Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-05-22 / 21. szám
SOHA NEM LÁTOTT FILMEK legnagyobb hollywoodi A filmoállalatok súlyos pénzügyi helyzete következtében egyre gyakoribb jelenséggé vált egy korábban elképzelhetetlen valami.' számos, nagy pompával megkezdett film, a producerek nagy reménysége, sohasem jut el a közönség elé. Nem lehet pontosan megállapítani, de a hozzávetőleges számítások szerint a nagy cégekben több mint százmillió dollár értékű film fekszik kihasználatlanul a dobozokban, mert egyetlenegy forgalmazó sem érdeklődik irántuk. A Picasso nyara című film, a- melyben Albert Finney és Yvette Mimieux alakítják a főszerepet, a legjobban érzékelteti ezt a furcsa, produceri szempontból pénzügyileg katasztrofális jelenséget. E produkciót eredetileg a játékfilm és az animációsfilm kombinációjaként képzelték el, amelyben felhasználják Picasso rajzait is. Öt évig tartottak az előkészületek, a forgatásra 1,6 millió dollárt költöttek, de egyetlenegy forgalmazó sem volt hajlandó megvásárolni. Végül szimbolikus ősz- szegért eladták a CBS televíziónak, s ez műsorára ts tűzte az éjféli krónikában. Ezáltalál azonban még inkább csökkent annak a lehetősége, hogy valaha is bemutassák a mozilSan. Számos filmet még a tévé sem mutat be, és örökre dobozokban maradnak. Ez az aggasztó méretűvé növekvő jelenség azonban Hollywood történetében nem újdonság: azelőtt ts előfordult, csakhogy sokkal ritkábban. A legismertebb Erich von Stroheim Kelly királynő . című filmjének esete, amelyben Gloria Swanson alakította a főszerepet. A filmet 1928-ban forgatták, de nem jutott el a mozikba mindaddig, míg egy önálló forgalmazó nevetséges 800 000 dollárért meg nem vásárolta. Hosszú éveken át mégiscsak nagyon ritkán történt meg, hogy valamelyik film senkinek sem kellett, mert a nagy vállalatoknak saját mozihálózatuk volt, és így minden produkció, akár jó volt, akár rossz, jól jövedelmezett. Amikor e vállalatok a trösztök ellen irányuló törvény miatt kénytelenek voltak eladni mozijaikat, bekövetkeztek a sötét napok. Ma a forgalmazók diktálják a feltételeket, s nem hajlandók átvenni rossz filmeket, amelyek nem hoznának jó profitot. „Egy jó film előadása egymilió dollár' bevételt, hozhat", mondta egy amerikai veterán forgalmazó. „Ha azonban figyelembe vesszük a reklám, a publicitás költségeit, a műszaki kiadásokat stb., akkor megtörténik, hogy a végösszeg nagyobb, mini a film ára. Ezért ésszerűbb kivonni a forgalomból ap olyan filmet, amely nem érdekli a közönséget, mert minden egyes vetítés csak növeli a költséget." Sok példa van erre Hollywoodban. A The Phynx című film Ruby Kellerrel, fohny Weismüllerrel, Pat O’Briennel és Dorothy la- mourral a főszerepekben már az Indianapolisban megtartott próbaelőadáson megbukott. Mivel látták, hogy ez a film nem érdekli a közönséget, abbahagytak minden eladási kísérlettel. A Gerrard kalandjai című film 1968-ban készült. Szintén nagy sztárok léptek föl benne: Peter McEnery, Claudia Cardinale, Elly Wallach és Jack Hawkins. Négy év múlva hárommillió dolláros kiadás után ez a produkció egyszerűen eltűnt az United Artist filmkatalógusából. fon Voight fiatal színész Az éjféli cowboyban nyújtott alakításával vált híressé. Amikor már azt hitte, belépett a sztárok sorába/,. nagy csalódás várt rá. A Warner Bros produkciójában forgatott Az igazi amerikai legény című filmjét többször is rövidítették, aztán új jeleneteket forgattak hozzá, de mégsem futott el soha a mozikba. Nyilvánvalóan a producer már elkönyvelte mint tiszta veszteséget ezt a filmet. „FOROG" A KÉTNYELVŰ BENYOVSZKY - SOROZAT Jókat azért nyerte a Móric keresztnevet, mert családja Benyovszky Móric nagy tisztelője volt. jó „kereszt- papát“ választottak számára. Ilyen, regényírói fantáziát felülmúló hőst csak az élet alkothat. Életének íve Mária Terézia udvarából a „Madagaszkár királyainak királya“ címig ível. Volt a királynő huszárhadnagya, kisemmizett, jussáért harcoló gróf, volt száműzött, aztán gazdag örökség birtokosa, fiáról gondoskodni kész atya és a kam- csatkal kormányzó lányának szerelmese. Volt Washington — az elnök — tárgyalópartnere. Madagaszkárt „királyságának“ emlékét ma is utcanév őrzi Tananarivőban, a Malgas Köztársaság fővárosában. És még egy elévülhetetlen érdeme volt: mindezt megírta emlékirataiban. Ezt a kötetet Jókai fordította magyarra; tanulmányt Is írt róla, így vívott ki ez a 18. századi — Jókai találó kifejezésével — „végzethős“ irodalmi halhatatlanságot. Ugyanakkor századunk harmincas éveiben egy szlovák író, Jo2o NiZtíánsky regényt írt Benyovszkyről, és nemcsak feltámasztotta hősünket, hanem — megkettőztel Megírta párját, tükörképét barátja, Omachel Tamás alakjában. Szerencsénkre — mondja IGOR CIEL, a készülő 13 részes szlovákmagyar tévésorozat rendezője —, mert ellenjátékos nélkül nincs dráma. Benyovszky és Omachel a regény és a film szerint is együtt járja a világot, de nem egymás kezét lógó jóbarátként, hanem egymással fenekedve. Egyébként nem a jó és rossz ember harca ez. Mindkét alak ugyanolyan rossz, mint a másik. Méltó partnerek, mert tulajdonképpen barátok és ellenfelek egyszerre. Csaknem fél éve forgatják a filmet, és még eltart egy jó ideig, amíg kész lesz. Télen a Fátra havában építettek fel egy kamcsatkai falut. Mostanában pedig a budai vár bástyája világít éjjelenként az őrtüzektől. A vár udvarán tábortüzek égnek, 18. századi katonai egyenruhás csapatok vonulnak. A -lángok fényében katonák heverésznek; őrség áll minden lőrésnél. Fenn, a gyilokjárón folyik a játék. Benyovszky Móric van a színen, két másik katonával. Be- nyovszkyt Jozef Adamoviő, a bratí- slavai Nemzeti Színház fiatal művésze alakítja, Omachel Tamás Juhász Jácint lesz. A kétnyelvű stábban most több a szlovák szereplő, mint a magyar, de gyakran van fordítva ts. Szerencsére a rendező, meg a dramaturg — Aczél János — mindkét nyelvet beszélik, így alkalmi tolmácsként Is szerepelnek. — Ez lesz a szocialista országok eddigi legnagyobb koprodukciós vállalkozása — mondja a dramaturg. — Majdnem kétszáz a beszélő szereplők száma, a statisztáké pedig felmérhetetlen. Ma kb. háromszázan vannak itt a várudvaron. Most a filmbeli Krakkóban vagyunk, ahol a bar-i konföderáció, a „nemesi köztársaság“ szervezői, vezetői és csapataik gyűltek össze. Itt szeretnék Benyovszkyt csatlakozásra bírni. Egyébként később ide érkeznek majd Katalin cárnö csapatai, hogy leverjék és elfogják őket. — Nem látni Omachel Tamás alakítóját ... — Itt van ő is, Krakkóban. A várbörtönben. Benyovszky fogatta el. De amikor ácsolják számára az akasztófát... — Köszönöm, köszönöm! A többit majd megtudjuk — igaz, nem egyhamar — a tévésorozatból. TORDAY ALfZ KÉT MŰFAJ KÖZÖTT... A zene és a szöveg egyenjogúsítása a beat-zenében az Illés-együttes érdeme: szövegeik tényleges mondanivalót hordanak, s ez elsősorban Bródy János igényes munkáinak e- redménye. — Valóban nagyon fontosnak tartjuk a dalszövegeket — mondja az együttes nevében is Bródy János. — Úgy érezzük, hogy ez természetes, hiszen ebben a műfajban a zene és a szöveg egymástól szinte elválaszthatatlan. — A mái fiatalok sokkal értőbbek, hiszen már együtt nőttek fel ezzel a zenével. Természetes igényükké vált, hogy az együttesek róluk és nekik játsszanak. Mi a napjainkban már nemzetközinek nevezhető popzenét úgy szeretnénk játszani, a- hogy azt csak nálunk lehet, amiben magunkat fejezhetjük ki. A fiatalokat nagyon nehéz becsapni, egyszer- kétszer félre lehet vezetni őket nagy reklámmal beharangozott műsorral, tartósan azonban sohasem. Ezt a tényt mindazoknak figyelembe kell venniük, akik a zenei életben akár adminisztratív helyzetüknél fogva, akár aktív zenészként szerepet játszanak. A mai fiatalságnak kialakult egy sajátos kultúrája; ennek lényege szerintem nem a szembenállás, hanem inkább úgy fogalmaznám: az, hogy nem egyezik a hagyományossal. Abban az esetben viszont, ha ezt nem veszik figyelembe, és rájuk akarnak erőltetni felfogásukkal ellentétes dolgokat, akkor előtérbe kerül a „mást akarás“. Ennek felismerése a zene esetében különösen fontos, his2en a mai generációnak a zene a mindennapi élet hátterét adja. A gyerekek a magnó mellett élnek, a zene befolyásolja életérzésüket, gondolataikat. Nem szabad erről tudomást nem venni, és ezt a műfajt éppen csak megtűrni. Ez a zenészeket és a közönség egyaránt igénytelenségre neveli, az esetleges üzleti megfontolásokat engedi érvényesülni. Az ilyen kísérlet egyébként is kockázatos, legtöbbször csak ellenérzést vált ki, ha a tömegkommunikációs eszközök a gondolatszegény slágerzenét erőltetik, úgy gondolván, hogy ez a legártatlanabb, s ez csillapítja a fiatalságot. — Nekünk — s úgy gondolom, hogy eléggé közismert — ez már sok problémát okozott könnyűzenei fórumokon. Szerintünk a Made in Hungary és ehhez hasonló műsorok alapvetően helytelen koncepciót, vagy legalábbis a magukra valamit adó zenekarok szempontjából elfogadhatatlan szemléletmódot képviselnek. Nem lenne szabad azt kívánni, hogy az együttesek teljesen mondjanak le önálló profiljukról, és hogy megkössék a szerzők, énekesek és zenekarok kezét abban a tekintetben, hogy kivel dolgozzanak együtt és mit adjanak elő. Ugyanez a probléma jelentkezik a táncdalfesztivál esetében. Hogy ennek ellenére miért veszünk időként részt rajta? Mindaddig, amíg nem alakul ki valamiféle erkölcsi értékmérő, a zenekarok számára csak a közönségsiker jelent kritikát, ösztönzést, hogy helyes úton járnak-e. Ezt azért is tartom rendkívül károsnak, mert úgy érzem, hogy ez a zene — szándékát tekintve — valahol a komoly és könnyű műfaj között lebeg. A népszerűség mint egyetlen értékmérő, csak az üzleti jelleg, a reklám erősödését eredményezi, és nem ösztönöz az igényes és valóban művészi munkák alkotására. — Ilyen körülmények között az is érthető, hogy minden együttes úgy értelmezi a továbblépést, amint nekik tetszik. Mi most a zenekarok feloszlásának ellentéteképpen zenekari egyesülést szeretnénk létrehozni. Megalakítottuk a KITT-egyletet, amelyben Koncz Zsuzsa, az Illés- együttes, valamint a Tolcsvay és a Trio az alapítványi tagok. Azzal, hogy tizenegyen fogunk össze, lehetőségünk nyílik az eddigi út folytatására és egyidejűleg a variációra, új elképzelések megvalósítására — fejezte be nyilatkozatát Brődy János. új ifjúság 7 PALAGYI LAJOS: Zsarko Petrovics jugoszláv táncdalszerző elkeseredve panaszolta: — Képzeljék el, valaki ellopta a táskámat, amelyben a Belgrádi Tavasz elnevezésű dalfesztiválra készített hangszereléseimet S- riztem. Most kénytelen leszek apróhirtetést feladni, hogy a becsületes megtaláló a táskát megtarthatja, csak a kottákat küldje visz- szál Az egyik „rossznyeivü“ jugoszláv lap ezzel kapcsoÍ latban megírta: „Ha szerencsénk lesz, és csak egy kicsit is jóérzésü ember találja meg a kottákat, reméljük, gondolkodás nélkül megsemmisíti őket!" Joey Heatherton fiatal hollywoodi színésznő beperelte a Playboy című magazint, mert jelenetet közölt a Kékszakállú herceg című filmből, amelyben a bájos színésznő meglehetősen hiányosan volt öltözve. Kétmillió dollár kártérítést követel. De nem azért, mert a Playboy közölte a képei, hanem mert nem fizetett érte tiszteletdíjat. Az ember vigyázzon a jó hírére, különösen ha még pénz is származik belőle... m Yul Brynner, a híres tar fejű amerikai színész, talán, azért, mert nem természetesen kopasz, hanem borotválja a fejét, ekképp vigasztalta egy kopasz társát: — Két mód van rá, hogy megszabaduljon a kopaszság-komplexustól. Viseljen parókát, vagy legyen világhírű! ■ Gosetta Greco olasz színésznő: megbüntette a bíróság hivatcdos személynek adott hamis adatok miatt. A rendőrnek, aki igazoltatta, azt mondta, hogy 35 é- ves, holott valójában 45. — Abban. a pillanatban csakugyan nem Jutott e- szembe, mikor születtem; — védekezett a színésznő. Hát igen, tévedni embert dolog. Csak az az érdekes, hogy még csak véletlenül sem öregbítette magát... Jozet Adamoviö Benyovszky Móric szerepében, és szerelme, Aianázia — Bozidara Turzonovová.
