Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-09-11 / 37. szám
10 új ifjúság A főiskolások ás u mm mm ajovo Lapunk előző számában közöltük Inga Prelovszkaja cikkének első részét a szovjet főiskolásokról. Olvassátok el az írás befejező részét. Három, év után — diákcsoportok előtt — szigorlatot kell tenni. A szigorlaton természetesen a tanszékek oktatói és karok dékánjai is részt vesznek. Nem közömbös, milyennek látszik a hallgató ebben a tükörben. Egyes szakokra csak a legkiválóbb eredményt elért hallgatók kerülhetnek be, s az is a szigorlati eredménytől függ, tanulhat-e valamely hallgató egyéni tanterv szerint, vagyis önállóan választhatja-e ki, milyen előadásokat akar látogalmi. Az új tantervben a matematikai anyag majdnem háromszorosa a korábbinak, annyi, mint a vegyészeké az egyetemi évfolyamokon. S végül az egyik legjelentősebb űjltás az, hogy tudományos kutató- és tervezőintézetekben, valamint élenjáró nagyüzemekben közvetlenül a tudományos-kutató és tervező munka folyamatában oktatják. A leendő mérnökök, mondhatnánk, már „pólyáskorukban" olyan szakemberek keze alá kerülnek, akik meghatározzák a gyár jövőjét. — Ha tetszik, ha nem, itt senki sem tanulhat iskolás módon — mesélték azok a hallgatók, akik a leningrádi Szvetlána Gyár tanszékére kerültek. — Igazi mérnöki munkákban vettünk részt, s igy lemérhettük, mennyire tudjuk önállóan alkalmazni ismereteinket, s hogy milyen a fantáziánk. Akik helytállnak a gyárakban, Intézetekben működő tanszékeken, azok előtt nagyszerű távlatok nyílnak. A bázistanszék egyik elsőként végzett hallgatója már egy év múlva magas beosztást kapott a vállalatnál. A követ kező évben a tizenhat végzős közül tizenhárom fiatal mérnököt alkalmazott a Szvetlána. Igor Szegyelnyikov például kiemelkedően magas színvonalú diplomamunkát készített: új szigetelő anyagot talált fel egy elektroncső-alkatrészhez. A tervezőirodába került, ez volt a vágya, s hamarosan előlépett. Kik ők, a legjobbak? És általában. MILYEN MA AZ „IDEÁLIS DIÁK?" A tanár válasza: — Aki attól kezdve, hogy hozzálát diplomamunkája elkészítéséhez, versenytársa lesz tanárának. S a diák válasza:-— Nem az az ideális hallgató, aki csak megszerzi, befogadja a tudást, még ha színötösre is, hanem aki már a főiskolán képes „visszaadni“. Aki értékek létrehozásában vesz részt, legyen az egy gép vagy egy ötlet. A „visszaadás“ az egyetemi eredmény fő kritériuma. A diákkor a szakmai, az állampolgári, az erkölcsi emberré válás időszaka, az útkeresések, a tudományról, a jövőről, az életben elfoglalt helyről folytatott szenvedélyes viták ideje. Ezekben az években különösen fogékony az ember minden új iránt, telve van energiával és önfeláldozással. S hogy a kezdés sikeres legyen, mondják az egyetemisták, ahhoz az kell, hogy a főiskolai oktatás és nevelés minden tekintetben a legfontosabbat segítse elő: az alkotó, társadalmilag aktív, a közös ügyért, a humanista eszmék megvalósításáért felelősséget érző személyiségek kialakítását. A SZOVJET FŐISKOLÁSOK JOGAI ÉS KÖTELESSÉGEI A Szovjetunióban a nemzeti művelődést január elsejétől új rendelettel szabályozzák. A rendeletet a Legfelsőbb Szovjet már jóvá is hagyta, sőt a legutóbbi felvételi vizsgák már részben a rendelet szerint zajlottak. A szovjet főiskolákon a felvételi vizsgák rendszere részben eltér a miénktől. A legtöbb főiskolára pályázat útján veszik föl a hallgatókat. Különösen azok a fiatalok élnek ezzel a lehetőséggel, akik egy Ideig a termelésben dolgoztak, továbbá a- zok, akik az idén sikeresen befejezték középiskolai tanulmányaikat. A felvételiztető bizottság a különböző társadalmi szervezetek és iskolák vezetőségéből áll. Az idén 920 ezer fiatalt kell kiválasztaniuk a jelentkezők közül. A nemzeti művelődés alapelvei szerint minden DOlgárnak egyenlő inga van a művelődéshez, tekintet nélkül faji vagv nemzetiségi hovatartozására, nemére, vallási meggyőződésére. gazdasági és szociális helyzetére; mindenki szabadon választja meg az oktatás nyelvét. Az. állam gondoskodik arról, hogy elegendő számú felső oktatási intézmény várta az érdeklődőket. A nemzeti művelődés intézményeit a legfőbb, illetve a helyi államhatalmi szervek i- gazgatják. Ezeknek a hatáskörébe tartozik az ország munkás- és szak- káderképzésének a tervszerű irányítása is. A szovjet főiskolák tanulmányi feltételei kedvezőek. A Szovjetunió közép- és főiskoláin, illetve egyéb intézményeiben az oktatás ingyenes, és nem-régiben jelentősen emelték az ösztöndíjakat is. A diákokat tehát nem gátolták anyagi kötelezettségek, nem fizetnek az előadásokért, a könyvtári szolgálatért, a laboratóriumi munkáért, a gyógykezelésért, az edzői szolgálatokért, és a sportfelszerelésért sem; a közlekedési eszközökön kedvezményesen utazhatnak, beleértve a légiforgalmat is. A jogok mellett természetesen vannak kötelességeik is. A legfontosabb, hogy személyes érdekeiket szorosan összekapcsolják a társadalmi érdekekkel. Ha a törvény nyelvéta köznyelvre fordítjuk, a diáik kötelességei egyszerűek: tanuljon, legyen fegyelmezett, és tartsa be a diákotthon szabályait. Éppoly természetes az is, hogy a társadalom elvárja a diáktól, hogy ezeket a kötelességeket teljesítse. Az állam, mint a nemzeti művelődés szavatolója, Igyekszik a lehető leghatékonyabb oktatási módszereket alkalmazni. A, művelődés tartalma és formája megfelel a mai kor szellemének, nincsenek benne ellentmondások, amelyek a diákok üégedetlenségét okozhatnák, mint a- hogy az több nyugati országban tapasztalható. A szovjet diák nem él elvont légkörben, nem érzi magát elszigetelt rétegnek, amelynek különleges szerepe lenne a társadalomban. A diákok ugyanabban a politikai ifjúsági tömegszervezetben tömörülnek, mint a munkások, mezőgazdasági dolgozók és mások. Ugyanúgy beválaszthatják őket az államhatalmi szervekbe és részt vehetnek a népi ellenőrző szervek munkájában. A fő- vagy szakközépiskola befejezése után mindenkinek joga van szakképesítésének megfelelő munka- lehetőségre és lakásra is, hä munkája miatt1 lakhelyet kell változtatnia. Munkahelyét is állami bizottságok határozzák meg, amelyek a lehetőségekhez mérten figyelembe veszik a diák családi körülményeit, személyi érdekéit, és természetesen a társadalmi érdekekét is. A szakma alapos ismeretének széles látókörrel kell párosulnia — mond ják a tanárak. Ezért a szovjet diákok tudományos diákkörökben bővítik ismereteiket. LEONYID PRESZUKIN PROFESSZOR, A MOSZKVAI ELEKTROTECHNIKAI FŐISKOLA REKTORA: Főiskolánk nemrég alakult magas színvonalon képzett elektronika! szakemberek oktatására. Fejlődésének üteme még a tudomány és technika valamennyi területén tapasztalható jelenlegi előrehaladáshoz képest is óriási. Nem túlzás azt mondani, hogy napjainkban bármely korszerű iparág vagy tudományág sikerei a legmodernebb elektronikai eszközük alkalmazásától függnek. A főiskolánkról kikerülő fiatalokat ezért nemcsak a mi szakterületünkhöz tartozó gyárakban, tudományos kutatóintézetekben és tervezőirodákban várják, hanem más népgazdasági ágakban is. Hogy megfelelő színvonalon képezhessük a jövő elektronikai szakembereit, mindenekelőtt különleges tantervet dolgoztunk ki. E program kidolgozásában természetesen voltak elődeink is. A legjobb szovjet főiskolák tapasztalatait és hagyományait összegezve dolgoztuk ki új tantervűnket. Főiskolánk minden karán előadjuk a hallgatóknak az egyetemi fizikai és matematikai anyagot. Ez alapot teremt ahhoz, hogy elsajátítsák a szükséges technológiai ismereteket. A termelési gyakorlat nálunk nem válik el élesen a tanulástól, hanem apránként beépül a tanulmányi folyamatba. Ilyenformán a végzősök, amikor megkapják a diplomájukat, azonnal bekapcsolódhatnak a gyorsan fejlődő termelési folyamatba, mivel már diákkorukban lépést tartottak vele. Valamennyi kar hallgatói tanulmányaik első napjától kezdve kutatómunkát is végeznek. A leendő mérnök így már az első naptól kezdve megszokja állandó munkaeszközét .— az elektronikus számítógépet. A számítógépnek szerintünk teljesen ki kell szorítania a logarlécet. Ezért az alsó évfolyamok hallgató! már az első feladatokat és évfolyamdolgozatokat is számítógépekkel oldják meg. Főiskolánknak erre a célra megfelelő számítógépparkja van. Az egymáshoz kapcsolódó öt épületben laboratóriumok, előadótermek, színház- és :i tornaterem, valamint gazdag könyvtár ta- I látható. És mindenen rajta van modern korunk bélyege: a diákok rendelkezésére álló számítógépközponton csakúgy, mint a légkondicionált előadótermeken, a fedett uszodán, vagy a kísérleti műhelyen. Az előadótermek vetítővásznakkal, filmvetítőkkel, diavetítőkkel és oktatógépekkel szereltük fel. Az előadó például megadja egy feladat megoldásának a variációit, a hallgatók pedig megnyomnak egy gombot, ezzel jelzik, melyik változatot tartják helyesnek. A tanár ebből rögtön látja, ki értette meg, illetve ki nem érti még az anyagot, folytathatja-e az előadását. A főiskolát tízcsatornás zárt tévélánc hálózza be. Egyszóval főiskolánk elgondolásában és kivitelezésében egyaránt korszerű tanintézmény; amely rendelkezik az oktatáshoz szükséges minden segédeszközzel. S itt mindenki fiatal. Tanáraink átlagos életkora harminc év körül van. rieh von Däniken, több E világsikert aratott könyv írója aki soksok ókori írásos följegyzésből és régészeti leletből minduntalan arra a megállapításra jut, hogy valamikor régen, amikor az ember még csak a kőbaltát ismerte, vagy legfeljebb a fejlődésnek csak valamivel magasabb fokára lépett, nálánál sokkal magasabb rendu más bolygóbeli lények jártak a Földön — a közelmúltban Jugoszláviába látogatott, hogy a híres Lepenski Vir-I ásatásoknál feltárt leletekkel újabb bizonyítékot szerezzen elméletének. Däniken kétségkívül kozmosz romantikát teremtett. Erősen megbolygatta a természettudósok és híveik önérzetét, akik kellemetlen diver- zánst látnak benne. Maga a konfliktus talán klasszikus. A tudósnak természetesen tárgyi ismeretei és módszeressége jelentik a legfontosabb fegyverzetét, de (igen gyakran) egyben a korlátáit, bal lasztját is. Ezzel szegül szembe a felelőtlenül csapongó laikus, aki nincsen felfegyverezve, sem megterhelve túlságn san sok előismerettel, fogalma sincs szakmai gondolatlabirintusokról, de éppen ezért, néha ingyen talál olyan látó szöget, ahová a tudós csak hatalmas és zseniális érőfeszítéssel emelkedik; ingyen látja meg például, hogy a la birintust esetleg kívülről is meg lehetne kerülni. Nem ke vés korszakalkotó újítás ten gödött eredetileg komolytalan laikus kitaláciő halmazállapotában. Däniken Crikvenicában nyilvános szópárbajban találkozott az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA egyik legis mértebb szaktekintélyével, dr. Harry Reppéval. Rendkívül heves támadó stílusban kezdte vitáját dr. Harry Ruppéval, négy tudósdoktori oklevél tulajdonosával, annak a holdHA A JUPITER SAJTBÓL VOLNA ERICH VON DÄNIKEN ÉS EGY TUDÓS VITÄJA utazási programnak a temetőjével, amelyet végül is az amerikai űrkutatási hivatal elfogadóit. A szópárbajt a crikvenicai Omorika-szálló zsúfolásig meg telt nagytermében tartották, Dr. Ruppe igen higgadtan hallgatta végig Danikén fej tegetését, annak a tudósnak a megbucsátó elnézésével, aki mindaddig semmiben sem hisz, semmit sem tart elfogadhatónak. amíg szilárd bizonyítékai nincsenek. Azt tanácsolta Danikeonek. hogy az ókori írásokkal és régészeti leletekkel forduljon az iliető szaktekintélyekhez, mert ha laikus fog hozzá a különféle leletek magyarázó sához, óhatatlanul elragadja a képzelöereje márpedig az. aki bizonyítani akar, kizárólag tényekre támaszkodhat. Kereken ugyan Danikén egyetlen állítását sem utasította vissza, pusztán kétségét fejezte ki az előterjesztett bizonyítékok súlya és bizonyítóereje tekintetében. Arra vonatkozólag például, hogy a Daniken-féle úrhajósok (az Írásos emlékek és képek szerint) miért hasonlítanak olyan nagyon a Fúld gondolkodó lényeire és a ma embereire, azt válaszolta, hogy számára sokkal logikusabbnak tűnne, ha azok a bizonyos más bolygóbeli lények, ha már éppen ember alakúak, nemésak öltözékükben, hanem másban is különböznének őseinktől. És ha már csakugyan járlak a Földön, hogy lehet az, bogy legalább egy icike-picike részt nem hagytak maguk után űrhajójukból vagy fölszerelésükből. Őszintén beismerte azonban — s ezért nagy tapsott is kapott a hallgatóságtól —, hogy hálátlan helyzetben van, mert nem bizonyíthat be olyasmit, ami soha nem is volt, ámbár Däniken sem képes bizonyítani, hogy amit állít meg is történt. Utána kissé fesztelenebb véleménycsere alakult ki, amelynek során mindkét szónok e- gész seregnyi érvet és adatot sorakoztatott fel, olykor-olykor nagy tapsot aratva, máskor viszont diszkrét kuncogást váltva ki. Az igazság kedvéért azonban el kell mondani, hogy többnyire Däniken áilftásai mosolyogtatták meg a közönséget. Däniken azzal magyarázta „egykori űrhajósainak“ emberformáját, hogy nyilván n- gyanolyan életfeltételek között keletkeztek, mint amilyenek a mi bolygónkén vannak, Ruppe közbevetésére, hogy semmilyen kézzelfogható bizonyíték nincs holmi űrhajó egykori Földre szállásáréi, azzal replikázott, hogy még mindig nem kutattuk tel a tengerek mélyét, a sivatag homokját, az Északi- és a Déli- sarkot. Éddig a földgolyónak alig egy ezrelékét ismertük meg igazából, s ki tudja, nem a hátralevő 999 ezrelék szolgál-e majd bizonyítékkal. A „párbajbíró“, dr. Josip Kölnik zágrábi tudós kétkedésére. hogy űrhajósai bírták elviselni a légnyomás- és e- gycb életfeltételbeli különbségeket a Földön. Däniken azt válaszolta, hogy az űrben száz- és százmilliárd állócsillag van, s ki állíthatja, hogy közülük legalább egyen nem ugyanolyanok-e a körülmények, mint a Földön. A vitában végül beie-bele- szóltak a jelenlevők is. Ez pedig lassanként idegesíteni kezdte Daniként. Egy hallgatója például ismételten megkérdezte: „Ha már csakugyan jártak itt más bolygöbeli lények, miért nem maradt utá- nn valamilyen konkrét nyom is?“ Däniken szórői szóra azt válaszolta, hogy szerinte a- zért, mert akkor is lehettek háborúk, s tudvalevő, hogy a győztes ilyenkor mindent igyekszik megsemmisíteni, ami ellenségére emlékeztetnéd). Dr. Harry Ruppe egybeként a vita előtt kijelentette az újságíróknak, hogy meggyőződése szerint a szópárbaj kellemes csevegés jegyében zajlik majd le. Egy tudósítónak arra a megjegyzésére, hogy Däniken alig egy nappal előbb rendkívül meggyőző módon fejtette ki elképzelését 1200 hallgató előtt, és bizonyára híveket is szerzett elméletének, Ruppe kijelentette, hogy az nem lehetetlen. „Ha valaki azt állítja, hogy a Jupiter sajtból van, még ennek az ötlet- n®k is bizonyára akad követője, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a másik fél nem tudja bebizonyítani az ellenkezőjét, mert nem volt a Tu- piteren!“ Utalása a vita során is bebizonyosodott Danikén mintha egész esle azt bizonygatta volna, hogy a Jupiter sajtból van, Ruppe pedig négy doktori oklevele ellenére sem tudta az ellenkezőjét bebizn nyftani, mert nem vöt a Tn öfteren.
