Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-10-23 / 43. szám

Az ü] évad első bemutatója Debnár „Bal- szerenbse Kázmér a gyöngék leggyöngébb- je“ című mesejátékénak bemutaója volt Zoro Laurinccal a címszerepben

A bratislavai fiatalok közkedvelt sétahelye: a népszerű körző (hivatalosan a Séd lárska, azaz a Nyerges utca) egyik régi épületének színházteremmé alakított alagsori helyiségben tartja előadásait a szlovák főváros legfiatalabb s méreteiben kétségtelenül legkisebb színháza: az IRODALMI SZÍNPAD. Megalakulásától napjainkig számos kísérletezés, próbálkozás, útkeresés jellemezte művészi arcélének kialakulását. Xhália e sokszor kedveskedően „szebszfnháznak“ becézett otthonának jelenéről, törekvéseiről JÁN STRASSER rel, az Irodalmi Színpad dramaturgjával beszélgettünk.

— Ez így: irodalmi színpad két egymáshoz nagyon közel álló, de ugyanakkor kél különálló műfaj ötvözését is jelenti. A gondolat aktualitását Igazolja, hogy' az utóbbi időben élőnk vita folyik az irodalum és a színház kapcsolatáról. Hogyan vélekednek erről?

— Színházunk sajátossága éppen e két műfaj egybefonásában rejlik. Színpadunk dramaturgiai arcéle abban különbözik a többi színháztól, hogy munkánkban olyan szövegeket használunk, melyek jellegüknél fogva nem a színpadi érvényesülés igényével készültek, és fgv színpadi megfogalmazásuk a legkülönbözőbb átdolgozások eredményeként született.

— Mi áll törekvéseik középpontjában: a poétikus irodalmi összeállítás vagy a hagyományos színpadszerü forma?

— Nehéz ezt pontosan meghatározni. Azt mondanám inkább, hogy valami a kettő között. A hagyományos, poétikus jellegű író dalmi összeállítások nem elégítik ki igényeinket; színpadi megjelenítési eszközeik meglehetősen korlátoltak, és végkicsengésükben esztétikailag Is kevéssé hatásosak. A hagyományos színdarabok ugyancsak nem állnak figyelmünk középpontjában. Arra törekszünk azért, hogy az Irodalmi Színpad minden új bemutatója dramaturgia Hág és szcénlkailag Is újszerű, progresszív legyen. A művészi törekvéseinkhez legközelebb álló műfajt talán színpadi kompozíciónak nevezném a legtalálóbban.

— Az irodalmi színpaduk egyik természetes sajátossága a politikai elkötelezettség. Miképp tükröződik ez az önök munkájában?

— Munkánkban nem, teszünk különbséget

az elkötelezett és a nem elkötelezett bemutatók között, így, gvakorlattlag, egész repertoárunk elkötelezett. Az elmúlt évadban öt bemutatót tartottunk, melyből négy politikailag fölöttébb időszerű volt: egy összeállítás Pablo Neruda költészetéből (Chilei kövek), egy összeállítás a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulójára (Az Idő nyomai), majd a Győzelmes Február 25. évfordulója kapcsán műsorra tűztünk egy irodalmi összeállítást a szlovák szociális költészetből (Kenyér az asztalon) és egy színpad! kompozíciót Bertold Brecht munkásságából.

— A színpad „szervezeti“ érdekessége, hogy a kabaré jellegű Tatra Revü önálló részlege...

— Ez a megállapítás 1973 június 30 óta már érvénytelenl A revüegyüttest ezzel a dátummal megszüntették, és ml teljesen önálló színházzá alakultunk, melyet — a többi szlovákiai színházhoz hasonlóan —, a Művelődésügyi Minisztérium Irányít.

— Színházuk, férőhelyek tekintetében, a szlovák főváros legkisebb színháza. Miben látja a „barátságos intimitás" művészi előnyeit?

— Erre a színészek és rendezők jobban tudnának válaszolni. E „közelségnek“ egyaránt vannak előnyei és hátrányai. Gond például a kevés férőhely és néhány műszaki jellegű kérdés. Előnye viszont a valóban „barátságos Intimitás“. Hiszen nálunk még a hagyományos függöny Is hiányzik, és így minden korlát megszűnik a színész és a néző között. A rendezőnek és a színészeknek e sajátosságból kell kiindulniuk munkájuk során! Lényegében, műsoraink mindegyikében „játszik“ az így nyert térség, úgyszólván szerepet kap, s ez is hozzájárul az előadás légkörének megteremtéséhez.

— Hány előadást tartanak évadonként?

— Hivatásos együttes vagyunk, így a többi színházhoz hasonlóan, az esztendő tíz hónapjában heti öt előadást tartunk.

— Ez a két sző: irodalmi színpad — így. kisbetűvel írva —, műfajt is jelöl: az amatőr színjátszás egy eredményes ágazatát. Van-e hát kapcsolat az Irodalmi Színpad és az irodalmi színpadok közölt?

— A hivatásos és a műkedvelő színháznak nincs semmi állandó közös szervezeti

•oázisa. Ezért kapcsolataink Is többé-kevés- bé alkalomszerűek. Ez mindkét fél számára sajnálatos, mert épp a ml műfajunkban értek el az amatőr együttesek figyelemre méltő sikereket, és viszont mi Is sok mindenre megtaníthanánk őket.

— Milyen előzetest mondhatna az 1973/ 74-es évadról, a tervbe vett bemutatókról?

— Első premierünket. Vlado Bednár gyermekeknek szánt színművének bemutatóját szeptember 15-én tartottuk meg. Ezt kove- tőleg Marta Gogálová rendező Puskin Eugen Onyeglnjének adaptációját kezdte próbálni. A NOSZF 56. és V. I. Lenin halálának 50. évfordulójáról Majakovszkij költeményeiből készült összeállítással emléke zünk meg. Ezt T. Rózewicz „Kisleányka“ című novellájának dramatizációja, Swift Gulliver utazásainak és Cervantes Közjátékénak adaptációja követi majd. Az évadot pedig az SZNF 30. évfordulóját Idéző színpadi kompozícióval akarjuk zárni.

Befejezésképpen: e rokonszenves bratislavai színház további tervei?

— Örülni fogok, ha sikerrel megvalósítjuk a fent említett bemutatók mindegyikét. Es majd akkor beszélhetünk a további tervekről Is. BORSAI M. PÉTER

A

mikor kupáról, nagydíjrél hall az ember, önkéntelenül labdát kergető futballistákra, ellenféllel, idővel és akaraterejükkel harcoló sportolókra gondol. Am vannak más fajta knpaküzdelmek is. Például művészeti kupaversenyek. De ne

Rácz Tibort szülővárosában, • Dun. Stredán (DiHla6zerdah*>yén) már kisfiú korában is ügy ismer-' ték, mint aki rajong a muzsikáért. Ez az érdeklődés a mai napig sem szűnt meg, sőt még fokozódott, úgymond beérett, életpályájának meghatározójává vált.

A sok hangszer közül a harmonika bűvölte el őt a legjobban. Megszületett az elhatározás — harmonikás lesz. Nem a tánczenekarban való hramonikázásra gondolt. Komoly művészi ambíciókkal Indult el életpályáján. Har- monikamúvész akar lenni, a hangversenytermek pódiumán kívánja bizonyítani rendkívüli zenei tehetségét és a harmonika hang- versenytermi létjogosultságát.

Ma röviden így tudnánk jellemezni Rácz Tibort: a Bratislavai Konzervatórium harmonikaszakaszának hatodéves hallgatója — és a világkupa győztese.

