Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-06-19 / 25. szám

6 új ifjúság -------­A LABDARÚGÁS KOMOLY DOLOG Az angol labdarúgás már a 103. eszten­dejét taposta, amikor Bobby Charlton, Banks, Ball, Peters, Hurst, Hunt Sülles és Bobby Moore 1966-ban a Wembley stadion­ban megszerezték a világbajnoki címet Angliának. Az edző, aki az „angol csatát" irányította, Alfred Ernest Ramsey volt. Er­zsébet angol királynő elismerésként ne­mességet és a „Sir" címet adományozta neki. 1920. január 22-én született London kül­városában Dagenhamben, ahol apjának ga­bonakereskedése volt. A labdarúgáson kí­vül semmi sem érdekelte a fiatal Rasmseyt. Karrierjét 1942-ben a Southampton csapa­tában kezdte. Hét évvel később átlépett a Tottenhambe, az akkor második ligás csa­patba, de 1950-ben a „kakasok" már élvo­nalbeli csapatokkal mérkőztek. Rögtön az első alkalommal Anglia bajnokai lettek. Ti­zenhárom esztendő alatt Ramsey 32 nem­zetközi mérkőzésen játszott. Aztán jött a nagy tragédia: 1953-ban 6;3 arányban alul­maradtak a magyar csapattal szemben. 5- zen a mérkőzésen a magyar csapat szin­te elseperte angol ellenfelét. Ramsey — bár szögletből sikerült gólt lőnie — ezen a mérkőzésen végleg befejezte labdarúgó­pályafutását. 1955-ben az Ipswich edzője lett. Hat év­vel később csapata már az első ligában szerepelt, sőt 1962-ben védencei vették át a címmel járó aranyérmet is. Alf Ramsey minden kétséget kizáróan a legjobb angol edző lett. Hírneve túlszár­nyalta a híres Herbert Chapmant, a WM- rendszer atyját, és az Arsenal csapatából valódi „nagyágyúkat" nevelt; nevesebb lett mint Matt Busby, akinek csapata a Man­chester United, az angol klubok köziR el­sőként nyerte el a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. Híresebb lett, mint Malcolm Alli­son, Don Revie, Bill Nicholson. Hogy mi­ért? A válasz egyszerű: ö volt az első ed­ző, akinek csapata hazahozta az „Arany Niké"-t. Ramsey túlságosan komoly. Ha kemény- kglapot és ernyőt viselne, igen hasonlíta­na a Bank of England valamelyik hivatal­nokára. Amikor a pályára érkezik vágy on­nan távozik, lassú, kimért, megfontolt lép­tekkel halad — mondhatnánk mélyen el­gondolkodva. Az 1966-os bajnokság alatt csak ritkán látták mosolyogni. Nem vala­mi vidám természet. „A labdarúgás komoly dolog, a labdarú­gás valóság!" Nagyon keményfejü. A mexikói világbaj­nokságon való sikertelen szereplés után, amikor Anglia az elődöntőben az NSZK- val 2:3 arányban vesztett, holott már 2:0- ra vezetett, és ezáltal kiesett, minden bí­rálatot visszautasított, különösen Bobby Charlton lecserélését illetően. „Újból u- gyanezt tenném" — jelentette ki a televí­zióban. Nagyon szűkszavú. Az angol újságírók kérdéseire többnyire maga is kérdéssel vá­laszol. 1969-ben prágai látogatásakor a mi újságíróinkkal szívélyesen, őszintén és nyíltan elbeszélgetett. Alf Ramsey az 1966-os bajnokságon az­zal lepte meg a „futballvilágot“, hogy szél­ső csatárok nélkül játszott. Olyasmit tett, amit addig még senki sem mert megtenni, különösen ha olyan ragyogó jó szélsői vol­tak, mint Stan Matthew vagy Tom Finney. Három csatár — a 4-3-3 rendszer élén — alkotta a tulajdonképpeni belső hármast. Két verzió van, hogy miért mondott le a szélsőkről, az akciók hajtóerejéről. Az első szerint nem volt Georg Best-típusú szélső­je, a másik feltevés, hogy még játékosko­rából maradt vissza ez az ellenszenv a szél­sőkkel szemben. Ramsey annak idején az akkor még szokásos kirúgások helyett pon­tos beadásaival tűnt fel. Viszont lassú volt. A gyors szélsőkkel szemben gyakran alul­maradt. Kelly, az akkori második ligás Barnsleyből különösen megkeserítette az életét, és ezt Alf Ramsey sosem felejti el. 1966-ban Angliában bevált Ramsey új stí­lusa. 1970-ben Mexikóban, 1972-ben az Eu- rópá-bajnokságon viszont nem hozott si­kert. Ennek ellenére mégis ő készíti fel a válogatottat az 1974-es NSZK-beli VB-re. Kérdés, hogy kitalál-e majd valami újat, vagy hű marad-e eddigi felfogásához. Ram- seynek tudniillik egyetlen elve van: nem szabad veszíteni, ennek viszont a védeke­ző játék az alapja. — „Minden mérkőzést úgy készít elő, mint valami katonai operációt: a legap­róbb részletekig. A játékosok vezetésére ter­mett.“ Ezek a szavak a „nagyágyú“ Lee szájá­ból hangzottak el. Es valóban a legjellem­zőbbek Ramseyre. A Stadion nyomán: M. B. HAT ILYENEK IS VANNAK? A futballisták nem éppen híresek szerény­ségükről. Sajnos, ez mér így van. Nemcsak a nagy csillagok, hanem az alacsonyabb osz­tályok játékosai is hamar „elkapatják“ ma­gukat. „Azt hiszi, mert futballista, magasan hordhatja az orrát“ — panaszkodnak a mun­kahelyeken. Hát persze, ha a futballista csak a fizetéséért jár be az üzembe... 1 Az alacsonyabb osztályokban is hajlamosak a labdarúgók a nagyképűségre. Noha nem ál­talánosíthatunk, mert vannak szerény labda­rúgók Is, mint például TJ Druzstevník Ore- chová Potőií játékosai. Dióspatonyban már régen szeretnek futbal­lozni. Lelkes játékosok voltak ebben a falu­ban, jő eredményeket értek el. Most Brányik Sándor, a kiváló kapus a csapat edzője. Leg­utóbb a Lokomotíva Bane SpiSská Nová Vés csapatában védett. — Egy esztendeje, hogy abbahagytam a vé­dést, és azóta itt vagyok a patonyiaknál — mondta Brányik Sándor, közben az új labda­rúgócipőket osztotta szét a játékosainak. Egyik-másik játékos titokban megsimogatta az új cipőt, de csak úgy, hogy a többiek ész^ re ne vegyék. Látszott rajtuk, örülnek az új „csukáknak“. Ültek egymás mellett a pádon az öltöző­ben, és hallgatták, mit is beszélünk róluk. De győzött a játékkedv, kimentek a pályára: Kulcsár Tibor, Lelkes Jóska, Csiba Rudi, Wie­dermann Karcsi, Gogh Jóska, Csóka Laci, Lel­kes Gyuri, Nagy Laci, Polák Andris. — A mi labdarúgóink szerény fiúk — kezd­te a bevezetőjét az edző. — Amikor a DruZ- stevník kiesett az I. B osztályból, még a szur­kolók között is sokan azt hitték, most aztán vége, még a második osztályban sem tud megkapaszkodni a csapat. Nem egy játékos is azon gondolkodott, hogy abbahagyja. Pe­dig ezek a falusi gyerekek szeretnek ám fut- balloznil Télen Is edzek velük, rossz időben is, úgy, ahogy mi a felsőbb osztályban szok­tunk; csaikhogy mi kaptunk érte valamit, ők meg semmit. Szívvel-lélekkel játszanak. Még jobb munkahelyet sem biztosíthatunk nekik. Mezőgazdasági jellegű az egész vidék, se gyár, se nagyüzem. Hárman a szövetkezetben dolgoznak, hatan Bratislavába járnak mun­kába, naponta persze; alighogy ieszállnak a SZERÉNY FUTBALLISTÁK vonatról, irány a pálya. Reggel korán kelnek, hiszen korán kell indulniuk a vonatra, autó­buszra, egész nap dolgoznak, utána megint utazás és edzés. Ehhez bizony szív kell. ríe- kik van hozzá szívük. Itt van például ez a Valentin János. Annyira szereti a csapatot, a sportot, hogy többször is megteszi naponta a harminc kilométert motoron, hogy jelen lehessen az edzéseken, játszhasson a mérkő­zéseken. A többiek is ilyenek, egyszerű, dol­gos, becsületes fiúk. Jólesik ilyesmit is hallani a futballisták­ról. De beszéljen tovább az edző: — A Druüstevník a második osztályban, másképp mondva a járási bajnokságban ját­szik. Második csapatunk a III. osztályban az első helyen szerepel. Még érdekesebb, hogy az ifjúsági csapat egy osztállyal feljebb ját­szik, mint az első csapatunk; az I. B osztály­ban szerepel, igen jól. Az iskolásgyerekek is ügyesek, bár ők nem játszanak szervezett bajnokságot, ilyen ugyanis a járásban nincs. Pedig fontolóra vehetnék az illetékesek. In­nen sok Ismert labarúgó került már ki; pél­dául Angyal, aki előbb Spisská Nová Vesen, most még KoSicén játszik. Az Ifiválogatott Domonkos, az Inter bal hátvédje is innen va­ló, akárcsak Kalmár László, ugyancsak az In­ter tficsapatának játékosa. Az első csapat is versenyben van az elsőségért, jelenleg Horná Potőft vezet két ponttal előttünk, második a Samorínl csapat egypontos előnnyel, utána ml következünk. (Beszélgetésünk óta nagyot változott a táb­lázat. Igaz, még mindig a somorjalak vezet­nek, most már kétpontos előnnyel, utánuk következnek a dióspatonyífftt 23 ponttal, és ugyancsak 23 pontjuk van a bősleknek. Mire ezek a sorok megjeleennek, talán megint más lesz a helyzet, annyi azonban bizonyos, hogy a küzdelemben jől állják a versenyt Brányik edző játékosai.) Azért még nehéz feladat vár a csapatra, mert a két nagy ellenfél egy-egy pontot el­vitt a patonyl pályáról. — Mi viszont az eddigi mérkőzéseken kint több pontot szereztünk, mint otthon. Remél­jük, idegenben is győzni tudunk — bizako­dott az edző. Minek köszönheti az egyesület a csapatok jó szereplését? Elsősorban a játékosok lelkes odaadásának, az 0 érdemük, hogy a kiesés után nem rop­pant össze, nem oszlott fel a csapat. Másod­sorban az egyesületnek és a falu vezetősé­gének, a hnb-nek és az efsz-nek Is az érde­me, mert felkarolják és amennyiben csak te­het, támogatják az egyesületet. Nemcsak a futballistákat, hanem a többi sportolókat Is. — Igen jók a női és Ifjúsági kézilabdá­zóink, és jégkorongcsapatunk Is van, télen már barátságos mérkőzéseket Is játszottak a fiúk, jól működik a sakkszakosztály. Az év elején Itt volt Salo Flor a Szovjetunióbél, szimultán játszmát játszott sakkozóinkkal. Asztaliteniszezőink is megérdemlik a dicsé­retet. (—os) SZURKOWSKI, KORBUT, SPITZ Aki egyetlenegyszer Is látta a Békeverseny „élőben“, vagyis aki ott szurkolt az országutak men­tén, ott izgult a stadionok leté­téin, bizonyára fantasztikus te­hetségűnek nevezi a lengyelek világhírű kerékpárosát, Szurkow- skít. Idén harmadszor nyerte meg az összetett versenyt. Szurkowski az amatőrök Mer­ckxs. Ezzel a fényképfelvétellel búcsúzunk tőle, s reméljük, 1974- ben ismét ott látjuk a Békever­seny rajtjánál. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy láthattam Olga Kor- butot a müncheni olimpián. A szovjet lány ekkor indult el a világhír útján, akkor nyerte meg a sportszeretők rokonszenvét. A müncheni közönség tárgyilagos volt és hozzáértő. Olga Korbut bizonyára hálás még ma is azért az egyöntetű kiállásért, amelyet a nézőktől kapott. Legutóbb az amerikai közönség előtt lépett lel hatalmas sikerrel. Amikor Mark Spitzet figyeltem a gyönyörű olimpiai medencében, megállapíthattam, hogy a jévágá- sú amerikai olimpiai bajnoknak rendkívüli a sikere a nők köré­ben. Sok pletyka kelt szárnyra Spitzröl. A csinos Heidi Schüller, aki az olimpiai esküt mondta, ál­lítólag kijelentette: szívesen men­ne Spitzhez feleségül. Bizonyára olvasóink is tudják, hogy Heidi Schüllerből nem lett Spitzné, Spitzné lett viszont egy szőke a- merikai főiskolás lány. Néhány héttel ezelőtt rebegte el a bol­dogító inget. (bt) ■MMMMi ■HM EZ LESZ CSAK A FOCI! LIGÁSOK — ÚJSÁGÍRÓK Július hetedikén, szombaton érdekes esemény színhelye lesz az ország keleti csücskének egyik kisvárosa, a boráról és kultúra iránti szerete- térő! híres KráFovskjr Chlmee (Királyhelmec). Délután öt órai kezdettel megvalósul egy ré­gen tervezett, de terminusnehézségek miatt min­dig elmaradt futballmérkőzés a ligában szereplő magyar nemzetiségű labdarúgók és a hazai ma­gyar lapok szerkesztői között. HONNAN PATTANT KI AZ ÖTLET SZIKRÁJA? A CSEMADOK Koslce-déli helyi szervezete jött az ötlettel. A fiatalokból állá szervezet vezetői tadták, hogy a találkozó iránt nagy lenne az ér­deklődés; feltételezték, hogy a bevétel ts tekin­télyes lenne, tehát szép összeggel segíthetnék a háború viselte Vietnamot. Az ötlet szikrája kipattant, és rögtön láng lett belőle, elkezdődött a lázas szervezés. AZ ÚJSÁGÍRÓK SZÖVETSÉGÉNEK MEGÉRTŐ HOZZÁÁLLÁSA A helyi szervezet, a városi bizottságnak egyik láncszeme persze nem végezhet olyan szervező munkát, amely kelet-szlovákiai viszonylatban Is hathatás lenne. Ezért mentek el vezetői Tutkn elvtárshoz, a Szlovák Újságírók Szövetsége ke­let-szlovákiai tagozatának elnökéhez, és megkér­ték, legyen az ügy támogatója. Tutkn elvtárs megértette a szándék nemességét, és beleegyezett a tervbe. Miért éppen Kráfovskf Chlmee és miért éppen július 7.? A szándék és a megvalósítás között általában nagy a távolság, de még nehezebb a szervezők munkája akkor, ha futballistákról van sző. Ere­detileg úgy gondolták, hogy június 30-án tartják a mérkőzést RoZSaván (Rozsnyón). Tudták, hogy a gombaszügi országos kulturális seregszemlére töhbezren érkeznek majd az ország minden ré­széből és úgy képzelték, hogyha kora délután futballoznak, megtekintik őket a Gombaszögre á ramló nézők tetemes része. Sajnos, a szándék csak szándék maradt, mert az utolsé pillanatban kiderült, hogy a csapat egyharmadát alkotó Lokomotíva-játékosok június huszonötödikén a bolgár tengerpartra mennek családostól nyaralni. Már ágy látszott, ebben az esztendőben sem va­lósul meg a terv. mert mint tudjnk, az évben mindössze egyetlenegyszer lehet tárgyalni élvo­nalbeli labdarúgókkal erről a témáról. A nyári szabadság, a régi és az új ligaidény közötti „holt" Időben vállalkozhatnak a mérkőzésre. A Lokomotíva labdarúgóit nagyon bántotta az íigy, azért azt javasolták, halásszák a mérkőzést egy héttel későbbre, amikor már itthon lesznek, és talán a többi csapat szabadsága is tart még. Azért választatták Királyhelmecet. mert — fel­tehetően — Gombaszög sok nézőt kielégít, egy héttel a nagyszabású rendezvény után kisebb len­ne a közönség érdeklődése. Királyhelmec vendég szerető város, környékét sportkedvelő emberek lakják, és ritkábban láthatnak .élőben“ híres labdarúgókat — legyen hát itt a mérkőzésií SZIKORA, MAJTÉNYI, JÖZSA, STRADSZ, ANGYAL... Kik alkotják a ligások együttesét? A csapat há­rom ligaklub játékosaira épül: az éppen újból el­sőligás bratislavai Internacionál, a kosicei VSS ás az ugyancsak kosicet Lokomotíva labdarúgóira. Rájuk egész biztosan számíthatunk, hacsak közbe nem szól a sors, és valamelyik gárdát nem ve­zényli el a szünidő alatt is nemzetközi találko­zóra. Az Interből a hússzoros csehszlovák válogatott Szikora jön, ő lesz a ligások kapitánya. Vele együtt a kapus Majtényi és a hátvéd Takács érke­zik. A Lukomotfváből a göllövő Jőzsa, a középpályás Farkas Géza, a fedezel Knapp Endre és a las­san ismét magára találó Nagy Sándor tagja a ke­retnek. A VSS-ből a helmed és a környékbeli szurko­lók közeli ismerősei jönnek: Strausz, Battyányi és Széles, őket egészíti ki a dióspatonyi Angyal. ÉS A KÉT MÖDER TESTVÉR? A szervezők nem akarják becsapni a közönsé­get, ezért nem Írhatják ki a plakátra azok ne­vét. akik különböző términusnehézségek miatt e- setleg távol maradnak, bár nagyon szívesen ját­szanának. A Slovan két játékosa, Mérier László és Gogh Kálmán valószínűleg az Intercup mérkőzésein szerepelnek akkor. Mőder József a prágai Dukla tagja még. kér­déses, mikor szerel le. Ha még július hetediké előtt, ő is eljön. Tárgyalnak még a szervezők Karká Ferenccel és Szelesén Imrével, ők eddig nem válaszoltak a körlevélre, de jelentkezésük napokon belül megérkezhet. ÉS AZ ÚJSÁG1RÚK? Az újságírók erősen készülnek, nem titkolják hogy nem elégednek meg a döntetlennel. Az ő csapatukról lapunk következő számában írunk. Batta György V ' 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom