Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-09-25 / 39. szám

új Ifjúság 5 NEM MŰTERMI BESZÉLGETÉS STEFUNKÓNÉ SZABÓ ERZSIVEL Igaz, műtermi beszélgetést is írhat­tam volna, hisz a bratislaval Képzőmű­vészeti Főiskoláról hét évvel ezelőtt ki­került művésznő valóban ott alkot, ahol beszélgettünk — a lakásán. A konyhá­ból jellegzetes zajok szűrődtek ki az előszobáim, amikor ajtót nyitott a vá ratlan látogatónak. Mivel dél felé járt az idő, azt hittem, ebédre készülődnek, ám amikor — vagy három órányi ücsör- gés, nézelődés, no meg a sok rábeszé­léssel kiharcolt interjú után — bocsá­natot kértem a konyhában dolgozó é- desanyjától az ebédidő alatti zavará­sért, ezt a lapidáris magyarázatot kap­tam: — Nálunk nincs ebédidő. Betözés van. Stefunkóné Szabó Erzsi 1941. március 27-én született Vágtornőcon. A rajzot már gyermekkorában megszerette. Kör­nyezetében hamar fölfigyeltek tehetsé­gére: az általános iskola elvégzése u- ván a bratislaval iparművészeti Közép­iskola grafika szakán tanult tovább, majd a Képzőművészeti Főiskolán fej­lesztette tudását. Itt előbb Csemiczky László érdemes művész növendéke volt, aki az általános festészettel ismertette meg, hogy, aztán Vincent HloZnik nem­zeti művész grafikus osztályában jelleg­zetes, Önálló egyéniséggé formálódjék. A középiskolában szerzett alapok Hloz- níknak, a művésznek és az embernek a hatására egyre inkább elmélyültek: Szabó Erzsi már mint főiskolás több pá­lyázaton nyert első díjat humánus vi­lágnézetről tanúskodó, gondolatgazdag, a gyermekkor fantáziáját megőrizni ké pes és a női lélek érzékenységének mindig teret engedő, nemegyszer bravú­rosan megoldott grafikáival. Főiskolás­ként néhány folyóirat szerkesztőségével is kapcsolatban állt; Illusztrációi a ma­gyar lapok közül leginkább a Kis Épí­tőben, a Hétben és az Oj -Ifjúságban je­lentek meg. Korán férjhez ment, kislánya szüle­tett, de házasélete zátonyra futott. A főiskolát elvégezvén Martinban (Túróc- szentmártonban) telepedett le, azóta ts ott él. Tagja a GRAPHIC ART nevű kép­zőművészeti csoportnak (a csoport többi tagja: Hana BartoSová-Peltkánová, Jozef Oesnak, Deák György, Jan GajdoS, Ivan Horyna, Nada Rappensbergerová), a- mellyel 1969 óta minden évben kiállí­tott valahol: szlovákiai városokon kívül tavaly Olaszországban négy városba is eljutottak a GRAPHIC ART tagjainak mü­vei. Ezenkívül részt vett tavaly tavasz- szal a közép:szlovák!al fiatal képzőmű­vészek Salgótarjánban megrendezett tár­latán. Első önálló kiállítása 1972 no­vemberében volt a bratislaval Cyprián Majemík Galériában. Nem szívesen beszél magáról, munká­járól, mint általában az olyan alkotók, akik azt vallják, beszéljenek helyettük a műveik. Csakhogy a művek valahogy mintha nehezen születnének. Ugyan miért 7 — Legnagyobb problémám az, hogy nincs Időm. Most például igen szívem szerinti témán dolgozom: színes illuszt­rációkat készítek egy litván szerző me­sekönyvéhez. Manók, tündérek... Ezekre az illusztrációkra három hónapot kap­tam, és ennyi, reálisan mérve a mun­kát, elég ts kellene hogy legyen. De ne­kem más gondom Is van, nem szen­telhetem magam csak az illusztrálás­nak, ezért legalább fél, de inkább egy évre lenne szükségem ahhoz, hogy a ké [>ek valóban olyanra sikerüljenek, ami­lyennek én szeretném őket látni. Másik nagy problémám: nincs műhelyem. Ide­haza — sem a lakásban, sem a város­ban, sem a környéken — nem tudom kinyomtatni grafikáimat. Márpedig a grafika csak akkor él, ha kinyomtat­ják. Ehhez pedig megfelelő nyomdagép kell, kézi sajtó, s az Itt a közelben nincs. Ezért, ha le akarok húzni né­hány lapot, kénytelen vagyok száz ki­lométereket utazni. Többnyire Bratislavá- ba járok evégett, ott a főiskola sajtó­ját használom. De az Itthoni kötelesség onnan is el-elszólit. így történt a múlt­kor, amikor ezt a sorozatot itt már nem volt időm a vonat indulásáig végig ki­nyomtatni. Egy főiskolást kértem meg, fejezze be helyettem a munkát. Íme az eredmény: az egyik lap túl világos, a másik túl sötét, a harmadik meg tele maszattal. Őszi kiállításán csak íekete-íehér la­pokkal szerepelt, de említette, hogy vannak színes grafikái is. Most itt lá­tom a Martinban ITúrócszentmárton- ban) 1969 őta megrendezésre kerülő „Fantázía-biennálé“ díszokleveleit. Az 1969-es és 1971-©s rendezvény diplomái­nak néhánya színes linómetszet. Szép tónusokkal dolgozik. Hiányolom, hogy az idei termés már csak színtelen karco­kat hozott. / — A színes lapok valahogy kiríttak a többi közül. A velük való munka ís más jellegű. Aztán meg: én az ilyen „hiva­talos“ okleveleket Is grafikai ciklusnak tekintem, s zavar, ha egyik vagy másik lap „kilóg“. A „Fantázía-biennálé“ e- gyébként indulása óta szívügyem. Az el­nevezés mögött nagyszabású, nemzetkö­zi gyermekrajz-, gyermekfestmény-pá- lyázat rejlik, amelyre három témakör­ben {mese, dal, közmondás-mondóka) lehet benevezni. Ez a kiállítással egybe­kötött pályázat, amely az Itteni népi művészeti iskola Igazgatójának a kezde­ményezőkészségét dicséri, ä legnagyobb ilyen Irányú akció Szlovákiában. Az i- dei kiállítás most vasárnap — szeptem­ber 9-én — nyílt meg, s heteken át nyitva lesz. Sok ország gyermekeinek rengeteg képe közül kellett kiválogat­nunk a tárlat anyagát. (Én is tagja va­gyok a zsűrinek.) Hogy milyen színvo­nalú anyagról van szó, azt ezek a „ki­selejtezett“ képek mutatják a legjob­ban. Négy-öt szebbnél szebb képet rak a szőnyegre. Nekem egy litván kislány festménye és egy svájci színes rajz tet­szik a leginkább, de a naiv festők ihlet­te jugoszláviai kompozíció se rosszl Miután eljött a fővárosból, éveken ke­resztül alig volt megrendelése. Vala­hogy kikerült a szórásból. Akkor kapta az első megbízást a blennálé oklevelei­re. Az iskola után nehezen illeszkedett bele a megváltozott életritmusba. Tava­lyi kiállításának anyaga a négy utolsó év terméséből állt össze. Képeinek túl­nyomó részén növénymotívumok, rétek, kertek, manók, tündérek szerepelnek. És arcok, kezek, ujjak. — Mindig szerettem a virágokat, de eleinte csak tanulmányként rajzoltam őket, mint művészi kifejezőeszközzel nem tudtam velük mit kezdeni. Ami pe dig a képeimen föl-fölbukkanó kéz-mo­tívumot illett: szerintem a kéz Is van olyan kifejező, mint az arc. Témáit soká érleli, s ha belül már megérlelődtek, egyenesen fémbe formál­ja elképzeléseit; karcaihoz, hldegtülap- jaihoz nem szokott rajzokat készíteni. Csak ha már sokat pepecselt egy-egy grafikai ciklusával, akkor vált át, pihe­nésképpen, más technikára: akkor jön a linó, a rajz, az Illusztráció. Volt idő, amikor inkább a llnometszés vonzotta; az utóbbi évek technikái között azon­ban a karc és a hidegtű vezet. — A grafikában, úgy érzem, már ru­tinom van, s az nem jó. Húzza az em­bert a kitaposott ösvények felé. Ezért Is kell a másfajta technika. Most pél­dául a színes illusztrációknál maguk a színek okoznak problémát. A színek te­rén még nincs olyan gyakorlatom. Hogy milyen technikával készül ez az illuszt­rációsorozat? Mindenfélével. Van ben­ne akvarell, tempera, de más eljárások Is. Kísérletezem. A napi gondokon kí­vül ezért is készül olyan nehezen ez a ciklus. A három hónap, amit az tlluszt- ráoiókra kaptam, szeptemtier végével le­jár. De remélem, meghosszabbítják a terminust. Általában meg szokták hosz- szabbítani. Tengerszem Kiállítása óta nemcsak a meseilluszt­rációkon és a biennálé oklevelein dol­gozott. Tajovsky bibliofil novellagyűjte­ményéhez is alkotott rokonihletésü gra­fikai lapokat, azonkívül ösztöndíjat ka­pott egy választható téma földolgozásá­ra. A „Gyermek“ témát választotta. En­nek a sorozatnak első hidegtűvariáo- sat szintén oda kerülnek a szőnyegre, a „Fantázía-biennálé“ pályaművei, a disz oklevelek, az illusztrációk és a többi telerajzolt lap mellé. Kislánya, a hároméves Zsuzsika még óvodában van, de már sietnie kell ér­te, három órakor szokta őt hazahozni. Aztán délutáni séta következik, majd közös tévénézés. Anya és gyermeke így egészítik kt egymást: a gyermek igény­li az anyai szeretetet, az anya pedig — kivált ha művész ís — igényli a ham vas gyermekkor báját. Mikéts I. Róbert TAVASZI SZÉL NÉHÁNY GONDOLAT VERSEGHY ERZSÉBET GYERMEKVERSKÖ- TETÉRÖL Oj verseskötattel gyarapodott hazai magyar gyermekirodal- mnnk. Jé ei, hiszen a fiatal olvasókat vonzza a szép. formál­ja őket korunk és a bennünket körülvevő világ művészi meg­jelenítése. Verseghy Erzsébet harmadik kötete is gyermekek számára lrédoti. A kötet verseiből érzékeny, a természet szépségét sze­rető költő szél az olvasóhoz. A szerző ismeri a gyermek gon­dolat- és érzésvliágát. Nőm komplikálja verseit, hanem meg­tartja bennük a dolgok természetes rendjének logikáját. A kö­tet versei egyszerűek, konkrétak, könnyen befogadhatők. A versmotivnntok, képek és a ritmus Is a gyermekhez „mérete­zett“. Az Írónő a gyermek értelmével boncolja a jelenségeket. Kötetéi négy ciklusra osztotta (Tavasz, Nyár, Ősz, Tél). Az egyes ciklusokban az adott évszakra jellemző tulajdonságokon, gyermeki tevékenységeken stb. keresztül érzékelteti a termé­szet változását, a meg-megújulé és a gyermekek számára örö­met tartogató világot. Verseghy hagyományos költői eszközök­kel teremti meg verseiben a sajátos összhangot. A kötet pozi­tívuma választékos szókincsbázisában van. Ezzel hozzájárul az olvasó szókincsének gazdagftásához, kifejezőkészségének ala­kításához. Az egyszerű költői képek, mint például az eresz alatt mo­toszkáló szél, a sejlő rügyet dajkáló ág. a sírva fakadó hóem­ber, az éjszaka pitvarában Ingó csillagtányérok, a ködbe bur­kolt háztetőkön pipázó kémények... könnyen megmaradnak a gyermekek emlékezetében, tágítják és egyben áj asszociációs lehetőségekkel gyarapítják képzeletét. Verseghy Erzsébet versei formai szempontböl nagyon egy­szerűek: a kötet verselnek legnagyobb részét páros rímben ir­ta. Ez nem is baj. A hiba talán abban van, hogy a formai egy­szerűséggel nem mindig párosul az eredeti tartalmi „szféra“, ami a kötet meglehetősen isszükítstt tematikáját eredményezi. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a kötet verseiben nem je­lenik meg az évszakokon keresztül a természet, hanem azt, bogy a természet megjelenítése nincs mindig összhangban a gyermek érdeklődésével, fejlődő képzeletének sajátosságaival. A gyermek nemcsak szépre és újra vágyik, hanem Ismeretlen­re is. Állandóan ott munkál benne a képzelet indukálta moz- gás-változás-változtatás. Ezért jobb lett volna, ba Verseghy megbagyja a versek továbbgondolási lehetőségét a gyermek nek, hiszen a maga nemében minden gyermek alkotó lény: sze­reti a saját élmény- és gondolatvilágának megfelelően alakí­tani a dolgokat. Ennek ellenére sem lebecsülendő az Írónő ne­mes szándéka: játékos, pergő ritmusé versekkel vidám perce­ket szerezni és esztétikai élményt nyújtani a gyermekeknek. A kötet ezt a feladatot telje3fti is. Kívánatos követelménye a gyermekversnek, bogy a szocialista társadalom gyermekeinek problémáit, megváltozott létformájából eredő gondolkodásit is tükrözze az arányosság elvének betartásával. Ügy gondolom, hogy ehhez az Írónőnek minden adottsága megvan. A kötetben azok a versek a legszebbek, amelyek nem a dol­gok külső jegyeinek lefrásával, felvillantásával kerekednek költeménnyé, hanem amelyekben ott érezhető az eredeti ötlet Is. Ilyen páldánl a Sár című ts. „Súlyos csizmák dagasztanak sártésztát, ragadút, cuppogót — s nap fényénél szikkadnak a ropogó, kopogó sárcipők. E pár sorban jelen van a gyermeki játékosság, a langyos nyári eső, a határ, a fehér bélü friss kenyér, s nem utolsó­sorban a múlt-jelen összevetésének a lehetősége is. Figyelmet érdemelnek a kötetben jaksics Ferenc Ízléses 11- lusztráeiúi Is. Nemcsak a versek tartalmi síkját szélesítik, ha­nem szlnességükkel, hangulatos kompozíciójukkal teljesebbé teszik a kötetet és művészi élményt is nyújtanak. SZITÁSI FERENC A hónap könyvtermésa a nagy magyar klasszikus, Kaffka Margit: Színek és évek című regénye, amely az Olcsó Könyvtárban jelent meg. A „Szí nek és évek“ egy öregedő asszony, egy hajdani dzsentrtlány, Pórteleky Magda emlékezésének foglalata. Mikor a regény több mint fél évszázaddal ezelőtt, 1912-ben megjelent, a leg­jobb pályatársak Ügyeimét keltette fel. Ady, Móricz testvéri lelkesedéssel fogadták. Miért szép? címmel jelent meg a Versbarátok Köre jutalomköteteként, s a világirodalom modern verseiről közöl pompás elemzéseket. Ril­ke és Appolltnalre, Ezra Pound és Gottfried Benne, Ungaretti és Majakovszkij, Rózewlcz és Novomesk? egy egy kiváló ver­sét ismerteti többek között a mai magyar költészet és esszé­írás számos kiválósága (Gyergyat Albert, Nemes Nagy Agnes, Rónay György, Hanklss Elemér, Bort Imre stb.) riSZTELET A KÖNYVNEI Egy évtizedes kényszerszünet után az evangélikus egyház Bratislavában újra megnyitotta Iskoláit. Az Intézet fokozatosan néhány reformon és átszervezésen esett át. Nagy Jelentősége volt a líceum életében Bél 'Mátyás működésének. A kiváló tu­dós 1714—1719 között volt az iskola rektora. Teljesen új, az akkori kornak megfelelő tanrendet és Iskolai rendtartást dol­gozott ki, vezetett be. Bél Mátyást nemcsak tudósként és ta­nárként Ismerjük, hanem újságot Is szerkesztett. A latin nyel­ven megjelenő „Nova Posontensia“ volt az első, a mai Szlo­vákia területén megjelenő hírlap. Az Iskola újraindulásával, tehát 1682-vel egyidőben kezdődött a könyvtár újraszervezése is, de elég lassan haladt a munka. Tulajdonképpen csak a 18. század végére volt Ismét jelentős könyvtára a líceumnak. Vá­sárlással csak csekély mértékben, adományozással annál Job­ban gazdagodott a könyvtár. Az Igazi lendületes gyarapodást azonban a 19. században érte meg. Ekkor már nemcsak az el­hunyt tanárok 400-500 kötetes gyűjteményeivel gyarapodott, mint a 18. század folyamán, hanem magas tisztségeket betöltő közéleti személyiségek ezrekre és néha 10 ezren felül tehető gyűjteményeiket hagyományozták a bratislaval líceum könyv­tárára, amely a 19. század közepére egész Magyarország e- gyik legnagyobb könyvtárává nőtte ki magát. A könyvtár ál­lománya elérte a főiskolai könyvtárak színvonalát. A 19. szá­zad közepén az 50 ezer kötetes gyűjtemény nemcsak a líceum tanulóinak, hanem részben a nagyközönségnek Is a rendel kezésére állt. Régi feljegyzések tanúsítják ugyanis, hogy már a 18. század végén minden héten egy napot nyitva volt a könyvtár az érdeklődők számára. A líceumi könyvtár az évszázadok folyamán többé-kevésbf mindig szakavatott könyvtárosok és tudósok gondjaira volt bízva. Számos katalógust készítettek a könyvtár gyűjteményei ről- Ennek a gondoskodásnak köszönhető, hogy a felbecsülhe tétlen értékű gyűjtemény mindmáig épségben fennmaradt. 20 AZ APPONYI CSALÁD RÉGI KÖNYVTÁRA Appnny (Opunice) egy kis falu a topoföanyl járásban. Haté ráhan középkori vár romjai találhatók, a faluban pedig a gró H kastély, amely egykor az Appunyi grófok családi lakhelye. volt. Ez a család, egyes tagjai révén, néhány évszázadon ke­resztül jelentős szerepet játszott a magyar politika] életben. Szereplésük azonban a történészek megállapításai szerint ko­rántsem volt egyértelmű, túl sok benne a negativ vonás. Most viszont egy olyan levékenységével foglalkozunk az Appunyi családnak, amely mindmáig nyomokat hagyott kulturális éle­tűnkben. Az Appunyi család könyvtáráról van szó, amely tora dékében napjainkig fennmaradt, és az nponicei Appiinyi-kas tályban van elhelyezve. A könyvtárat a Matlca slovenská Igaz­gatja. Elkészült már a könyvtár teljes katalógusa, valamint ál­lományának teljes értékelése Is. A könyvtár alapjait Apponyi Antal György (1751—18171 rak la le. Ez a cselekedete nem véletlen, mert o volt a felvilá gosodás korának egyik legműveltebb magyar főura. A bécsi Theresianumban nevelkedett. 1774-tól magas tanácsosi tisztsé geket töltött be. Ebben az időben kezdte megalapozni az Appo nyiak könyvtárát. A jezsuita rend feloszlatása (1773) után el­adásra kerültek a rend könyvgyűjteményei. Apponyi kapott a páratlan lehetőségen és összevásárolta a legértékesebb és leg régibb kéziratos és nyomtatott könyveket. Halálakor, 1817-ben már egy 30 ezer kötetes rendkívül értékes gyűjtemény ma radt hátra, amelyet az alapító három fia örökölt. A fiúk a könyveket al akarták adni. Apponyi Antal (1782—1852) azon ban egy Időre megvédte a gyűjteményt a feloszlatástól. Másik két testvérét kifizette belőle, és Így az egész az ö tulajdoné ban maradt. A 30 ezer kötetes gyűjteményt abban az Időben 70 ezer aranyra becsülték, ami roppant nagy összegnek szá­mított, tekintettel az aranypénz magas árfolyamára. Az új lu lajdonos azonban nem sokáig őrizte meg a gyűjtemény egysé gét. 1818—1819-ben Bécsben egy árverésen számos értékes pél dányt eladott. 1825-ben Apponyi Antal az egész könyvtárat Po zsonyba hozatta át Bécsből, hajókon szállították a Danán. Ml vei nem tudta Pozsonyban megfelelően elhelyezni a könyve­ket. az akkori Kecske utcában (ma már nincs meg) épfttetett egy emeletes kastélyt kizárólag a könyvtár részére. Az épület két év alatt készült el és 1827. június 13-án nyitották meg Ünnepélyes keretek között a könyvtárat. Ez az esemény a vártnál nagyobb jelentőséggel hirt. nem azért, mert a megnyi­táson részt vettek a város és a megye képviselőt, hanem ezért, mert az Apponyi-könyvtárből közkönyvtár lett. Tehát rendel­kezésére állt a város diákjainak és valamennyi érdeklődőnek. A gyűjtemény szakszerű kezelését és gyarapításét könyvtáré sok végezték. A könyvtárnak egyébként kidolgozott olvasói és kölcsönzési rendje volt. Egyes szakemberek állítása szerint ez volt az első magyarországi közkönyvtár. Tény. hogy szerte Európában Ismertté vált. Londonban például „Public National Library of Presburg“ néven ismerték. • A közkönyvtár szerepét a gyűjtemény 1846-ig tartotta fenn. Ekkor Apponyi Antal az egyre növekedő kiadások fedezésére évi 400 arany hozzájárulást kért a várostól. A városi tanács azonban ezt az összeget nem volt hajlandó megadni. Ekkor a tulajdonos a könyvtárat Apponyba költöztette a családi kas télyba. A könyveket ökörfogatos szekerekkel szállították el. A családi kastély azonban kicsinek bizonyult a temérdek kötet elhelyezésére. Ezért Appunyi Antal a kastélyt kibovittette és felépíttetett egy szép, 23 méter hosszú, 10 méter széles és 8 méter magas könyvtártermet Is. A terem központi falán egy 1822-ben készült festmény látható, amely Appunyi Antalt áb vázolja, oldalt pedig Apponyi Antal Györgynok, a könyvtár a lapítójának fehér márványból készült mellszobra látható. A kastélyba való költözködéskor a könyvtárnak mintegy 25 ezer kötet könyve volt. Ettől az időtől kezdve a gyűjtemény csak fogyott. 1892-ben a könyvtár negyedik tulajdonosa,, Apponyi Lajos kétezer értékes kéziratos és nyomtatott könyvel árvere zeit el egy londoni cégnél. A könyvtár ötödik és egyben ntol- sú Apponyi tulajdonosa Apponyi Henrik volt. 1935-ben hall mag. Mivel jelentős adésságDkat hagyott maga után. a hite­lezők a könyveket is lefoglalták. Annál is inkább, mert egye­nes leágazású örökösök nélkül halt meg. tgy került a könyv tár Károlyi Lajos gröf kezére. Az új tulajdonos vevőt kere­sett a gyűjteményre. Mivel egyszerre nem tudta eladni rész leiekben próbálkozott egy prágai antikváriusnál. Mintsgy 10 ezer könyvet vittek tgy el. és ezek sohasem kerüllek vissza az eredeti gyűjteménybe. Még 1945 után is károkat szenvedett a gyűjtemény. Majd 1958-ban a Matlca slovenská vette kezelésbe a könyvtárat. Teljesen feldolgozták a legkorszerűbb könyvé­szeti elveknek megfelelően. Ma a gyűjteményben 13 815. könyv tárt egység található. Ezekből mintegy 10 ezer való az eredeti gyűjteményből. Egyébként a könyvtár ma Is Oponicén, a volt Apponyi-kastélyban található. .............. ........ —ar—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom