Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-03-13 / 11. szám

2 új ifjúság

fölOaíí neveléstan

A SZOCIALISTA TÁRSADALOM ÉPÍTÉSÉNEK JELENKORI FELADATAI

ötétedett. A lány fáS

zósan húzta össze magán a kabátot.

A íiú már várta. Felindult volt.

— Dühös vagyok, megint volt egy kis vitám az öreg harcossal — apját nevezte így a fiú. — Tudod, állandóan ezt hangoztatja, hogy így a háború alatt, úgy 1948-ban. Nem kell nekem mindig ezt emlegetni! Elvégre mi arról nem tehetünk, hogy ők akkor voltak fiatalok, mi meg most vagyunk — sorolta és helyeslést várt a lánytól. A lány a fiúra emelte tekintetét, szemében megértés, de némi kis gúny bujkált.

— Nincs igazad — vetette ellen a lány —, és hogy ezt be is bizonyítsam, gyere, üljünk be ide a cukrászdába!

A fiú kelletlenül követte a lányt. Letelepedtek az egyik asztalhoz, kávét rendeltek.

— Szép tiszta és nagyon kellemes ez a cukrászda — jegyezte meg a lány.

— Igen — helyeselt a fiú.

A lány cinkosan mosolygott és oldalról fürkészte a fiút.

— Gondolod, hogy ez mindig így volt? Hogy az az ö- reg harcos apád is mindig Így ült a- cukrászdában? — kérdezte a lány és feleletet sem várva maga válaszolt a kérdésekre: — Abban az időben a kapitalizmus uralkodott nálunk, és magával hozta a nyomorúságot, nélkülözést 'is. Nézz ki most az ablakon és figyeld meg a mai iskolás gyerekek ruháját és arcát!

A fiú válaszolni akart, de a lány a szemével intett, hogy nem vár választ: — Szinte mindenük megvan a mai gyerekeknek, és ez látszik is az arcukon. És nekünk hiányzik valami? — toldotta meg a lány némi kis szünet után. — Mi volt apáinknak, anyáinknak? Szomorú, de semmi.

Vagy talán mégis, a sok nyo- morgás, nélkülözés. Dolgozni kellett nekik már egészen fiatal koruk óta, mert rajtuk kívül még öt-hat éhes kicsi száj várta ebédnél a híg rántott levest.

A lány észre sem vette, hogy kiabál, s néhány perce már a kis cukrászda összes vendége őt figyeli.

azért, mert már volt felesége, akit nagyon szeretett, és gyermekei. A háború után is bátran állta apád a sarat. Megszervezte a munkát a gyárban, agitálta a munkásokat a pártba, éjjelente gyűlésekre járt, ahol meggyőzte a munkásokat arról, hogy csakis a CSKP lehet '-az egyetlen vezető erő az országban. Mindezek mellett

gyök, szívesen hallgatom apád visszaemlékezéseit. Az ő harcuk eredménye, hogy ma Itt ülhetek veled.

Kifizették a számlát, felöltöztek és kiléptek az utcára. Odakint csendben hullt a hó.

RAFFAI PIROSKA

— Most gondtalanul itt ülsz velem — fogta halkabbra a szót, — és jól érzed magad. Vajon apád is ilyen kényelmesen ült annak idején valamelyik cukrászdában? Ugye hogy nem?

A fiú válaszolni akart, de a lány ismét megelőzte:

— Azt akartad mondani, hogy akkor a szegény prolit be sem engedték, és hogy a- pád akkor nem ért rá a szerelemre, ugye? — úgy látszott, hogy fáradt a sok magyarázkodástól. Hátradőlt a kényelmes széken, és a fiút nézte. Észrevette, hogy korántsem győzte őt meg, így hát tovább folytatta: t

— jött a háború, apád végigharcolta a nácik elleni harcot. Mit gondolsz, mi adott neki erőt ahhoz, hogy kibírja a két hetet a fogdában és a hat hőnapot a koncentrációs táborban?

— Nem szimpatizált a nácikkal — felelte a fiú kurtán.

— Igen, azért is, de főleg

még a családdal is törődött. Nővéredtől többször hallottam, hogy még falura is kijárt. A- gitálta a parasztokat a szövetkezetbe.

— Igen, így volt, de... — szakította hirtelen félbe a lányt a fiú, majd hirtelen el is hallgatott.

— El tudod képzelni, hogy ml volt nálunk 1945 után? — folytatta a lány, nem törődött azzal, hogy a fiú megszakította gondolatmenetét. — A felső tízezer a háború előtti rendszert akarta, apád és a hozzá hasonló több millió munkás pedig a szocialista köztársaság mellett állt ki. A győzelem sok olyan ember érdeme, mint a te apád — fejezte be a lány és szinte belepirult a sok magyarázásba.

— Honnan tudod te mindezt? — kérdezte a fiú nem kis kíváncsisággal.

— Apádtól — felelte a lány büszkén, és egy kicsit kihúzta magát a széken. — Tudod, én olyan „régimódi“ lány vaunkáscsaládból származom, harmadikos gimnazista vagyok és az érettségi után szeretnék egyetemre menni.

Mi ebben a pláne, a különlegesség? Ez manapság hétköznapi dolog. Bizonyára ezt mondja minden fiatal, s eleinte én is csodálkoztam nagyapám fejcsőválásán.

— Nem értem az egészet. Ma már a paraszt és munkás is tanulhat. Hát dolgozni ki fog? Maradj csak, fiam. a kapa és a szerszám mellett...

Szeretek dolgozni. Van kertünk, nyáron az apámmal kapálok, töröm a kukoricát és azt is tudom, hogy rengeteg veríték az ára, míg a domboldalt szőlő bekerül a pincébe.

Tisztelem a falusi embereket, nemcsak mert közéjük tartozom, hanem munkájukért, kitartásukért, becsületességükért és egyszerűségükért Is. Tisztelem, éppen ezért meglehet, hogy frázisként hat a következő kijelentésem: tanítani szeretnék, többre vinni, mint a- pám. Ma már ennek egyetlen feltétele van, az, hogy tudjak. Ha húsz, huszonöt évvel hamarább szülétek, és akkor jelentkezem főiskolára, bizonyára kinevettek volna a származásom miatt.

Ma büszke vagyok arra,

hogy munkáscsaiádből származom, és ezek után az is nyilvánvaló. mit jelent számomra február ás a többi munkásünnep.

Török Erzsi

I.

A kapitalizmus bukása és a szocializmus győzelme nem az objektív társadalmi törvényszerűség automatikus eredménye. Ezek a törvényszerűségek nem önmaguktól döntik meg a burzsoázia hatalmát, és nem önmaguktól teremtik meg a szocialista társadalmat, hanem a társadalmi osztályok és ezek szervezeteinek tevékenységén keresztül érvényesülnek. A munkásosztály győzelme, amely 1948 februárjában csúcsosodott ki, megnyitotta az utat Csehszlovákia szocialista fejlődéséhez. A CSKP vezetésével társadalmunk és népgazdaságunk elindult a gyors ütemű és tervszerű fejlődés útján. 1948-tól 1970-ig a nemzeti

jövedelem a három és félszeresére növekedett, és ez a személyi fogyasztás megháromszorozását tette lehetővé u- gyanebben az időszakban. Népünknek ez olyan vívmánya, amely csak a szocializmusban lehetséges.

Pártunk már keletkezésekor tudatosította, hogy társadalomformáló, felszabadító osztályfeladatainak csak akkor tud eleget tenni, ha szoros kapcsolatban marad a széles dolgozötömegekkel. A dolgozók a párt és az állam politikáját az elért eredményeken keresztül ítélik meg. Az elmúlt években polgárainknak lehetőségük volt meggyőződni arról, hogy pártunk reális, elérhető célokat tűz ki társadalmunk elé, hogy nincs különbség aközött, amit mondunk és amit cselekszünk.

A fcSKP XIV. kongresszusától rövid idő telt el. Nem mondhatjuk hosszú, történelmi időszaknak. Mégis, az elért eredmények, a párt határozatainak teljesítésével telt hónapok arra ösztönöznek, hogy bizalommal tekintsünk a jövőbe.

Az elért eredmények nem kicsik. A gazdasági feladatok teljesítése gyors ütemben halad. Megszilárdult a fegyelem az állami irányítás egyes fokozatain. Belkereskedelmünk olyan színvonalhoz közeledik, amely elbírja a fejlett nyugati országokkal való összehasonlítást.

Társadalmunk tudatában hovatovább, egyre mélyebben gyökereznek a CSKP politikájának alapetvei, és társadalmunk elsöprő többsége aktívan támogatja a párt politikáját. Ezek az alapelvek a testvéri kommunista és munkáspártok gazdag tapasztalataira támaszkodnak, felhasználva azokat a kimeríthetetlen tapasztalatokat, melyek a világ első szocialista államának építésénél gyűltek össze.

A történelmi tapasztalatokból kiindulva és a társadalom érdekeit figyelembe véve a CSKP erőteszftéseinket a gazdasági problémák megoldására irányította. A nemzetgazdaság az az alap, amely elősegíti az életszínvonal emelkedését. A gazdasági célkitűzéseket pártunk a „A CSKP XIV, kongresszusának irányelvei az 5. ötéves tervhez“ elnevezésű okmányban fektette le.

Vizsgáljuk meg, mi újat hozott az ötödik ötéves terv az előzőkhöz mérve. A leglényegesebb változás az, hogy feladatul adja a meglevő ipari bázis ésszerűbb és gazdaságosabb kihasználását. A beruházásokat az energiaforrások és a vegyipar kiépítésére összpontosítja. A minőség javítását szorgalmazza a gépiparban és a fogyasztási cikkek gyártásában. Feladatul tűzi a dolgozók szakműveltségének és munkaügyességének kihasználását az ipari termelésben. Előtérbe helyezi a faipar fellendítését, lehetővé teszi, hogy az építkezés és a szállítás lépést tartson a többi iparág- fejlődésével. Lehetőséget nyújt a tudományos és műszaki értelmiség tehetségének kibontakoztatására.

Az ötödik ötéves terv első két esztendeje sikeresnek mondható. Az elért eredmények bizonyítják a XIV. kongresszus irányvonalának helyességét. -KNOj Ifjúság, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának lapja # Kiadja a Smena kiadóvállalata • Szerkesztőség és adminisztráció: 897 14 Bratislava, Prat ská 9. Telefon: 485 41-45. Postafiék 38 • Főszerkesz- t ö dr. STRASSER Pyörgy.

Nyomja: Západoslnvenské tlaCiarne 01 # Előfizetési díj egész évre 52.— Kés. félévre 2B.— Kés 0 Terjeszti a Pos ta Hírlapszolgálata Előfizethető minden postakézbesítőné! vagy postahivatalnál 9 Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza • A lapot külföldre a PNS Üstredná expe dfcia Maile Bratislava Gottwaldovo nám. C. 48 útján lehet megrendelni. Engedélyezve: SÜTI 13/1

KÉT K0MBÁJN0S

H

osszú utat tettek meg az Idén Gabodá László és Kanda Vince a kombájnjaikkal. Először learatták és kicsépelték községükben, Veiké Kameniónén (Nagykövesd) a szövetkezet gabonáját, azután átvonultak Maié Otrokovi- cére (Gálszécs), majd pedig a nitrai járásban a Malántal Állami Gazdaságban, azután Turólanske Teplice és Skle- <né határában szorgoskodtak, összesen tehát öt községben segítették magtárba a kenyérgabonát.

Ütjük azonban ezzel még nem ért véget, hiszen most, amikor már lassan az elkövetkező aratásra gondolnak, még Prágába is felrándultak, de Ide már nem kombájnnal jöttek. Igaz. a kombájnoknak ebben nagy részük van, mert a nyári eredményeik nyomán hívták meg őket a mezőgazdasági fiatalok országos találkozójára.

Vanda Vince E-512-es kombájnnal dolgozott, Gaboda László pedig SK-4-esen. A járási értékelésen első és második helyen végeztek a maguk kategóriájában. A kerületi versenyben Is megállták a helyüket.

Egy kicsit fáradtak most, de ezen nem is csodálkoznak, mert akár csak nyáron, most is korán keltek és későn feküdtek, annyi látnivalót és élveznivalót nyújtott nekik a főváros és a rendezőség.

A gazdaság javítóműhelyében dolgoznak, mint annyi más kombájnos. Nyáron pedig felülnek az aratő-cséplő gépekre, hogy megvédjék korábbi eredményeiket, hiszen ők nemcsak tavaly jeleskedtek, hanem már tavalyelőtt is, és mint ahogy mondták, ha minden jól megy, akkor azért az idén sem akarnak szégyent vallani.

KEDVES FIATALOK!

Igaz, a múlt héten részben már hirt adtunk a fifakovoi (füleki) találkozónkról, de a beszélgetés sorén több érdekes vélemény és javaslat is elhangzóit, nem árt hát, ha néhány mondatban még visszatérünk hozzá.

Kezdjük azzal, hogy a találkozó részvevői munkájukról, ifjúsági szervezetük tevékenységéről, a hétköznapok örömeiről, gondjairól beszéltek.

A Kovnsmalt fiataljai például nagy hévvel és szenvedéllyel mesélték, hogyan járultak hozzá üzemük múlt évi tervének teljesítéséhez. Az eredmények mellett nem hallgatták el a hiányosságokat sem.

Szervezetük — melynek közel 500 tagja van — a luCeneci (losonci) járás legnagyobb szervezete, ennek ellenére a SZISZ összüzemi bizottságának elnöki tiszte még mindig csak tiszteletbeli funkció. Reméljük, már nem sokáig, mert a luCeneci járási pártbizottság megígérte a probléma mielőbbi megoldását.

A jelenlévők műsorunkról, a Kontaktusról Is elmondták észrevételeiket, ja

vaslataikat. Bial Barnabás például (gy fogalmazott:

„Számunkra, SZISZ-tagok számára hasznos és jé volt a Kontaktus és az Üj Ifjúság nagy nyári versenye. Várjuk a folytatást!“ Ehhez egyelőre nem fűzünk semmit, de rövidesen visszatérünk hozzá! —( a szerk. megjegyzése.)

A KONTAKTUS ROVATA

Ennyit a füleki találkozóról. Most pedig nézzük azokat a leveleket, amelyek re műsorunkban nem jutott idő, de mégsem hagyhatjuk válasz nélkül.

Cserge Nándor, szálkái hallgatónk magyar nóták közvetítését kérte. Óhajának nem tehettünk eleget, a Kontaktusban csak könnyűzenei felvételeket közvetítünk.

Egy másik levélírónk, Demeter Tibor (Dolná SeC) dalok kottáit kérte tőlünk. Ilyen kívánságokat sem most. sem pedig a jövőben nem teljesíthetünk.

Pozor Évának üzenjük — de nemcsak neki! — Brzotfnba (Berzetére), hogy minden műsorunkban azért sem hallhatja a nevét, mert sokszor olyan dalt kér, amely kívüle még legalább ötven hallgatónk kedvenne. De különben is, mi a lényegesebb, a dal vagy a név elhangzása? Válasz helyett, hadd idézzek inkább a klasovi (kalászi) Ladányiék leveléből:

„Nekünk teljesen mindegy, hogy el- hangzik-e nevünk a Kontaktus műsorában vagy sem, a fontos és a lényeges az, hogy felcsendüljön kedvenc számunk.“

Mindenki kívánságának és ízlésének eleget tenni, talán nem is lehet. Ml a- znnban. akárcsak a múltban, a jövőben is igyekszünk hallgatóink természetszerűen növekvő igényeit — lehetőségeinkhez mérten — mindig kielégíteni.

Nagy Árpád