Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-06-26 / 26. szám

új ifjúság 5 KLUBÉLET A ZOBOR ALJÁN Nitrán a CSEMADOK helyi szervezete csupa fiatalokból, főiskolásokból és részben a magasabb osztálybeli gimnazis­tákból tevődik össze. A tagok egynegyed része azonban évről évre cserélődik, úgy, ahogy az osztályok mennek és jönnek. Nehéz volt tehát a szervezet létrehozása is, de még nehe­zebb a szervezeti élet kialakí­tása. A pedagógiai főiskola ma­gyar tagozatának hallgatóin kí­vül a többi főiskolás szlovák- tagozatot látogat, s ez nagyon megnehezíti a szervezeti élet­hez olyannyira szükséges idő­egyeztetést. Ennek ellenére Fazekas Má tyásnak, a CSEMADOK akkori járási titkárának szorgalmazá­sára 123 tagú helyi szervezet alakult. De hol és hogyan kezdjék el a munkát? Helyiségről a CSEMADOK já­rási titkársága gondoskodott. De éppen télvíz idején kezdték, fűtőanyag meg úgyszólván sem­mi. összesikerítettek vagy 20 széket, ha többen voltak, a fa­lat támasztották, egypárnak az ablakpárkányon jutott hely. Így gyülésezgettek, miközben rájöttek, hogy ez nem az igazi szervezeti élet. Sokkal többre van szükség. Törték a fejüket. Megszületett a klub gondolata. Abból indultak ki, hogy min­den szervezetben vannak aktív, a munka nehezét végző, az irányítást értő tagok és van­nak pártoló tagok Hogy a szervezet élete megfelelő vá­gányra terelődjék, ahhoz aktív csoportra, hangsúlyozom cso­portra, és nem vezetőségre van szükség. Ogy látták, hogy egy, a szervezet keretében működő klub meg tudná oldani ezt a feladatot. A klubban különbö­ző érdekköröket szervezhetné­nek, amelyeket aztán az úgyne­vezett pártoló tagok köréből kibővítenék a szükséges lét­számra. Látszatra ez így nagyon okos gondolat. Csak hát ez sem ment simán. A klub programjában, mondhatnám, alapszabályzatá­nak több pontjában már meg­egyeztek korábban. Néhány akciójuk sikerrel is járt, pél­dául a Petőfi-szobor meg­koszorúzása. A nagy évfordu­lók ünnepségei is jól sikerül­tek. A klubestekre is összegyűl­tek, sokszor többen, mint azt a rendezőség szerette volna. Mert a zene kihallatszott az utcára, becsalogathatta az ép­pen arra járókat. Az ajtó nyit­va állt, bemehetett, aki akart. Spiccesen, sőt részegen Is. Si­ralmas ez így — mondogatták egyesek, de sokáig minden maradt a régiben. Mégis for­rongott valami. Az egyik gyűlé­sen aztán a bevezető előadás után Pólós Júlia elnök kimond­ta a kérdést: — Érdemes-e egyáltalán nyit­va tartani a klubot hiszen ez így nem klub? Sokáig hallgatás volt a vá­lasz. Észrevettem azonban, hogy hátul az egyik fiatalem­bernek van mondanivalója. Szó­lásra emelkedett: — Hátha ez nem klub, akkor tegyünk érte, hogy az legyen Méghozzá jó klub — mondta. Cséplő László Gábor, a Mező- gazdasági Főiskola hallgatója volt ez a bátor ember. Elsőnek Sirilo István, a klub akkori mindenese vette át a szót: — Egyetértek Cséplő kultúr- társsal abban, hogy a klubot mindenképpen meg kell tarta­ni, sőt meg kell erősíteni. Ép­pen azért gyűltünk össze, hogy megbeszéljük a klub program­ját, kidolgozzuk munkatervét, határozatba foglaljuk a felada­tokat és azt is, hogy ki miért felelős. Beszélt még sok mindenről. Erre a hozzászólásra megélőn kült a vita. Jacsmenyik Ká­roly mondta: — Először is meg kell hatá­roznunk, hogy ki lehet tagja a klubnak. — Igen! A klub nem lehet galambdúc. — fejtette ki véle­ményét az elnök. Ebben a jelenlevők között nem volt véleménykülönbség. Az már több gondot okozott, hogy ellássák-e a klubtagokat valamilyen igazolvánnyal. Vég­re megegyeztek abban, hogy mivel a klub tagjai úgyis is­merik egymást, a klubgyűlések­re a tagok meghívót kapnak, a klubrendezvényekre pedig szí­vesen várnak minden érdeklő­dő CSEMADOK-tagot. Abban is megegyeztek, hogy a klubtagok hetenként kétszer, csütörtökön és szombaton tartanak klubes­tet. Az is ott van a határoza ti pontok között, hogy minden alkalomra műsort adnak. Egyrészt olyanokat, amelyek­ben ők maguk szerepelnek, és olyan esteket is terveznek, amelyekre művészeket, de fő­képpen írókat, költőket hívnak meg. Minden hónapra részle­tes tervet készítenek. A tervek megvalósításáért a megbízottak teljes felelősséggel tartoznak a klub vezetőségének, beleértve a vezetőség tagjait is. Egy egész estét betöltő mű­sor szervezését is határozatba foglalták. Szabó Klára lcultúr- felelös vállalta érte a felelős­séget. De Ronkay Ágnes, Mol­nár László, Stefán János meg a többiek is mind vállaltak va­lamit. Hogy mennyi valósul meg belőle, az rajtuk múlik Szólni kellene még sok min­denről. Vállalták, hogy kike­rülve az iskolából új helyükön a CSEMADOK és a SZISZ ke­retében folytatják a megkezdett munkát. A klubestékre senkit sem engednek be ittasan, még ve­zetőségi tagot sem. Frissítőkről, cigarettáról a megbízott gon­doskodik, az úgynevezett bl- zalompénztár nyitva áll, min­denki önmagát szolgálja ki. Szeszes italt bevinni azonban tilos. Ogy látszik, hogy a nitrai főiskolások klubja megfontoltan és józanul akarja teljesíteni a határozatokba foglalt nem kis feladatokat. Haraszti Gyula CZINE Jön a vonat, 6a jön vole Czine: az már az állomáson is kisebb ünnepnek számit. Leszáll, hatalmas termete kimagaslik az utasok közül, kezében az ismert táska, most is több benne a folyóirat, az újság, a könyv, mint az ing Jön, arcán az ismert mosoly, szemében az ismert de­rű, s alig néhány óra múlva ott áll már a pódiumon, jobb kezében a lecsatolt órával, és beszélni kezd. Első varázslatát pillanatokon belül vég­rehajtja: szavai fényes zsinórjaival ma­gához kötözi hallgatóságát. Nincs egyet­len ember sem, aki közönnyel figyelné a teremben. S miután mindenki rá össz­pontosít. működtetni kezdi szökőkút- ját. amelyből frissen, áttetszőén szállnak felfelé a szavak; élvezzük röptűket, sajá­tos muzsikájukat, de mindenekeiőtt — igazukat. Mindig a lényeget mondja, so­hasem a mellékesről beszél: az iroda­lomban csupán annyi az érték, ameunyi- vei a művészetnek ez az ága közelebb bozza egymáshoz az embereket, jelzi a szabadság felé vezető utat. Petőfiről beszél, de nyomban utána Fábry Zoltánról meg Sütő Andrásról. Felfigyel minden tiszta szóra Európa eme tájain, s ha felfedez valamit, máris közli hallgatóival. Van-e még tudós ember, aki ennyire azonosait népével? Nem sza­kadhat el tőle, hiszen beléle nőtt ki ő is. Építi gyönyörű mondatait — a sze­münk láttára. Komputer! — jellemezte valaki, miután frappáns előadásában egyetlen zavart sem észlelt. Ha a komputerekben ennyi melegség, ennyi érzés volna, örömmel köszönteném korszakokat, gondoltam, mert akkor tisztább lenne a világ. (balta) A jelent nemcsak a jövő, hanem a múlt is kötelezi. Thomas Mann állapította meg, hogy „Mélységes mély a múltnak kútja“. E mélységbe lehatolni, feltárni, megérteni és megmagyarázni mindazt, amit a jelen a múlttól örökölt — ez a régészek feladata; a tudományág ranglétrájának legfelsőbb fo­kán helyezkednek el a klasszika archeológia művelői. Kezdete wtsszanyúllk a 15. századba, a legnagyobb egyénisége és a tudományág névadója — Johann Joachim Wlnckel- m a n n — csak három évszázaddal később született. Mit várhatott az élettől a stendall cipész fia egy oly korban, amelyben az embert ér­téket a rang és vagyon jelentette? Tandíját úgy kereste, hogy gyermekkórusban énekelt, egyetemi tanulmányai alatt házttanító és ne velő volt. így nem ts csodálható, hogy csak nagyon nehezen találta meg a saját útját, hiszen Ludvlg Curtius szerlnr „életútját mit sem vitt magával. Mindenné a maga ember­ségéből lett“. A teológiai tanulmányok nem elégítették ki, a jénai egyetemen matematikát és orvos­tudományt tanult, végül pedig úgy látszott, hogy a pedagógiát választja hivatásul. De mohó tudásvágya űzte, nyugtalanította; hiába érte el — mint az altmarki Seehausen egyik Iskolájának társigazgatója — az úgynevezett polgári Jólétet, 1748-ban hátat fordított a pe dagőglának, és Bünau gróf nöthnitzi kastélyé ban könyvtárosi állást vállalt. Itt nyílt le­hetősége az Írót munkára, filozófiai, történel­mi és esztétikai tanulmányainak megalkoiásá- ra, töprengő, kritikai alkatának érvényesíté sére. Itt foglalkozhatott' zavartalanul nagy szenvedélyével, a görög művészettel, és harcolhatott a barokk művészi formanyelve, de elsősorban e formát teremtő szellemiség ellen. Amikor 1755-ben megjelent a „Gondolatok a görög müveknek festészetben és szobrászat­ban való utánzásáról“ c. müve, majd a nem létező partnerrel vitatkozó „Nyílt levél“, a cipészfiú elindult a hírnév útján, A különös, a szinte érthetetlen, hogy olyan Időben állt ki az antik művészet mel'ett, amikor még nem Is tanulmányozhatta a gö­rög és a római művészet eredeti alkotásait. amikor még csak a drezdai régiséggyüjte- ményben láthatott szemléltető anyagot. Az alapos megismerés kapuja akkor tárult ki előtte, amikor 1755-ben lemondott könyvtá­rosi állásáról, és előbb egy római bíboros szolgálatába lépett, majd a vatikáni könyvtár másolója, valamint a római és a Kóma környéki régiségek első felügyelője lett. Akkor ismerhette meg, akkor „tapinthatta meg“ az antik világ addig csak sejtett gazdagságát, akkor alakulhattak át elképzelései bizonyítha­tó nézetekké. Főműve, „Az ókor művészetének története“ alapján megérdemelten nevezik „a régészet atyjának“, hiszen a történelmi gyám­kodást lerázva, az antik világ művészetét hatalmas stílusrendszerekbe tömörítette. és a müvek pontos leírását adta a valóságot meghamisító szobatudósi és Irodalmi magya­rázatok helyett. Vele és általa kezdődött az európai klasszi­cizmus kutatása, feltárása, ő volt ezen a területen a szinte máig is érvényes rend­szerek megalkotója. Aki életét tanulmányozza, megdöbben, amikor a befejezésről értesül: 1768. június 8-án Ismeretlen tettesek meggyil­kolták. A gyilkosság körülményeiről semmit nem tudunk. Amikor tisztelettel adózunk emlékének, Ismét Curtlust Idézzük: „Winckelmann tanítá­sa látomás volt. Ez a látomás győzött, hogy aztán csak később váljék tiszta tudománnyá.