Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-05-22 / 21. szám
HUSZONÖT ÍVES VADVIRÁG Az Ifjúsági Vasútvonalon dolgozó bra- tlslaval főiskolások munkabrtgádjának néhány, népitáncot kedvel® tagja a munka utáni kultürtevékenység kereté ben népi tánccsoportot alakított. Részben saját, de főleg .társaik szórakoztatására. A brigád befejeztével, amikor visszatértek a könyvekhez, a csoport továbbra is együtt maradt. Megszerették a népi táncot, népdalt, és a tanulás mellett mindig találtak időt a nemes szórakozásra. A spontán összeállt csoport fokozatosan szervezett népi együttessé fejlődött. Nemsokára nevet Is kapót — LÜC- NICA. A nevet szinte lehetetlen magyarra fordítani, de hangzásában, zenéjében ott érezzük a tátraaljl szénalllatü, vadvirágos réteket, a hegyi emberek édes- bús dalait, nemes veretű táncait. Van valami szimbolikus ebben a névben, hiszen az együttes Is úgy nőtt ki, mint a réti vadvirág — önmagától, lstápolatlanul; a természet adta magot itt a nép alkotóereje szolgáltatta. Mindez huszonöt évvel ezelőtt történt. Napjainkban ünnepeli az együttes fennállásának immár negyedszázados évfordulóját. Negyedszázados az út az Ifjúsági Vasútvonalon táncolgató főiskolások csoportja és a mai LúCnica között, amely ma a Klement Gottwald-államdíjnak, a Munkaérdemrendnek, többrendbéli VIT- díjnak és az Expo '58 aranyéremnek a tulajdonosa. Hosszú, fáradsággal, odaadással, rengeteg fiatalos lendülettel szegélyezett út. Az együttes énekkara 1957-től — mert ekkor emelkedett olyan színvonalra, hogy önállóan is képes volt szere pelnl — hazai, nemzetközi európai és amerikai fesztiválokon tizenegy aranyérmet szerzett. Az együttes ma lényegében három önálló, de szorosan együttdolgozó részlegből, az énekkarból, zenekarból és tánckarból áll. A legközismertebb és legkedveltebb a tánckar. Kevés olyan ország van Európában, a Szovjetuniótól Spanyolországig, ahol nem tapsoltak volna temperamentumos, sodró lendületű táncaiknak. De ismerik őket Afrikában is, meghódolt előttük Rio de Janeiro és Sao Paulo, Montevideo, tapsvihart arattak a brüsszeli és oszakai világkiállításokon, ott voltak majdnem minden VIT-ten. A LúCnica ma nemcsak hazánk legjobb műkedvelő együttese, hanem eléri a legjobb hivatásos együttesek színvonalát, sőt valamiben meg is haladja. A szakemberek sokszor boncolgatták, ml a titka, hogy egy műkedvelő együttes, melynek tagjai csak a munka, a tanulás után, szabad Idejükben foglalkozhatnak a népművészettel, mégis lépést tud tartani olyan együttesekkel, ahol az emberek hivatásszerűen ápolják a népművészetet. Nos, azt hiszem, ez nem is olyan nagy titok: elsősorban a megfelelő vezetés. Dr. Stefan Klímo, az együttes igazgatója és karnagya, valamint Stefan Nosál mérnök, az együttes koreográfusa, olyan szakemberek, akik avatott kézzel, alapos szakértelemmel és ügyszeretettel a két és fél évtized alatt a mai színvonalra tudták fejleszteni a LúCnicát. Második tényező az együttes tagjai. A LúCnica tagsága főleg a bratislavai főiskolásokból tevődik össze. Ez azt is jelenti, hogy a tagok együttesben „életkora" átlag öt év. A tanulmányok befejezése után a legtöbben eltávoznak a fővárosból, és újak jönnek helyükbe. A tagságnak ez az egészséges „vérkeringése" állandóan fiatalos lendületet hoz az együttesbe. A hivatásosokkal szemben fennálló „ídőhátrányt“ tenniakarással a népművészet iránti alázattal és szeretettel pótolják. Ez azt is lehetővé teszi, hogy mentesek a hivatásosoknál, gyakran előforduló művészeti rutinból. És pontosan, ezzel adnak többet, mint sok profi együttes. Fellépésükkor a fiatalság, az élet árad 8 színpadról. Sok művészi sikert kívánunk Lúönicé- nak további munkájához. —br— A FERNEY-I REMETE A francia nép legnagyobb szégyene egy, a Panthénnbftl ellopott halott. 1816-ban, éjnek Idején, a romantika, a vallás és a nyárspolgári dblyf gyűlölettől elvakulva osont be a nemzet legnagyobbjainak temetkezőhelyéra; ellopta és egy szemétdombon földelte el az akkor már harmincnyolc éve halott Fran- eolse Marlet Áronét földi maradványait. A világ Voltaire néven tanulta meg Ismerni és becsülni azt az embert, aki Franciaország legönnepeltebb költője és Franciaország legöldözöttebb embere volt. 1894-ben született Pá rizsban. a jezsuitáknál tanult (meglehet, ezért lett antiklerl- kálls); jómódé polgári családból származott — talán ezzel magyarázhatók az olyan jellegzetesen polgári vonásai, mint a ro- mantlkaellenesség a minden homályos és megmagyarázhatatlan Iránt érzett ellenszenv. Csak az értelem segítségével akart mindent megragadni, megoldani, eldönteni. S éppen azért, mert kora egyik legnagyobb szelleme, legnagyobb szabadgondolkodója volt, számtalanszor összeütközésbe került az ostoba hatalmasokkal. Mint fiatal embert a Bastllle-ba zárták, majd megverették és Angliába tanácsolták. Szinte egész életét a francia határ közelében töltötte, hogy bármikor elmenekülhessen. Müveinek jelentős részét álnéven kellett kiadnia, nem vállalhatta a szerzőséget, de még ezeket a müveit Is elégették, hóhérral tapnstatták szét. terjesztőit pedig tüzes vassal megbélyegezték és gályára küldték. Világszemlélete sok szempontból ellentmondásos, de kétségtelen, hogy hatalmas szellemi erejével kíméletlenül rombolta a butaságot a zsarnokságot, a haladás étjét torlaszoló, borzalmas súlyú korlátokat. Harcolt a jobbágyrendszar ellen, a törvény előtti egyenlőség elvéért, a vagyonnal arányos adék bevezetéséért, a szólásszabadságért, de ugyanakkor a magántulajdon bírálatát elutasította, mert véleménye szerint szükség van gazdagra és szegényre, s bár tagadta a konkrét alakot öltő istent, azt vallotta, hogy a büntető isten eszméiének élnie kell a népben. Meg kell mondani, hogy kimondottan „Irodalmi" alkotásai ma már inkább csak az Irodalomtudomány művelői számára jelentősek, igazi érdeme az, hogy ö vitte be a francia tragédiába a filozófiát, vagyis a határozottan egyházellenes tendenciát. Igazán „nagy műfaja" a novella és a kisregény volt — elsősorban az objektiv Idealista leibnizi filozófiát zseniálisan megcáfoló Candida —, valamint a műfajilag meghatározhatatlan röpiratok és levelek szerezték meg számára ez nlvasúk rajon gását és terjesztették a voltalrianlzmnst. Kétségtelen, hogy korának legnagyobb hatású egyénisége volt. Nem alaptalanul ál lapította meg tehát Aynard, hogy „a francia polgár nem érthető meg Voltaire Ismerete nélkül, akit példaképül választott" (La Bourgeoisie francalse). Es amikor az Imádott és üldözött 1778-ban meghalt — Írja Szerb Antal — „temetése a haladó XVIH. század nagy dlszfei- vonulása... a a király és a királynő a TnlIeHes ben leeresztett redőnyök mögött reszket, amikor a nagy halutt elhalad ablakuk előtt." A francia nép legnagyobb szégyene agy. a Panthéonból ellopott halott. Péterit Gyula I ISZTELET A KÖNYVNE II 2. Miről írtak a szlovákiai ősnyomtatványok A könyvnyomtatás meghonosodása és állandósulása Szlovákiában a 16. század második felére a reformáció és ellenreformáció Időszakára esik. Elsősorban ez a tény határozza meg az ősnyomtatványok jellegét, amelyek túlnyomóan egyházi és vallási színezetet kaptak. A legújabb kutatások szerint az 1700-ig terjedő időszakból 2575 hazánk területén készített ős- nyomtatvány maradt fenn. Tudomásunk van 34 olyan ősnyomtatványról Is, amelyek nyomdaíielye Ismeretlen, de valószínűleg Szlovákia területén keletkeztek; további 276 műről, a- melyeket az adatok szerint szintén Itt nyomtattak, csak közvetett híreink vannak kőrábbl bibliográfiák és leírások alapján. Ezek fizikailag ma már nem léteznek vagy ismeretlen helyen leledzenek. Ennek a nyomdai produkciónak viszont több mint a felét egyházi és vallási jellegű müvek teszik ki. További témacsoportokra osztva; az egyházi nyomtatványok ké- tödöde teológiai jellegű írás, kimondottan egyházi használatra készültek, s ide sorolhatók a vallásos életmódra és az Isten tiszteletére serkentő írások is. Az ősnvomtatvánvok további egytiaedét a dogmatikai és vallási vitairatok teszik ki a katekizmusokkal együtt. Ettől csupán valamivel kevesebb az aszketlzmussal és más hasonló problémával foglalkozó vallási kömyv. Az egyházi szertartások ‘kérdésével a vallásos könyveknek mintegy egyötöde foglalkozik. Ide tartozik az a kétszáz halotti beszéd és alkalmi prédikáció, amelyeket rendkívüli eseményekkor mondtak el, mint például tűzvész, árvíz stb. Az egyházi énekeskönyvek és imakönyvek száma kb. kétszázra tehető. Az egyházi könyvekhez soroljuk a papok számára kiadott útmutatókat és kézikönyveket, valamint az egyházi rendeletek és törvények gyakran csak egylapos kiadásait, továbbá a bünbocsájtó cédulákat, meghívókat egyházi szertartásokra, valamint az egyházi iskolákban a végzős diákok dolgozatait és elmélkedéseit. Mint érdekességet megemlítjük, hogy Szlovákia területén 1700-ig nem nyomtattak ki bibliát. A szlovákok cseh bibliákat használtak a németek részére pedig Bécs- ből, Németországból és Hollandiából hoztak be bibliákat. Rendkívül értékes viszont az első magyar nyelvű biblia, amelvet Vizsolyban (Magyarországi adtak ki 1590-ben. A bibliát Károlyi Gáspár fordította magyarra, és Mantskovit Bálint nyomtatta ki mindösz- sze 7—800'1 példányban. Hamarosan azonban újabb kiadásokra került sor. Az ősnyomdák összpro- dukciójának kb. az egynegyede az Iskolák tevékenységével függ össze. A tankönyveken kívül ide tartoznak a különböző alkalmi nyomtatványok, például meghívók az iskolai színpad előadásaira és más iskolai rendezvényekie. Egy további témacsoportba sorolhatjuk az alkalmi versek kinyomtatott lapjait. Akkoriban divat volt esküvő, névnap, születésnap vagy valamilyen tisztségbe való kinevezés alkalmából versben gratulálni az ismerősnek, jő barátnak. De nemcsak a jókívánságokat, hanem a részvétet is versben illett kifejezni. A verset több példányban kinyomtatták és terjesztették. A verseket általában több szerző írta, csak ritkán fordult elő, hogy egy szerző műve volt az egész vers. A versek -nyelve többnyire a latin, mivel a kor a humanizmus hatása alatt állott, és az antik formákat igyekezett utánozni. Az alkalmi verseken kívül megjelent több mint száz epikai költemény, versgyűjtemény, valamint klasszikus vers- és prózafordítás. Ebből kitűnik, hogy a szép- irodalom is képviselve volt a hazánk területén kiadott ősnyomtatványok között. A szlovákiai ősnyomdák termékeinek kb. az egytize dét az 1700-ig terledő időszakban a kalendáriumok tették ki. A kalendáriumok nemcsak ebben a korban, hanem a következő századokban is a iegelterjedtebb, legnépíbb és legolvasottabb nyomtatványok közé tartoztak. Sajnos azonban, éppen ezért a legkevésbé maradtak fenn. A legtöbbször rongyosra olvasták őket. S ha mégis tűrhető állapotban megérték a következő évi kalendárium megjelenését, akkor viszont lapjait kitépték és felhasználták másra. Ezért gyakran találkozhatunk kalendáriumla- pokkal más könyvek borítólapjaiba kötve. Á tudományos könyvészet tehát joggal feltételezi, hogy a fennmaradt kalendáriumoknál a valóságban sokkal több jelent meg. Elenyészően kis számban egyéb nem teológiai tárgyú tudományos és népszerűsítő nyomtatványok is. fennmaradtak. Kis számban voltak köztük jogi vonatkozású, politikai és történeti tárgyú müvek is. De találhatunk hazánk területén v nyomtatott filozófiai, mező- gazdasági, földrajzi és orvostudományt tárgyú műveket is. Mindent összevetve elmondhatjuk tehát, hogy a Szlovákiában 1700-ig megjelent ősnyomtatványok közül a vallás! és egyházi tárgyú termékek egyoldalú képet mutatnak; az ősnyomtatványok másik része a- zonban már tématikailag eléggé változatos, tükrözi az akkor! társadalom érdeklődését és műveltség! színvonalát. Nem szabad a- zonban arról sem megfeledkeznünk, hogy abban az időben a könvvszükséglef egy részét külföldön nyomtatott könyvek behozatalával fedeztek, főleg Igényesebb Irodalmi müveket hoztak be. —ar— új ifjúság 5 ■ ■ ^ KÉT FILM TÖRTÉNETE Május van. Talán az év legszebb hőnapja, üde zöldbe borult a fa, a cserje. Nincs olyan ember, akit ne derítene jobb kedvre a bőséges napfény, a virágzó fák bőditő illata. Valami ellenállhatatlanul húz, csábít bennünket a szabadba. Mindez rányomja bélyegét egész életmódunkra Is. A fiatalok Ilyenkor már nem a füstös presszóban adnak találkát egymásnak, hanem a parkban, a ligetben. De rövidesen megkezdődnek már az üzemi, Iskolai vagy más csoportos kirándulások. Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy a fiatalok ezentúl egész szabad idejüket csak a szabadban töltik majd. Hiszen ott, ahol élénk és jól szervezett klubélet folyik, ott mindig vonzóvá és hasznossá tudják ;ennl a délutánokat és az estéket. A PLZEftI PÉLDA Ha Nyugat-Csehország központjának, Plzefl városának neve szóba kerül, csaknem mindenkinek a Prazdroj sörgyár világszerte ismert terméke, a világos tizenkettes jut az eszébe. Ám nemcsak erről híres és Ismert ez a város, hiszen ma már csaknem mindenki tud egy másik üzeméről, a Skoda Müvekről, sót az utóbbi Időben egyre többet hallatnak magukról a pedagógiai főiskola diákjai Is. 1970-ben alakították meg az iskolai Ifjúsági szervezetet. A hallgatók 70 százaléka tagja a SZISZ-nek. Tevékenységük sokrétű. Egyesek tömegpolitikai agítáclős munkát végeznek, mások Iskolai pionírszervezetek Irányításában, vezetésében segltkeznek, vagy a szakkörök egyikében, másikában dolgoznak. Ebben eddig nincs Is semmi különleges. Abban viszont már van, hogy eredményesen dolgozik a filmszakkör is. AZ ELSŐ FILM .,. — A fllmkedvelök klubja, vagy ahogy m! nevezzük, a filmklub iskolánk történelmi tanszéke mellett az Ifjúsági szervezet megalakításának Idején alakult meg, tehát egyidős a SZISZ-szel — kezdte a tájékoztatást Zde- nék Macek, a pedagógiai kar tanársegédje. Kezdetben csak az volt a célunk, hogy összehozzuk a történelmet szerető fiatalokat. Hetente egyszer-kétszer találkoztunk. Ilyenkor rendszerint megnéztünk egy-egy történelmi témájú filmet, és vitatkoztunk! Később, mindez kevésnek bizonyult Valahogy úgy é- rezték a diákok, többre Is képesek. Ekkor született meg bennük a filmkészítés gondolata. A történelmi tanszéken szerencséi« adaktak olyan fiatalok, akikhez a filmezés technikája közel áll. Így alakult meg a csoport, amely tavaly „A gótikus Plzeö" címmel már el is készítette az jlső dokumentumfilmjét. — A film városunk 500 évvel ezelőtti arculatát mutatja be — folytatja a tanársegéd. — Több versenyen szerepeltünk vele. Nemcsak hogy valamennyit megnyertük, de eljutottunk az országos amatőr-filmfesztiválra Is, ahol dicsérő oklevelet kaptunk. A film rendezője Marta Merkleinová, operatőrje pedig a plzeűl rádió egyik technikusa volt, akinek hobbyja a filmezés. A legszükségesebb felszerelést persze kölcsönözték a diákok. De még így sem ment minden simán, ám az akarat, a lelkesedés végül is diadalmaskodott az akadályok felett. A MÁSODIK FILM... A pedagógiai főiskola amatőr-filmesei sokat töprengtek azon, hogy milyen formában készítsenek filmet a februári győzelem 25. évfordulója alkalmáből. A döntés egy munkásmozgalmi tárgyú filmre esett. — Ez nem kimondottan dokumentum jellegű, hiszen a diákok szabad idejéből talán nem is futotta volna városunk történelmi jelentőségű anyagainak az összegyűjtésére. Ügy gondoltuk, és ma már látjuk, hogy helyesen, sokkal célravezetőbb és még érdekesebb is lesz, ha a filmben olyan embereket mutatunk be, akik közvetlen irányítói, résztvevői voltak városunkban a negyvennyolcas eseményeknek. Több közvetlen résztvevőt találtunk, akik szívesen felidézték a múltat. így készült el második filmünk: „Visszaemlékezés a sorsdöntő februári napokra" címmel. Ériéke és hasznossága a filmnek kétségtelen az, hogy a nézők — akik többnyire fiatalok — olyan emberek szájából Ismerik meg a történelmet, akik maguk is részt vettek az eseményekben. AZ ÖSSZEFOGÁS EREDMÉNYE Egy film elkészítése nem „gyerekjáték". A forgatás során nagyon sok technikai akadályt kell leküzdeni, természetesen az anyagiak biztosítása mellett. Csak a türelem és a segítség összehangolása vezethet eredményre. A plzefiiek e téren jelesre vizsgáztak, hiszen a filmkészítés csaknem az egész város szívügye volt, segített mindenki, azzal és annyival, amivel és ameny- nyivel tudott. A most alakuló amatőr filmkluboknak éppen ezért azt tanácsoljuk, hogy mielőtt az első lépést megtennék, jé! gondolják át, milyen filmet és kiknek akarnak készíteni. A másik fontos tényező a segédeszközök Idejében való beszerzése, hogy aztán forgatás közben — amikor már minden együtt van — teljes energiával figyelhessenek a filmkészítésre. —nád—
