Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-07-31 / 31. szám

Olaszországi körúton járt a napokban az Ifjú Szivek együttese. Az élményekben és sikerekben egyaránt gaz­dag úton lapunk riportere, Keszeli Ferenc is elkísérte az együttest. Tapasztalatairól augusztusban érdekesnek Ígérkező sorozatban számol majd be olvasóinknak. Ké­pünkön az együttes énekkara. A BERLINI FORRÖ NAPOK ( HiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiHiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiimiiraiiiiiiiiiiiiinniiiiiHiiimiiiiiiiiiiiitiimiiini Lubica Oessetová, Olga Lajdová és Helena 2itnanová a vietnami táncosokkal pontja is. Palota) Boris válogatott elbeszéléseinek gazdag gyűjtemé­nye hagyta el nemrég a nyomdát Szereim espár címmel. Több évtized novellatermése. Megtaláljuk közt% a Nyugat pályázatán dijat nyert Instruktor kisasszonyt, A két Vargóczy címen, az Áramszünetet, a Fogadd részvétemet, a legutolsó novslláskötetének, a Pokróc az ablakon-nak no­velláit. Rövid Írásokat tartalmaz a népszerű tévékrltlkus, rádlö- publiclsta, Hámos György: írásból fölmentve című szatíragyűjteménye is. Testesebb kötet, hosszabb olvasmány Gál György Sándor: Hontby Hanna című kötete, amely a nagy művésznő nyolcvanadik szüle­tésnapjára jelent meg „Egy diadalmas élet regénye“ al­címmel Semmi kétség: Honthy Hanna életregénye egyike lesz a könyvpiac legnagyobb közönségsikereinek. Életregény és zenévél kapcsolatos láng György: Beethoven tavasza című munkája ls. „A Tamás templom karnagyáénak nép­szerű szerzője ezúttal a másik német zeneszerző óriást kí­sérli meg testközelbe hozni a mai (főként ifjú) olvasóhoz... Beethoven Bonnban töltötte élete első húsz esztendejét. E korszakból nem maradtak ránk tőle érett Zenemüvek, mégis roppant Izgalmas tanulmány, hogyan lesz a koraérett, érzé­keny, kemény akaratú tehetségből az apa brutális követe­lőzése, az anya ővő szeretete, a barátok,-mesterek, pártfo­gók tanítása, példája, segítsége révén, de mindenekelőtt és elsősorban saját géniusza és embersége Irányításéval az 0- gyetemes zenetörténet őriásá. Beethoven Ifjúkorának Igéző, noha hätnaf megtagadott példaképe volt a világtörténelemnek az a híres alakja, a- klről a népszerű „Századök — emberek“ sorozat legújabb kötete, Andre Castelot: Napoleon című regénye szől, Bonaparte, a császár. Tarle klválő könyve óta nem jelent meg nálunk átfogő mű e léméről. A szovjet történész magvas fejtegetéseinek élvezetes kiegé­szítője Castelot pergő ritmusú, hol elbeszélő, hol megje­lenítő, de mindvégig fordulatos és érdekes könyve. Rengeteg a legutóbbi hetek könyvtermésében az ifjúsági könyv. Ilyen A királlyá választott kutya című mesegyűjtemény. Hegedűs Géza: A .menekülő herceg című történelmi regénye az Ifjú Rákócziról, két Sirály- könyv, G. Szabó Judit: Hárman a szekrény tetején. Illetve Ruth Morris: Szökevény című regénye, Fehér Klára: Az in­dián kertje és Lázár Ervin: A hétfejű tündér című mesé­je, Szepes Mária: Pöttyös Panni hetedhétországban című munkája és Varga Tamás népszerű „Játsszunk matemati­kát!“ című írásának második része. ------- • ...........—•— A Szépirodalmi Könyvkiadó „Műhely“ sorozatában Jelent meg Kner Imre: A könyv művészete című kötete, a világhírű könyvművész tanulmányainak mél­tó gyűjteménye. S végezetül a ..Versbarátok Körének első Idei köt8te, Gál Sándor: Kőlapok című gyűjteménye. A költőként, prőzaíröként egyaránt je­leskedő Madách-díjas szerző legújabb kötete a „Szabad vonulás“ óta írt verseket tartalmazza. „Tíz szonett“, „Kőlapok“, „A teljes Idő ünnepe“ a kötet egyes ciklusainak a címe. Központ! gondolata a harc: harc az elmúlás törvényszerűsége, harc az egyedi életnek a fej­lődés végtelenségében való végessége ellen, és a harc a nemcsak egyéni, hanem általános emberi tisztesség eléré­séért és megtartásáért. ISZTELET A KÖNYVNE ■ 12. A szlovákiai könyvtári rendszer III. Az előző két Írásunkban felvázoltuk a szlovákiai könyvtári rendszer felépítését. Részletekbe szándékosan nem bocsátkoz­tunk, mert meghaladná e sorozat kereteit. Akit érdekel vala­melyik könyvtári hálózat, kis utánjárással fellelheti a reá vonatkozó szakirodaimat és abból pontos tájékozódást kaphat. Ugyanezt a szolgálatot megteszi az illető könyvtári hálózat központi könyvtára is. Írásainkkal tehát mindössze azt szeret­nénk elérni, bogy ráirányítsuk olvasóink figyelmét olyan ke­vésbé ismert dolgukra, amelyeknek a kulturális életben na­gyon fontos szerepük van. Éppen ezért elsősorban a gyakorlati szempontból fontos, jelenlegi könyvtári rendszerrel foglalkoz­tunk, és szándékosan mellőztük a történelmi visszapillantást. Ennek a témának lezárásaként többek között erről is szeret­nénk röviden Írni. A mai Szlovákia területén számos olyan történelmi múltú könyvtár maradt fenn, amelyet ma mint lezárt egységet ke­zelnek, tebát új könyvekkel nem gyarapítanak. A Matica slo- venská feladatai között már megemlítettük a régi könyvtárak gondozását. El kell mondanunk, hogy a Matica slnvenská több mint 50 régi könyvtárról gondoskodik, amelyeket 13 munka­helyre összpontosítottak. A régi könyvtárak száma Szlovákia területén azonban ennél jóval nagyobb, ezeket a Matica csak nyilván tartja, de más szervezet gondozásában vannak. Fő­leg volt megyei, városi, líceumi, kolostort, főúri stb. könyv­tárakról van szó; nagy részük a 18-19. században keletkezett, és számos felbecsülhetetlen értékű példányt tartalmaznak, ha­bár a háborús időszak sok kárt okozott ezeknek a könyvtá­raknak az állagaiban. Számunkra ezek a gyűjtemények azért ls érdekesek, mert zömmel magyar vonatkozású anyagokat tar­talmaznak. Néhány ilyen könyvtár részletesebb ismertetésére a következő hetekben még visszatérünk. A mai nagy szlovákiai könyvtárak jogelődjeit tehát a kö­zelmúltban kell keresnünk. A Matica slovenská könyvtára, a- mely a szlovák nemzeti könyvtár szerepét tölti be, először 1863-ban jött létre. Ekkor alakult meg maga a Matica sloven- ská is. A könyvtár alapját két magánember (Martin Hamuitok ás Michal Resetka) gyűjteménye képezte. Ezután főleg adomá­nyokkal gyarapították a könyvtárat; 1875-ben már valamivel több mint tízezer kötete volt. A Matica működésének beszün­tetése után a könyvtár sem gyarapodott, ezért 1919-ben a Ma­tica újjáéledésekor még csak mindig tízezer kötete volt a könyvtárnak. 1927-ben azután átvette a megszüntetett Muzeálna slovenská spoloínosf 65 ezer példányos könyvtárát, és a többi szaporulattal együtt künyv&llománya elérte a 100 ezer pél­dányt. 1940-ben, egy szlovák-magyar egyezmény alapján az Or­szágos Széchenyi Könyvtár 12 710 kötet könyvet adott át a Ma­tica slovenskának, zömmel szlovák vonatkozású dolgokat. 1941- töl pedig a könyvtár kapta a kiadóktól a köteles példányo­kat. 1944 végén már több mint 230 ezer kötete volt a Matica slovenská könyvtárának. A könyvtár gyűjteményét 1958-tól nagy mértékben gyarapították a régi történelmi könyvtárak példá­nyai, amelyekkel kiegészítették a hiányos gyűjteményt. Mint­egy 600 ezer kötetet soroltak így be a gyűjteménybe. 1987 vé­gén már 1 835 653 könyvtári egységnyi kötet volt a Matica könyvtárának tulajdonában. Ma már számos kutató keresi fel a könyvtár olvasótermeit. 1987-ben több mint 30 ezer látoga­tást tartottak nyilván 813D személy részéről. A kölcsönzött több mint 106 ezer kötetből 23 ezer a könyvtárközi kölcsönző szol­gálat révén jntott el az olvasókhoz. A Matica könyvtára fontos bázisa a további, könyvvel foglalkozó Matica-intézeteknek, könyv tudományi, bibliográfiai, módszertani munkahelyeknek, a- melyeknek fontos szerepük van a szlovákiai könyvtárt rend­szer Irányításában. Röviden szólnunk kell még az Egyetemi Könyvtárról ls. Ez a könyvtár 1919-ben jött létre egyidőben a Komensky Egye­temmel. A könyvtár alapgyüjteményét az Erzsébet Tudomány­egyetem könyvtárának mintegy 20-25 ezer kötetnyi gyűjteménye alkotta. A könyvállományban főleg jogi vonatkozású könyvek voltak, mert előzőleg az 17,77-ben létrehozott jogakadémía tu­lajdonát képezte a könyvtár. Ugyanis az Erzsébet Tudomány- egyetem 1914-ben, megalakulásakor átvette a megszüntetett Po­zsonyi jogakadémía könyvtárát, amelyet kizárélag csak jogi szempontok szerint gyarapltottak. Az egyetemi könyvtár azon­ban már régen kinőtte ezt az egyoldalúságot, és közel más­fél milliós gyűjtemé.nyével és több mint 200 dolgozójával egyi­ke Szlovákia fővárosában a leglátogatottabb könyvtáraknak. Az NDK {övárasának központtá a nagy randevú közép nnntia is. ­Táncbemutató Szófia egyik terén (balról jobbra): Libu- Sa Stefanoviéová, Viera Novotpá, Olga Lajdová, Andrea Bárdoáová és Ivanka Tursunová. Olyan most Berlin, a Német Demokratikus Köztársaság fő­városa, mint valami vidámpark. Csupa Jókedv, kacaj, derű, nap­sugár. Forró forgatag. Fiata­lók adtak itt találkozót egy­másnak. A világ ifjúsága. Im­már tizedszer. Először negyedszázaddal az­előtt jöttek össze a világ fia­taljai, mégpedig a Moldva part­ján, az arany Prágában. „Az egész világ Ifjúsága, a- mely a saját bőrén érezte a háború terhét és a fasizmus kegyetlenségét, a prágai Világ­ifjúsági Találkozón hatásos módon fejezte ki azt az izzó akaratát, hogy soha többé nem engedi meg a világot újabb vé­res háborúba taszítani. Békéi Ez a kiáltás Prágából az egész világnak szól, és bizonyára minden becsületes emberben visszhangra talál.“ — Element Gottwald, az akkori miniszter- elnök mondta ezeket a szava­kat az első Világifjúsági Ta­lálkozón. Bár a kiáltás Prágá­ból nem mindenütt talált vissz­hangra, ma már lényegesen enyhültebb nemzetközi helyzet­ben rendezhették meg a fiatal­ság nagyszerű randevúját. A prágai találkozót követte a többi: Budapest, Berlin, Buka­rest, Varsó, Moszkva, Bécs, Helsinki és Szófia. Forgassuk vissza egy kissé az emlékezés lapjait, kanyarodjunk vissza Szófiába, a IX. Világifjúsági Találkozóra. A bolgár fővárosban több mint 15 000 fiatal menetelt az ifjúság felvonulásában. A me­netben ott voltak a mi fiatal­jaink is, soraikban a LúCnica tagjai. Együtt ülünk most a torna­terem folyosóján a szófiai VIT-et megjárt együttes né­hány tagjával. Próbál az e- gyüttes. Csak egy röpke ne­gyedórára tették magukat sza­baddá a lányok: Helena Zitfía- nová, Elena Krogláková és Mar­ta Kropilová elevenítik fel a szófiai emlékeket. — öt esztendő telt el azóta — mondja Helena Zitüanová —, nehéz most hirtelenében felidézni az emlékeket. — De csakhamar kiderül, hogy nem is olyan nehéz visszaemlékez­ni a sok kellemes eseményre. A szófiai találkozón részt vett lányok közül még hatan táncolnak az együttesben, He­lénán, Elenán és Martán kívül még Olga Lajdová, Llbuäa Ste- fanoviőová és Sylvia Polisková. — Igen, jól éreztük magun­kat Szófiában, szívesen mun­Néztük, néztük, mit csinál­nak, aztán magam sem tudom, hogyan, egyszeriben csak „ér­tekeztünk“ velük. Mutogattuk egymásnak a különböző tánc- gyakorlatokat, ők magyaráz- gatták kézzel-lábbal az övékét, ml meg a miénket. Csodálkoz­tunk Is azon, hogy megértettük egymást... Igen, a fiatalok hamar meg­értik egymást. Ezért van olyan nagy varázserejük az ifjúsági találkozóknak. A LúCnica lányai a vietnami met kaptunk érte, s külön-kü- lön oklevelet és emlékplaket­tet. A Lúónica nyolcszor lépett fel Bulgáriában — nagy siker­rel. Az idén 25 éves jubileumát ünneplő együttes sok országot megjárt. Mindenütt elismerés­ben részesült. A szófiai ifjúsá­gi találkozón is nagy sikert a- ratott. — A záróünnepélyen az e- gyík győztes együttesként vo­nultunk be a stadionba. Ezer az ünnepélyen léptek fel a2 egyes országok győztes tánc­csoportjai. Szép sikerek, kellemes em­lékek. — Csaknem két hétig vol­tunk ott. Főképp a bolgái táncegyüttesekkel ismerked tünk, velük együtt több helyei is felléptünk. Volt egy nagyor érdekes találkozásunk is. 1963 ban Tunéziában jártunk, aho közös műsort adtunk egy otta­ni tánccsoporttal. Szófiábai futottunk velük ismét össze Még az ő együttesükben 1: táncoltak olyan lányok, akik kel Tuniszban találkoztunk Kitörő örömmel üdvőzöltül egymást, hiszen régi ismerő­sök találkoztak. Még sok má: nemzetiség képviselőivel is merkedfünk össze. A szállás helyünk körüli réten estén ként ének- és táneösszejövete leket rendeztünk. Mi a svét és finn lányokkal voltunk el szállásolva. Velük is összeba rátkoztunk. Hát így volt Szó fiában. Sajnáljuk, hogy nem mehet tünk el Berlinbe, dehát min denki nem lehet ott. Az idei Világifjúsági Talál kozó minden résztvevőjének ki vánjuk, hogy érezzék maguka legalább olyan jól, mint ahogj mi éreztük magunkat Szófiá ban.-es­tünk volna el a berlini talál­kozóra is — mondják a lányok. Szófia az egybesereglett if­júság varázsával volt teli. Az egész világ fiataljaival. Fiatal­ság, Vidámság. Sok derűs perc, még több mély gondolat. E- gyüttérzés a szabadságukért küzdő haladó országok fiaival. A fiatalok hamar megértik egymást, még ha nem is be­szélik egymás nyelvét. A LúC- nlca tagjai is szövögették a ba­ráti szálakat Szófiában, a viet­nami lányokkal például. — Néztünk ki a szállásunk ablakán — emlékezik vissza Elena Krogláková —, egyszer­re csak látjuk, hogy felsora­koznak az épület előtt a viet­nami lányok és fiúk. Kezükben botok. Hát hiszen ezek tánco­sok. Nosza, tüstént szólítottam társnőimet: Lányok, gyertek ide! Egy i- deig néztük az ablakon át, az­tán lefutottunk mi is a térre. Ott szemléltük, miképpen gya­korolnak a vietnamiak. táncosokkal készült közös fel- vételeket is őriznek. — Kedvesek és barátságosak voltak — mosolyognak a lá­nyok. Szófiában sok szép sikert a- rattak a táncosok. — Hogy mivel volt a legna- v gyobb sikerünk? Talán az Ün- 1 nép Zemplénben (Sviatok na r Zemplíne) bemutatóval mondja Kropilová. — Arsnvér­— I

Next

/
Oldalképek
Tartalom