Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-09-11 / 37. szám

7

A berlini Csehszlovák Kulturális Központ a Friedrich- strassén egy kis csehszlovák oázis a hatalmas világvárosban. Fekvése ugyan nem a legszerencsésebb, félreesik a belváros forgatagától, ennek da cára naponta sokan felkeresik, hogy elmélyítsék ismereteiket hazánkról, megismerkedjenek a csehszlovák kultúrával, népünk életével, egy-egy szép cseh vagy szlovák könyvvel, lemezzel, festménnyel vagy egyéb művészi tárggyal gazdagítsák gyűjteményüket.

A X. Világifjúsági és Diáktalálkozó alatt azonban a központ minden korábbinál nagyobb teherbíró próbán esett át. Szinte a nap minden szakában találkozhatott itt az ember sportolóinkkal, kulturális küldöttségünk tagjaival, legtöbbször azonban a Piameny és a Prúdv-egvilttesael, na és a

Helena Vrtichová

sztárok sztárjával, aki itt mindenkin túltett, Václav Hude- íek hegedűművésszel. A beat fénykorában szinte el sem hihető, mennyire népszerű lehet a fiatalok körében egy komoly zenei művész. Talán ő volt a csehszlovák küldöttség legfoglalkoztatottabb és legjobban körüludvarolt embere. Játszott miniszteri fogadásokon, sétahajózáson, nemzeti találkozókon, sőt még beat- koncert kellős közepén Is. Egy csendesebb pillanatban, a csehszlovák ifjúság rezidenciájá ban, a die Möve klubban kérdeztem tőle:

— VaSek, mi a véleményed a beat- és egyáltalán a popzenéről?

— Meg jogsz lepődni, de jó véleménnyel vagyok főleg a beat-zenéről. Szabad időmben szívesen hallgatom. A popzene az viszont más. Itt már több a sallang, a silány alkotás. A beat-zene, a tőről metszett beat-zene egyébként ts a komoly zene felé hajlik. Csak vegyük például a GATTCH e- gyüttest vagy akár a Collegium mustcumot, hogy a legjobb külföldi beat-zenészekről ne is beszéljek.

Aztán ez a szerény és végtelenül rokonszenves, huszonegy éves prágai fiatalember, aki máris világhírű hegedűművész, elmesélte csodálatos karrierje történetét.

öt és fél éves korában szüleitől karácsonyra hegedűt kapott ajándékba. Kezdettől fogva szorgalmasan gyakorolga- tott, és alig két évvel később első díjat nyert a fiatal tehetségek országos seregszemléjén. Tizenöt esztendős korában már London ünnepelte, a Royal Philharmonic Orchestra kísérletével adott hangversenyt. Londonhoz fűződik egyébként egy olyan esemény, amely gyökeres fordulópont volt az életében. A londoni Prince of Wales Hotel egyik lakosztályában adott hangversenyén Jelen volt a két Ojsztrah, David és

nek professzorhoz Brastislavába, aki elismert szaktekintély a szakmában. Rövidesen rájöttem azonban, hogy csak kényszerből, szüleim unszolására hegedülök, és abbahagytam.

És szólni kell a bratislavai Prúdy- együttesről, amely a kulturális központ további „törzsvendége“ volt. Már az e- leján említettem, hogy a székház elhelyezése nem a legszerencsésebb. Az épület előtt felállított pődium előtt csak nagyon kevés hely jutott a hallgatóknak. Így aztán Hammelék egy-egy hangversenyen megtöltötték még a forgalmas Friedrichstrasse túlsó oldalát is a Spree-folyő hldján túl e- gészen a Friedrichstadt-Pal>as- tlg.

— Az utóbbi időben új, Igényesebb zenei megoldásokkal kísérletezünk — mondta az e- gyüttes vezetője, Pavol Hammel. — Igyekeztünk az NDK- ban kedvezőbb fogadtatásra talált, mint otthon.

Pavoi kijelentéséhez hadd tegyem hozzá, hogy a Prúdy az NDK-ban valóban népszerű. Tavaly az ország több városában is felléptek. A Medulienka és néhány további szám — természetesen német változatban — Amiga-lemezen Is megjelent.

PALÁGYI LAJOS a szerző felvételei

A Prúdy-együttes a berlini Prágai Kulturális Közpunt előtti pódiumon

1972 nem volt Izgalmas popzenei év — írja Chris Welch a New Musical Expressben. Ugyanezt elmondhatjuk Magyarországról Is. Különböző irányzatok folytak egybe, nem keletkezett új stílus vagy zenei felfogás. A legtöbb zenész, szövegíró és előadó — néhány kivételével — a rég ismert dilemma előtt állt:' megnyerni a közönséget, ugyanakkor érvényre juttatni művészi adottságait ts.

Kilenc magyarországi fiatal próbálkozott egyidejűleg kielégíteni mindkét igényt. Nem volt ez egyszerű, főleg ha hozzá vesszük azt, milyen nehéz egy új együttesnek a már befutott zenekarok mellett „betörni“. Sikerült nekik. Néhány hónappal „berobbasnásuk" után a kilenctagú együttes az élre került nemcsak Magyarországon, hanem a tv révén a többi szocialista országban is.

Ki kicsoda Generáléknál?

Révész Sándor gyermeki hangja és Bődi Magdi sötét, izgalmas hangja sokszor lázba hozzák a közönséget. A szólógitáros, Karácsony János is kitűnő énekes. Magdi és még két kislány, Her- czku Mari és Várszegi Éva alkotják a Mikrolied-énekegyüttest. A lányok már gyermekkoruk óta é- nekelnek. Mint a Magyar Rádió Gyermekkórusának tagjai szerepeltek a Carnagie Hallban, az Albert Hallban, Tokióban és még sok más helyen a világon.

A Mikroliednek semmiképpen sem az a feladata, hogy a „háttérben“ lalalázzon, hanem nagyon aktívan és hatásosan segítse a zenekart. Sokan azt hiszik, hogy a zenekarokat kísérő énekeslányok

amolyan bábuk, akik előre kidolgozott koreográfia alapján mozognak a színpadon. A Mikrolied az ellenkezőjéről győzi meg a nézőit. A zeneszerzők — Novai Gabi /basszusgitár) és Várkonyi Mátyás (fuvola és orgona) — kiváló, fantáziadús hangszerelést írnak a zenekar részére. Az ütőhangszerek mestere Reck Lajos, aki hatéves kora óta nem engedte ki kezéből a dobverőket. És a Generálók „genercdlsszimőja" Ákos István ritmusgitáros, akit egyébként elefántnak becéznek.

Bár ez a zenekar tipikus vo- kálcsoport, kemény rockot is játszik. Sokoldalú műsorában megtalálható a country bluestól a rock and rollig minden pop-zenei műfaj.

Generálék lemezei

1972-ben két kislemezük jelent meg. Az egyiken az 1972-es táncdalfesztivál győztes száma van. Az első díj mellett a csoport elnyerte a legjobb előadásért járó díjat is. Az együttes első „születésnapján“ jelent meg a harmadik kislemezük. 1973 februárjában fejezték be az első nagylemezfelvételüket. A lemez címe „Staféta“. A közelmúltban jelent meg. Az első külföldi lemezüket a Supraphon adja ki az idén.

A Generál együttes minden bizonnyal egy fiatal pop-hullám „vezércsoportja". Szurkolóinak nagy része meglepőm fiatal.

Májusban voltak első külföldi turnéjukon, Ausztriában szerepeltek, közösen .a Jackson Heights- együttessel.

Nagy sikerrel!

fiír)

Ljubisa Szamardzstcs, az Amerre a vaddisznók járnak cimű jugoszláv tévésorozat népszerű főszereplője a Gránátosok című filmben rendkívül ügyesen robbantja jel kézigránáttal a bunkerokat. Megkérdezték tőle, hogy hol tanulta meg ilyen jól a gránátdobást.

— A háború után Niska Bánjában rengeteg lőszer

I maradt, s ml gyerekek fogtuk a gránátokat, és velük ütöttük agyon a halakat, hogy legyen mit ennünk. Akkor tanultam meg.

Hiába, az élet a legjobb Iskola.

ooo

— Noha az Angyal tett népszerűvé, nem szeretem ezt a szerepet — mondta an nak idején Roger Moore. E- zért vállalta el fames Bond szerepét az El), s hagyj má sokat meghalni című film ben. Most, hogy ezt a filmet meglehetősen ledorongolta a kritika, Moore kijelentette:

— Ogy gondolom, hogy gz Angyal mégiscsak jobban megfelelt.

j Yves Montand neues fran- ; cia színész és sanzonénekes ; mondta-.

j — A nők általában elhi- hetik magukkal, hogy szerel- mesek valamelyik férfiba, | holott valójában csak annak Ja feleségét utálják...

000

Agatha Christie, a világhírű angol krimtregényíró, régi holmik között keresgélve, egy harminchat évvel ezelőtti kéziratra bukkant, amelyről már szinte meg is feledkezett. Ez az Echna- ton című krimidrámája, a- melyben egy háromezer évvel ezelőtt elkövetett gyilkosságra derít fényt, éspedig Echnato fáraó meggyilkolására. A történészek még nem fejtették meg a fáraó rejtélyes halálát. Agatha Christie azt állítja, hogy a fáraó féltékeny sógornője a gyilkos.

— Nem is csoda, hogy tudja, ki a gyilkos — jegyezték meg a rosszmájúnk. — Emlékszik rál Az írónő nyolcvanhárom éves...Marlene Dietrichnek sike«• rült rávenni a francia hatóságokat, hogy foglaljanak le neki egy sírhelyet egy kis normandiai temetőben. Mint kijelentette, azért választotta azt a helyet, hogy a sírját látogató barátai jói érezzék magukat:

— A temetőtől ötven méterre van ugyanis egy kis étterem, amelyben jól lehet mnt. Remélem, egy jó fala- ozás kedvéért a barátaim is vesznek magunknak any- nyi fáradságot, hogy időn-, ként ellátogatnak a síromhoz.

VA§EK, a SZTÁR,

A PRÜDY ÉS A TÖBBIEK

Meg is kérdeztem Helenka ritka óráiban csak úgy, céltalanul bolyongtunk a Friedrich- strassén, a híres Friedrich- stadt-Palast környékén, hogy érzi magát.

— Ö, nagyszerűen. Ha nem sértek meg senkit, akkor még azt is hozzátenném, hogy jobban, mint Orechová Fotóéiban (Dióspatonyban).

Mindketten jót nevetünk a ■kijelentésén, egy korábbi találkozást juttatva eszünkbe. A Piameny volt ugyanis a Kontaktus szilveszteri dióspatonyi nyilvános feljátszásának a vendége. Az együttes tagjai végtelenül jól érezték magukat a Csallóközben. De hát Berlin az mégiscsak Berlin.

Később valahogy Václav Hu- deöek sikereire terelődött a szó.

— Talán meglepődsz, de kis híján belőlem is hegedűművész lett — taglőzott le újabb kijelentésével.

Lám, mit nem hoz a sors! Pop-énekesnő hegedűvel.

— Minden úgy kezdődött, mint Vasek Hudeőeknél. Kisiskolás koromban a szüleim vettek nekem egy hegedűt. Szorgalmasan gyakoroltam, a szomszédok nem kis bosszúságára. Lassan olyan jól ment a hegedűlés, hogy eljutottam Koiű. Václav Hudeöek

Igor is. David Qjsztrahot a-ny- nyira elragadta a fiatal fiú teljesítménye, hogy felajánlotta, legyen a növendéke. Ráadásul az oktatásért egy fillért nem volt hajlandó elfogadni. Csakhamar megkezdődtek a moszkvai hegedüőrák, amelyek — Vaäek szerint — negyven-ötven évnyi tanulással is felértek.

így lett Vaáekből — természetesen Jő adag önszorgalommal és kitartással — világhírű hegedűművész, a világ lagna-' gyobb hangversenytermeinek szívesen látott vendége.

A Csehszlovák Kulturális Központ három pódiumának valamelyikén azonban leggyakrabban a SZISZ Központi Bizottságának Piámén y-együtte- se lépett fel. Már csak hivatalos státuszból is joguk volt erre. Hazafelé tartva az Unter den Lindenen levő lakosztá lyomba — mellesleg szorult helyzetemben éppen a Csehszlovák Kulturális Központ bocsátotta rendelkezésemre —, számtalanszor megálltam a kül- 9dkulkulturális központunkban, ha másért nem, egy üveg jől hűtött pilzeni kedvéért. Sokszor megcsodáltam ezeket a lányokat, fiúkat. Naponta legalább két hangversenyt adtak, de a jelek szerint fáradhatatlanok. Vrtinhovát. amikor a Dihenés