Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-03-13 / 11. szám

8 új ifjúság

■QqI-556 02910201 37 'ÍÖ2910241

IV.

A Deinisnek nevezett férfi közelebb jött, s a szomszédos ágyra telepedett.

— Milyen képesítéssel rendelkezik? — kérdezte fáradt hangon.

— Fizikatanár vagyok.

— Tud valamit a neuropszi- cholőgiáről?

— Az égvilágon semmit.

— A kibernetikáról?

— Majdnem semmit.

— A neurokibernetikáről és a biológiai irányítás általános elméletéről?

— Fogalmam sincs róluk.

A szobán a meglepetés moraja zúgott végig.

— Reménytelen eset — dörmögte Deinis. — Ügysem fog megérteni semmit.

— Csak ' folytassa, kérem, minden tőlem telhetőt megteszek.

— Tökéletesen csak néhány generátorbeli kiképzés után értheti meg — mondta valaki.

— Én is csak az ötödik kiképzés után fogtam föl a lényeget — hallatszott egy másik hang.

— A falak közti tréning mé jobb lesz.

— Bárhogy is legyen, magyarázza meg a dolgot, Deinis — ragaszkodtam elképzelésemhez, s szörnyű elöérzet gyötört.

— És azt tudja, hogy mi az — élet?

Hosszú ideig hallgattam, és Deinist bámultam.

— Az élet bonyolult természeti jelenség — nyögtem ki végül.

Vihogás. Aztán még egy. És egyre több. A szoba lakói úgy néztek rám, mintha valami lehetetlen ostobaságot állítottam volna. Deinis helytelenítőleg csóválta a fejét.

— Rossz nyomon halad. Még sokat - kell tanulnia — tette hozzá.

— Megmondaná, hogy hol tévedtem?

— Folytasd, Deinis, magyarázd meg neki — zengte a kórus.

— Jól van. Figyeljen rám. Az élet elektrokémiai ingerek állandó vándorlása az emberi test idegpályája mentén.

• Átgondoltam. Ingerek vándorlása az idegpálya mentén, ügy tűnt, már hallottam valami hasonlót.

— Folytassa.

— A lelki ént kialakító érzékelések nem mások, mint az érzékszervekből a feldolgozást végző agyba, s innen az effektorokba vándorló elektrokémiai impulzusok.

— És?

— A külvilágból érkező Ingereket az idegszövetek továbbítják az agyba. Minden Ingernek megvan a maga kódja, frekvenciája és sebessége. Ez a három paraméter határozza meg az Inger minőségét, intenzitását és tartamát. Eddig világos?

— Mondjuk, hogy Igen.

— Az élet tehát nem más, mint információk áramlása az idegrostok mentén. A gondolat pedig a frekvencia modulálta információ cirkulációja az idegrendszer központjában, azaz az agyban.

— Nem egészen értem — ismertem be.

— A dolog a következő. Az agy közel tízszer ezermlllió neuronból áll, amelyek hasonlóak az elektromos jelfogókhoz. Ezeket a rostok belső összeköttetésű rendszere fogja egybe. Ez továbbítja az ingereket idegsejttől idegsejtig. Az idegsejtekben történő ingervándorlást nevezzük gondolatnak.

Előérzetem félelemmé nőtt.

— Nem érti meg a dolgot, amíg nem volt a generátorban vagy a falak között — kiáltotta egyszerre néhány hang..

— Nos, mondjuk, hogy iga za van. Ml következik ebből? — kérdeztem Detnist.

— Az, hogy az életet kedvünk szerint alakíthatjuk. Az impulzusgenerátor segítségével, amely megfelelő ingert visz át az idegrendszerre. S ennek óriási gyakorlati fontossága van.

— Mégpedig? — kérdeztem halkan, s éreztem, hogy bepillantást nyerek a Krafsutdt Társulat tevékenységébe.

— Ezt legjobban példával magyarázhatom meg. Vegyük mondjuk a matematikai gon- dolgodás Ingerét. Néhány fejletlen ország még a jelen pillanatban is az úgynevezett e- lektromos számítóközpontok é- pítésével foglalkozik. A számítógépek jelfogóinak száma nem lépi túl az öt-tízezret. A- mi a matematikát illeti, az emberi agy jelfogóinak száma közel egymillió. Senki soha nem lesz képes olyan gépet szerkeszteni, amely megközelítené ezt a számot.

— S ennek lényege?

— S ennek lényege az, hogy a matematikai problémákat a természet szerkesztette gépezet, amelyet ide helyeztek — s Deinis a homlokára mutatott —, sokkal hatásosabban és olcsóbban oldja meg, m a legdrágább, mégis ócskavasba való számítógép.

— De a gépek gyorsabban dolgoznak! — vetettem ellene. — Az idegsejtet, ha jól emlékszem, másodpercenként nem ingerelhetjük többször, mint kétszázszor, az elektromos gé viszont millió impulzust vehet föl. Éppen ezért hatásosabbak a gyorsan dolgozó gépekl

A terem ismét megrázkódott a hahotától. Csupán Deinis ő- rizte meg a komolyságát.

— Ismét melléfogott. A neu- ronok bármilyen mennyiségű és gyorsaságú Impulzus befogadására képesek, feltéve ha az ingerközvetítő megfelelően magas frekvencián dolgozik. Ha az emberi agyat egy generátor sugárzásterébe helyezzük, bármilyen sebességgel dolgozhat.

— A Krafstudt Társulat tehát ezen a módon tollasodik meg! — kiáltottam, felpattanva az ágyról.

— ö a tanítónk! — kántál- ták ismét mindannyian. — Ismételd utánunk te is, új fiú! ö a tanítónk!

— Hagyjátok őt — rendelkezett váratlanul Deinis. — Eljön az idő, amikor ő is megérti, hogy Krafstudt úr a taníkiváltott impulzusok végigvonulnak az idegsejteken, s lg valamennyi fent említett érzést átéled. Valamennyit ki válthatja a tanítónk szerkesztette impulzusgenerátor. Kinyitotta a szemünket, hogy la suk az élet értelmét.

A magyarázatok elszédítettek. Nem tudtam, mit gondoljak. Ezek az emberek vagy valóban olyan ostobák, mint a csizmám talpa, vagy pedig az emberiség jövőjét villantják föl előttem. Elborított a fáradtság hulláma, hátrahanyat- lottam, és lehunytam a szemem.

— A hetes-nyolcas frekvencia hatása alatt áll! Aludni a- kar! — kiáltotta valaki.

— Hadd aludjon. Holnap majd megismeri, hogy ml is az élet. Holnap viszik őt a generátorba.

— Nem, holnap csak a lelkiállapotát vizsgálják ki. Lehet, hogy abnormális.

Ez volt az utolső szó, amelyet hallottam. Mély álomba zuhantam.

A másnap megismert újabb férfi az első pillanatban egész kellemesnek és Intelligensnek tűnt. Amikor a társulat főépületében lévő emeleti dolgozószobájába vezettek, széles motónk. Most még semmit se tud. Hallgass ide, új fiú. Minden érzésnek megvan a maga kódja, intenzitása és időtartama. A boldogság érzése 55 cik lus másodpercenként, s minden egyes ciklus száz impulzusból áll. A fájdalom érzése 62 ciklus, az impulzusok között 0,1 másodperces szünetekkel. Az örömé 47 ciklus, miközben az impulzusok intenzitása növekszik. A szomorúságé 203 ciklus, a fájdalom ' 123, a szerelemé 14 ciklus, a költői lelkiállapoté 31, a haragé 85, a fáradtságé 17, az álmosságé nyolc és így tovább. Az a frekvenciák által

sollyal, kézfogásra készen sietett üdvözlésemre.

— Ä, Rauch professzor, ö- rülök, hogy megismerkedtünk.

Üdvözlését hűvösen fogadva a neve felől érdeklődtem.

— Boltz vagyok, Hans Boltz. A főnöktől azt a kellemetlen megbízást kaptam, hogy bocsánatot kérjek öntől, az ő nevében.

— Bocsánatot? Hát a főnök mégiscsak tudathasadásos?

— Nem tudom. Valóban nem tudom, Rauch. Bárhogy is legyen, töredelmesen bocsánatot kér a történtekért. Kijött a sodrából. Tudja, nem szereti, ha a múltjára emlékeztetik.

Elmosolyodtam.

— Ami azt Illeti, én nem is azzal a szándékkal jöttem 1- de, hogy a múltjában turkáljak. Más érdekelt. Találkozni szerettem volna azokkal, akik a feladatokat olyan ragyogóan...

— Kérem, foglaljon helye' professzor űr. Éppen erről szándékoztam önnel beszélni.

Leültem a felkínált székbe, és alaposan szemügyre vettem a nagy asztal mögött mosolygó arcot. A hosszúkás arcú. szőke hajú, nagy kék szemű Boltz határozottan északnémet típus volt. Ujjal közt egy cigarettatárcát forgatott.

— A matematikai részleg hozzám tartozik — mondta.

— Igen? ön matematikus?

— Bizonyos tekintetben igen Legalábbis konyltok hozzá.

— . Ez azt jelenti, hogy az ön segítségével velük is ta lálkozhatom?

— Már mindükkel találkozott, Rauch — mondta Boltz.

Tamáskodva/pillantottam rá.

— Egy teljés napot és éjsza kát töltött velük.

A szobára és a kódokról, impulzusokról annyi lehetetlenséget összefecsegő lakókra gondoltam.

— Ügy véli, elhiszem, ho- ezek a tökfejek oldották meg az egyenleteimet?

Feleletet sem várva tört ki belőlem a nevetés.

— Pedig valóban ők. A legutóbbi például egy bizonyos Deinis munkája. Ha jól tudom, ugyanaz az egyén, aki a múlt éjszaka a neurokibernetikáró! tartott önnek előadást.

Néhány percnyi gondolkodás után így szóltam:

— Most már valóban s t mit sem értek. Lenne szíves megmagyarázni ezt az iigv

— Szívesen. Feltéve, ha e- lőbb megnézi ezt — és felém nyújtotta a reggeli újságot.

Lassan nyitottam szét a lapokat, majd hirtelen felugró: tam. Az első oldal fekete gyászkeretéből saját arcmásom nézett rám. Fölötte a felirat: „Dr. Rauch tragikus halála“.

— Mi akar ez lenni, Bolt~ Micsoda komédia? — csattantam föl.

— Nyugodjék meg, kérem Az egész ügy pofon egyszerű. Múlt éjszaka hazafelé tartva a tóparton tett sétájáról a folyótodon a bölcsek házának két szökevénye megtámadta, meggyilkolta. megcsonkította, majd a folyóba dobta önt. Má ra virradóra egy holttestet fedeztek föl a gát közelében. Az öltözet, a használati tárgya és a személyi iratok alapján a holttestet önnel azonosították. Reggel a rendőrség is kijött bölcsek házába, és rekonstruálta az ön tragikus halálának teljes képét.

Csak akkor tudatosítottam, ruhámra pillantva, hogy a rajtam levő öltöny nem az e nyém; zsebeimet végigtapogatva arra is rájöttem, hogy minden holmim eltűnt.

[Folytatjuk)

Zalabai Zsigmnnd (ordítása

0 V. M. Virt: Versei egyelőne a kezdő versei. Naivak, nehézkesek, mind gondolatilag, mind nyelvileg sok kívánnivalói hagynak maguk után. Hiányzik a logikai felépítésük is. Néhány sornyi példa talán: 'Hol a Duna és a Zsitva ö- lelkeznek,/ Szemeim a Duna vízbe révedeznek' Állok vagy egy órát bámulok a vízre,/ még kedvem se szottyan a leheveredésre./ stb. Nézzük talán egy másik versét is: /Ostora megcsattan a nyárnak/ Szemei tüzes szikrákat hánynak/ Aztán hogy mérgét kissé oltsa/ Hullatja könnyét nagy zokogva./ stb. A tanácsunk: Tanuljon! József At tita soraira hívnánk fel a figyelmét: ,.Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni!“ A költőnek a vilá got újra kel! ’ „álmodnia“ •— csak úgy érdemes!

0 V. I. Kosice (Kassa):

Versein érződik a (ehe:- ség. Jő lenne, ha többet <s beküldene, hogy jobban megismerhessük. Egyelőre úgy érezzük, hogy túí szárazán fogalmaz. -Á versek logikai felépítésével is baj van. Legtöbbször széthullnak alkotó elemeikre — szavakra. Nem ragyogja ő- ket át a gondolat összetör tó ereje.

0 „Éva“: Versein érző dik a tehetség, bár sok e setben ez inkább csak néhány sorára vonatkoztatható. A gondolat szép, nem bírja azonban költészetté e- melni. Egy példa: /A nap forró melegét/ A suttogó fák, az erdők, s mezők langyos ölelését/ A selymes fű puha, lágy simogatását j stb. Ez bizony pongyola próza. A versnek izzanla kell! Tanuljon, művelje magát!

0 „TROZOGA": Verseit olvasva az az érzésünk támadt, hogy talán Inkább prózával kellene foglalkoz nia. Témái ugyanis nem verstémák. Egy példa: /Az ital váltja ki,/ Az ember e- rejét/ A piszkos fantáziával átszőtt hőstettekre va 16 vágyódást/ stb. Így vers ben nem lehet fogalmazni. Tanuljon!

JÖ, HOGY NEM NŐSÜLTEM MEG ELŐBB

Katona vagyok. Most szolgálom a második évet. Bevonuláson« előtt odahaza udvaroltam egy falubeli lánynak, akit nagyon szerettem. Össze akartunk házasodni, de a lány szülei azt mondták, hogy várjuk meg, amíg leszerelek. Ezen kis híján összevesztünk, mert azt hittem, hogy a lányukat máshoz akar- ják feleségül adni. A lány esküd özptt, hogy megvár, s én is megfogadtam, hogy hu maradok hozzá.

Egy évig szorgalmasan leveleztünk, örültem, ha szabadságra mehettem. Egyszer a menyasszonyom is meglátogatott. Nagyon jól megértettük egymást, s azt hittem, hogy semmi se zavarhatja meg boldogságunkat. Egy táncmulatságon azonban megismerkedtem egy idevaló lánnyal. Az első tánctól vonzódtunk egymáshoz és megkedveltük egymást. Sokszor találkoztunk és rájöttünk, hogy egyforma az érdeklődésünk. Senkivel olyan bensőségesen nem beszélgettem eddig, mint vele. Valóban minden gondolatomat elmodhatom neki. Nincsenek előtte titkaim, mindenben megért.

Hosszas töprengés után megírtam a falubeli lánynak, hogy mást szeretek. Nagyon elkeseredett és öngyilkossággal fenyegetett. Eljött ide utánam, és sírva könyörgött, hogy ne hagyjam el. „Mit mondanak a faluban?“ — kérdezte. Elismerem, helytelen volt, hogy annyira magamhoz kötöttem. A faluban már biztosra vették, hogy összeházasodunk. De tehetek én arról, hogy közben megtaláltam az igazit?

Ezért azt tanácsolom, túlságosan fiatalon senki se kösse le magát. jobb. ha az ember előbb világot lát. és több lánnyal megismerkedik. Ma már nem szükséges fiatalon házasodni. Va lamikor a fiatalok a szülői háznál maradtak akkor is, ha egybekeltek. Átvették a szülök birtokát, és folytatták a gazdálkodást. Ma a fiatalok, amikor összeházasodnak, egyúttal önállósítani akarják magukat. Külön költöznek és független életet kezdenek. Én legalább is így szeretném elrendezni az életemet, ezért addig nem nősülök meg, amíg anyagilag nem vagyok a szüleimtől teljesen független. Ezt a boldog házasélet egyik legfontosabb feltételének tartom.

Egy katona a Garam mentéről

AMIKOR MÁR BENŐTT A FEJÜNK LÁGYA...

A szerelmesek ezt vallják, hogy csak egy „igazi“ létezik a világon, s azt se könnyű megtalálni. Ez nem egészen Így van. Sok egymáshoz illő liatal létezik, de mivel egymástél távol, más-más környezetben élnek, sohasem ismerkednek meg. De ha két ilyen fiatal találkozik és rájön, hogy vonzódnak egy máshoz, egyformák a nézeteik, akkor erre azt mondják, hogy megtalálták az igazit. Könnyen előfordulhat, hogy ez a katonai szolgálat alatt következik be. Ilyenkor az otthon maradt kedves kénytelen beletörődni a szomorú fordulatba.

Ezért azt tanácsolom, hogy csak akkor házasodjunk, amikor már benőtt a fejőnk lágya. A túlságosan fiatalon kötött házasságok nem mindig végződnek jől. Hogy miért? Tudnunk kell, hogy egy fiatal még nem kialakult egyéniség. Változik a felfogása, a véleménye a körülötte lévő világról és az •- gész életről. Sok fiatal rózsás életnek képzeli a házasságot, és csak később döbben rá, hogy csalódott. Általános tapasztalat, hogy a fiatalon kötött házasságokban hamar jönnek a gyerekek, s ez nem kis gondot okoz. A gondok hozzák aztán a bajokat, a bajok a veszekedéseket, a sok veszekedés pedig előbb vagy utóbb váláshoz vezet. Ezért a túlságosan fiatalon kötött házasságról rosszak a tapasztalataim. Az élet megron- tőja és sok boldogtalanság okozója.

IfJ. Bartalos Szilveszter. Trstice

NEM ELEGENDŐ A TIZENNYOLC ESZTENDŐ

Először is a nagykorúság kérdéséről szeretnék írni. Sok e- setben tapasztaltam: ahhoz, hogy az ember nagykorúvá válik és családot alapítson, nem elegendő a tizennyolc év. Az Ilyen fiatalon kötött' házasság leggyakrabban váláshoz vezet, vagy egy életre elégedetlenséget teremt. A tizennyolc éves fiatalok még nem tudnak reálisan gondolkodni — különösen a link —, képtelenek felmérni, hogy ml vár rájuk. A fiatalkori szerelemről még nem mondhatjuk, hogy az igazi, nagy sze- reiem A fiatalok alkalmasak ugyan a gyermek nemzésre és megszülésére, de nem alkalmasak a felnevelésére. A házasság előtt állő fiatalok lelkileg is legyenek felnőttek és érzelmileg Is érettek. Ez pedig tizennyolc éves korban aligha van Így.

A legtisztább dolog az, ha valaki a katona] szolgálat letöltése után házasodik. Köztudott, hogy sokan mnszájből házasodnak össze katonaság előtt. Előfordul az is, hogy a fiú meglát egy nem hozzáillő lányt, de azt gondolja, hogy néhány alkalomra megfelel, és viszonyt kezd vele. Az ilyen felelőtlen viszony gyakran rosszul végződik, s mindkét fiatal élete pokollá változik.

Ezzel kapcsolatban az egyik tapasztalatomat szeretném elmondani. Egyszer szürkületkar a parkban egy elhagyott pádon ültem. Egy szerelmespár telepedett mellém. Furcsa pár volt. A fiú jóval fiatalabb és alacsonyabb volt, a lánynál és igen modernül öltözködött. Alig ültek le, a fiú - pontosabban fiúcska - elment „kaját“ venni. A lány egyedül maradt velem. Megkérdeztem tőle, hogy a flű az udvarlója-e. Elégedetten válaszolta, hogy igen. Megpróbáltam őt felvilágosítani, hogy a fiú nem hozzá való, mert vagy nyolc év köztük a különbség. A lány bevallotta, hogy a különbség „csak“ hét év és volt már neki idősebb és magasabb ndvarlöja is de az nem volt elég férfias. Es ez a fiú férfias? — kérdeztem. Persze hogy az! — telelte a lány és még bevallotta, hogy a közel- jövőben összeházasodnak.

Azt hiszem, hogy nagyon sok az ehhez hasonló eset. Mit lehet várni az ilyen házasságoktól? Ügy gondolom, nem sok

Fördős Dénes