Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-07-03 / 27. szám

Klaus Altimám, a lyoni hóhér — mint arról a világsajtó beszámolt — végre be­ismerte szörnyű bűntetteit, és sorsára vár La Paz börtönében. Nemrég az olasz Eu- ropeo című hetilap munkatársa, Alfredo Serra interjút készített a náci tömeggyil- kossal. Az alábbiakban — némi rövidítés­sel — közreadjuk beszélgetésüket. Ügy é- rezzük, nem kell hozzá kommentár. BEATE KLARSFELD KUTATTA FEL — Megkérdezem önt, hajlandó-e inter­jút adni? A börtön igazgatója adta ezt a tanácsot. — Hajlandó vagyok. De nem válaszolok egyetlen olyan kérdésre sem, amely jogi helyzetemet érinti. Erre ügyvédeim van­nak. — Két francia bíróság önt halálra ítél­te. Lehetséges, hogy Bolívia kiadja és Franciaországba viszik, ahol számolnia kell a következményekkel. Felkészült erre? — Senki sem járulhat hozzá Bolíviából való távozásomhoz. Bolíviai állampolgár vagyok, a többiekkel azonos jogokat élve­zek. Szeretném figyelmeztetni, hogy sem­miféle kiadatási egyezmény nincs Bolívia és Franciaország között. — Ki bukkant a nyomára Bolíviában, majdnem harminc évvel a háború befeje­zése után? — Beate Klarsfeld, akit önök a nácik hí­res üldözőjének neveznek. Ez az elnevezés nekem nevetséges, ű sem más, mint ami­lyenek a többi üldözök, például Simon Wiesenthal. „SS-TISZT VAGYOK...“ — Ont azzal vádolják, hogy agyonlövet­te az ellenállás több mint húszezer rész­vevőjét. Milyen lehet a lelkiismerete vala­kinek, aki ilyen parancsot adott? — Katona vagyok. Ezt a hivatást tanul­tam, erre készültem. SS-tiszt vagyok. Tudja ön, milyen az SS? Felsőbbrendű „szuper­ember“. Azt hiszi, hogy bármilyen idióta SS lehet? Én jogot és filozófiát tanultam! — Miért választotta Bolíviát? Csak búvó­helyül, vagy itt akart élni? — Régi nemzeti-szocialista vagyok. 1951- ben, amikor megérkeztem Bolíviába, meg­csodáltam egy rendkívül hatásos látványt: bolíviai falangisták vonultak hosszú sorok­ban, fasiszta uniformisban, énekeltek. Ne­kem tetszett a látvány. Ezenkívül tudtam, hogy Bolíviában nagyon jelentős német kö­zösség él. Akkor nyomban döntöttem. — Gyermekei miért nincsenek itt? — Én döntöttem így. Klaus Barcelóná- ban él, ahol megházasodott és jogot ta­nul. Ute lányom Ausztriában tanárnő. SZÖKÉSRŐL SZÖKÉSRE — Megbánta, amit tett? —■ Megbánni? Mit? A háborúban min­denki gyilkol. Háborús időkben nincsenek sem jók, sem rosszak. Meggyöződéses ná­ci vagyok. Csodálom a náci fegyelmet, és büszke vagyok rá, hogy a Harmadik Biro­dalom egyik legkitűnőbb szervezetének, pa­rancsnoki állományába tartoztam. Ha ezer­szer újraszületnék, ezerszer ugyanaz len­nék, aki voltam. — Ismerte Hitlert? — Igen. Ismertem már a háború előtt, 1936 óta. Zseni volt. — Hogyan élte ét a német összeomlást? — A legnagyobb nehézségek közepette. Mint az SS tagja, koldusbotra jutottam. 1945 augusztusáig elrejtőztem. A hónap vé­gén megszöktem Lyonból. Elfogtak, feltet­tek egy vonatra, amely Baden-Badenba tartott, de félúton megszöktem. Csak egy tiszt kísért, ebből arra következtettem, hogy meg akarták könnyíteni a menekülésemet. Kasselben elfogtak, de újra faképnél hagy­tam őreimet. Napokig bolyongtam. Aztán hat hónap múlva megismerkedtem egy Schnei­der nevű fiatalemberrel. Titkos szervezetet alapítottunk, hogy hamis igazolványokat készítsünk az SS volt tagjainak, akik hoz­zám hasonló helyzetbe kerültek. Körülbelül 300 hamis iratot készítettem .1946 Januárjá­ban új nevem lett: Klaus Martens. Ezután Münchenbe mentem, könyvárusítással fog­lalkoztam. A feketepiacon szép summát kerestem kávéval és cigarettával. Az év no­vemberében azonban az angol katonai tit­kos szolgálat, a Field Secret Service le­tartóztatott, s a hamburgi fogolytáborba szállítottak. Egy ünnepnapon azonban si­került Ismét kereket oldanom. — És azután? — Egy régi bajtársam elrejtett a házá­ban. Akkor született a fiam, Klaus Georg. Akkor vettem fel újabb nevemet, Ernst Holzer lettem. Ezután nem sokkal csak „M-75“-ösnek neveztek. Ezzel a jellel lát­tak el ugyanis el 1947-ben az amerikai Counter Intelligence Corps (Kémelhárító) fogságában, mint háborús bűnöst. Az éber őrség ellenére 1948-ban ismét megszök­tem, elértem Genovát, s a Vöröskereszttől kértem, illetve kaptam papírokat. Ezekkel hagytam el Európát, s hajóztam át Bolí­viába. Az Europeo munkatársa végül a követ­kező kérdést intézte Klaus Altmannhoz, Lyon volt SS-hóhérához: — Dossziéjában tizenegy pontból álló vádirat van. Franciaország azzal vádolja, hogy húszezer embert agyonlövetett, 115 ezret pedig deportáltatott, s közülük csak negyvenezren tértek vissza a hazájukba. Ezenkívül részt vett kínzásokban, erősza­kos cselekményekben. Beismeri tetteit? — Beismerem. Az adatok nem pontosak, de ennek nincs jelentősége. Ezek normá­lis cselekedetek voltak. Háborús időkben normális tettek. A KIHALLGATÁS Ezután idézzünk Klaus Altmann vallomásá­ból, amelyet La Pazban az igazságügyi pa­lotában tett. A vizsgálóbíró Gaston Ledez- ma Rojas volt. A vallomás dátuma: 1973. március 2., délelőtt fél 11. A vizsgálóbíró: — Kérem a nevét, élet­korát, születésének helyét és idejét, ál­lampolgárságát és személyi igazolványának Számát. A vádlott: — Klaus Altmann a nevem, 57 éves vagyok, nős, Berlinben születtem, 1915. október 25-én. jelenleg bolíviai ál­lampolgár vagyok. Személyi igazolványom száma 131090. La Pazban adták ki, 1969. március 14-én.‘ A vizsgálóbíró: — Milyen útlevéllel ér­kezett Bolíviába? A vádlott: — Bolíviába 1951. április 23­án érkeztem, a genfi Vöröskereszt útleve­lével. A vizsgálóbíró: — ön elismeri, hogy i- gazi neve Klaus Altmann, és a Klaus Bar­bie nevet mint Lyon SS-parancsnoka hasz­nálta a háború alatt Franciaországban? A vádlott: — Igen, elismerem. 1942 no­vemberétől ebben a beosztásban szolgál tam 1944 június elejéig. „NEM MENEKÜLÖK A vizsgálóbíró: — Tehát ön az, aki Klaus Altmann, illetve Klaus Barbie néven az SS parancsnoka volt Lyonban, s akit ennek a városnak a katonai bírósága elítélt? A vádlott: — Ez olyan kérdés, amelyre nehéz válaszolni. Én nem álltam a lyoni bíróság előtt. Senki sem fogott perbe so­ha. Elismerem, hogy a háború alatt Klaus Barbie voltam, mint ahogy használtam más neveket is, de erre a kérdésre nem tudok válaszolni. A vizsgálóbíró: — Ön miért menekül a francia igazságszolgáltatás elől? A vádlott: — Nem menekülök. Semmi dolgom a francia igazságszolgáltatással, Bolíviai vagyok. A vizsgálóbíró: — Tud róla, hogy a ly­oni bíróság önt a háború alatt elkövetett bűntettekért elítélte? A vádlott: — Nem ismerem el a hábo­rús bűntetteket. Manapság is ezer és ezer háborús bűnügy tárgyalására lenne alka­lom. Koreában, Vietnamban, s el kellene ítélni Trumant a hirosimai atombombáért. BÖRTÖNBEN VÁRJA A SORSÁT A vizsgálóbíró: — Mint náci és SS-pa- rancsnok, beismeri, hogy részt vett olyan cselekményekben, amelyeket az egész vi­lágon elítélnek? A vádlott: — Ezek háborús cselekmé­nyek voltak. Nem a magam jószántából mentem Lyonba. Különben is, azóta el­múlt harminc év, s én a bolíviai törvé­nyeknek vetem alá magamat. Az olasz újságíró hozzáfűzi: Klaus Alt­mann kihallgatása óta börtönben van. Mi lesz a sorsa, nehéz lenne ma még meg­jósolni. INTERJÚ A LYONI HÓHÉRRAL Altmann-Barbie vallomása „Semmi dolgom a francia igazságszolgáltatással,, - mondja a tömeggyilkos-Öngyújtó nagyságú szívműszer Az amerikai Newark kórházában az Egyesült Államok el­ső olyan műtétét végezték, amelynek során atomenergiával működő kis készüléket helyeztek el a páciens mellkasában a rendellenes szívműködés szabályozására. Hasonló műtéte­ket korábban elemes szerkezetekkel végeztek, de ezek ele­mét másfél évenként cseréim kell. Az öngyújtó nagyságú kis műszer, amelynek energiafázisa plutónium, legalább tíz évig biztosítja, hogy az egyenetlen szívműködésű páciensek szíve percenként 73-at verjen. Az első nukleáris szívműködés-sza­bályozó készüléket Franciaországban dolgozták ki; jelenleg húsz szívbeteg használja az Egyesült Államokban. Az új mű­szer amerikai gyártmányú. PORSZÍVÓ vonat A párizsi metró 350 alagűtjának tisztántartása rengeteg gondot okoz, illetve okozott a közelmúltig, mígnem feltalálták a porszí­vó vonatot. A vonat első kocsijának fúvószerkezete fellazítja ás szétfúrja a szemetet, mig a másik vagon erős szívóberendezése a metro porával együtt mindent felszippant. A vonat porzsákjai- nak kiürítésekor feltűnt, hogy milyen sok haj marad naponta a metróban az emberek után. Vajon mi köze a metrónak a hajhul­láshoz? A kormányos a hajózás biztonságát figyeli a radaron. A kapitányi híd — rajta a billenő radarantenna. SZERTE A VILÁGBAN Ha egy ország gazdaságának fejlettségét vizsgáljuk, első­sorban az a mérvadó, hogy az illető országban milyen fo­kon áll az atomkutatás, a számítástechnika, és milyen rá­diólokátorokat gyárt. A pardublcel Tesla a két utóbbi ipar­ágban szerzett magának jó csengésű nevet, a számítástech­nikában az automatikus digitális számítógépekkel, a másik ágazatban pedig a hajó-, röptérl és meteorológiai radarok­kal. A Balti-tengertől a Fekete-tengerig, az Atlanti-óceántől a Csendes-óceánig mindenhol a nagy teljesítményű csehszlo­vák rádiólokátorokat alkalmazzák. Benelux, jugoszláv, ma­gyar, osztrák, szovjet, német hajókon a pardublcel Tesla termékeivel, az RR 3 és az RR 5 jelzésű folyami radarokkal találkozhatunk. Az RR 5 folyami radart aranyéremmel jutái-- mázták a brnói nemzetközi gépipari vásáron és Ljubljaná­ban a blennálén. Keskeny folyókon és csatornákon és part­menti vizeken kitűnő navigációt biztosít. Használható bár­milyen típusú hajón, legyen az személyszállító, teher-, ha­lász-'vagy uszályba jó. A radarral szemmel tarthatóak a par­tok, megmutatja a hajó távolságát a parttól és a többi, a folyón közlekedő hajótól, fokozódik a hajó manőverező ké­pessége, és lehetővé teszi az éjszakai biztonságos hajózást. A melníki hajógyárban az NSZK számára folyami radarokkal felszerelt teherszállító hajókat gyártanak. Több mint har­minc óriás teherhajót adott át a mélníki gyár a német megrendelőknek, s ezek a folyami járművek a pardubicei Tesla nagy teljesítményű radarjaival vannak felszerelve.-zs­Mekkora az égbolt súlya? A szovjet tudósoknak sikerült kiszámítani az égbolt azaz a Földet övező légkör súlyát. Eszerint bolygónkat 5 kvad- rilliő, 157 trillió tonna levegő veszi korul. Megállapítot­ták azt is, hogy biokémiai folyamatok hatására nyáron ez a súly egytrillió tonnával kevesebb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom