Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-20 / 12. szám
♦ • Farmernadrágosok világbajnoksága H. (NEPELA) A világbajnokság alatt rengeteg Kíváncsi ember rajzott a nap minden szakában a Téli stadion főbejárata előtt. Volt, aki autogramra vadászott, mások „élve" szerették volna látni a versenyzőket, egyesek megpróbálkoztak üzérektől jegyet vásárolni. Az egyik ilyen zajos napon egyszer csak feltűnt Nepela a sarkon. Korcsolyáját hóna alá fogva közeledett a főbejárathoz; aki nem Ismerte, azt hihette, hogy egy fiú most jön először errefelé, mert szeretne megtanulni korcsolyázni. Sokszor írtuk már, hogy Nepela szerény. Ez alkati hajiam és tapasztalatokkal kialakult életstílus. A műkorcsolyázók között nem láttam felfuvalkodott, pózokba merevülö, bizonyos „középcsatárokra“ emlékeztető e- gyéneketl A műkorcsolyázók remek közösséget alkotnak, mindig van témájuk, s kezdve a szovjetektől egészen a japánokig mindenki tud angolul, nincs nyelvi akadály sem, tereferélhetnek. Ettől a társaságtól búcsúzott most Ondre], „aki mindent elért, amit el lehetett érni.“ Nepela okos fiú. Már tavaly vagy talán tavalyelőtt érezte, hogy királysága veszélybe került, előnyét csupán a kötelezőkben tudja tartani, a szabadon választott, a kűr nem fegyvere immár. Jöttek a kiváló amerikaiak, a kis NDK-bell Hoffmann, a kanadai Cranston és a szovjet Csetveru- hin. De hát Nepela tavaly nem akaszthatta szegre a korcsolyáját. A bratislavai világbajnokság szervezői és rendezői el sem tudtak képzelni frappánsabb befejezést, mint egy látványos és sikeres Nepela-féle búcsút. Szülővárosában szerezte u- tolsó aranyérmét a jégkirály — filmcímnek is hangzatos. Nepela tehát kitartott. Idegeit alaposan megviselte a próba. Kölnben 1s érezte, hogy nehezebb a dolga, mint eddig bármikor, mert egyre veszélyesebbek az ellenfelek. Közben gondjai is akadtak a jogon — máig sem tisztázott és megoldott kérdés az élsportolók főiskola-látogatása, sportáganként és karonként változnak a körülmények —, ez is foglalkoztatta. Végül minden jól sikerült. A király megvédte trónját, a királyt nem győzték le az utódok, a király mosolyogva búcsút vehetett. A közönség pedig szőtte Nepela körül meséit. Az első feltételezés szerint már a világbajnokság után el- jegyzi janet Lynnt a világbajnok (Amikor a sajtóközpontban megkaptam a szavazócédulát a VB legszimpatikusabb férfi és női résztvevője megválasztására, gondolkodás nélkül Ne- pelára és Lynnre szavaztam én is.) Miért ne? Mindkettő rokonszenves ember. Lynn tavaly nyáron itt járt Bratislavában — magánúton! —, Ondrej két hónapot töltött Amerikában, ebből csakis házasság lehet. A másik elképzelésnek volt reális alapja, és ezt Nepela meg Is erősítette; szeretne revübe menni egy Időre. Nem tudni, mikor, hová és meddig. Ondrei valószínűleg meghányta-vetette sorsát, s ha úgy döntött, hogy revübe megy, bizonyára meggondolta, miért. Egy azonban majdnem bizonyos: Nepeia nem revü- típusú egyéniség. Megszenvedi az utazásokat, és főleg azt. hogv ott majd mindig mosolyogni kell, akkor is, ha semmi kedve hozzá. Lehet, hogy Ondrei Nepela — éppen vasakarata és fegyelmezettsége miatt a revüben is megállja a helyét, és az is lehet, hogy eljegyzi janet Lynnt. Bárhogyan alakuljon is a sorsa; minden jót, Ondrej Nepela, sok sikert az élet kötelező gyakorlataiban és kűrjeibenl (JANET LYNN) Senkihez sem hasonlítható, rendkívüli egyéniség, szinte az első pillanattól figyeltem. edzéseken, edzések után, • a szállóban, a sajtó- értekezleten, az autóbuszban, az egymondatos interjú készítése közben és versenyzés alatt a jégen. Megéreztem, hogy nem mindennapi emberrel hozott össze a sors, külön örömet jelentett, hogy az újságírói igazolvány „vízumával“ oda is bejuthattam, ahová más földi halandó nem juthat be Már az első nyilatkozata megfogott: „Szociológiát tanulok az egyetemen, mert szeretném az emberek közötti kapcsolatokat tanulmányozni; érdekel, mitől jők, illetve miért rosszak ezek a kapcsolatok“. [anet Lynn mindig derűs, mindig mosolygó lány, közeledik a húsz felé, 1954- ben született, de a tinédzserek királynőjének nevezhetnénk. A képernyő és a fényképek után bizonyos csalódást érez az első pillanatban az ember, amikor meglátja. A rendkívül alacsony lány csupa szeplő, farmernadrágja erős combokat sejtet, egyszóval nem az a légies jelenség, akit a képernyőről és a fényképekről mosolygó arca mutat. Az egyénisége mégis ezt a ragyogást kölcsönzi e- gész valójának. Ahol Janet Lynn megjelent, ott kisütött a nap, ott a többiek is Jókedvre derültek, ott emberi lett a légkör. Szabadon választott gyakorlata számöíttra" áz egész világbajnokság legnagyobb élménye volt. Mindén, mozdulatát hitelesnek, gyönyörűnek éreztem, a zene és az ugrások, lépésvariációk szinte tökéletes ötvözetét láthattam a négy perc a- latt. Ha Janet Lynn fegyel mezettebb, katonásabb típus, ha csak egy csipetnyi van benne mondjuk Magnussen összpontosító képes ségéből, és a rövid kűrre egy kicsit odafigyel, ő a világbajnok. De hát Janet Lynn nem a nagy produkciók mestere, ö mindig más, de mindig eredetű Ö sohasem azért izgul, hogy megtartsa vagy fokozza előnyét, hanem azért, hogy egy jót korcsolyázzék akkor is, amikor tizennégyezer ember szorong a lelátókon és milliók ülnek a képernyő előtt. „Az időt nem tudom megállapítani, az idő erőmön felüli dimenzió, én csak azt tehetem, hogy kitöltőm perceit vagy óráit. Amikor korcsolyázom, arra törekszem, hogy a testemen szinte vát- hullámző időt minél szebbé tegyem. Nem tudom megállítani — ezt nem is kívánhatom. De emlékezetesebbé tudom tenni, s talán nem- csak magamnak, hanem' másoknak is.“ Amikor Janet Lynn szabadon választott gyakorlata, ez a Jégre irt József Attila- i vagy Petőfi-tisztaságű és -lirájú költemény befejeződött, elhatároztam, megkérdezem Gabi Seyferttől, mit szól ö a kűrhöz. Seyfert vérbeli szakember — gondoltam —, hátha túloztam, egy szakember kijózanít. Érdekes, hogy Seyfert mitsem szólt a líráról, elmondta viszont, hogy „Lvnn gyakorlatát rendkívül értékeli, mert ez a látszólag könnyű kis ide-oda siklás csupa nehéz, sok erőt és tudást kívánó elemből áll; tapasztalatból tudom, hogy fgv korcsolyázni nagyon nehéz, és éppen ezért osztom annak a bírának a véleményét, aki hatossal jutalmazta Janettet.“ Csodálkozom, hogy a filmesek még nem fedezték fel. Arca mindent elmond, legfőképpen azt, hogy élni szép, élni jó, mert a világ is szép és a világ is jó. Lám, mikor ezeket a sorokat rovom, Janet Lynn is emlék már. Jó érzés azonban arra gondolni, hogy láthattam és megismerhettem, hogy figyelhettem ezüst villanásait a levegőben, hogy négy percre én Is elhittem neki: élni szép és élni jő, mert a világ is szép és a világ is jó. (PAHOMOVA-GORSKOV) A jégtáijcospár házaspár. A sajtóértekezleten együtt kapták a kérdéseket. Általában a feleség vette kezébe a mikrofont, ö nyilatkozott. Amikor a férj is szó hoz jutott, kiderült, semmivel sem gyengébb interjúalany, mint neje. A mikrofon mégis kardos asszonyának tulajdona volt általában. Hát, igen! Ilyen a helyzet a „jégemberek“ világában is, ott is asszony az asszony. (BUCK TESTVÉRPÁR) „A mi sportunk a művészettel rokon, éppen ezért mi is szeretjük a művészetet, sőt, sok ötletet és hangulatot merítünk belőle. A zenére nemcsak akkor figyelünk, amikor kísérő szerepet szánunk neki. Számunkra a zene mindig a lelkesítő, elmélyítő, ösztönző-mozgató erő.“ (LÁNYOK A JÉGEN) A korcsolyázás nem fejleszti harmonikusan a testet. A lányok combja megvastagodik, s ettől járásuk is különleges lesz, csaknem tipegő. Furcsa volt civilben látni Magnussent, Lynnt, Dráhovát. Errathot. Igazán elemükben a jégen érezték magukat. A „szárazon“ töltött időt afféle átmenetnek tekintették két korcsolyázás között; a- kár a hajóskapitányok a kikötő ivójában eltöltött óráikat az újabb vízre szállás előtt. (A KÖZÖNSÉG) A szervezők, a rendezők nagyon igyekeztek, de egykét bosszantó (mert elkerülhető! ) hibácska mégiscsak becsúszott. A közönség adta ennek a világbajnokságnak igazi ízét. A közönség mindvégig tökéletes volt. Megérezte a szép legapróbb felszikrázását is a korcsolyákon (bár tartanánk itt a művészettel is!), megtapsolta a legszerényebb ugrást, a leghalványabb mosolyt is. A közönség felejthetetlenné tette ezt a világbajnokságot. (A KŐTELEZŐK) Délelőttönként végignéztem a legismertebbek kötelező gyakorlatait. Kár, hogy időnként ezeket is nem közvetítik! A kötelezők is szépek, csak nem szabad őket öt órán át nézni, mint ahogy a jóból is megárt a sok: a nők huszonnyolc tagú mezőnye éjfélig szórakoztatta kürjeivel a közönséget. Lehetetlen mindvégig egyforma hévvel és figyelemmel követni. Az élmény nem tud felszívódni és szétáramlani a szemlélőben, mert márts követi a másik, a harmadik, a tizedik... (EGY KIS SZIPORKA) A müncheni olimpián a záróünnepség befejező akkordjaként mesterséges szivárványt gyújtottak a stadion fölött. A bratislavai műkorcsolyázó- és jégtánc- világbajnokságon eloltották a villanyokat, és a vasárna pi bemutató valamennyi résztvevője a fellobbanó gyufák és öngyújtók tüzét nézhette: ez a fénytaps volt talán a világbajnokságon a nézők legköltőibb köszönet mondása. (A SZEREPLŐK) Szerettem volna arról írni, amit a kamera nem mutatott. Én sem tudtam, hogy Janet Lynn szeplős. A képernyőn ezt nem látni. Ezeket a „szeplőket“ szerettem volna megírni; s most beszámolóm befejezéseképp kívánok minden lót az olvasónak. Kívánom, I hogy a tavasz, a nyár és az ősz futballözönében sem feledkezzenek meg a műkorcsolyázókról. Megérdemlik, hogy emlékezzünk rájuk. BATTA GYÖRGY Pahomova és Gorskov autogramja olvasóinknak A közönség Foto: Helexa A fesztiváljelvény kapcsán A tv hadat üzent a jeles- leges kilóknak, az otthonülésnek, így tulajdonképpen a kényelmes tv-nézésnek is. A jelszó: „Légy fitt“ Ez körülbelül annyit jelent, hogy légy ép, harcolj testi és lelki egészségedért, jó közérzetedért; sikered lesz. Többen bizonyára vigyázzállásban üdvözlik ennek ' a tömegsportnak a leckéit,'a- kik pedig ezt nem is teszik, kényelmes fotelban ülve ; j legalább elgondolkoznak az elhízás következményei fölött. — Miért nem sportolsz? — Mert nincs hol. Ez a leggyakoribb válasz. Baj van a pályagondnokokkal, a sportklubelnökökkel, akik „műkedvelőket" nem szívesen látnak maguk között. Bürokraták, igazol- námfp > kéniek mindenhéVÍ* — "Hbtjif én csak vesihk'p- ctés árán rúghassam, p * labdát? Frászt... Hát igen, velünk Is baj van, és mindenekelőtt velünk, fiatalokkal. A lányok dereka körül már a tizenötödik év betöltése előtt gyűlik a háj, a flükről nem-is beszélve. Nem valami étvágygerjesztő. De sétáltok 1 akár egyet is azért, hogy ne így legyen? Elmondok egy történetet: Egy vállalkozó szellemű SZISZ-szervezet elintézte, hogy tagjai a hét egy napján használhassák Bratislava két fedett uszodájának egyikét. A hír hallatán az egyik fiatalember bizalmatlanul megkérdezte: — jó, jó, de biztosítotok külön autóbuszt is az uszodához? A munkahely és az uszoda közötti távolság gyalog ■ körülbelül húsz perc. Ez nagy városban egy „ugrást“ jelent. Hát most légy fit! Visszariadunk az igazol- ványos klubsporttól, közben nevetünk — mit!? hahotá zunkl — negyvenéves százkilós bácsikákon, akik könnyedén leúsznak ötven métert, és százharminc cen-' timétert ugranak magasba... Mindezt csak a fesztivál- jelvény kapcsán írtam le. A jelvény megszerzésének feltételei egyáltalán nem élsportolói teljesítményre kü teleznek, és talán érzitek, hogy nem is annyira a jelvény megszerzéséről, hanem a fiatalok tömegeinek mozdulatlansága, merevsége megszüntetéséről van szó. „z“ V Ritmus és harmónia