A harmonika, mint hangverseny hangszer, viszonylag „fiatal“. Sőt, akadnak még zenészek, akik tagadják a harmonika jogát a hangversenypódiumon. A fejlődést, azonban nem lehet megállítania, és így a harmonika utat tör magának a művészhangszerek közé. E folyamat elősegítésére több nemzetközi egyesület is alakult. Ezek közül a két legjelentősebb az olaszországi Ando- nában székelő Confédération Mondiale de I Accordeon és a londoni World Accordeon Rewiew. E két szervezet összesen huszonegy tagállamot egyesít. Ezek az alapitól a müvészharmonlkások legjelentősebb világversenyének, a Tophée Mondiale de I Accordeon- nak, a harmoníkások világkupájának, annak a versenynek, amelynek huszonharmadik évfolyamát,

vágjunk a dolgok elejébe...

ez év szeptemberében, a svájci Colomblerben Rácz Tibor nyerte meg.

A győzelemnek , természetesen voltak, előzményei Is.

— Előzmények? Hát igen, voltak. 1970-ben vettem részt első ízben a világkupán. Akkor még az ifjúsági kategóriában. A harmadik helyre futott az erőmből. Ugyanabban az évben második díjat nyertem Klingenthalban, az NDK-ban, a Festtage der Harmonika elnevezésű versenyen. Idén eddig három nemzetközi versenyen szerepeltem. A különbség az előző évekhez az, hogy most már tekintettel a koromra, a felnőttek kategóriájában verseny- zeni. Ez természetesen sokkal i- gényesebb, mint az ifjúsági kategória. Nagyobbak a követelmények, erősebbek az ellenfelek. Ősszel bonyolították le a világkupa huszonkettedik évfolyamát, a spanyolországi San Sebastianban. Itt a felnőtt kategóriában harmadik díjjal úgymond „dobogós“ lettem. Márciusban ismét Klin- genthal következett szintén harmadik díjjal. Majd szeptemberben a világkupa Colombierben >r— győzelemmel.

A

VILÁGKUPA

GYŐZTESE

Rácz Tibor a Világkupával

Tibor tehát összesen öt nemzetközi díj tulajdonosa. Ezek közül természetesen a legutóbbi a világkupa a legértékesebb. Néhány szót a nagy győzelem elnyerésének körülményeiről.

— Nagyon izgalmas volt. Ösz- szesen huszonhat versenyző vett részt. Maga a verseny kétfordulós volt. A döntőbe csak öt zenész jutott be. Érdekes mozzanat a szervezők törekvése az abszo lut objektivitásra. A versenyzők titkos sorsolással állapítják meg a fellépésük sorrendjét. A verseny-zsűri egy függöny mögött helyezkedik el, és így nem tudja ki van az adott pillanatban a színpadon. Csák a zenét hallja, és úgy Ítélkezik. A verseny után azoknak, akik bejntottak a döntőbe, senkivel sem volt szabad é- rintkezniök, amíg a zsűri meg nem hozta döntését, fgy csak az utolsó pillanatban, az eredmény- hirdetéskor tndtam meg, hogy elnyertem a világkupát. Azután

még egy nagyon kedves meglepetés ért. A versennyel párhuzamosan a Confédération Mondiale de 1 Accordeon közgyűlést tartott, es ezen tanárnőmet. Szőke Mártát választották meg a világszövetség elnökévé. így a kupát a ml ked vés Márta nénink kezéből vehettem át. A sikert a gálaest koronázta, ahal háromszor kellett ismételnem a közönség kívánságára.

Egy világkupa győztesnek megnő a népszerűsége, egyéni értéke. Mik az eredmények Tibornál ezen a téren?

— Novemberben Becsben hangversenyezek. A jövő évre is van már számos meghívásom. Májusban az NDK-ba, nemzetközi fesztivál Púiéban, Jugoszláviában. Júniusban hangverseny-körűt Svájcban és Franciaországban, júliusban hangverseny Pescarában. O- iaszországban és szeptemberben a világkupa huszonnyegyedik évfolyama Lisszabonban. Itt már nem mint versenyző szerepelek. A verseny szabályai értelmében a győztes nem szerepelhet ismét a versenyen. Viszont ott van a- mikor az új győztesnek átadják a kupát. Lisszabonban tehát csak a gálaesten játszom majd. Mindenek előtt, azonban nagyon bízom abban, bogy jövőre teljesül életem nagy álma, s bejutok a Zeneművészeti Főiskolára.

Néhány évvel ezelőtt amikor egyik focicsapatunk európai kupagyőztes lett.' hazatértekor a rendőrségnek kellett utat törni autóbuszuknak a lelkesen ünneplő tömeg között. Tibort, a világkupa győztesét nem váltók lelkes tömegek. Csak ismerősei, barátai gratuláltak a győzelemhez. Ez a- zonban semmit sem von lé a siker értékéből. Most mi is szeretnénk csatlakozni azokhoz, akik gratulációjukat fejezték ki Rácz Tibornak és kiváló tanárnőjének, Szőke Mártának. —hr—

21. A NYOMTATOTT ÍRÁS FELTALÁLÁSA I.

Előzőleg már foglalkoztunk a nyomtatás európai feltalálójával, Gutenberg Jánossal, aki kontinensünkön az első könyvet nyomtatta 1455-ben. Neve annyira ismertté vélt, hogy sokan neki tulajdonítják a könyvnyomtatás feltalálását, holott ez koránt sincs így. Kevésbé ismert viszont a kínaiak tevékenysége ezen a téren jóval Gutenberg e- lőtt.

Kezdetben Kínában is, akárcsak Európában, kézírásos könyvek készültek. A kínai műveltség gazdag tárházait, a könyveket hatalmas könyvtárakba gyűjtötték. A könyvtárakban található könyvekről rendszeres jegyzékek készültek, amelyek a könyvhöz tartozó jegyzeteket és magyarázatokat is tartalmazták, jóval időszámításunk előtt a kínaiak elhatározták, hogy klasszikusaik műveit minél nagyobb számban fogják lemásolni. Az e célra kiszemelt könyvekről a könvvmásolók egész serege nagy példányszámban készítette a másolatokat. A sok másolás miatt természetesen elkerülhetetlen volt, hogy ne csússzanak be hibák a szövegbe, s ne forduljanak elő elírások. Amikor észrevették, hogy az eredeti szöveg és az országban található másolatok között nagyobb eltérések vannak, elhaló rázták, hogy a klasszikusok remekműveinek minden szavát, minden betűjét megőrzik az utókor számára. E cél elérésére i. sz. 175-ben öt klasszikus műnek a szövegét kezdték kőbe vésni. A kőbe vésett táblákrél azonban nem lehetett sokszorosítani, mert a lenyomat az írás fordítottját mutatta volna. Ezért a sokszorosítás céljára készítendő formának olyannak kellett lennie, mintha a szöveget tükörben néznénk, vagyis tükörfordítottnak, hogy azután az erről készítendő lenyomat a helyes megszokott képet adja.

Körülbelül ngvanabban az időben, amikor Caj-lun feltalálta a papirost, tehát az 2. században indult meg Kínában a könyvnyomtatás. Először csak képeket véstek kőbe tü- körfordítottan, s ezeket befestékezve, levonatokat készítettek róluk. A B. században pedig már fatáblákről nyomtatták a könyveket.

Ezek az első nyomtatott könyvek azonban bosszú évszázadokra eltűntek a civilizáció számára, és csak 1907- ben váltak ismét ismertekké. Felbukkanásuknak kalandos a története: Kínában a turkesztáni határhoz közel nagy----------------- új ifjúság 5

HÉZAGPÓTLÓ KÖISÍYV

A napokban került a könyvesboltokba egy, a csehszlovákiai magyarok, gazdasági és kulturális életével foglalkozó monográfia. A elme: Életünk, szerzője: Balázs Béla az Üj Szó szerkesztője. A Februári Győzelem negyedszázados évfordulója tiszteletére, a Madách könyvkiadó gondozásában megjelent könyv eddig érintetlen, a történészek által alig feltérképezett területről nyújt áttekintést, így bát kissé hézagpótló munkának Is tekinthetjük.

Az írás keletkezésének körülményeiről kértünk választ a szerzőtől:

— Habik István, a Madách Könyvkiadó főszerkesztője a tavalyi év derekán azt ajánlotta, nem lenne-e kedvem a Februári Győzelem 25. évfordulója tiszteletére összeállítani egy publicisztikai kötetet, amely bemutatná, milyen fejlődésen esett át az elmúlt negyedszázadban Dél-Szlovákia, mit jelentett a csehszlovákiai magyaroknak az 1948-as Februári Győzelem. A feladatot szívesen elvállaltam. Az ötletet azonban módosítani kellett. Az említeit témáról a sajtó ugyanis már rengeteget Irt, de a közölt Írások többsége nem olyan igénnyel íródott, hogy kötetbe gyűjtve is megállná a helyét. Ezért úgy döntöttünk, hogy röviden, csupán a lényeget érintve egy 40-50 oldalas tanulmányban mérjük fel az elmúlt negyedszázad sikereit. A dolgozat elkészítéséhez alig két hónap állt rendelkezésemre. írás közben azonban a téma nagyon kínálfa magát, s az anyag jóval több lett az eredetileg tervezeti mennyiségnél. Áin — ezt szeretném hangsúlyozni — a kézirat így sem teljes A csehszlovákiai magyarok életéről, az elmúlt negyedszázad eredményeiről jóval többet lehetne és kellene még mondani, mint amit a rendelkezésemre állő, viszonylag nagyon rövid idő alatt papírra tudtam vélni. Igaz, hogy az Életünk anyaga nőm két hónap alatt íródott, hanem tulajdonképpen hősz év élettapasztalatát, megfigyeléseit, újságírői gyakorlatát összegezi.

— Milyen a kötet témakörök szerinti beosztása?

Tíz fejezetre oszlik. „A küzdelem a vezetésért: nehéz évek“, valamint „A fordulat“ című első két részben azt foglalom ösz- sze, hogyan szerezte meg 1948 februárjában a kommunista párt vezette csehszlovákiai munkásosztály a hatalmat, és mi jellemezte a csehszlovákiai magyarok helyzetét 1915 és 1948 között. Az első lépések fejezetben a kibontakozásról, a párt irántunk tanúsított jóindulatáról írok. A „Sajtónk és könyvkiadásunk“. a „CSEMADOK“, az „Iskoláink“, a „Magyar Területi Színház“ és az „Ifjú Szívek“, valamint az „Öntevékeny művészeti mozgalmunk“ című fejezetekben kulturális életünk fontosabb eseményeit és intézményeit tekintem ót. A „Szilárd alap“ című fejezetben a gazdasági fejlődésről, az „Egyenes út“ cfmő utolsó fejezetben pedig arről számolok be, hogy az üj korszak kezdetét jelentő Februári Győzelem, a csehszlovák munkásosztálynak e ragyogó diadala nem előzmények nélküli a csehszlovákiai magyarok .történetében sem. Az előző évekből is van mire hivatkoznunk. A magyar, a szlovák és a cseh proletariátust például már a századforduló elején szoros kapcsolatok főzték egymáshoz. A Nagy Októberi Szocialista For- ; radalom, majd a magyarországi proletárdiktatúra tapasztalatot, i erői és biztatást nyújtott a szlovák és a cseh proletárok türek- ; vésőihez is. A magyar dolgozók internacionalista kötelességüknek tekintették a Szlovák Tanácsköztársaság támogatását.

Az I919-es forraüalmi események során, majd később is meg- ! mutatkozott a szlovák és a magyar dolgozók szolidaritása, az hogy azonos célért, az nsztályfelszahadulásért és az üj társadalom megteremtéséért küzdenek. Érdemes megemlíteni, hogy Eurőpábau sokáig a Kassai Munkás volt az egyetlen, naponta megjelenő, magyar nyelvű, kommunista szellemű újság. Büszkén gondolhatunk a kapitalista elnyomás ellen folytatott küzdelemre, Major István, Steiner Gábor és a haladás többi hívének a tevékenységére, a vágtornóci antifasiszta béketüntetésre, a Szlovák Nemzeti Felkelésben vívott közös harcra, és végül, de nem utolsósorban a szocialista társadalom építésében cd dig tanűsított és mostanában is naponta megnyilvánuló számos helytállásra. A kötet mondanivalójának lényegét úgy próbáltam snmmázni, hogy „ütünk egyenes, célunk világos. Az iránytű, a siker forrása, életünk: Február“.

— Várhatunk tőled további hasonlóan fontos kérdéseket megvilágító publicisztikai munkákat?

— A napokban fejeztein be egy antifasiszta jellegű gyűjtemény összeállítását. E munka népeink közös harcáról szól, és talán jövőre, a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója tiszteletére jelenik meg. Ami az előző kötete illeti, szeretném még megjegyezni, hogy az Életünket tulajdonképpen az élet, a mindennapok gyakorlata írta és írja tovább. Bízom benne, hogy valamikor sor kerül majd egy részletesebb monográfiára is, melyhez az Életünk mai szövege já lesz vázlatnak, alapanyagnak. A beszélgetést feljegyezte: Delmár Gábor

Az 1974-évi Madách-napíár egyetlen család asztaláról sem hiányozhat!

Nem túlzunk, ha azt írjuk, hogy a Madách Lap- és Könyvkiadó jövő évi, rövidesen piacra kerülő naptára minden Igényt kielégít. Mindenekelőtt ízléses, szép borítója van, színes fényképekkel. Csaknem 350 oldal terjedelmű, a legváltozatosabb témák szerepelnek benne, sok-sok Illusztrációval és fényképpel.

A húsz koronába kerülő naptár egyetlen magyar család asztaláról sem hiányozhat. Megrendeléseket elfogad a Magyar Könyvesbolt bratislavai, Míchalská utcai üzlete. (bt)

szikla mered az égnek. A szikla az üres barlangok tömegét rejti magában. Évszázadokkal ezelőtt, a negyedik században remeték éltek ezekben a barlangokban, amelyeket az Ezer Buddha barlangjának nevezlek. Jőval később, a 11. században temérdek kincset halmoztak fel a barlangokban, hogy megőrizzék őket az utókor számára. A barlangokat a kincsek összehordása után befalazták, mégpedig olyan ügyesen, hogy a befalazás helyét a sziklafaltól meg sem lehetett különböztetni. Amikor a munkával elkészültek, a felhúzott falakat és a szikla falainak egy részét is ékes falfestményekkel díszítették. A befalazott kincs háborítatlanul nyugodott a helyén, anélkül, hogy valaki sejtette volna, mi rejlik a sziklafalak mögött.

Az 1900-,as évek táján egy Vang Tao-si nevezetű szerzetesnek eszébe jutott, hogy jó volna már a sziklafalakon lévő képeket kissé kijavítani, mert az évszázadok megviselték. Amikor a festményeket restaurálni kezdte, észrevette, hogy a fal egyes helyeken téglából épült. Nyomban lebontották a téglafalat, s mögötte megtalálták a köze! egy évezreddel előbb elrejtett kincseket. Az egyik helyiség ezer és ezer kézirattekerccsel volt tele. A tekercseken lévő évszámokból megállapították, hogy a 4. és 10. század közötti időből származnak. E kéziratok között találtak rá az első nyomtatott könyvek egyikére.

Mi újság az Irodalmi Színpadon ?