Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-07-10 / 28. szám
Júliusi teendőink Irka-firka A bizonyítvány Ezen a napon az öregasszony ért előbb a parkba. A nap melegen sütött, gyönyörű június végi péntek volt. Leült megszokott padjára a nagy gesztenyefa alá, és hunyorogva jártatta körül a tekintetét. — Milyen aranyosak, milyen édesek — dünnyögte maga elé a homokozóban játszó csöppségeket megpillantva. Arra gondolt, hogy közelebb megy hozzájuk, de aztán elhessegette magától a vágyat. — Már jönniük kell, igen, már nemsokára Itt kell lenniük — mondogatta ismét csak úgy magának. Aztán az jutott eszébe, hogy az elmúlt évek során hányszor is találkozott már itt a két kislánynyal. Unokáival. — Nagyon sokszori — mondta hangosan, és örült a szíve. — Nagyon sokszor — ismételte el gondolatban is. Ha jó idő volt, minden hét végén találkoztak kora tavasztól egészen az iskolai év befejezéséig. Ősszel pedig újra kezdődött minden. Még akkor megszokták és megszerették a parkot, amikor nála voltak a kicsik. Kétéves koruktól négyéves korukig csaknem az egész napot vele töltötték. És délutánonként, ha jó idő volt, mindig kisétáltak ide a parkba. A szülők hozták meg vitték őket. Ő meg főzött nekik, játszott velük; tánítgatta őket. Nem, nem igazi unokái voltak, csak amolyan fogadottak, de nagyon szerette őket. ■— Unokák — suttogta maga elé. Hirtelen a fia jutott eszébe. Igen. A fia. Ha ő életben marad, most neki ts lennének igazi unokái, sőt talán már dédunokái is, de hiába... A háború nem válogat... — A háború nem válogat ~ ismételte meg hangosan is, és a szemét, mint az elmúlt évek során már any- nyiszor, most Is elfutotta a könny. — Csókolom, öreg mama — hallatszott mellette egy csengő leányhang. Összerezzent. Tíz év körüli, nagy őzikészemű kislány állt meg a pádnál. — Szer... szervusz — mondta a szemét törölgetve. — Hát eljöttél? és Katóka? — Azt hittem, ö már itt lesz — mondta a kislány. — Tudod, ők hamarabb szabadultak. Nekünk még fel kellett lépnünk az énekkarral. Tudod... A kislány csacsogása egy pillanatra elfeledtette vele előbbi gondolatait. Látta magát hosszú, röpködő varkocsaival szaladni a domboldalban, a falu fölött, ahol délutánonként a libákat legeltették, s ahol fogócskára meg bújócskára játszogattak... — Öreg mama, öreg mama — hallotta meg újra a kislány hangját. — Tessék, kis bogaram — mondta, és ránézett. — Te nem is figyelsz, öreg mama. — Dehogynem figyelek. — Akkor mit mondtam? — kérdezte a kislány ravaszkodva., —• Azt mondtad, hogy az öregeket már úgysem szereti senki — csak most, miután kimondta, döbbent rá, hogy mire is gondolt tulajdonképpen. — De öreg mama!... — mondta a kislány ijedten. — Tudod... Tudod, arra gondoltam, hogy egyszer majd téged is hiába várlak itt — vallotta meg aztán, s a szeme újra könnybe lábadt. — De öreg mama — mondta a kislány tiltakozva én mindig eljövök hozzád... —• Gyors mozdulattal a táskájába nyúlt és kék borítékot csúsztatott az öregasszony kezébe. — Nézd meg. Te vagy az első, akinek megmutatom. Az öregasszony reszkető kézzel húzta elő a boríték tartalmát. Szétnyitotta a négyrét hajtogatott papír- Igpot, és hangosan, szótagolva olvasta: — Bi-zo-nyít-vány. Lejjebb pillantott. Az egyesek hetykén feszítettek egymás alatt. — Gratulálok, csillagom! — mondta. — Gratulálok! — ahogy tovább nézegette a jegyeket, újra a fia o- kos szeme ragyogott fel előtte. Ogy sírt, hogy a válla is remegett belé. A kislány komolyan, szinte öreges tekintettel nézte. A homokozóban egy kisfiú csilingel ön kacagott. Júliusban csúcsosodnak ki a Vi- lágifjűsági Találkozó előkészületet. Ezért ebben a hónapban minden alapszervezetben meg kellene rendeznünk a helyi ifjúsági találkozókat. A találkozó keretén belül szervezzünk különböző Sportes kulturális versenyeket a fiataloknak és a község lakosságának. Azokban a helységekben, a- hol több alapszervezet is működik, egyesítsük az erőnket, és közösen rendezzük meg a találkozót. Az együttműködő szervezetek közös Ifjúsági találkozót is szervezhetnek. Ott, ahol a szervezetek eddig még nem kezdték el a föltételeket teljesíten' a fesztivál sportjelvényének megszerzéséhez, kihasználhatják a kedvező nyarat arra, hogy minden tag birtokosává váljék ennek a nemes jelvénynek. Közvetlenül a fesztivál előtt tekintettel kellene lennünk azokra az Ifjúsági találkozókra, amelyeket a járási, kerületi és központi bizottságok rendeznek. A Világifjúsági Találkozó előkészületeinek kicsúcsosodása Strázni- oén lesz, a csehszlovák fiatalok — Kérek egy kiló lisztet, negyed kiló vajat, másfél kiló cukrot. A boltos megfordul, és a nagy deszkasublót rekeszeiből kiméri a kért árut. A sorok elolvasása után több olvasónk bizonyára azt hiszi, hogy az Oj Ifjúság egyik régi száma került a kezébe. Pedig csak egy szakma a boltosmesterség változott hatalmasat az utóbbi évek a- latt. Az érdekes az, hogy a gyerekek még mindig a mesterség hagyományos formáját játsszák. Nem is csoda, minden munka csak akkor érdekes, ha közvetlen kapcsolatban áll eredménye élvezőivel, a mi esetünkben a vevőkkel. Az önkiszolgáló boltok megszűntették ezt a viszonyt. De azért nem szeretnék Ismét egy régimódi üzletben dolgozni. 'országos találkozóján. Ezen a találkozón bizonyára számtalan a- lapssservezet képviselője részt vesz. Innen, StráZnicéről Indul Berlinbe a X. Világifjúsági Találkozóra a csehszlovák fiatalok küldöttsége. A szénakaszálás, a szénagyűjtés és az aratás lehetőséget nyújt az alapszervezeteknek arra, hogy teljesítsék a „Fesztivál virágáért“ verseny feladatait. Már említettük, hogy mezőgazdaságunk megsegítésére jól fel kell készülnünk. Most, az aratás előtt ez többszörösen érvényes! A középiskolások és egyetemisták szempontjából nagyon fontos a nyár, hiszen társadalmi munkában vesznek részt — leginkább a mezőgazdaságban segítenek majd. Fontos, hogy a brigádparancsnokságok ellenőrizzék, hogy a munkahelyek, szállások elő vannak-e készítve, biztosítsák, hogy a fiatalok Időben munkába léphessenek. Szükséges felkészülni a komlősziiretre is, mert nemcsak a nyári brigádok, hanem a komió betakarítása is lehetőséget Ezt Schwarzer Anna, a Potravi- ny bratíslaval 011-18 számú önki- szolgáló élelmiszerüzletének vezetője mondta. Tizenöt éve dolgozik az üzlethálózatban, 51 éves. Mikor szántam rá magam, hogy megvizsgáljam az üzletek szívve- I rését? Akkor, amikor az üzlet e- gyik fiatal elárusítónője kikapott egy vásárlótól. Láttam, hogy dur- válkodása — és ez nagyon szép kifejezés viselkedésére — jogtalan volt, a két fél közül mégis az elárusítónő húzta a rövidebbet. Nem sok hiányzott, hogy elővegye zsebkendőjét. Most már aze- set nem érdekes. A lányok azt mondták, a házsártos vevők mindennapos vendégeik. Az esetnek tanúja voltam, és azóta is érdekel, milyen is az az elárusító, aki a vevőnek nem tud visszapofázni. Elmentem hát az nyújt arra, hogy elmélyüljön szervezetünk tagjai között a barátság, megszilárduljon a kollektíva, a tanév megkezdése után pedig színesebbé, érdekesebbé váljék a munka az Iskolában. A nyár a pioníroknak is rendkívül gazdag lehetőséget nyújt a tevékenységre. Mindenekelőtt pionírtáborokat szervezhetünk, és még sok érdekes megmozdulásra nyílik lehetőség, sport- és turisztikai versenyekre, kirándulásokra, és tábortűz mellett is találkozhatnak a gyerekek. Érdekesés vonzó kultúrműsorral szórakoztathatjuk a legfiatalabbakat. Számtalan gyerek nem megy sem kirándulásra, sem táborozni, az egész szünidő alatt odahaza tartózkodik. Nem feledkezhetünk meg róluk sem, különböző érde- kesi és vonzó programot készíthetünk a számukra is. Vagyis: a pionírokkal való munka a nyáron sem szakadhat meg. A júliusnak, és persze az egész nyárnak tehát olyannak kell lennie, hogy a munkatervünkbe foglalt feladatok mellett más célokat is teljesítünk, és gazdag, gyümölcsöző tevékenységgel zárjuk a derűs napokat. üzletbe, de nem vásárolni. Nézelődni. AMI MEGLEPETT 1. Az a munka — fizikai, kemény testi munka —, amit egy üzietesnek ma el kell végeznie. Függetlenül attól, hogy leány-e vagy ötven kilón aluli. Az üzlet négy lányának egyike sincs még húszéves és — ötven kilón felüli. Az izmaikat viszont büszkén mutogatják ... 2. Szerénységük, türelmük, nem e;-y esetben engedékenységük a vásárlókkal szemben. Megnéztem a panaszkönyvet: néhány beírás azért, hogy az üzlet viszautasítot- ta olyan üvegtípusok felvásárlását, amelyekről bebizonyosodott, hogy nem nálunk vásárolták. Ezen kívül semmi más. Durvaság vagy egyéb, mjnt azt már az elárusít tőktói megszoktuk, nincs említve. Ennek okát az idegen tízperces ott-tartózkodás után felfedezi. 3. Az, hogy egy lány kivételével mindnyájan beszélnek magyarul. Hasznát is veszik tudásuknak. Nagyon sok idős vevő boldog, ha magyarul szólnak vissza magyar kérdésére. Az üzlet hatkor nyit, hetente négyszer délelőtt 10.30-ig tart nyitva, szerdán 10.00 éráig, szombaton 13.00 óráig. Délután naponta 15.00 órától 18.00 óráig. Ma szerda van, tíz óra, záróra, de az üzletben még akkora a nyüzsgés, mint csúcsforgalomkor. — Később kaptuk a kenyeret, a süteményt, és tudom, sokan várnak rá, A mi érdekünk is, hogy a inden kornak megvannak a mag* sajátos gondjai, minden komat megvan a maga romantikája, vannak a maga hősei: A mi társadalmunk nagy lehetőségeket ad az ember érvényesülésére. Ezek az érvényesülési lehetőségek semmivel kevésbé sem romantikusak, mint apáinké, akik a szovjet katonák oldalán harcoltak a tasiszta megszülök ellen, vagy minden erejükkel a háborn sújtotta ország népgazdaságának újjáélesztésén (áradoztak. Az új feladatokat a CSKP XIV. kong- resszusának anyagai tartalmazzák. Szlovákia ipari fejlődése az elkövetkező é- vekben körülbelül 55 százalékkal növekszik. Ez a növekedés elsősorban a népgazdaság progresszív ágazatait érinti, ahol leginkább alkalmazzák a tudomány, a technika vívmányait. Ezen a területen a fiataloknak minden lehetőségük megvan, hogy vágyaikat, terveikét valóra váltsák. Az elorevezatö út az új és a régi Összeütközéséből születik. Küzdeni kell a régi szokások, a régi nézetek ellen. A fiatalokra jelemzó, hogy elfogadják az új tudományos ismereteket, hogy bizonyos kockázat révén alkalmazni marik őket. Brezsnyev elvtárs mondotta az SZKP XXIV. kongresszusán, hogy az é- let és a gyakorlat a legjobb tanító, mert ezek bizonyítják, hogy sohasem e- légedhetünk meg az elértekkel. A szocialista társadalom dinamikus fejlődése igen vonző az ifjéság számára. Ext a vevők elégedettek legyenek. Megvárjuk, míg mindenki kosarába rakja a friss kenyeret. Ezt jó hallani. ÉBRESZTŐ: FÉL NÉGYKOR Kérdenem a lányokat, hánykor kelnek, hogy hatra az üzletben lehessenek. — Fél négykor. Először azt hiszem, tréfálkoznak, de nem. Varga Margit, Fekete Anna és Nógell Márta Horni Bárról (Felbárró!) járnak Bra- tislavába. Schwarzné: Szeretem a „lányaimat“. Szorgalmasak, ügyesBk. HÁROM TALÁLKOZÁS III. TOL A GYÁRKAPUN... Tekintélyt parancsoló ü- zemóriás a gottwaldovi SVIT n. v. Mondhatnám úgy Is, hogy e világszerte ismert cipőgyár lényegében a város szíve, hiszen kapuin naponta tízezrek sietnek munkába. És mivel a cipőkészítés ma már szinte teljesen gépesítve van, hát a hajdani „susztermunka", az egykori fárasztó kézi cipővarrás helyett mindent önműködő szalagokra, gyorsan és pontosan dolgozó gépiekre bíztak, műsz.ak- váltáskor elsősorban kacér léptű lányokkal, bölcsődébe vagy bevásárolni siető asszonyokkal, egyszóval: fiatal arcokkal találkozni... ANTONÍN SlSKÁval, a Szocialista Ifjúsági Szövetség vállalati bizottságának elnökével a gyárkapuban, a portán találkozom. Nyurga, vidám, bőbeszédű fiatalember. Készséggel rááll, hogy a vállalat fiataljainak életéről beszéljen, de mielőtt a dolgozószobájába vezetne, útba ejtjük még az e- gyik épületszárny földszinti helyiségeiben meghúzódó, világraszóló különlegességként számontartott Cipőmúzeumot! Az egykori és mai cipők százainak, régi, megsárgult mester- és segédleveleknek, a lábbeli fejlődését és a cipődivat hóbortos változását szemléltető vitrineknek sajátos birodalma ez a tágas terem ... A tegnap és ma; a történelmi korhűség és a legkorszerűbb divat békés találkozása ... A belépő egyhamar választ kap arra: mikor gondolt először a „homo sapiens“, a „bölcs ember“ arra, hogy lábát a sziklás, vagy napégette forró talajtól valami úton-módon védeni próbálja? A följegyzések és a kutatások szerint körülbelül 3000 éve készült az első „cipő“. Eleinte ugyan csak falevélből, faltéréiből, később már papiruszból. Sőt bőrből is. A talpat hánccsal vagy szíjjal erősítették a lábfejhez. Fokozatosan azt is kitapasztalták, hogy a zsiradékot tartalmazó lábbeli bizonyos mértékben vízhatlan. Mai szemmel szinte hihetetlennek tűnik, pedig való igaz: a zsírt a szó legszorosabb értelmében belerágták a talpba! \ — Tutankhamon egyiptomi fáraó sírjában találták a — krónikákban nyilván tartott — legősibb cipőt: egy szandált. Papiruszból készült s arannyal volt díszítve — mondja Antonín Siáka. — De az ókori görögök és a rómaiak kultú rája már sokkal fejlettebb volt. Különböző színűekre festették és kivarrással é- kesítették a talpakat, később pedig már az állatbőr- ,ből készült egész lábfejeket takaró, védő lábbeliket. A 14 —15. század cipőit szemléltető kirakat előtt tovább is elidőzünk. Ekkoriban ugyanis már a divat is jócskán bele-beleszólt a cipők alakjába vagy anyagába. A cipők hossza így — írd és mondd — az egy métert is elérte! A járás ezekben a térdnél megkötött ci pőkben kész látványosság volt... Az úri ifjoncok „topánkéinak“ hosszúsága csak a következő század első felében rövidül, negyven- -ötven centiméterre... Kísérőmmel most az apró, tíz-tizenegy centiméternyi cipők előtt állunk meg. — Gyerekcipők? — kérdem. Elmosolyodik. — Felnőtt kínai nők cipői ezek — mondja. — Mint ebben a teremben annyi minden, bizonyára ez is hihetetlenül hangzik: a nép- hagyomány azt követelte az anyáktól, hogy lányaik lábfejét már zsenge gyermekkoruktól szabályos időközökben eltörjék, meggátolva ezzel a lábfej természetes növekedését! A leányzók különben nem tudtak volna kecsesen tipegni, ami bizony nagy szégyen volt,.. A múzeum számos érdekességet rejt még. Külön helyen tekinthető meg például az 1861-ből származó cipészgép, a holland népviseletekhez tartozó kopogó facipők; a koncentrációs táborok foglyainak vassal kivert durva facipői, az apró termetű japánok hajószerű lábbelióriásai, és még számos egyéb érdekesség ... Illetve, több a puszta érdekességnél: régmúlt századok igaz meséje! ★ ★ ★ A gottwaldovi SVlTben.a- kárcsak a nagyobb gyárak zömében, a SZISZ vállalati szervezetének külön iroda- helyiségei vannak. Ezek e- gyike Antonín Siska dolgozószobája. A sarokban vándorzászló, a falakon oklevelek, a szekrényben néhány serleg és emléktárgy. Beszélgetünk. És mivel a SVIT elsősorban a fiatalok üzeme, aligha cseveghetnénk egyébről, minthogy: miként dolgoznak a fiatalok, hogy működik a SZISZ-szervezet?! Vendéglátóm szinte tétel- szerűen leszögezi: —- Kerületi viszonylatban az első, országos méretben a harmadik legnagyobb SZISZ-szervezet vagyunk. Ez határozza meg mindennapi munkánkat! — Pontosabban? Az íróasztalába nyúl, kimutatásokat, munkaterve-
