Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-08-21 / 34. szám
8 új ifjúság Kellert vártam. Hallottam a fevonó zúgását. Az ajtó hangtalanul félresiklott, és Keller kilépett. — Pocsék egy idő —■ morogta. Bevezettem a lakásba. Nyolc éve ismertem már, azóta járt hozzám tanácsért. De sohasem kerültünk bizalmasabb viszonyba. Ő megmaradt páciensnek, én pedig pszichiáternek. Három évvel ezelőtt megnősült, és egy évvel később a felesége eljött hozzám, hogy kipanaszkodja magát. Az emberek azt szokták mondani, hogy tanácsért mennek a pszichiáterhez, valójában azonban csak ki akarják önteni lelkűket, panaszkodnak, hogy mindenki ellenük van, senki sem érti meg őket. Amikor azonban Keller felesége először eljött hozzám, egy cseppet sem csodálkoztam. Annak a nőnek, aki Kellerhez megy feleségül, ideggyógyászhoz kell kerülnie. Azt mondtam neki: egyedüli orvosság, minél előbb elmenekülni abból a házból. Az első mondatok után megéreztem ugyanis, milyen szörnyen szenved ez az asszony a zsarnok, betegesen féltékeny férj mellett. Szegény gyengéd, érzékeny nő már az idegösszeomlás határán volt az állandó gyanúsítgatásoktól, szidalmaktól, fenyegetésektől. Mindez egy évvel ezelőttig tartott. Ma pedig telefonált Keller, és azt mondta, azonnal beszélni akar velem. Közölte, hogy felesége meghalt. Most itt ültünk egymással szemben. Néztem. Teljesen tak. De más a gyanú, más a bizonyíték. — Keller — suttogtam —, szörnyeteg vagy! Felálltam, és a telefonhoz léptem. — A rendőrséget hívod? Ne hidd, hogy nem gondoltam erre. Ne vesztegesd az időd hiábavalóságokra. Mindent letagadok. Mit tehetnek? Legfel' jebb feltesznek még ezer kér dést. Visszaléptem. nyugodt ember benyomását keltette. — Azért jöttem — emelte fel egy kissé a hangját —, hogy megmondjam: megöltem Susant. Megdermedtem, de helyemben mindenki ezt tette volna. Sohasem tételeztem volna fel róla, hogy gyilkolni tudjon, csak hallgattam, és bámutam rá. — Ma felboncolták, holnap kezdődik a vizsgálat. Nem tudom, mi lesz a vége az egésznek, de egy biztos: rám nem fognak bizonyítani semmit. Tettemet tökéletes gyilkosságnak is nevezhetném. Egy két évvel ezelőtt olvasott újsághír adta az ötletet. Mivel cukorbajos nőről van sző, semmi kétség sem merülhetett fel, hogy a túlzott inzulinadagtől halt meg. — Egy szavad sem hiszem — förmedtem rá —, te nem gyilkolhatsz! — Miért ne? Megöltem, mert megcsalt. Igaz,, soha nem kaptam rajta, mert ravasz volt, de már régóta gyanús nekem. Az ujja körül forgatott, és bőségesen ontotta könnyeit, amikor ártatlanságáról akart meggyőzni. — Hogy ölted meg? — Egyszerűen! Még nem tudta magának beadni az injekciót, és ezért kómába esett. Természetesen adhattam volna neki egy szem kockacukrot, és úgy is megölhettem volna, de ez lett volna a rosszabb módszer. Ehelyett dupla inzulinadagot fecskendeztem be neki. A nyomozók ezer meg ezer kérdést tettek fel, gyanakod— Meggondoltam magam, Keller. Vedd fel a kabátod, magam kísérlek be a rendőrségre. — Valóban? Ez nagyszerű! Csak hát előre figyelmeztetlek, hiába minden. — Indulj! A többi már könnyen ment. A felvonó még az én emeletemen állt. Kinyitottam az ajtót, és egy fémlap segítségével bezártam az áramkört. Utána felszaladtam az ötödik emeletHoiecko Viktor illusztrációja re, és megnyomtam a gombot. I A felvonó megremegett és lassan megindult felfelé. Amikor visszatértem, Keller már kabátban várt az ajtóban. Lezárta esernyőjét, és mosolygott. — Hát valóban lehetséges volna — kérdeztem undorodva —, hogy egy gyilkos örüljön tettének? Aztán meglöktem, és ráparancsoltam, hogy lépjen be a liftbe. A következő pillanatban már zuhant lefelé a liftaknába. Fülemre tapasztottam a kezem, hogy ne halljam szörnyű ordítását. Tudom, hogy a nyomozók mindenfélét fognak kérdezni tőlem. De hát miért volnék én hibás azért, mert egy páciensem figyelmetlenül az üres liftaknába lépett. .. A fémlapot kivettem és a zsebembe süllyesztettem. A felvonó azonnal becsukódott. Keller szörnyeteg volt, megérdemelte sorsát. Az én tettem csupán az igazság érdekében történt. És mint ahogy ő is mondta, fennállhat a gyanú, de bizonyíték nélkül ez mit sem ér. Hogy fogják bebizonyítani, hogy én vagyok a hibás? Susan ... Sohasem fogom elfelejteni, milyen mélységes bánat ült a szemében, amikor először jött el hozzám. Attól a naptól kezdve én voltam egyedüli vigasztalója, támasza. Susan volt az első és egyetlen nő az életemben, akit szerettem! mikor az orvos első alkalommal megA érkezett, a beteg válságos állapota már 20 perce tartott: hányt, és erős fájdalmat érzett a gyomrában. Be- nar doktor injekciót adott a betegnek, belediktált egy liter kávét, és ésak hajnalban távozott mellőle, amikor már meggyőződött róla, hogy a veszély elmúlt. Amikor hazaért, gondolkodni kezdett: semmi kétség. Roger Arno arzénmérgezés áldozata. Másnap ismét meglátogatta. — Van-e arzénvegyület azok között a szerek között, amelyekkel dolgozik? — Hát... — Arno elgondolkodva megvakarta a fejét —, nem mondhatnám. Egyébként sem értek sokat a vegyészeihez... Mint a többi földműves, én is kész rovarirtó szereket vásárolok. — Legalább jól megmossa a kezét, miután dolgozott velük? Roger Arno sértődötten felkapta a fejét: — Ha paraszt vagyok is, nem vagyok disznó. Minden reggel és este zuhanyozni szoktamI — Ne sértődjön meg mindjárt, csak mint orvos érdeklődtem... Mit vacsorázott tegnap? — Amit mindennap szoktam, levest és egy kis húst. — És mosolyogva még hozzátette: — Talán túlságosan mohón ettem... Remek leveseket főz ez az én feleségem, Amélia. Amikor másodszor hívták az orvost, első szempillantásra megállapította, hogy a beteg most sokkal rosszabbul van, mint előző alkalommal. Bőre fehér volt, elszíneződött, végtagjai jéghidegek, pulzusa alig vert. R. MERCIE: A jó férj Az orvos azonban nem hagyta fel a reményt. Ismét injekció, kávé következett, úgyhogy Arno néhány óra múlva már hálásan mosolygott rá. — Köszönöm, doktor úr! Már három napja nem tudom, mt van velem. Remélem, nem rák. Amikor Benar doktor hazaért, megvizsgálta a betegétől elhozott ételmaradékot. Gyanúja beigazolódott. Roger Arno mérgezett ételt kapott. S azt is megállapította, hogy az egyedüli bűnös csakis Amélia, a paraszt felesége. Ki másnak lehetett alkalma' arra, hogy arzént keverjen az ételbe. Már jó tíz évvel ezelőtt is, amikor Amélia apja meghalt, gyanúsnak találta a dolgot. Talán boncolást kellett volna elrendelnie. Amikor az orvos harmadszor is megérkezett Arnóék házába, Rogert izgatott, feldúlt állapotban találta Amélia holtteste mellett. Mindjárt értesítettem, doktor úr, mihelyt láttam, hogy baj van. Az orvos azonban már nem segíthetett. Az asszony szörnyű kínok után kiszenvedett. — Mint mindennap, most is az asztalhoz ültünk, hogy ebédeljünk — mondta Roger. — Mihelyt megettük a levest, feleségem rosszul lett. — A felesége főzte a levest? — Igen, és mint mindig, tele tányérral a- dott. Mivel azonban nem voltam éhes, kihasználtam az alkalmat, s amíg a konyhában volt, felcseréltem a tányérokat. Doktor Benar mindent megértett. Elhatározta, hogy nem csinál ügyet a dologból. Ml haszon lenne abból, ha a közvélemény megtudná, hogy Amélia saját gonoszságának áldozata lett. Meg akarta mérgezni a férjét, s helyette ő ette meg a halálos adagot. A temetés napján, amikor Roger magára maradt, tele pohár konyakot töltött magának. Nagy bolond ez az orvos — gondolta magában —, könnyen be lehetett csapni. Elég volt két kisebb adag arzént lenyelni, utána kigondolni a történetet az elcserélt tányérról, és máris nyugodtan megmérgezhette feleségét. Megérte a kockázatot, hiszen jókora földet ö- rökölt Amélia után. A megmaradt arzént majd holnap eldobja. Hajnalig szövögette a terveit, akkor felugrott, hogy munkája után lásson. Egy adag e- rös kávét főzött magának, morgott, mert csak porcukrot talált, három kanállal is a kávéba tett, aztán felhajtotta az italt. Furcsa íze volt. XXX Amélia ugyanis rendszerető asszony volt. Halála előtti napon a szekrény mélyén egy zsákocska fehér port talált. Beleönlötte a cukrosdobozba, mert úgy vélte, hogy ott a helye. Amikor az orvos megérkezett, Roger Arno már régen halott volt. Temetésén ott volt az egész falu, meghatottam mondogatták az emberek: — Nagyon jó férj volt, nem tudta elviselni felesége halálát. ■ „Halló“: Verseiben egyelőre még nem tud lényegeset mondani. A sokszor hallott magyar nóták édesbús hangulataival nem tudunk mit kezdeni. Adós marad az őszinteséggel, a belső rezonanciák megfogalmazásával — versei ezért nem hatnak, az olvasóban semmilyen érzést nem keltenek, nem erősítenek fel. „A költői szépségnek (a költészetnek) az a feladata, hogy a különböző eszmék támaszául szolgáljon. így tízezer mérföldeket foghat át, és semmi sem állhatja útját, százezer éveken hatolhat át, gázló szerepét játszva az időben.“ Tanulásra biztatjuk! ■ „Zsuzsa“: Cjabb verseit figyelmesen és kíváncsisággal olvastuk, sajnos, közölhetőeket még nem találtunk közöttük. Egyelőre a fiatalsága küzd bennük a mondanivaló költészetté formálásával — a legtöbbször eredménytelenül. Nyelvezete nehézkes, darabos. Egy példa talán önt is rádöbbenti: / Már közeleg felém a közsörő / Mely izekre tépi erőmet, majd / Mérlegre teszi, / És százszorta erősebben összerakva, / Fejemen koronaként toliammal / Emberiség neked / Fiadat teérted átadja. / Ez bizony erősen zavaros is! A költészet logikai fegyelmet követel. Nem lehet, nem szabad összevissza kapkodnia. Egy másik kirívó hibája a mindenáron nagyot mondani akarás: / Vakon futottam utána / — akartam kezét, / A csillagos eget kutatva, / — megláttam szemét. / stb. Még csak tizenhét éves. Tanuljon, művelje magát, s ha verseivel már önmaga Is elégedettebb lesz, jelentkezzék újra. ■ „Daru“: Sajnos, csak a tanulást tudjuk ajánlani. Az, hogy a vers Igazán jé-e, nem csak a csillogó, kac- kiás rímeken múlik. Amíg nincs mit mondania, feleslegesen erőlködik. Gondolat nélkül a vers csak olyan, akár a rózsa virág nélkül. írd meg te is a véleményed! Mai számunkban ismét a szerkesztőségünkbe érkezett, megvitatásra szánt levelekből közlünk. Reméljük, a bennük felvetett kérdésekhez rovatunk kedvelői hozzászólnak, és azt is megírják, hogy ők milyen nehézségekkel küszködnek. A FALUMBAN LENÉZNEK Még fiatal vagyok, s máris sok bajt, bánatot megéltem. Alig múltam négyéves, amikor az édesanyám meghalt. Árván . nevelkedtem, ezért mindent korán kellett megtanulnom. Az alapfokú i9kola után dolgozni mentem. A munkahelyemen megismerkedtem egy fiúval. Két évig együtt jártunk. Nagyon boldog voltam vele, sajnos ez nem sokáig tartott. Teherbe estem, és amikor ezt a tudomására hoztam, azt mondta, hogy menjek orvoshoz, mert ő már nős. Egymástól távol laktunk, csak a munkahelyen találkozhattunk, ezért nem Ismerhettem a családi viszonyait. A kislányomat megszültem, ma már több mint hároméves. Nagyon szeretem, mert Igen aranyos kislány. Sajnos, a falumban lenéznek a történtek miatt, és ez nagyon fáj. Ha meg- ismerkedek egy fiúval, csak addig beszél velem, míg meg nem mondom, hogy van egy kislányom. Mihelyt ezt megtudja, többé meg sem ismer. Nem tudom, hogy mitévő legyek. Ogy érzem, hogy az emberek igazságtalanok velem szemben. Szívesen fogadok minden jó tanácsot. Jelige: Társtalan vagyok NŰS EMBERBE VAGYOK SZERELMES Hosszas gondolkodás után fogtam levélíráshoz. Tizenkilenc éves vagyok. Belésaerettem egy nádam sokkal idősebb férfiba. Nem is az a lényeg, hogy idősebb, hanem hogy nős. Abban a faluban lakik, amelyikben én, és ez a legrosszabb. Naponta látom őt, naponta beszélgetünk. Még a munkámat is elhanyagolom, csakhogy megláthassam. Nagyon szeretem, de úgy érzem, hogy ő nem szeret viszont. Sokszor mondta, hogy szeret, de én nem tudok hinni a szavának. Ezt meg is mondtam neki. Azt válaszolta, hogy azért nem hiszek, mert nős. Azt mondogatja, nem számít, hogy nős, mert a legtöbb embernek a feleségén kívül van még valakije. Ezekből a szavakból nem tudom, hogy ti mit vesztek ki, de én úgy értelmezem őket, hogy nekem ő csak a fiatalságomat szeretné tönkretenni, de értem sem a feleségét, sem a két gyermekét nem hagyná el. Én a- zonban ennek ellenére szeretem őt. Nem tudom, hogy ti mit gondoltok rólam, amiért egy nős emberrel ki- kezdtem. Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen leány, akivel ez megesett. Megpróbáltam elfeledni őt, de nem tudom. Jártam társaságba szórakozni, hogy kiverjem a fejemből, mégsem sikerült. Azért írok,.- hogy adjatok tanácsot, mondjatok véleményt, mert ezt sokáig így nem bírom. jelige: Szeretnék boldog lenni NEM LEHET MINDENKI BOLDOG Tizenhét éves vagyok, de csak testben vagyok fiatal, lélekben vénséges vénnek érzem magam. Két éve elvesztettem az édesapámat, s most már tudom, hogy egy jó apa elvesztése nagy csapás. Ezután ért a másik csapás — nem vettek fel abba az iskolába, ahová jelentkeztem. Ez annyira felzaklatott, hogy a nagy kapkodásban aztán olyan helyre kerültem dolgozni, ahol semmi kedvem se volt ott maradni. Két hét után hazajöttem, de otthon se maradhattam munka nélkül. Nehéz éjszakai munkát vállaltam, azonban ezt se bírtam sokáig. Ismét munkahelyet változtattam, így jutottam a jelenlegi helyemre, amely nagyon tetszik. A múltat a- zonban nem lehet elfeledni. Teljesen elvesztettem a jókedvemet. Számomra minden közömbös, mindig csak szomorkodom. Idegileg és lelkileg teljesen tönkrementem. Társaságba nem járok, mert a szüleim jóra akartak nevelni, rövid pórázra fogtak, így otthonülő vált belőlem. Mindent megvetek. Átkozom a sorsom, amiért így pórul jártam. Nincsenek barátaim, mert a szerencsétlenségemben elviselhetetlenné váltam. Gyűlölöm azt, aki boldog, mert én nem lehetek az. Ha kínálkozik is olykor-olykor alkalom, hogy elfeledjem a bánatom, én durván ellököm magamtól. Édesanyám is beteges, kórházakban, szanatóriumokban kezelik. Bizony kevés mosoly fakadt a szülői házban. Félresikerült az életem. A kilencéves iskolában kitüntetett voltam, most már kezdek rájönni, hagy hiába. Odaveszett a sok idő, a- mit a tanulásra fordítottam. Hiába, a sors keze nem egyformán érint bennünket. Nem lehet mindenki boldog, kell lenni csalódottaknak Is. Én is ilyen vagyok. Mit kaptam az élettől? Bánatot és keserűséget. Az 1- lyeneknek, mint amilyen én vagyok, nincs keresnivalójuk a boldogok között. Mitévő legyek? Adjanak tanácsot!
