. A kiállításon az 1500 bazai terméken,, a tervezők és intézmények minegy 610 eredeti, egyedi munkáján kívül szovjet, lengyel, magyar, dán, osztrák és NSZK- beli cégek állítják ki termékeiket, összesen 800 ipari és közszükségleti üvegtárgyat és kerámiát. A kiállítás bratislavai felújításának célja, hogy dokumentálja a csehszlovák. Illetve szűkebb értelemben a szlovák üveg- és porcelángyártás magas színvonalát és fejlődését és nem utolsósorban az, hogy fejlessze a közízlést. P. t. A jabloneci kiállításon nagydíjat nyert Fedarkov (Szovjetunió) „Virágok“ nevű alkotása, amely a nyemanl üveggyárban készült. Valahonnan, nőm is tudom miént, SpiSsikú Nová Vesre vetődtem. A város főterén egy szobor ötlött a szemeimbe. A talapzatán bronzbetűik: Kpt. Nálepka. Igen, felderengett bennem, valahol itt a Szépé sségüen született Repkin — azaz Néleipka százados partizánparancsnok, a Szovjetunió hőse, aki Ovrucs városnál halt hősi halált. Mondom, először jártam a városban, hirtelen még azt is nehéz volt meghatározni, •hogy hol vau észak vagy dél, hol kel. vagy nyugszik le a nap, de Nálepka szülőfalujába, Srriifcuryha köny- nyen eltaláltam. Elég volt megkérdeznem az első járókelőt, már 1« útbaigazított. Az autóbusz vezetője Is készségesen megmagyarázta, amikor leszálltam a járműről, hogy merre kell mennem, hol találom a szerény kde falusi házacskát, ahol Nálepka kapitány meglátta a napvilágot. Az utoaajtó és a ház bejárati ajtaja is zárva volt, de nem kellett do Iga végezetemül visszafordulnom, mert a labdázó gyerekek közül az egyik fiúcska, aA szülői ház Sniizanyban Itt született nélkül, hogy tudtam volna, elszaladt Ján Nálepka bátyjáért, Stefan Náíepkáért, a kis kegyeleti múzeum gondnokáért, hogy láthassam a szülőházban berendezett szerény kis múzeumot. Míg Stefan Nálepkét várom, a vörös rózsák alól kibukkanó márvány tábla betűit bogozhatom: „Elold a- karok, de a haláltól nem félek.“ — idézi a tábla a hős vallomását. A tábla alsó részén: „Itt. született a szlávok nagy fia, a Szovjetunió és a SZNF hőse. Nemzete szebb jövőjéért áldozta fel az életét 1943. november IB-án...“ Nyílik a kapu, s míg beérünk a házba, Stefan Ná-, lepke gyerntekkorukról mesél: — Bár ő volt a fiatalabb, mégis neki volt nagyobb tekintélye a családban. Mindig úgy viselkedett, mintha 6 lett volna a családfő, ő teremtett rendet a testvérek között... Gyakran járt haza. Ilyenkor mindig énekkel volt tele a ház. Hegedűn is játszott... Mint katona is gyakran haea'látogatott... Az egykori szülői ház ma takaros kis falusi múzeum. A három helyiség közül az első ma is abban az állapotban és úgy van, mint Nálepka gyermekkorában volt. Itt a bölcső, egy fapad, asztal, az asztalon tintatartó. Itt ebben a szobában tanult, amikor még a községi iskoláiba, majd később is, amikor az ígüői tanítóképzőbe járt. A család szerényen élt, s hogy Ján Nálepka mégis képezhette magát, ezt elsősorban annak köszönhette, hogy bátyja! már nagyobbak voltak és dolgoztak. Az egykori konyhában szüleinek és testvéreinek a fényképe. Emlékek a munkatársakról és harcostársakról, Ismét fényképek, majd Ján Nálepka versesikötete. A hátsó helyiségben apja szerszámai, és megint fényképek, azokról az iskoláikról, ahol Nálepka tanított, ésa- honnan rendszerint elbocsátották, mert a munkásokkal tartott, mert felemelte szavát az elnyomás és szociális^ nyomor ellen. \Az útja nyílegyenes volt. Előbb elbocsátások, börtön, majd partizánpaimncsnok. A go!yő egy fiatal és odaadó ember életét oltotta ki... A főtéri szobor Diplomácia a 101-es kilaméterkánél OÍO HOB OIOIÖIOIOIO BOB OÍOÍOlO lOlOIOI Több mint háromheti „meggyőző munkára“ volt szüksége az USA diplomáciájának ahhoz, hogy az akadékoskodó Tel Avlv-i kormányt a tűzszünet! megállapodás érvényesítésére bírja. A Kairóból Szuez városába vezető útvonal 101- es km kövénél többször találkoztak az egyiptomi és izraeli hadsereg képviselői, hogy az ENSZ megbizottainak jelenlétében a szükséges jegyzőkönyvet aláírják. A kulcskérdés most természetesen az. hogy Izrael betartja-e következetesen a megállapodásokat és hozzálát-e a Biztonsági Tanács Ismert döntésének megvalósításához. Súlyos veszélyeket rejt magában, ha Izrael — régi gyakorlatához híven — most is megpróbálkozik a halogató taktikával, és a szóban elfogadott ENSZ-határozat szabo- tálásával. Nem írunk már 1967-et, amihez képest — s ezt Dajan Izraeli hadügyminiszter is elismerte — a térségben az arabok javára tolódtak el az erőviszonyok, s a szocialista országok békeof- fenzivfija nyomán módosait nemzetközi helyzet sem ked vez Izrael expanziós politikájának. Mi sem figyelmeztetheti jobban erre Izraelt, mint fokozódó politikai elszigeteltsége. Nagyszámú harmadik világbeli ország szakította meg kapcsolatát Tel Avivval, Nyugat Enrópa hűvös nehezteléssel tekint rá, s Washington sem a „régi“ már. Az Egyesült Álla mák ugyan jelentékeny fegyverszállításokkal segítette közel-keleti védencét a háború alatt, s most a diplomácia síkján sem hagyja cserben, de a térséget érintő politikájában már realisztikusabb elemeket is kezd érvényesíteni. Egyebek között szerepet játszik ebben az arab egység megnyilvánulásaként jelentkező olajbojkott, amely súlyos gondokat okoz a nyugati világnak. A szövetségesei részéről érkező bírálat, valamint annak felismerése, hogy a közel-keleti válság rendezetlensége a globális méretekben kibontakozó enyhülési politika tehertételévé vált, arra késztette Washingtont, hogy aktívabb szerepet vállaljon a megoldás előmozdításában. Ismeretes, hogy az egyiptomi-izraeli tüzszüneti megállapodás létrehozásánál Kissinger amerikai hadügyminiszter is bábáskodott. A nyugati sajtó ennek kapcsán következetesen „Kissinger-tervról“ ír. Hiba lenne azonban ebből azt a következtetést levonni, hogy a Közel-Keleten valamiféle „pax americana“ körvonalai bontakoznak ki. Nem valamiféle „Kissinger-terv“, hanem a Biztonsági Tanács határozata az, amelynek gyakorlati végrehajtását előmozdítandó, az amerikai kormány bekapcsolódott a diplomáciai megbeszélésekbe. Emlékeztetni kell arra is, hogy a BT-határozat közös szovjet-amerikai javaslatból született, s Kissinger a néhány hete Moszkvában folytatott megbeszélései eredményeként szerzett „erkölcsi tőkével“ is felvértezve érkezett Egyiptomba, amellyel kormánya addig hivatalosan „beszélő viszonyban“ sem volt. (A kapcsolat látogatása idején rendeződött.) Vagyis Washingtonnak kellett bizonyítania, hogy hajlandó módosítani közel-keleti politikáját, míg a Szovjetunió hat év 6ta következetesen küzd a Biztonsági Tanács 1967-es határozatának érvényesítéséért, az izraeli agresszió következményeinek (elvámolásáért és a térség tartós, igazságos békéjének létrehozásáért. Még valami predesztinálta Kissinger most vállalt szerepkörét. A megegyezéshez tudvalévőén „kettő szükségeltetik“, az Izraeli hnzzájárnlás megszerző sere pedig mindenképp Washington az illetékes. Mit jelez tehát a 101-es kilométerkő, illetve mit ígér az ott kötött megállapodás? Szerény kezdeti lépést annak érdekében, hogy működőképessé tegyék b gyerekcipőben járó tűzszünet mechanizmusát. Ennek zavartalan tunkciunálása ugyanis előfeltétele annak, hogy sor kerüljön az érdemi béketárgyalásokra. Az arabok előtt szívós politikai harc he- tel-hönapjai állnak, mert Iz-'s rael számára továbbra sem sürgős az ügy. Ha csak rajta múlik, könnyen bebizonyosodhat, hogy csupán a béke tata morganája rajzolódott ki vasárnap a sivatagi horizonton. Az arab egység az elsó számú ellenfegyvere ennek, de nem kevésbé a szocialista országok támogatása, amelyre változatlanul számíthatnak arab barátaink. —S— S