“ PÉTERFI GYULA FIATAL ZENÉSZ, FIATAL HANGSZER Két évvel ezelőtt találkoztam vele először. A József Attila Ifjúsági Klub aktiv tagját ismertem meg benne. Mindössze annyit tudtam róla. hogy „konzista“. Azóta persze számomra, de a zenei berkekben is többet jelent ez a név: Rácz Ti­bor. Erről azonban hadd beszéljen ő maga. — Már gyerekkoromban megbarátkoztam a zenével, ebben édesanyám is segített. Alapiskolás voltam, amikor már külön­böző versenyeken vettem részt harmonikával. Jelenlegi tanár­nőm, Szőke Márta — akinek sokat köszönhetek —, hogy úgy mondjam, „felfedezett“ a konzervatóriumnak. Itt folytattam tanulmányaimat. Ennek már öt éve. A laikus harmonikának nézné eztf a hangszert, amelyen játszol. Mit mond a „szakember?" — Ez akkordeon, nagyon fiatal hangszer, csak most sorako zik föl a többi „klasszikus“ társa mellé. Az erre a hangszer­re Irt darabokat a harmincas évektől tartják számon. A zon­gora- és orgonairodalom nagy része játszható rajta, persze csak hosszú gyakorlás után. Milyen sikereket értél el eddig? — Sok hazai és külföldi versenyen vettem már részt, eddig négy nemzetközi díj van a tarsolyomban. A Trophee Mondial de! Accordeon minden évben rendez versenyt, eze­ken vettem részt a spanyolországi San Sebastlanban, Itthon Trenőlanske Tepltcén és kétszer a németországi Kltagenthal- ban. Legutóbb Is Itt szerepeltem, és az erős nemzetközi me­zőnyben (18 állam 24 versenyzője között) a harmadik helyen végeztem. Ennek eredményeként kaptam meghívást mint a legfiatalabb egy koncertkörútra (Fonyód, Budapest, Belgrád, Újvidék, Szabadka). Milyen darabokat játszol a legszívesebben? — Nem zeneszerzőkhöz kötődve, Inkább stílus szerint válo­gatok. Barokk, klasszicista és a modern darabokból áll jelen­legi repertoárom, de bővíteni szeretném újabb modern szer­zeményekkel. Legközelebbi terveid? — Az elkövetkező esztendő elég zsúfolt lesz. Jön ez a hangversenykörút, majd sok-sok gyakorlás, mert jövőre vég­zek a Bratlslaval Konzervatóriumban. Már az Idén felvettek a főiskola zeneszerzői szakára. Remélem, kivételesen megen­gedik ezt a szakot akkordeonnal párosítva. Szeretném, ha nálunk Is meghonosodna ez a hangszer, ha a hazat akkor deonversenyek Is olyan színvonalasak lennének, mint külföl­dön. Köszönöm a beszélgetést, és további sok sikert! Molnár László Jegyzetek egy rádiójátékról Ritkán lehetünk fültanúii a Csehszlovák Rádió magyar adá­sában rádiójáték bemutatójának. Ez azonban talán nem Is a szerkesztőségnek, hanem a hazat szerzőknek és alkotóknak róható fel. Egy-két kivételtől eltekintve nincs szerző, aki vál­lalkozna rövldebb-hosszabb rádiójáték megírására, vagy hazai és külföldi szerzők müvének rádióra alkalmazására. E műélvezettől elszokott fülünknek annál jobban esett hal­lani legutóbb Peter Abrahams Viharos út című novellájának rádióra alkalmazott változatát. Ezúttal az volt az érzésünk, hegy sikerült kitörnünk a nyilván saját magunk kialakította kicsinyes, a magunk képességeiben kételkedő szemlélet »bűv­köréből«. A szöveg megszokott, egyszerű, — még ha kifogás­talan — reprodukálása helyett, ezúttal valóban egy mély átéléssel és kifejező erővel tolmácsolt ha.ngjStékot hallhat­tunk. Ez a rendező hozzájárulásán kívül elsősorban a MATESZ Thálla Színpada művészeinek köszönhető, akik ezúttal való­ban játszottak a mikrofon előtt. Már a dramaturgnak is szerencsés keze volt. Olyan tömör, érdekfeszftő egységbe sűrítette a cselekményt, hogy az egy percig sem hagyta elkalandozni a hallgató figyelmét Rövi­den a hangjáték mondanivalója: Lanny Swartz, a télvér dél-afrikai fiú egyetemi tanulmányai befejezése után haza­tér szülővárosába, hogy népét tanítsa. A fajt megkülönbözte­tés, az apartheid hazájában nehéz sors vár rá, amit még nehezít a közte és a környék fehér urának, Gert Vtlliernek a lánya között kialakult érzelmi viszony. A történet nem végződik happy enddel. A Dél-afrikai Köztársaságban szigo­rú törvény tiltja, hogy az Ilyesmi happy enddel végződjön. A rendező, Gálán Géza valódi nagy karmesterként Irányí­totta együttesét a mikrofon előtt. A cselekmény pattogó, dinamikus sűrítésével megfelelőképpen fokozta a történet feszült­ségét, ez pedig a modern rádiózásban elengedhetetlen köve­telmény. A színészek, Csendes László, Lanny Swartz, Len­gyel Ferenc Gert Vtllier, Tóth Erzsébet a lánya, Sári Vllller szerepében, de a többiek Is meggyőző szöveget mondtak. Nagyszerű volt a stílusos zenei aláfestés és kísérőzene is. Rádiójátékot Ilyen kiváló előadásban bármikor szívesen meghallgatunk. TISZTELET A KÖNYVNEW 7. A SZLOVÁK NEMZETI BIBLIOGRÁFIA Az eddigiekben főleg a könyvnyomtatás kezdeteivel fog­lalkoztunk, és megemlékeztünk az első könyvgyűjtőkről is. Mielőtt részletesen foglalkoznánk hazánk nagy könyvtá­rainak történetével, szólnunk kell a bibliográfiáról, amely a könyvtárak működésével szorosan összefügg. Ebben a részben a Szlovák Nemzeti Bibliográfia (Slovenská ná- rodná bibliográfia), a következő részben pedig a Magyar Nemzeti Bibliográfia kialakulása és története lesz a té­mánk. Minden nemzet igyekszik szellemi értékeit, tapasztalait nyomtatásban rögzíteni. így az értékek szinte örökös is­meretforrássá válnak, és részét képezik a nemzet össz- kultűrájának. A nyomtatott szó, a KÖNYV határtalanul ki­használható a társadalmi élet minden területén. Az egyre nagyobb mértékben felhalmozódó kiadványok tömkelegében valamilyen rendszer nélkül tájékozódni szinte elképzelhe­tetlen lenne. A könnyű tájékozódást teszi lehetővé a bib­liográfia, amely közvetítő eszközül szolgál az ember és a könyvek, nyomtatványok között. A bibliográfia összeállí­tása tulajdonképpen olyan alkotó tevékenység, amelynek célja a kiadványok meghatározott rendszer szerinti osztá­lyozása és ezzel hozzáférhetővé tétele. A bibliográfia a nyomtatványokat tudományágak és témák szerint csopor­tokra osztja, és a csoportokon belül betűrendbe szedve leírja az egyes oda tartozó kiadványok adatait. A biblio­gráfiai leírásnak szintén megvannak a szigorú szabályai, s nemzetközileg is igyekeznek egyesíteni, ugyanúgy, mint a témacsoportok beosztását. Általánosan ismert ma már az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO), vagy szlovákul: Medzinárodné desatinné triedenie. Természetesen más bibliográfiai rendszer is van. Mi csak a legismertebbeket említettük. A maga egészében a bibliográfia kommunikációs rend­szert alkot, és segíti az ismeretek elsajátítását. Ma már a bibliográfiátöl megkövetelik a differenciált, gyors és pontos információközlést. Éppen ezért a modern államok igyekeznek bibliográfiáikat egyre jobban tökéletesíteni és a szükséglet szerint megszerkeszteni. Cjabb és újabb rend­szereket dolgoznak ki. A Szlovák Nemzeti Bibliográfia csak az elmúlt néhány évben nyerte el mai formáját, azóta állandóan tovább bő­vül és igyekszik megközelftenl a nagyobb hagyományok­kal rendelkező nemzeti bibliográfiákat. 1922-ig nem ké­szült folyamatos bibliográfia a megjelenő szlovák köny­vekről. Csupán a 19. század végén kísérelte meg E. V. Rízner a Bibliográfia pfsomníctva slovenského od naj- starsíeh Cias ... című hatkötetes művében rögzíteni az ad­dig megjelent szlovák nyelvű könyveket. Ez az értékes mű teljességre törekedett ugyan, de azt a tudomány ak­kori állása alapján nem érhette el. A kutatók azóta már két pótkötetben egészítették ki Rízner bibliográfiáját. A mai igények tükrében ez a mű azonban még így sem tel­jes. A Matica slovenská Bibliográfiai Intézete (Bibliogra­fie^ ústav Matice slovenskej v Martina) éppen ezért több sorozatban folyamatosan megjelenteti a mai Szlovákia te­rületén eddig megjelent könyvek, nyomtatványok teljes bibliográfiáját. Tehát nemcsak a szlovák könyvekről van sző, hanem más nyelveken megjelent nyomtatványokról is. sőt a külföldön megjelent szlovák nyelvű kiadványok­ról is, amelyeket külön kötetben regisztrálnak. Az ötven kötetre tervezett nagy műnek már jó néhány kötete meg­jelent, és csak az elismerés hangján lehet szólni az ösz- szeállítók alapos munkájáról. A Matica slovenská Biblio­gráfiai Intézetének irányítása mellett a munkából kiveszik részüket a bratislavai Egyetemi Könyvtár (Univerzitná kniznica v Bratislave) és a koiicei Állami Tudományos Könyvtár (Státna vedecká kniznica v Kosiciach) munka­társai is. A négy sorozatban megjelenő retrospektív bib­liográfiának beosztása a következő: Könyvek, Időszakos kiadványok, Cikkek, Speciális bibliográfiák. A könyvek so­rozatából megjelent a következő: ján Caplnvifi: Bibliográ­fia knih na Slovensku do rokn 1700. MS, Martin 1972; A. Ferienőfková — E. Spisková: Bibliográfia slovenskej knií- nej tvorby za roky 1945—1955. Diel I.—IV. MS, Martin I960—71. E két bibliográfián kívül megjelent természe­tesen több is, de ezeket tartjuk a legjelentősebbeknek. Számos magyar vonatkozású részt tartalmaznak. Termé­szetesen bibliográfiai leírásaikban azokat a magyar nyel­vű könyveket is regisztrálják, amelyek a mai Szlovákia területén jelentek meg. Ugyanilyen jelentőségű az Idősza­kos kiadványok sorozatában megjelent néhány kötet is. mert leírja az itt megjelent magyar nyelvű sajtó adatait is. Különben a Szlovák Nemzeti Bibliográfiának a retros­pektív részen kívül egy folyamatos sorozata is van, a- mely a megjelenés idején regisztrálja az összes Szlovákiá­ban megjelenő nyomtatványt. Ezeket havonta megjelenő füzetekben teszik közzé. így elkerülhetővé válik a bib­liográfiák utólagos sok fáradsággal járó összeállítása. Ugyanis törvény biztosítja azt. hogy a Matica slovenská könyvtára megkapjon minden nyomtatványt, amely Szlo­vákiában megjelenik, legyen az plakát, kotta, hanglemez, könyv, stb. ,ar. A RÉGÉSZKT ATYJA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom