Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-08-14 / 33. szám
6 új ifjúság-----ÜJABB TIPPVERSENYÜNK: KI LESZ AZ ŐSZI BAJNOK? Elrajtolt a legfelsőbb labdarúgó- bajnokság újabb évfolyama, fociban már itt az ősz. Most még minden lehet, szinte mindegyik csapat esélyes, hiszen javításra bőven van lehetősége, az első fordulóban elvesztett pontok behozhatók néhány nap múlva. A sportrovat ismét tippversenynyel örvendezteti meg olvasóit. Kiváló minőségű tévélabdát nyerhet az, aki megjósolja, ki lesz az őszi baj nők. A labdát az I. ligások-újságírók labdarúgó-mérkőzés győzteseinek, tehát a ligások játékosainak autogramja teszi még értékesebbé. Most azonban lássuk a feltételeket. 1. Egy postai levelezőlapon (szeptember elsejéig) írjátok meg, véle- J ményetek szerint ki nyeri az új labdarúgóidény őszi felét. Elég, hacsak a csapatot nevezitek meg, nem szükséges semmiféle indoklás. 2. A sportrovat szívesen venné, ha az általatok tippelt bajnokjelölt mellé zárójelben odaírnátok annak az egyesületnek a nevét is, amely nem esélyes ugyan az őszi bajnoki címre, viszont ti szívesen vennétek, ha az a csapat lenne az „első félidő" j legjobbja: A helyesen kitöltött postai levelezőlap tehát így fest majd: t. Spartak Trnava (VSS KoSice). Ez természetesen csak példát 3. Azok az olvasók, akik nem adják augusztus harmincegyedikéig postára levelezőlapjaikat, nem vehetnek részt a versenyben! 4. Nem érvényes a „jóslat“ akkor, sem, ha a levelezőlapra nincs rára gasztva az a kis szelvény, amelyet ehhez és a következő számban is megjelenő cikkhez mellékelünk! 5. A hányavetien, olvashatatlanul megírt levelezőlapokat sem vesszük figyelembe. Kérjük tippelőinket, nyomtatott betűkkel írjanak, mert ezzel jelentősen megkönnyítik és meggyorsítják munkánkat! 8. A levelezőlapot Redakcia Új Ifjúság, 89714 Bratislava, Prazská 9 címre küldjétek. Nem fontos megjelölni a rovatot, hiszen a szelvény ezt úgyis elárulja. Ki lesz az őszi bajnok? Az Ajax-verő Trnava, amely olyan keményen alapozott, hogy az már- már a teherbírőképesség határait é- rintette? Az örök vetélytárs VSS Koáice, a- mely mindig megbotlik a döntő pil- ' lanatban? A nagy feltűnést keltett Tátrán Presov? Az újjáépülő Dukla Praha? Esetleg egy teljesen esélytelen ö- ■ tödik együttes? Most még minden lehet. Várjuk jóslataitokat! (bt) 1 —^ ro QM S3 v-3 Í/5'W /w Tud! ( W Ízü fT LUr OS < H Oá 2 < "r 3,2 z tű O fi £ N w W H fMSglpflw fi J Ed S Ed H . Ä r *3 Z mi f > > í'— C/5 ZT A ZÁTOK KÜLE U -Jl TIZENHAT ÉREM BERLINBŐL! A berlini VIT-en várakozáson felül szerepeltek a csehszlovák sportolók. Az elutazás előtt még a legoptimistábbak sem hitték volna azt, amit ma már valóságként könyvelhetünk el. Tizenhat érmet hozott haza a küldöttség Berlinből, és ebből a tizenhat éremből öt arany! A legkellemesebb meglepetést a fiatal futballisták szerezték. Nemcsak azért, mert megnyerték a tornát, hanem azért is, mert a döntőben a házigazda NDK együttesét győzték le. Tudjuk, milyen szívósak az NDK sportolói, mégis sikerült az l:0-ás győzelem. A nagy érdeklődésre az a legjellemzőbb, hogy a döntő mérkőzésre húszezer ember volt kíváncsi. (MIT MOND Jl Most pedig adjuk át a szót La-' dislav Jurkemiknek. Ez a fiatal fiú az Inter Bratislava játékosa. A legtehetségesebb csehszlovák labdarúgók közé tartozik, Sokan benne látják Popluhár utódját. Már most is akadnak szakvezetők, akik úgy vélik, Jurkemikkel megoldódik a válogatott csapat középhátvéd-gondja. Berlinben La- dislav Jurkemiik volt a győztes csehszlovák csapat kapitánya. — Mi is meglepődtünk győzelmünkön, de nagyon boldogok vagyunk. A fogadtatás rendkívül szívélyes volt. Ez a légkör utánozRKEMIK?) hatatlan. Váratlanul kitűnő kosztat kaptunk, csupa vitamin alkotta étrendünket. És persze tetszett maga Berlin is, kár, hogy ritkán jutottunk a város középpontjába. Mi ugyanis rendszereesen edzettünk és pihentünk. A torna megnyitásának napján nem gondoltuk, hogy győzünk. Ellenfeleink között olyan vetélytár- sak voltak, mint Bulgária, Románia, Lengyelország és a döntőben a házigazda NDK. A huszonegy éven aluliak csapatát StráZnlcén összpontosították először. Én egy' napot késtem, azután csatlakoztam csak a többiekhez, Musil nagyon jó edzőnek bizonyult. Nem hajtogatta, hogy mindenáron győznünk kell. Mindegyikünk érezte azonban, szép lenne megnyerni ezt a tornát. Ez tulajdonképpen egy kicsit a fiatalok olimpiája volt. Minden gólunknak nagyon örültünk. A döntőben különösképpen. Rekkenő hőségben léptünk pályára, és a húszezer nézőt is meg kellett szoknunk. Bevallom, eleinte lámpalázasak voltunk. Hazahoztuk a fesztávúit aranyat. Ez az első hely tulajdonképpen a mi közösségünk ajándéka. Az UEFA-tomán játszottunk együtt e- lőször. Most megint összekerültünk. Bebizonyítottuk, hogy mi ti tudunk egy kicsit játszani. v (Klochan) Itt a Mail-ősz: Beszélgessünk egy kicsit a játékosokról! (BOZSIK, DI STEFÄNO, GROSICS, TICHY, FENYVESI; MASOPUST véleménye) Jönnek a mérkőzések, jönnek a nagy csaták, a kupák, a sorsdöntő világbajnoki selejtezők, a bajnoki rangadók. Megint főtéma lesz a foci, mindannyiunk közös szenvedélye. Nem árt egy kicsit elbeszélgetni azokról, a- kik ezt a szép játékot űzik: a játékosokról. Hajlamosak vagyunk arra, hogy általánoslt- gassurik, vagy egy-egy új hullám ■ hatására a másik- végletbe, essünk; Most-azok a világhírességek szólalnak meg, akiket azóta sem tudott elfeledtetni az utókor.- Gyűjtsük össze és rakjuk egymás mellé ezeket az érdekes — és igaz! — véleményeket, és ha elolvastak, próbáljunk arra válaszolni, milyen is az igazi játékos. 1> — A mi időnkben is voltak lokálok, volt tokaji'bor és pilzeni sör,-voltak szemrevaló lányok:-Ml a'zonban ellenálltunk, komolyan vettük az edzéseket, sőt, szabad időnkben is fociztunk! Gyakoroltuk azt, amit kevésbé tudtunk. A maiak zöme képtelen erre, ezért kevesebb a jó játékos. Ma a taktikai megoldásoktól várunk mindent, erre összpontosítjuk figyelmünket, de közben megfeledkezünk a futballisták technikájának tökéletesítéséről, elfelejtjük, hogy a taktikai feladatokat csak arra lehet bízni, aki erre alkalmas. Nem elég a labdát megszerezni, indítani is tudni kell, és úgy kell tudni indítani, hogy társainkat helyzetbe hozhassuk. Ma ritka az ilyen labdarúgó! Bozsik Grusics ■■■■■■iihmmhimhi Di Stefan«: — A városok egyre terebélyesebbek, egyre kevesebb a grund, a gyakorlásra való hely. Nincs lehetőség igazi játékra. Az én időmben az utcákon, tereken is fociztak, nemcsak a „hivatalos“ pályákon. Az a technikai, labdakezelési készség, amely a grundokon kialakult — és csakis ott alakulhatott ki! ma hiányzik. Az iparosítás a klubokba szorította a focit. Mikor mi játszottunk a külvárosokban, nagyon jól tudtuk, mi az, hogy „kemény“ védetem. De tudtuk azt is, hogyan lehet zavarba hozni ezt a védelmet. A legbonyolultabb védekezési rendszert is kiismertük két-három perc alatt, és feltörtük, bármilyen erős volt! — Legszebb emlékeim az aranycsapathoz fűznek. Társaim az akkori labdarúgóvilág császárai .voltak. A kapura rúgás volt edzéseik legkedvesebb pontja. Imádtak kapura lőni, sokszor órákon át bombáztak. Edzések után gyakran iskoláztak, azaz a különböző elképzeléseiket gyakorolták. Egytől egyik nagysze rűen lőttek kapura. Legfőbb törekvésük — és ez a mai támadók zöméből hiányzik — a góllövés volt. Ezt gyakorolták órákon át. Ez a helyzet számomra is roppant előnyös volt. Megesett, hogy aMasopust Kolár Péter felvételei lig tudtam az öltözőbe támolyogni',; úgy. kifáI rasztott a védés. Tielív: — Puskás és Kocsis imádta a nagy gólarányú győzelmeket. Ha netalán csak egy-két góllal vezettünk, és én cselezgettem, leszidtak. Ök is szerették a szép játékot, de az volt az elvük, hogy előbb rúgni kel! négyet, aztán lehet csak „cicáznt“. Első mérkőzésemet a Bp. Építők kölyökcsa- patában játszottam a jutta-gyár ellen. Kett-ö- nullra győztünk; mindkét dugót én lőttem. Az egyiket közelről, vagy öt méterről helyeztem a sarokba, a másikat tizenegyesből értem el. Arra nem Is gondoltam, hogy esetleg mellélőhetem a büntetőt! Esté apám is megdicsért. A két gól szép teljesítmény, mondta, és vett egy zsebnyi tökmagot. fenyvesi: — A szurkolók azt szeretik, ha a játékos mozog a pályán, ha nem adogat hátrafelé, ha az elveszett labdát megkísérli visszaszerezni, ha nem okol másokat saját hibájáért. A szurkoló emlékezetében Jobban megmarad egy távoli, nagy lövéssel szerzett gól, mint tíz aprócska! Példaként Albertet említhetném. Sok gólja között csupán néhány távoli bomba a- kadt, s éppen ezért az ő góljait nem emlegetik úgy, hogy „Emlékszel, mekkora dugó volt a Flórié?“ A passzolgató, altató stílusú csapatoknak szinte nem is lehet szurkolni. A közönség szeret kiabálni, azt pedig csak akkor lehet, ha a csapat előre játszik! I V'-I I . v; | Masppust: — Manapság több órát töltenek edzésen a futballisták, mint az én időmben, de az az érzésem, hogy mi intenzívebben gyakoroltunk, rövidebb idő alatt is többet edzettünk. Itt még nagy energiakészletek rejlenek! A hozzáálláson múlik szinte minden. Nem szeretnék szerénytelen lenni, de a csehszlovák labdarúgóligában még két-három évvel ezelőtt is végig tudtam volna játszani egy mécsesét! Batta György IU ft U fJli es a TURISTAMOZGALOM öbb mint száz esztendeje is jártak az emberek a természetbe, a mai Szlovák Szocialista Köztársaság területén akkor is szépek voltak a hegyek, völgyek, folyók. Éppen száz esztendeje, 1873-ban vált szüksé gessé, hogy a turisztikát szerve zett alapokra helyezzék, A „Kárpátok“ természetbarát szövetség 1873 augusztusában a- lakult Stary Smokovecen. Ekkor kezdődött tulajdonképpen a Ma gas-Tátra idegenforgalmának ős- korszaka. Az alapító Döller Antal volt; ve zetöségével együtt Kezmarokban székelt. Az akkori leglelkesebb és leghasznosabb szervezők közé Berzeviczy Egyed, Cserepy Nándor, Payer Hugó, Wéber Sámuel és Róth Márton tartoztak. Wéber Sámuel ismert alpinista volt. Róla nevezték el például — és a mai napig is így hívják — a Wéber- nsúcsot. A „Kárpátok“ megalakítása u- tán nyolc menedékház épült, a völgyeket utak szőtték be, megjelent a tátrai turistatérkép, és az egyetlen Tatransky Smokovec mellé gombamód csatlakozik a többi tátrai nyaralótelep. Egyre több turista érkezik, egyre élénkebbé vá lik az itteni élet. 1884-ben Kezmarokról LevoCára helyeződött át a Kárpátok vezetőségének székhelye. Ennek az időszaknak legfontosabb „alkotása“ a Tátra déli oldalának fürdőit összekötő közút, dr. Róth Sámuel és Dénes Ferenc „műve“. A természetjárás egyre jobban elterjedt. Ekkor volt egy olyan törekvés, amely Budapestre akar ta a turisztika központját helyez ni. A szepességiek ebbe nem men tek bele. kiszakadtak az MTE (Magyar Turistaegylet) szervezetéből és megalakították az MKE (Magyar Kárpátok Egyesület) nevű új szervezetei Spisská Nová Ves-i székhellyel. Ezután egy csaknem három évtizedes nyugodt korszak következik. Legfontosabb eredménye — és ezt memorandum bizonyítja —, hogy a kormány elismerte: a Tátra idegenforgalmának feljesztése nemcsak a Tátra ügye, hanem közérdek. 1921-ben az akkori turistaegyesületek beleolvadtak az akkori állami egyletbe, a „Klub éeskoslo- venskych turistov“ nevű intézménybe, amely már akkor is fejlett és az állam részéről példásan támogatott szervezet volt. Mint tudjuk, a Tátra azóta páratlan virágzásnak indult sívilágbajnokság színhelye is volt, és egyszer talán téli olimpiát is rendeznek itt. Ha a mai turista elzarándokol ebbe a paradicsomba, és meglátja a szép szállodákat, a felvonókat, utakat és új létesítményeket, gondnlion vissza azokra az úttörőkre is akik fillérekkel kezdték, és gyakran csak szorgalmuk és természetszeretetük vitte előre az ügyet. Lukács József
