Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-07-03 / 27. szám

közös akció az iskolával, osz­tállyal. Itt születoek az élmé­nyek, ezekre pedig mindig jó emlékezni; csupa vidámsággal telik el a három hét, miközben észre sem veszitek, mivel gaz­dagodtatok: munkaszeretettel és tapasztalattal, mert rájöt­tök, hogy nemcsak könyvekből és iskolapadból áll a világ, ha­nem dolgos kezekből és fá­radt testekből is. De mi legyen azokkal, akik sehová se jelentkeztek, pedig szeretnének részt venni vala­milyen brigádon? Próbáljátok szereencsét SZISZ-alapszerve- zeteteknél, és ha már tül ké­ső, akkor forduljatok a SZISZ járási bizottsága mellett mű­ködő brigádvezetőséghez (stábhoz), tevéiben vagy akár személyesen is. Reméljük, si­kerrel jártok. Egyébként so­kat veszítetek. Nem a pénzre gondolok. Hát sok sikert! Reméljük, hogy élményeitekről pár sor­ban beszámoltok majd az Űj Ifjúságnak is. Menjetek, mert vár benneteket a munka! Z. a MUNKA A még nem született gyermekekért Remélem, hogy az alábbi sorok elolvasása után na­gyon sok asszony mondja majd: milyen jó, hogy az e- gészhez semmi közöm. A téma: Interrupció, abortusz, a terhesség művi meg­szakítása. Mindig aktuális, de m09t különösen az, mert 1973. július 1-től ez a törvény módosított formában lép érvénybe. Az interrupció — mindegy, hogy egészségi vagy más okai vannak — káros hatással lehet az asszonyok szervezetére, egészségére. Egy pillanatig azonban megállók az okoknál. Mikor humánus az abortusz? Ta­lán sohasem. Hiszen minden esetben életről van szó, csak az egyikben érthető az indítóok, a másikban már kevésbé. Az eredmény ugyanaz: meg nem •született gyermek. Az utóbbi években megnőtt az egygyermekes, sőt a gyermektelen fiatalasszonyok interrupciós kérvényei­nek a száma. Az interrupciós bizottságok kimutatásai szerint száz asszonyból csak húsznak volt egészségi jellegű oka a művi beavatkozásra. A többinek minden­féle: pici lakás vagy semmilyen, anyagi okok, széteső­félben levő házasság stb. Az új törvény főleg a gyer­mektelen és egygyermekes asszonyok esetében alkal­mazza majd következetesen és szigorúan az új tör­vényt ; több lesz tehát az elutasító válasz. A gondos és körültekintő kivizsgálást biztosítja az is, hogy az interrupciós bizottságokban szociológusok, pszichológu­sok és jogászok is dolgoznak majd. A régi törvény szerint hat hónapnak kellett eltelnie két terhesség megszakítása között. Ezt az időközt az új törvény 12 hónapban, tehát egy évben szabja meg. Szigorú az új törvény azokban az esetekben is, ame­lyekben eddig feltétel nélkül elvégezték a műtétet. Ilyen például, ha a rubeola fertőző betegség üt ki a terhes anya környezetében. A törvény szigorít a fel­tételeken, természetesen a gyermek, a még meg nem született gyermek érdekében. A törvény csak olyan asszonyoknál tesz kivételt/ a- kik legalább négy gyereket nevelnek, sajátjukat vagy örökbefogadottakat. A kivétel főleg a két interrupció közt eltelt, időre és az orvosi beavatkozás okára tér ki. Az elején azt mondtam, jó lenne, ha minél több asz- szony mondaná, rám ez nem vonatkozik. Tudom, hogy ez nem lesz így, hiszen ma az interrupció nem szá­mit „bűnnek“, és nem sorolható azok közé a témák közé, amelyekről tilos szólni. Az új törvény kizárólag az asszonyok egészségének védelmét, és hazánk nép- szaporulatának emelkedését tartja szem előtt. Épp ide­je volt. Megértük ugyanis azt az időt, amikor az él­ve született gyermekek és az abortuszok számát nem lehetett egymás mellett közölni. Szégyenletes volt az arány. Nem tudom, július elseje után csökken-e azok száma, akik a teherbe esést eszköznek tekintik vala­milyen cél eléréséhez, avagy a véletlen játékának vagy egyszerű szórakozásnak tartják, amelynek követ­kezményei elől van menekvés. Eddig ez nem is volt nehéz. Ezért vánnak, akik a törvény elolvasása után felsóhajtanak: Sajnos! Sajnos, hogy vannak ilyen emberek, nem is kevesen! Z. A KUNTAKTÜS rovata KEDVES FIATALOK! A levelek között tallózva e héten is több érdekesre bukkantunk, fme közülük néhány. „A mi falunk, Zádor (Rim. Sobota-i járás) kicsi, ezért aránylag a fiatalság is kevés, de annál aktívabb. Bizonyítja ezt az is, hogy rendszeresen kivesszük ré­szünket a faluszépítési mun­kákból. És hogy megsze­rezzük községünk vezetői­nek a rokonszenvét. tavaly karácsonykor egyórás mű­sorral szórakoztattuk fa­lunk lakóit. A rendezvény sikerén felbuzdulva elha­tároztuk, hogy máskor is fellépünk, ha a helyi szer­vek is támogatnak bennün­ket, de szeretnénk, ha tá­mogatnának bennünket az ifjúsági szervezet megalakí­tásában Is“ — írják leve­lükben a zádori fiatalok. — Éspedig? — Saját énekkarunk és színjátszó csoportunk van, nagyon népszerű a képzőművészeti és az irodalom-népszerűsítő szakkör, a fürgébbek, ü- gyesebbek sportkörökben versengenek, a házia­sabb természetű lányok pedig gyermeknevelés­sel, egészségügyi kérdésekkel vagy a konyhamű­vészet titkaival ismerkednek. Persze, ez a röpke fölsorolás aligha lenne teljes, lányokról lévén szó, ha nem szólnánk a varrőtanfolyamokról, a kozmetikai tanácsadásról és a nagyon közked­velt, évente egyszer-kétszer nagy sikerrel rende­zett divatbemutatókról. — Így hát műszak után, délutánonként, alig­ha unatkozik valaki is a lányotthon lakói kö­zül? ... Határozott kijelentésként érkezik a válasz: — Akiben csupán egy csöppnyi lelkesedés, fia­talos jókedv van, az semmi esetre sem! A szak­köri tevékenységben és a műkedvelő mozgalom­ban szép eredményeket értünk el, amelyek bizo­nyára még szebbek lesznek, ha a közeljövőben megnyílik a gottwaldovi fiatalok önálló klubja. Gondolom, ez a lányotthon SZISZ-szervezetének munkáján is tükröződik majd. Csinos, bogárszemü, szőke lány Éva. Pillantá­sa az ablakon túlra, valahova az ábrándok vilá­gába szökik. —■ Kellemes, barátságos otthont nyújt a lány­szobák mindegyike, de azért egyikünk sem tit­kolja, hogy már saját lakásáról, családjáról ábrán­dozik, Jobbára egyformán, nagy közösségben é- lünk itt, de gondolatban már gyakorta a jövőben kalandozunk . .. Az ablakhoz siet, függönyigazítással palástolja a tizenéves lányok piruló-félénk zavarát. Egymásra nevetünk. Őszintén, tisztán, csengő hangon kacag. És engem is az ábrándok világába repít: a lányotthonból távozóban azon kapom magam, hogy egy csalóka, ábrándos gondolattal kacér­kodom: szeretnék vele, mondjuk, öt év múlva is­mét találkozni! (Folytatjuk) BORSAI M. PÉTER TÖRTÉNELMI párbeszéd Fontosságukat megillető helyet foglalnak el új­kori históriánkban az államközi tárgyalások, kormányfők, államférfiak eszmecseréi. Mégis: az SZKP főtitkárának amerikai utazása jelentőségé­ben túlnő a sűrűn ismétlődő látogatásokon. Hosszú, önmagában is fontos szakaszokra ta­golt folyamat csúcsához értünk, amikor Leonyid Brezsnyev az USA földjére lépett. Ott folytatni, ahol 1972 májusában, Moszkvában abbahagytuk — ez a törekvés fogalmazódott meg az SZKP fő­titkárának amerikai látogatásával kapcsolatban, s az elmúlt hét minden szempontból igazolta, hogy az alaposan előkészített tárgyalások Ri­chard Nixonnal, valóban a moszkvai eszmecse­rék alaphangulatáhuz igazodnak, továbbfejleszt­ve mindazt, ami a szovjet fővárosban kezdődött. Azóta ugyanis a nemzetközi helyzetben jelen­tős változásuk tanúi lehettünk. Akkor például még távolinak tűnt a vietnami és a laoszi fegy­verszünet, s az európai biztonsági és együttmű­ködési konferenciának csupán az esélyeit latol­gatták. A megfigyelők pedig annak idején azt a körülményt nyugtázták örömmel, hogy Moszkva és Washington között megkezdődött a párbeszéd. A Brezsnyev — Nixon-találkozó eredményessé­gében — ezért jelentőségében is — meghaladta az első párbeszédet. Már önmagában az a körül­mény, hogy a szocialista és a kapitalista világ- rendszer két vezető hatalma nyolc figyelemre méltó, sokrétű együttműködést megteremtő, a gazdasági, műszaki és tudományos, valamint a kultnrális életet átfogó megállapodást kötött, ko­runk integrálódási törekvései közepette rendkí­vül jelentős esemény. Ebben a vonatkozásban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szovjet — amerikai gazdasági és kereskedelmi kapcsolatuk az utóbbi években felgyorsultak. Az áruforgalom megháromszorozódott ugyan, de — mint arra Zamjatyin, a szovjet küldöttség szóvivője az e- gyik sajtókonferencián utalt — a lehetősége­ket még korántsem merítették ki. Fokozottabb teendők várnak ebben a két ország szakemberei­ből alakult kerskedelmi és gazdasági együttmű­ködési vegyes bizottságra, de az is kétségtelen, hogy a szovjet fél több kezdeményezésre számít Washingtonban hangzott el az a szovjet indít­vány is, hogy kössön a két ország 10—15 évre szóló megállapodást a gazdasági együttműködés­ről. Egy kölcsönös előnyökön alapuló szerződés mindkét állam részére beláthatatlan pozitív kö­vetkezményekkel járna. Genfben felújítják a stratégiai fegyverek és 'fegyverrendszerek csökkentéséről folytatott szov­jet-amerikai tárgyalásokat. Brezsnyev és Nixon aláírása olyan okmányt szentesített, amely meg­könnyíti majd a szakértők eszmecseréit, kijelö­li az utat a Moszkvában aláirt, öt évre szóló’ ideiglenes megállapodás helyébe lépő végleges szerződés felé. A washingtoni Fehér Házban az egész világ számára példamutató, egyben sors­döntő dokumentumokat látott el aláírásával a két államférfi. Az első megállapodás hét alapelve értelmében a két nagyhatalom — az úgynevezett atomklnb alapító tagjai — elkötelezték magu­kat, hogy minden erőfeszítést megtesznek a fegyverkezési verseny legbonyolultabb és legne­hezebb. legösszetettebb problémakomplexumának szerződéses rendezésére 1974 folyamán. Külön hangsúlyt érdemel az a megállapítás — a máso­dik alapelv —, hogy „az egyoldalú előnyökre va­ló törekvés összeegyeztethetetlen a szovjet-ame­rikai kapcsolatok erősítésével.“ Nem kevésbé lé­nyeges természetesen a másik megállapodás sem, az irányított termonukleáris szintézis, a gyors neutronokkal működő reaktorok, és az anyag a- lapvető sajátosságainak kutatásában a szovjet­amerikai együttműködés megteremtése. A szovjet-amerikai csúcstalálkozókhoz méltán kívánkozik a történelmi jelző. 0 síi h tíz közül A'i.á, :. olv an, Szabó József Méhes Ódon,Mates Károly, Nagy Ferenc „Mit tegyünk, hogy ná­lunk is megalakuljon a SZISZ-alapszervezet? — gyakran fordulnak hozzánk ilyen és ehhez hasonló kér­désekkel a fiatalok. Közér­dekű problémáról lévén szó, leszögezzük, hogy a szervezetet nem alapíthat­juk meg mi helyettetek, de műsorainkban — és termé­szetesen ezen a helyen is — mindig szívesen adunk hasznos és célravezető ta­nácsot. A zádori — és a hozzájuk hasonló nehézsé­gekkel küszködő — fiata­loknak csak azt ajánlhat­juk, hogy fogjanak össze, dugják egybe fejüket, s meglátják, semmi akadálya sem lesz az ifjúsági szerve­zet megalakításának. Törek­vésüket a falu vezetői is minden bizonnyal méltá­nyolják majd. Érdekes problémát vet fel levelében két kislány is — nevezzük őket Évá­nak és Mártának —, töb­bek között arról írnak, hogy községüktől távol él­nek és dolgoznak. Munkás- szállóban laknak, kilencen egy szobában. Éva a dal-, a tánc- és színművészet, Már­ta viszont a vers- és a pró­zaírás, illetve a festészet i- ránt érez magában tehet­séget. „Művészi“ készségé­ről nemrég elismerően nyilatkozott az egyik kivá­ló és közismert festőművé­szünk is. Sajnos, tehetsé­gük ilyen környezetben nem bontakozhat ki, mert a szo­bában a többiek csak a munkájukról, esetleg a sze­relmi kapcsolataikról, ka­landjaikról tudnak beszél­ni, s nem érdeklődnek sem­mi okosabb iránt... A levél még folytatódik, lényegét azonban idéztük. Hogy miért tartottuk fon­tosnak szólni róla? Azért, mert tapasztalataink sze­rint nem „tipikus“ kol­lektíváról van szó, az adott esetben, hiszen lépten-nyo- mon találkozhatunk olyan, munkásszállóban lakó fia­tal dolgozókkal, akiknek nincs érettségi bizonyítvá­nyuk, sem pedig egyetemi diplomájuk, mégis nemcsak becsületesen dolgoznak, ha­nem kiváló, minőségi mun­kát is végeznek. Ez azon­ban az éremnek csak aze- gyik oldala, a másik még ennél is lényegesebb: ezek a fiatalok igenis hozzá a- karnak és „hozzá is tud­nak szólni“ az őket érintő kérdésekhez. A felvetett probléma köz­érdekű, ezért szívesen fo­gadjuk rovatunk olvasóinak észrevételeit, véleményét, a legérdekesebbeket közöl­jük is. Leveleiteket a következő címre küldjétek: a Cseh­szlovák Rádió magyar nyel­vű adása, 89711 Bratislava, Zochova 3. A borítékra ír­játok rá: Kontaktus. Nagy Árpád ELŐTT lóban úgy gondoljuk, hogy so­kat menthetünk meg az idei termésből, s erről szeretnénk mindenkit meggyőzni, aki az aratásból kiveszi részét. Sok múlik rajtunk! Horváth Barnabásnak a bri­gád nevében tolmácsolt kol­lektív krédója meggyőző, be­csületes és tiszteletreméltó. Beszélgettem a brigád töb­bi tagjaival is, a felhívást a- láírók közül egynéhánnyal. Két hét alatt akarnak vé­gezni az aratással. Több mint ötszáz hektár ga­bona vár az öt kombájnra, a tíz kombájnosra, s mindazok­ra, akik nélkül szinte elkép­zelhetetlen az aratás. Sok mindent elmondhatnánk erről a szövetkezetről, ezek­ről az emberekről. A járás tíz legjobb szövetkezete között „jegyzik“ őket, gazdasági e- redményeiket évről évre ja­vítják, évről évre törekszenek, hogy jobban, többet termeljenek. A télen saját maguk rendez­tek tanfolyamot, hogy össze­gezzék tapasztalataikat, s fel­használhassák őket az aratás­nál. Mert gondok, szervezési nehézségek, műszaki akadá­lyok voltak is, lesznek is. De hogy kevesebb legyen belőlük, azért tenni lehet és tenni kell, A tíz kombájnos közül öten állandóan a műhelyben, a gép­park karbantartásán dolgoz­nak. A második öt . traktoros­ként járja a határt, de néhány nap múlva, azon a hajnalon, a- mikor az aratás megkezdődik, a kombájn kormánykerekénél kezdik napjukat. A műhelybeliek egyike Ma­tus Károly. Harminchárom é- ves, de immár ez lesz a ti­zennegyedik nyár, amikor kombájnosként vág neki a ga­bonatáblának. Mégsem ez lesz Matus Károly tizennegyedik aratása, . mert apró iskolás korában úgy szedte már a markot, mint hat harmincéven felüli társa. A tíz kombájnos közül az e- gyik legfiatalabb at Méhes Ö­dönnek hívják. — Régebben a műhelyben dolgoztam, ott tanultam ki a szakmát, ez lesz már a harma­dik nyár, amikor kombájnos­ként vehetek részt az aratás­ban. Szívesen csinálom, és a felhívást is örömmel Írtam a- lá. Gondolom, így voltunk ve­le valahányan. Nagy Ferenc, Kovács Ist­ván, Szabó József ugyancsak a műhelybeliek közül valók — nem most kezdték a szakmát. Tapasztalt, kiváló szakembe­rek, akikre mindig építhet a szövetkezet. A többiekkel még találko- ink a nyáron. Aratás alatt ellátogatunk hozzájuk, s megírjuk, hogyan valósítják meg azt, amit vál­laltak. Végezetül hadd idézzük fel­hívásuk utolsó bekezdését. „Meggyőződésünk, hogy az egységes földművesszövetkeze­tek, állami gazdaságok, gép- és traktorállomások fiatal kom- bájnosai megértik felhívásun­kat, és velünk tartanak.“ Gabonaföldek sok tíz- és százezer hektárjai várnak le- aratásra. A kenyérről van szó. Mindnyájunk mindennapi ke­nyeréről, amely sem fohásszal, sem imával, csakis becsületes munkával kerül naponta asz­talunkra. ü-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom