Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-03-13 / 11. szám

6 íj ifjúság F A R M E R N A D R Á 6 O S 0 K V 1 L Á G B A i N O K S Á G A Karen Magnussen, az új jégkirálynő. E gy teljes héten át műkorcsolyázók között éltem. Könnyű volt felfedezni a képernyőről már ismert arcokat, de így, „emberközel­ből“ mégiscsak más az egész. Hát az ame­rikai Janet Lynn ilyen picike? És Ilyen szeplős? Gaby Seifert, a jégvilág máig is vonzó e- gyénisége Anette Poetsch edzőjeként jött Bratisla- vába. Ö még szebb, mint a képernyőn. Az első napokban kora reggeltől nyüzsgött a Té­li stadion két jégtükre. Percre beosztott terv sze­rint edzettek a versenyzők, gyakoroltak a párosok, csiszolták formájukat a fiúk és lányok. A műkorcsolyasport óriási változáson ment át az utóbbi esztendőkben. Sokáig töprengtem azon, mi­lyen összefoglaló jellegű címet adjak beszámolóm­nak. Azt akartam, hogy a címben minden benne le­gyen, de mégse úgy, hogy elcsépeltnek, megszokott­nak hangozzék. Azt hiszem, a „Farmernadrágosok világbajnoksága“ mindent elmond. Elmondja, hogy az utóbbi években szinte forradalom ment végbe ebben a sportágban. Szinte ugyanaz történt itt is, mint az úszásban: a tinédzserek vették át a hatal­mat, ők uralják a mezőnyt. A táncosoknál és sport­párosoknál talán nem egészen így van, és ez ért­hető is, hiszen itt rengeteget kell gyakorolni és táncolni csak akkor lehet, ha a versenyző előzőleg elsajátította az alapokat. Az egyéni számokat vi­szont a farmernadrágosok uralták. A világbajnokság földünk legrangosabb sportren­dezvénye, nem vehet részt rajta akárki, előzőleg különböző szitákon kell átrázódnia. Elképzelhető, milyenek itt a viszonyok, ha egy Nepela öregnek számít már! A nők mezőnyében indult például a lengyel Dudek Grazyna. íme az adatai: tizenhárom éves, 142 cm magas és 33 kgl Ha valaki tizenhárom éves korában kiharcolja, hogy indulhasson a világbajnokságon, az — termé­szetesen — tíz év múlva öregnek számít már. És talán fáradtnak is. A jég megszállottjait is kimerítik á napi hat-hétórás edzések, a versenyek izgalmai, a sok utazás. De ez, a lengyel kislányt bemutató adat mást is elárul: az évek során kialakult ennek a sportágnak egy másik jellegzetessége is: A műkorcsolyázás az aprók seregszemléje Már az edzések figyelése közben is feltűnt, hogy csupa apró termetű fiú és lány gyakorol a jégen. A kamera nem mindig érzékelteti ezt, főleg az arc­ra Irányul a közeli felvételeknél, ha meg a jégen siklik a versenyző, nincs összehasonlítási alapunk, nincs mihez viszonyítani magasságát. A sajtóközpont vezetőségétől minden újságíró meg­kapta az egyéni versenyben indulók adatait. A nők­nél 155 és 160 cm között van az átlagmagasság, a férfiaknál 165 és 175 cm a középszint. Janett Lynn 152 cm, Karin Magnussen 154. A férfiaknál magas­nak számító Nepela is mindössze 171 cml Az ember akaratlanul Is elgondolkodik. Mi lehet a jelenség oka? Miért alakult ki ez a helyzet? Mint ahogy az úszásnál, itt is felsorakoztathat­nánk néhány bizonyítékot, de a. teljes, alapos és megnyugtató válasz valószínűleg más tényezőket is tartalmazna. Az alacsonyabb termetűek könnyebbek, könnyeb­ben ugranak hát, és könnyebb lábbal rajzolják a fi­gurákat. A táncban és a sportpárosoknál nem kell ennyit ugrani, paragrafusok rajzolására sem kény­szerülnek ezek a versenyzők, itt aztán találhatók nyúlánk sportolók is, de az átlagos magasság még Így is csak alig két-három' centiméterrel több. A bratislavai bajnokság volt a műkorcsolyázók hatvanharmadik világversenye. Egyre többen műve­lik ezt a sportot, mert egyre több a fedett jégpá­lya. Ügy látszik, kialakult egy íratlan szabály uz évek folyamán: ha bajnok akarsz lenni, ne nőj nagyra. Kérdések Gaby Seif erthez Említettem már, hogy Gaby Seifert edzőként jött Bratislavába. Vonzó és csinos most is, nincs rajta egyetlen grammnyi súlyfölösleg. Gyakran volt a saj­tóközpont vendége, jó pár interjút készítettek vele. Népszerűségéből mitsem vesztett, most is olyan gyakran fényképezik a riporterek, mint világbajnok korában. Néhánv kérdéssel a tarsolyomban én is felke restem az NDK egyik legismertebb sportegyénisé­gét. — Vajon mit lehet elfelejteni az évek során a w—gi'yama——iwwíim múkorcsolyázásból? Ha most versenyeznie kellene, mire telne erejéből? — Nem felejtettem el semmit. Az ugrásokat és a piruetteket ma Is tudom, úgy, mint aktív verseny­ző koromban. (A válasz megdöbbentett. Más sportágakban más a helyzet, a visszavonuló futballista, kosárlabdázó, úszó tudása idővel megkopik. Erre a feleletre te­hát nem számítottam.) — Ez azt jelenti, hogy csupán megfelelő erőnlétet kellene szereznie és ismét versenyezhetne? — Pontosan így van. Ha a kondícióm elfogadha­tó lenne, indulhatnék. — És akkor miért hagyta abba? Miért követett el ilyen bűnt? — Abbahagytam, mert ebben a sportágban min­dent elértem, voltam Eurőpa-bajnok, világbajnok, sokszoros nemzeti bajnok. — Ha ajánlatot kapna a filmesektől szereplésre: elfogadná? — Milyen ajánlatra gondol? A film a műkorcso- lyázásről szólna? — Nem, nem. A rendező egészen más feladattal bízná meg, és azért hívná, mert ön szép. (Most egy rövid gondolkodás következik, némi megfontolás után hangzik el Gaby válasza.) — Nem fogadnám el az ajánlatot, mert engem sokan ismernek és nem hozhatok szégyent a fejem­re. Ha esetleg alkalmam nyílna megtanulni ezt-azt a színészi mesterségből, akkor talán gondolkoznék rajta. Nepela elbúcsúzott Ezt az autogramot Gaby Seifert küldi lapunk ol vaséinak. (Miközben az interjú készül, néhány kolléga az asztalunkhoz ül. Ők is kérdeznek egyet-mást.) — Az ön édesanyja, Jutta Müller ismert edző, és most ön is az. Ha problémája akad tréningen, ki­kéri az édesanyja tanácsát? — Igen, és ő mindig segít. —■ Lehet, hogy egyszer az ön tanítványa is vi­lágbajnokságot nyer? Milyen esélyei vannak Anette Poetschnek? (Gaby elmosolyodik, és ismét töpreng egy kicsit a feleleten.] — Anette tehetséges, és ha minden úgy alakul, ahogy szeretnénk, lehet egyszer világbajnok is. A beszélgetésnek vége. Gaby Seifert felveszi a kabátját és menni készül. Megérzi a közelgő új­ságírók támadásának veszélyét, és úgy látszik, ma már nincs kedve nyilatkozni. Nem búcsúzik, nem magyarázkodik, egyszerűen „lelép“. Délelőtti séták A legtöbb érdekességet a délelőtti edzéseken lát­tam. A két jégpályán gyakoroltak a versenyzők, az egyik az ugrásait, a másik a zenével való összhan­got csiszolta. Volt, aki még a mosolyát is „beállí­totta“, és ez nem tetszett. Már az edzéseken látni lehetett, ki milyen for­mában van. Feltűnt a tengerentúliak nagyszerű stí­lusa, ugrásaik tisztasága, futásuk viharos irama. És feltűnt a szovjet versenyzők hangyaszorgalma is. Őket láttam a leggyakrabban a jégen. Mindegyik szovjet versenyző a lelkiismeretesség mintaképe. A táncosok versenyének győztese, a Pahomova—Gors- kov kettős a legapróbb részleteket is vagy húsz­szor átfutotta. Nem nyugodtak addig, amíg nem é- rezték, hogy mozdulataik teljes összhangban van­nak a zenével. Semmit nem bíznak a véletlenre, mindent megtanulnak, ami megtanulható. Ezzel ma­gyarázható Rodnyináék mintaszerű fegyelmezettsé­ge is, amely a műszaki hiba miatt beállt áram­szünet alatt átsegítette őket a zene nélküli sivár­ság torokszorító helyzetén. Már az edzéseken nyilvánvalóvá vált, hogy egy­két éven belül újabb nagyon érdekes és szép feje­zetet ir majd a műkorcsolyasport. A férfiak mező­nyében két-három tengerentúli (például a kanadai Cranston), az NDK-beli Hoffman és — ha nem vo­nul vissza —, a szovjet Csetveruhin óriási küzdel­met vívnak majd egymással. Ezek a korcsolyázók Is­mét színes, nagy egyéniségekké nőnek, némelyik talán olyanná is, mint hajdan Jackson. Sajtóértekezlet e j jel egykor A nők mezőnyében huszonnyolcán indultak, a ver­seny ezáltal maratonivá vált, éjfél körül ért véget. Az első három helyezett megkapta az érmeket, majd a doppingvizsgálat következett. Mire lezuhanyozva és átöltözve megérkeztek a sajtóértekezletre az est gyöngyei, egy órára járt az idő. Magnussen, Lynn és Errath végigmosolyogták a sajtóértekezletet, szemük alatt azonban a kimerült­ség lila karikái ültek. Az egyik tolmácsnő is elfáradt már, és tévedés­ből Janet Lynnt kiáltotta ki világbajnoknak. A he­lyiségben egy csapásra derültség támadt, feloldód­tak a mogorva tekintetek, kisimultak a fáradt ar­cok, Jöhettek a kérdések. Magnussen szinte nem tudott mit kezdeni érzéseivel. Amikor az aranyér­met átvette, sírva fakadt, itt viszont csupa mosoly volt, csupa nevetés, ez az a lelkiállapot, amikor madarat lehet fogatni az emberrel, Janet Lynn, aki gyönyörű kűrt futott, ritkán szólt, de akkor mindig szépet. „Addig szeretnék korcso­lyázni, amíg örömöm telik benne. Amíg szenvedél­lyel szeretem, amíg nem érzem kényszernek“. Mag­nussen elárulta, hogy több hetes bemutató körútra indul a világbajnokság után, a körút utolsó állomá­sa Japán. A bronzérmes Errath továbbra is keményen edz majd, hogy már a következő világbajnokság remek formában találja. A sajtóértekezleten, miközben ezeket a farmer- nadrágos királynőket néztem, eszembe jutott a hol­land Dijkstra, vagy az osztrák Ingrid Wendl. Wendl Bratislava vendége volt, tudósított és kommentált. Ezek a fiatal, apró lányok mindenkit meghódítot­tak, kevesebb még bennük a mesterkéltség, szinte hihetetlen, hogy ennek a sportágnak olyan típusú bajnoka is volt, mint Dijkstra, aki inkább hölgy volt már, mint lány, és aki - kimérjen nyilatkozott, mon­dataiban nem volt szertelenség, csupa matematika volt az egész. A sajtóértekezlet után sokáig nem tudtam elalud­ni, Arra gondoltam, hogy azért szép ez a világ, ha ilyen bajnokok születnek benne. BATTA GYÖRGY Gaby Seifert, az édesanyja, Gaby védence, a kis Poetzcsh és Morgenstern. Rudolf Helexa felvétnlui

Next

/
Oldalképek
Tartalom