Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-07-03 / 27. szám
Klaus Altimám, a lyoni hóhér — mint arról a világsajtó beszámolt — végre beismerte szörnyű bűntetteit, és sorsára vár La Paz börtönében. Nemrég az olasz Eu- ropeo című hetilap munkatársa, Alfredo Serra interjút készített a náci tömeggyil- kossal. Az alábbiakban — némi rövidítéssel — közreadjuk beszélgetésüket. Ügy é- rezzük, nem kell hozzá kommentár. BEATE KLARSFELD KUTATTA FEL — Megkérdezem önt, hajlandó-e interjút adni? A börtön igazgatója adta ezt a tanácsot. — Hajlandó vagyok. De nem válaszolok egyetlen olyan kérdésre sem, amely jogi helyzetemet érinti. Erre ügyvédeim vannak. — Két francia bíróság önt halálra ítélte. Lehetséges, hogy Bolívia kiadja és Franciaországba viszik, ahol számolnia kell a következményekkel. Felkészült erre? — Senki sem járulhat hozzá Bolíviából való távozásomhoz. Bolíviai állampolgár vagyok, a többiekkel azonos jogokat élvezek. Szeretném figyelmeztetni, hogy semmiféle kiadatási egyezmény nincs Bolívia és Franciaország között. — Ki bukkant a nyomára Bolíviában, majdnem harminc évvel a háború befejezése után? — Beate Klarsfeld, akit önök a nácik híres üldözőjének neveznek. Ez az elnevezés nekem nevetséges, ű sem más, mint amilyenek a többi üldözök, például Simon Wiesenthal. „SS-TISZT VAGYOK...“ — Ont azzal vádolják, hogy agyonlövette az ellenállás több mint húszezer részvevőjét. Milyen lehet a lelkiismerete valakinek, aki ilyen parancsot adott? — Katona vagyok. Ezt a hivatást tanultam, erre készültem. SS-tiszt vagyok. Tudja ön, milyen az SS? Felsőbbrendű „szuperember“. Azt hiszi, hogy bármilyen idióta SS lehet? Én jogot és filozófiát tanultam! — Miért választotta Bolíviát? Csak búvóhelyül, vagy itt akart élni? — Régi nemzeti-szocialista vagyok. 1951- ben, amikor megérkeztem Bolíviába, megcsodáltam egy rendkívül hatásos látványt: bolíviai falangisták vonultak hosszú sorokban, fasiszta uniformisban, énekeltek. Nekem tetszett a látvány. Ezenkívül tudtam, hogy Bolíviában nagyon jelentős német közösség él. Akkor nyomban döntöttem. — Gyermekei miért nincsenek itt? — Én döntöttem így. Klaus Barcelóná- ban él, ahol megházasodott és jogot tanul. Ute lányom Ausztriában tanárnő. SZÖKÉSRŐL SZÖKÉSRE — Megbánta, amit tett? —■ Megbánni? Mit? A háborúban mindenki gyilkol. Háborús időkben nincsenek sem jók, sem rosszak. Meggyöződéses náci vagyok. Csodálom a náci fegyelmet, és büszke vagyok rá, hogy a Harmadik Birodalom egyik legkitűnőbb szervezetének, parancsnoki állományába tartoztam. Ha ezerszer újraszületnék, ezerszer ugyanaz lennék, aki voltam. — Ismerte Hitlert? — Igen. Ismertem már a háború előtt, 1936 óta. Zseni volt. — Hogyan élte ét a német összeomlást? — A legnagyobb nehézségek közepette. Mint az SS tagja, koldusbotra jutottam. 1945 augusztusáig elrejtőztem. A hónap végén megszöktem Lyonból. Elfogtak, feltettek egy vonatra, amely Baden-Badenba tartott, de félúton megszöktem. Csak egy tiszt kísért, ebből arra következtettem, hogy meg akarták könnyíteni a menekülésemet. Kasselben elfogtak, de újra faképnél hagytam őreimet. Napokig bolyongtam. Aztán hat hónap múlva megismerkedtem egy Schneider nevű fiatalemberrel. Titkos szervezetet alapítottunk, hogy hamis igazolványokat készítsünk az SS volt tagjainak, akik hozzám hasonló helyzetbe kerültek. Körülbelül 300 hamis iratot készítettem .1946 Januárjában új nevem lett: Klaus Martens. Ezután Münchenbe mentem, könyvárusítással foglalkoztam. A feketepiacon szép summát kerestem kávéval és cigarettával. Az év novemberében azonban az angol katonai titkos szolgálat, a Field Secret Service letartóztatott, s a hamburgi fogolytáborba szállítottak. Egy ünnepnapon azonban sikerült Ismét kereket oldanom. — És azután? — Egy régi bajtársam elrejtett a házában. Akkor született a fiam, Klaus Georg. Akkor vettem fel újabb nevemet, Ernst Holzer lettem. Ezután nem sokkal csak „M-75“-ösnek neveztek. Ezzel a jellel láttak el ugyanis el 1947-ben az amerikai Counter Intelligence Corps (Kémelhárító) fogságában, mint háborús bűnöst. Az éber őrség ellenére 1948-ban ismét megszöktem, elértem Genovát, s a Vöröskereszttől kértem, illetve kaptam papírokat. Ezekkel hagytam el Európát, s hajóztam át Bolíviába. Az Europeo munkatársa végül a következő kérdést intézte Klaus Altmannhoz, Lyon volt SS-hóhérához: — Dossziéjában tizenegy pontból álló vádirat van. Franciaország azzal vádolja, hogy húszezer embert agyonlövetett, 115 ezret pedig deportáltatott, s közülük csak negyvenezren tértek vissza a hazájukba. Ezenkívül részt vett kínzásokban, erőszakos cselekményekben. Beismeri tetteit? — Beismerem. Az adatok nem pontosak, de ennek nincs jelentősége. Ezek normális cselekedetek voltak. Háborús időkben normális tettek. A KIHALLGATÁS Ezután idézzünk Klaus Altmann vallomásából, amelyet La Pazban az igazságügyi palotában tett. A vizsgálóbíró Gaston Ledez- ma Rojas volt. A vallomás dátuma: 1973. március 2., délelőtt fél 11. A vizsgálóbíró: — Kérem a nevét, életkorát, születésének helyét és idejét, állampolgárságát és személyi igazolványának Számát. A vádlott: — Klaus Altmann a nevem, 57 éves vagyok, nős, Berlinben születtem, 1915. október 25-én. jelenleg bolíviai állampolgár vagyok. Személyi igazolványom száma 131090. La Pazban adták ki, 1969. március 14-én.‘ A vizsgálóbíró: — Milyen útlevéllel érkezett Bolíviába? A vádlott: — Bolíviába 1951. április 23án érkeztem, a genfi Vöröskereszt útlevelével. A vizsgálóbíró: — ön elismeri, hogy i- gazi neve Klaus Altmann, és a Klaus Barbie nevet mint Lyon SS-parancsnoka használta a háború alatt Franciaországban? A vádlott: — Igen, elismerem. 1942 novemberétől ebben a beosztásban szolgál tam 1944 június elejéig. „NEM MENEKÜLÖK A vizsgálóbíró: — Tehát ön az, aki Klaus Altmann, illetve Klaus Barbie néven az SS parancsnoka volt Lyonban, s akit ennek a városnak a katonai bírósága elítélt? A vádlott: — Ez olyan kérdés, amelyre nehéz válaszolni. Én nem álltam a lyoni bíróság előtt. Senki sem fogott perbe soha. Elismerem, hogy a háború alatt Klaus Barbie voltam, mint ahogy használtam más neveket is, de erre a kérdésre nem tudok válaszolni. A vizsgálóbíró: — Ön miért menekül a francia igazságszolgáltatás elől? A vádlott: — Nem menekülök. Semmi dolgom a francia igazságszolgáltatással, Bolíviai vagyok. A vizsgálóbíró: — Tud róla, hogy a lyoni bíróság önt a háború alatt elkövetett bűntettekért elítélte? A vádlott: — Nem ismerem el a háborús bűntetteket. Manapság is ezer és ezer háborús bűnügy tárgyalására lenne alkalom. Koreában, Vietnamban, s el kellene ítélni Trumant a hirosimai atombombáért. BÖRTÖNBEN VÁRJA A SORSÁT A vizsgálóbíró: — Mint náci és SS-pa- rancsnok, beismeri, hogy részt vett olyan cselekményekben, amelyeket az egész világon elítélnek? A vádlott: — Ezek háborús cselekmények voltak. Nem a magam jószántából mentem Lyonba. Különben is, azóta elmúlt harminc év, s én a bolíviai törvényeknek vetem alá magamat. Az olasz újságíró hozzáfűzi: Klaus Altmann kihallgatása óta börtönben van. Mi lesz a sorsa, nehéz lenne ma még megjósolni. INTERJÚ A LYONI HÓHÉRRAL Altmann-Barbie vallomása „Semmi dolgom a francia igazságszolgáltatással,, - mondja a tömeggyilkos-Öngyújtó nagyságú szívműszer Az amerikai Newark kórházában az Egyesült Államok első olyan műtétét végezték, amelynek során atomenergiával működő kis készüléket helyeztek el a páciens mellkasában a rendellenes szívműködés szabályozására. Hasonló műtéteket korábban elemes szerkezetekkel végeztek, de ezek elemét másfél évenként cseréim kell. Az öngyújtó nagyságú kis műszer, amelynek energiafázisa plutónium, legalább tíz évig biztosítja, hogy az egyenetlen szívműködésű páciensek szíve percenként 73-at verjen. Az első nukleáris szívműködés-szabályozó készüléket Franciaországban dolgozták ki; jelenleg húsz szívbeteg használja az Egyesült Államokban. Az új műszer amerikai gyártmányú. PORSZÍVÓ vonat A párizsi metró 350 alagűtjának tisztántartása rengeteg gondot okoz, illetve okozott a közelmúltig, mígnem feltalálták a porszívó vonatot. A vonat első kocsijának fúvószerkezete fellazítja ás szétfúrja a szemetet, mig a másik vagon erős szívóberendezése a metro porával együtt mindent felszippant. A vonat porzsákjai- nak kiürítésekor feltűnt, hogy milyen sok haj marad naponta a metróban az emberek után. Vajon mi köze a metrónak a hajhulláshoz? A kormányos a hajózás biztonságát figyeli a radaron. A kapitányi híd — rajta a billenő radarantenna. SZERTE A VILÁGBAN Ha egy ország gazdaságának fejlettségét vizsgáljuk, elsősorban az a mérvadó, hogy az illető országban milyen fokon áll az atomkutatás, a számítástechnika, és milyen rádiólokátorokat gyárt. A pardublcel Tesla a két utóbbi iparágban szerzett magának jó csengésű nevet, a számítástechnikában az automatikus digitális számítógépekkel, a másik ágazatban pedig a hajó-, röptérl és meteorológiai radarokkal. A Balti-tengertől a Fekete-tengerig, az Atlanti-óceántől a Csendes-óceánig mindenhol a nagy teljesítményű csehszlovák rádiólokátorokat alkalmazzák. Benelux, jugoszláv, magyar, osztrák, szovjet, német hajókon a pardublcel Tesla termékeivel, az RR 3 és az RR 5 jelzésű folyami radarokkal találkozhatunk. Az RR 5 folyami radart aranyéremmel jutái-- mázták a brnói nemzetközi gépipari vásáron és Ljubljanában a blennálén. Keskeny folyókon és csatornákon és partmenti vizeken kitűnő navigációt biztosít. Használható bármilyen típusú hajón, legyen az személyszállító, teher-, halász-'vagy uszályba jó. A radarral szemmel tarthatóak a partok, megmutatja a hajó távolságát a parttól és a többi, a folyón közlekedő hajótól, fokozódik a hajó manőverező képessége, és lehetővé teszi az éjszakai biztonságos hajózást. A melníki hajógyárban az NSZK számára folyami radarokkal felszerelt teherszállító hajókat gyártanak. Több mint harminc óriás teherhajót adott át a mélníki gyár a német megrendelőknek, s ezek a folyami járművek a pardubicei Tesla nagy teljesítményű radarjaival vannak felszerelve.-zsMekkora az égbolt súlya? A szovjet tudósoknak sikerült kiszámítani az égbolt azaz a Földet övező légkör súlyát. Eszerint bolygónkat 5 kvad- rilliő, 157 trillió tonna levegő veszi korul. Megállapították azt is, hogy biokémiai folyamatok hatására nyáron ez a súly egytrillió tonnával kevesebb.