Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-06-26 / 26. szám
10 új ifjúság Az Űj Ifjúságnak írta Dusán Kerny HOUSTONBAN OROSZUL TANULNAK Még az edzett világjáró riportert Is várakozással teli szorongás fogja el, ha abban a werencsében lehet része, hogy közelebbről is azemttgyre veheti az amerikai vllágűrkutatás fellegvárát — Houstont. Nem is csoda, hisz annyit hallott, olvasott róla, a televízió hely- színl közvetítéseiben Is láthatta a helyet, ahonnan a Holdon járt Apollő-űrbajókat irányították. Aztán ott áll a houstoni repülőtér betonján és töpreng, hogyan tovább. Maga a város 25 mérföldnytre van, az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA központja pedig 50 mérföldnyire, annyira, mint Nitra Bratislavá- tffl. A legközelebbi autóbusz? Uram, Itt nem közlekednek autóbuszok, de fogadjon légitaxit. Minden félórában közlekedik tíz utassal. Hosszas várakozás után végül rám került a sor, és az újabb rövid, de egy egész emberöltőnek tűnő repülés után megkönnyebbüléssel nyújtóztam végig az ágyon a Ramada Inn Szállodában. A szálloda hivalkodva adta mindenki tudtára, hogy a NASA mindössze az utca túlsó oldalán van. Még mielőtt elnyomott volna az álom, az Utasításhoz híven beállítottam a különleges ébresztőberendezést, amely a kívánt Időben könyörtelenül felrázza az embert. Gondoltam, ha beválik, ajánlani fogom idült álomszuszékoknak. Alig hajtottam le a fejem a párnára, az ágy éktelen táncba kezdett. A hirtelen odaszólított szállodaszolga is csak elnézést kért, hogy biztosan elromlott a berendezés; sajnos, a késő éjszakára való tekintettel, nem javíthatják meg. Inkább hagyjam békén. Hagytam Is, de még egy negyedóráig néztem az ágy vitustáncát. Közben arra gondoltam, hogy amikor a világűrben másodpercnyi és müli- méternyi pontosságai közlekednek az űrhajók, egy egyszerű földi óraszerkezet ennyi bosszúságot okozhat. Időközben kiderült, hogy a világűrben sem megy minden a menetrend szerint, és a nagy várakozással előkészített Skylab-program valószínűleg nem valósulhat meg. Őrjártunkkor azonban még csak készült a Skylab-progratm, amely elsősorban gyakorlati haszonnal járó célokat követ. Az egész Houston érezhető nosztalgiával gondolt a végétért Apollo-tervre, amely kétségkívül Jelentős tudományos és műszaki sikerrel zárult. A houstoni Intézet helyiségét, az Apollo űrhajók Irányító központját alighanem az egész világ Ismeri. Az elmúlt években többször A Saturnus-5 rakéta a kilövőpályán. Ez röpítette a magasba a Skylab-űrhajót. megjelent a televízió képernyőjén. A valóságban azonban kisebbnek tűnik. Öt sor műszer, mintegy 65 ember figyelte és irányította innen a Holdon járt Apollo-űrhajókat. Hatvanöt ember, kezdve a „capcom“-tól (capsule communikator), az egyetlen embertől, akinek jogában volt bármikor beszélni a világűrben tartózkodó űrhajósokkal egészen a Pentagon „szolgálatos“ tábornokáig, aki a helyiség jobb sarkának egy kiemelkedő részén ült a vörös telefon mögött. De volt ott egy személy Is, aki az űrhajósok és az trányítóközpont dolgozóinak „kozmikus“, csupa rövidítésekből álló nyelvét „lefordította“ az újságíróknak. Ez a helyiség ma már C9ak múzeum, büszkén mutogatják a látogatóknak. Egy kissé tovább van azonban egy ehhez hasonló terem, amely eredetileg az Apollo-központ tartaléka volt. Ha az irányító központ komolyabban meghibásodott volna, innen Irányították volna az űrhajókat. Most Innen vezetik a Skylab- tervet. A NASA-lntézetben azonban már készül egy minden eddigit felülmúló központ. Innen irányítják majd azt a közös szovjet-amerikai űrvállalkozást, amely új fejezetet nyit az űrhajózás történetében. „Tavaly olyan korszakalkotó elhatározásra került sor, amely megszabja további céljainkat“ — jelentette ki Christopher Kraft, a NASA igazgatója. „A kísérleti közös Apollo- Szojuz terv új korszakot sejteti a világűr békés kutatásában ... Feltétlenül fontos, hogy feltárjuk az egész világűrt, nemcsak a naprendszert, amelyben élünk ...“ Kraft szerint a közös szovjet-amerikai vállalkozások legközelebbi célpontja a Mars lesz. Feltevése szerint ekkor már a rakéták is közös terv szerint készülnek, és az űrhajók legénysége is vegyes lesz. Megkérdeztem a NASA egyik alkalmazottját, aki kezdettől fogva az űrhajózási hivatal szolgálatában áll, gondolta-e akkor, hogy sor kerül a szovjet-amerikai együttműködésre. „Nem emlékszem“ — hangzott a válasz a sokatmondó dadogás után. Nem is csoda, hogy ilyen rövid az emlékezőtehetsége, hiszen a NASA vaskos évkönyve az amerikai űrhajózás eredményei mellett — amikor az még csak a csillagokban volt — mindössze három sort szentelt az űrkutatás alapjait lerakó szovjet Szputnyiknak. Eisenhower elnöknek öt napig tartott, amíg elszánta magát, hogy üdvözlő táviratot küldjön Moszkvába. Ma más szelek fújnak a Fehér Házban. Nixon elnök tavaly azzal fogadta az utolsó A- pollo legénységét, hogy a Szovjetunióval való együttműködés az egész emberiség előtt új távlatokat nyit a világűr megismerésében. Ma orosz beszédet elég sűrűn halami Houstonban. A NASA-központban egész sor szovjet szakember dolgozik. A legapróbb részletekig kidolgozzák az amerikai és szovjet űrhajé összekapcsolásának tervét. 1975 júliusában kerül sor a terv megvalósítására. A szakemberek és űrhajósok cserelátogatáeatt már nem is tartják számon. A szovjet űrhajósok legutóbb kipróbálták például a Jelenleg a Föld körül keringő Skylab modelljét. Az amerikai űrhajósok viszont úgy ismerik a Szojuz űrhajókat, mint a tenyerüket. Hogy mit várnak az amerikaiak az együttműködéstől? Elsősorban a költségek csökkenését. Mint ismeretes, az Apollo-tervet is kénytelenek voltak anyagi okokból ldö ellőtt megszüntetni. A tudományos kutatómunka összeegyeztetésével bizonyos részletkérdésekben lehetővé válik a munkamegosztás. Ha a két kozmikus nagyhatalom szakemberei megismerkednek egymás berendezéseivel, szorosabban együttműködhetnek az esetleges mentési munkálatoknál Is, aminek a hosszabb tartamú űrutazások szempontjából kétségkívül nagy jelentősége van. Kész egyébként a közös Apollo-Szojuz űrutazás menetrendje Is. A két űrhajó fellövésének időpontját 1975. július 15-re tűzték ki. Természetesen az űrhajók hazai földön rajtolnak. A Szojuz a bajkonuri, az Apollo a Cap Canaveral-! kilövőpályán. Mindkét űrhajó legénysége — az amerikai űrhajóban három-, a szovjet űrhajóban kéttagú személyzet lesz — legfeljebb két napot tölt a világűrben. Előfordulhat azonban — elsősorban üzemzavarnál, és ezzel számolnak —, hogy az űrhajósok esetleg idegen űrhajóban térnek vissza a földre. Az űrhajósok erre is készülnek, és gyakorolják a leszállást, amely mint ismeretes, az amerikai és szovjet űrhajóknál lénye gesen eltér egymástól. Miért van szükség a szovjet-amerikai e- gyüttműködésre a vtlágűrkutafásban? Hisz a világűr óriási, végtelen, mindenkinek jut benne hely külön-külön Is? Igen, a világűr végtelen, de az ember lehetőségei mégis csak korlátoltabbak annál, hogy boldogulna a másik segítsége nélkül. A két űrhajó összekapcsolását, a közös vállalkozás megvalósítását Amerikai űrhajós teljes „harci díszben". alapjában véve egy egészen kis, jóformán Jelentéktelen berendezés teszi lehetővé. Oroszul úgy hívják, hogy „sztikonocsnoje usztrojsztvo“. angolul „doeking system“. A közös szovjet-amerikai űrvállalkozás egyúttal felhívás a Földnek. Felhívás, hogy Itt a Földön is keressük azt a kis eszközt, módot, — úgy hívják, hogy békés egymás mellett é- lés —, amely összeköt bennünket. Mert egymás nélkül Itt sem boldogulunk. A szerző felvételei Az első búid komp makettje a NASA houstoni Intézetében. Az audiovizuális segédeszközök Londonban megreadezett nemzetközi kiállításán nagy sikert aratott a Helios miniplanetá- rinm, amellyel a kis gyermekek számára Is szemléltethetik és érthetővé tehetik az univerzum, a Naprendszer jelenségeit, például a nappalok és éjszakák, az évszakok váltakozását, a nagyobbak pedig közelebb kerülhetnek az égi me chanika törvényeihez, a csillagászat alapismeretéihez. Szeszélyes az időjárás Ogy látszik, nemcsak a nagyközönség, hanem a szakemberek ts azon a véleményen vannak, hogy az időjárás csakugyan szeszélyes. A Meteorológiai Világszervezet Genfben közzétett évi jelentéséből kiderül, hogy 1972-ben Földünk éghajlata meglehetősen szabálytalanul alakult. Az utóbbi száz év rekordjai dőltek meg a lehullott csapadékmennyiség vagy éppen annak hiánya miatt, a legmagasabb, avagy a legalacsonyabb hőmérsékletek szempontjából. Európában, Svédországban az évszázad legszelídebb tele volt. Nagy- Britanniában viszont az utóbbi évtizedek legalacsonyabb hőmérsékletét mérték’, a Szovjetunióban és Finnországban szokatlanul meleg volt a nyár, 4—5 fokkal haladta túl a meleg az itt Ismert rekordokat; Madridban az utóbbi 90 év legnagyobb szárazsága volt, míg Finnországban júliusban az évszázad legnagyobb záporesői hullottak le. A Rajna október 20-án az elmúlt negyedszázad legalacsonyabb vízhozamát adta, egy hónappal később pedig elérte az utóbbi 60 év vízbo- ségi rekordját: 3590 köbmétert másodpercenként. Az Atlantióceán északi vizein a tengerészek tízszer több jégheggyel találkoztak 1972-ben, mint más években. Ausztrália pedig a legforróbb nyarat és a leghidegebb telet érte meg ember- emlékezet óta. Az Egyesült Államok területén is a megszokottól eltérő kontrasztokat jeleztek: míg az év első negyedében az Arizona állambeli Phoenix város egyetlen csepp csapadékot sem kapott, ami ebben az évszakban ritka jelenség, az októberi esőzések u- gyanitt az utóbbi 96 év legmagasabb szintjét érték el, augusztus elsején pedig ugyancsak az utóbbi 96 év legmagasabb hőmérsékletét mérték: 46,7 fokot. Az Agnes nevű ciklon, amely az USA keleti partvidékét seperte végig, a hasonlóan szép nevű, más ciklonokhoz képest is rekordot ért el: 122 személy halálát okozta, és az anyagi kár meghaladta a 3,5 milliárd dollárt. Az 1972-es év éghajlati furcsaságaiból — mint a jelentés megállapítja — a Föld minden részének futott... Lézerágyú avagy a halálsugár Az angol hadügyminisztérium hivatalos szóvivője bejelentette, hogy az angol és az amerikai tudósok és katonai szakértők gyors ütemben dolgoznak egy nagy hatósugarú lézerágyú létrehozásán. A lézerágyú a légvédelmi tüzérség megrendelésére készül, az lesz a rendeltetése, hogy a légvédelmi rakétafegyverek fogyatékosságait pótolja. A lézerágyú, vagy közkeletűen a halálsugarak kibocsátására alkalmas készülék megszerkesztésének gondolatával nemcsak a fantasztikus regények írói, hanem az utóbbi esztendőben elsőrangú tudósok, atomfizikusok foglalkoznak. | A kvantumfizika definíciója szerint a lézer (laser) voltaképpen gerjesztett sugárzás kibocsátása révén fényerősítést végző optikai kvantumgenerátor. Működésének alapja, hogy energiaközlés esetén az atom elektronjai magasabb energiaszintre ugranak; ez az elnyelési folyamat. A kisugárzás folyamatában az elektronok a gerjesztett állapotból az alapállapotba térnek vissza, s közben energiát sugároznak. A lézer gerjesztett aktív anyagának fotonjai a szomszédos atomokat szintén foton kibocsátására serkentik. A serkentett sugárkibocsátást rezonátor segíti elő. Eddig a lézerberendezéseket katonai távmérési és lokációs feladatok megoldására alkalmazták. A folytonos üzemű gázlézereket kis kimenő teljesítményük miatt elsősorban hírközlési célokra használták, ás használják. A félvezető lézerek gerjesztése a legegyszerűbb, folytonos üzemre alkalmasak, energiaátalakítási hatásfokuk a gázlézereknél kedvezőbb, de még nincsenek azon a hatásfokon, hogy lézerágyúként bevethetők legyenek. A most folyó kutatásoknak az a célja, hogy olyan átütő erejű lézersugarakat gerjesz- szenek amely 100 kilométeres távolságban is átüti a férne* tehát a’kalmas lesz légvédelmi célokra. I
