Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-15 / 33. szám
U| ifjüSSg — APŔÓ- i CSE P RŐ Annái ellenére, hogy az A]ax Amszterdam Európa legjobb klubcsapata, újabb Játékosokkal igyekszik megerősíteni sorait. A csapatból senki sem távozik, az új b- rősségek viszont Mulder az Anderlechtböl és az NSZK- válogatott Höttges lenne. x. Érdekes hír jött az NSZK- ból, ahol a Hamburger SV Uwe Seeler utódját keresi. Az említett csapat vezetőinek nem más, mint Bene tűnt tel, aki a Német Szövetségi Köztársaságban az Európa-válogatott színeiben szerepelt a Seeler tiszteletére rendezett búcsúmérkőzésen. A németek szívesen látnák csapatukban a válogatott Bene Ferencet, akinek távozásáról a magyar szövetség még csak hallani szövetség még csak tárgyalni sem akar. x Olaszországból kelt szárny ra az a hír, hogy a Napoli játékosa, a brazil származású Altafini vissza akar térni hazájába, és a Santos színeiben kívánja folytatni pályafutását. A legújabb közlések szerint viszont a Santosnak nincs szüksége Altafinire. A játékos a Na- politól újabb húszmillió lírát kért, és minden újabb mérkőzésért 800 000 lírát. Ügy látszik, még ma sem „olcsó“ Altafini. Tostáo átigazolása a Cruzeiro Belo Horizonte csapatából a Vasco de Gama e- gyüttesébe a brazil sajtó első számú eseményének számít. A legtöbben azt várták, hogy a Fluminense sorait e- rősíti meg a „fehér Pelé“, mert ezzel a klubbal már régen szimpatizált. Gavallé- ros összegeket kínált fel Tostaóért a Botafogo, a Fla- mengo és a Patmeiras is. Annál meglepőbb volt a tény, hogy végül a legjobban eladósodott klub, a Vasco de Gama fizette ki szó nélkül a hétszázezer dollárt. Az ügy hátterében a dúsgazdag portugálok állnak (A Vakco de Gama színtiszta portugál klubj.a- kik mindent megtettek Tos- tao megszerzéséért, és előteremtettek három millió cruzeirot. Senki sem kötekedik abban, hogy a jelentős befektetés hamarosan megtérül. A derűlátás alapja: Tostaót új csapatának 50.000 szurkolója várta repülőtéren, az első edzését pedig negyvenezren nézték végigl (Kasza M.) 101 moil fs tói Őrizte CSÁSZÁRÁT (Amig egészséges volt) VILMA RUDOLPH, ABEBE BIKILA, ARMIN HARY, ÉS BOB BEAMON 1972-BEN Egy hónap múlva megismerjük az új hősök, az új olimpiai bajnokok nevét. Szárnyaira kapja 6- ket a világhír, fényképeik milliós példányszámokban árasztják el a világ újságos-standjait. Lesznek köztük kiváló emberek, akiket érdemes követni, és lesznek köztük számító üzletemberek, akik ugródeszkának tekintik majd az aranyérem megszerzését. Nem árt, ha közvetlenül az olimpiai játékok megkezdése előtt körbefutjuk a világot és meglátogatunk néhány bajnokot. Mi van Wilma Ru- dolph-al, a fekete gazellával, aki Rómában három aranyérmet szerzett? Mit csinál Beámon, a mexikói győztes, aki csaknem kilenc méteres ugrásával már a jövő századba szökkent? Mi lett Armin Haryval, aki elsőnek ért el kerek tíz másodperces Időt száz méteren? És főleg: milyen a sorsa Bikilának, a maratoni futás kétszeres olimpiai bajnokának, aki autóbalesete után teljesen megbénult? WILMA RUDOLPH A fekete gazella Kaliforniában él, öt gyermeke van, szép lakása, amelyért 245 dollárt fizet havonta. A ház előtt Chevrolet-kupé áll, 4000 dollárba került, ezt Wilma használja. Mellette egy 7000 dolláros Cadillac parkíroz, ez a férjéé. A családot tulajdonképpen Wiima tartja el, tizen hétezer dollárt keres évente mint a szociológiai osztály instruktora. A férje jól keresne — 2500 dollárt havonta — ha mindig lenne kedve munkába járni. Elég gyakran pihen. Az atlétanő még most is szép, alakja hibátlan, Hatalmas fekete parókát visel. Kijelenti, hogy Róma óta kinyílt egy kicsit a Szeme, és semmi esetre sem fog Nixonra szavazni. Kennedy — az igen. Nixon már érdeklődött, hogy várhat-e támogatást Wilmátől, de ő elutasította. „Néha azt gondolom, hogy jobb lett volna, ha nem nyerek három olimpiai bajnokságot. Nyu- godtabb családi életet élhetnék, a férjem nem izgulna az újságírók ás az Ismeretlenek miatt, egy lennék a sok feleség közül.“ ROP BEÁMON New York 144. utcájában csak négerek laknak. Itt él Bob Beamon is, aki Mexikóban „kozmikus“ ugrást hajtott végre. Hol van az aranyérme? Keresni kell. Egy desszertes dobozból végre előkerül. Az atlétika eddigi talán legértékesebb aranyérmét üres cukrosdobozban tártjai Beamon életében egyetlen egyszer ugrott 8 méter kilencven centimétert. Azt sem tudja, honnan futott neki, hány lépést tett meg a deszkáig, nem emlékszik semmire, csak arra, hogy repült, repült a ritka mexikói levegőben, és amikor a homokba huppant, mindenki felugrott a helyéről. A bírák pedig elvörösödtek, mert az e- lektromos mérőműszer csak 8 méter 60 centiméteres ugrást bírt lemérni. Ki hitte volna, hogy valaki már a huszadik században ilyet ugrik? A versenybírák tízszer is lemérték Beamon ugrását, a világ pedig várta a folytatást. De a csaknem kétméteres, vékonydongájú néger meg sem közelítette teljesítményét. Beamon nős, az Adelphi egyetemen afrikológiát, politikát és szociológiát tanul. Lusta ember. Hiányzik két metszőfoga, ezért alig nevet. Ki tudja, miért nem megy el a fogorvoshoz, hogy rendbete- gyék fogsorát? Ki tudja, miért nem viszi szervizbe gépkocsiját, amelyről lelóg a hátsó lökhárító és nem ég a stopplámpája? Miért nem javíttatja meg csillárját, amelyen csak két körte ég? Tréningezni is lusta, Münchenbe sem jutott ki. Ideje lenne egy kis pénzt szerezni, mormolja. Egy zenekar dobosaként zenél éjszakánként. Flegmán üti a dobot, mintha nem'is néger lende. „At kellene menni Európába zenélni. Mit gondol, lenne irántunk érdeklődés?“ ARMI& HART Milliomos ett, a felső tízezer tagja. Egy várkastély tizenegy szobájában él feleségével együtt, Münchenbe jár be dolgozni, szabad idejében sizik, lovagol, vadászik. Már versenyző korában pénzéhes volt, de mindig sikerült megúsznia, hogy töröljék az amatőrök sorából. Az újságírókkal fölényeskedett, a felvágós világcsúcstartó nem volt valami népsze rü, és most sem az. De az a tíz másodperc mindenné! jobb reklámnak bizonyult. Huszonnégyé- vesen akasztotta szegre a cipőt, mert a pénzt jobban szerette mint az atlétikát. Beleszeretett egy milliomos szép lányába és feleségül vette. A pénz még jobban szaporodott Most egy építészeti vállalatba fektette tőkéjét, és úgy látszik, nem lesz rossz ez az üzlet sem. Í Amikor Svájcban lefutotta a százméteres tá vöt, és megszületett a világcsúcs, a verseny vezető bírája nem akart hinni a szemének és kijelentette, hogy Háry egy hajszállal előbb rajtolt. Veszélyben forgott hát a rekord. Ekkor egy német újságíró fellapozta az atlétika szabályait tartalmazó könyvecskét és azt tanácsolta Harynak, kérje, hogy harminc percen belül újra futhassa a távot, mert ehhez joga van. Háry élt a lehetőséggel és újból tfz másodperc alatt robbant a célba. Arra a bizonyos újságíróra már nem is emlékszik, a nevét sem tudja... — Az atlétika? Mióta a felső tízezer tagja vagyok, nem érdekel a futás. A mi köreinkben nem téma a sport — mondja. — Érdekel viszont a tizenkilencedik század festészete, elolvastam minden hozzáférhető forrásmunkát — teszi hozzá. Ármin Háry, az NSZK egyik milliomosa a kis- ujjáből szórja a festők neveit. És hol van az olimpiai aranyérem? „Nem is tudom Valahol az ágynemütartóban , talán. Majd megnézem.“ ' -iiÄ Itt időzünk a legtovább, mert Bikila megérdemli, ő mindig remek ember volt és ő 'egna- gyobb kincsét, az egészségét is elvesztettel Forró nap tűz Addis Abebában. A város észa ki részében, hatalmas eukaliptuszok és gondosan nyírt gyep mentén van a francia nagykövetség Nem messze tőle kezdődik egy érdekes házsor: hullámpléhből vannak a falak, az útról csak a két méter magas pléhet látni. Itt lakik a császár után leghíresebb etióptól, Abebe Bikila, aki kétszer is győzött a maratoni futásban, és akit az egész világ ismer. A harminckilenc esztendős férfi tulajdonképpen nem is él már, hiszen a tolókocsijáhoi van láncolva, nem képes önállóan létezni. Autóbalesete következtében teljesen megbénult. Csupán váll izmait tudja mozgatni! Két ember emeli kt a tolókocsiból, hogy este ágyba tehesse, két ember viszi és hozza négy gyermek és egy csinos, huszonkilenc éves asszony legközelebbi hozzátartozóját. A tolókocsiban ülő férfi úgy tesz, mintha a testtartása hibátlan lenne, de ötpercenként nvúl az élettelen lábakhoz, hogy megigazítsa őket E zekkel a lábakkal győzött Í9R0 ban Rómában, hu ' szonnvolcévesen és mezítláb Amikor a legtöbb futó már a visszavonulás gondolatával foglalko zott. ő akkor lépett a porondra. Szinte senki sem Ismerte ezt az etióp férfit Csak amikor mezítláb elsőnek futott a célba, és megállapították, hogy mindössze' őtven grammot vesztett a súlyából, kezdődött körülötte az újságírók, filmesek, tévések nyüzsgése. , Az etióptól fiú- húszévesen került a császár „udvarába" testőrnek, illetve akkoriban még csak katonának. Minden vágya az volt, hogy vigve va lamíre. Amikor 1955-ben Niskanen svéd edzőt szerződtette Szelasszié császár Etiópiába, eljön Bikila ideje, rövidesen megtalálta azt a szenvedélyét, amelyben a legjobban ki tudta, magát fe jezní. A svéd férfi részletes edzésmődszert dől gozott ki számára és még azt is előírta, mely napokon szabad a fiatal férfinek feleségét szerelmével ostromolni. A többit tudjuk. Rómában kezdődött, Tokióban folytatódott. Amíg a többi 1 maratoni futó Tokió utcáin szenvedett, Bikila már teljesen frissen, a stadion gyepén gimnasztika zottl Harmadik olimpiáján, tizenhét kilométernél csontgyulladás miatt fel kellet adnia a versenyt de a hazatérő atlétát éppen olyan szívélyesen fo gadták, mint amikor győzött. A császár kapitányi rangra emelte, havi fizetése pedig 270 etióp dől I lárt tett ki. (Ez kb. 90 amerikai Üollárnak fele! meg, és ez az etióp viszonyokra nézve nagyon 9 szép összeg.) 1969 március húszadikán Bikila kapitány Ad ä; dis Abebátó! délre, a hetvenöt kilométer távolság- ’ ra lévő vidéki úton hajtott Volkswagenjével. Es \ te hét óra volt, zuhogott az eső. Az egyik kanvar Íí ban találkozott egy reflektorozó amerikai kocsi. val, amelynek fénye teljesen elvakította. Blk-ia ľ lerobogott az úttestről és egy négy és fél mé 8 tér mély szakadékba zuhant. A balesetet snn:<i sem vette észre. A kétszeres olimpiai bajnok ti ' zenhárom órán át feküdt sebesülten kocsija maiI lett a zuhogó esőben. Átfagyva, törött nyakcsigolyákkal találtak rá másnap. Teljesen béna volt, Iában életelenül meredtek az égnek. A császár azonnal repülőbe tetette és londoni specialistákhoz vitette. Az orvosok semmit sem tehettek, csak megállapíthatták, hogy ez az ember élete végéig mozdulatlanságra, tehetetlenségre, bénaságra van Ítélve. Amikor a repülő visszahozta Londonból, sokezres tömeg várta a repülőtéren, úgy, mint sikerei idején. A tömeg most nem éljenzett, hanem könnyezett. Abebe Bikila nem beszél az érzéseiről. Az e- gyedüü mozdulat, amit úgy ahogy jól csinál önállóan, a tapsolás. Összeüti tenyerét és jelzi, rogy jöjjenek érte, mert elérkezett a mindennapos tor- názás Időpontja. Bikilának van egy kis pocakja, de nem szabad tovább híznia, mert a test még inkább meg lenne terhelve, és ez a halálát je- i lentené jön tehát a felesége és egy ember. Az asz- szony befűzi Bikila hosszú szárú, fűzős cipőit, o- lyanokat, amilyeneket csak az öregek vagy a na- f) gyón betegek hordanak és Bikila kikerül az udvaron elhelyezett ni itracokra. Itt megpróbál átfordulni, de ez nem mindig sikörül. Az erőtlen tesS tet oldalra döntik hogy 6 hasra fordulhasson. A világ egyik legnagyobb futója most. 1972-ben eny- nvit tud sportolni. Szemei tompafényűek, nagyon rossz érzés vergődését látni. Abebe sápad, izzad. A hatodik „gyakorlatnál“ alátörik a keze Most már ö sem tud uralkodni magán és fájdalmasat | jajdul. A feleség és a másik ember gyorsan odafutnak, a hátára fektetik, majd beviszik a szobába. Az asszony injekciót szúr Bikila kezébe. A huszonkilenc esztendős karcsú nő még huszonöt é- vesnek sem néz ki. Ez vár rá. ez a mindennapos ápolás mindaddig, amíg a férje él. Él? Nem tud önállóan enni sem. „Az Isten akarta Így“ — mondja Blsila Hisz az Istenben, és látszólag nyugodtan viseli sorsát. Idős emberekkel jár össze együtt fllozófál- gatnak a világról „Az Isten akarta fgy“ — ein- p legeti gyakran a családjának is és nyugodt. De amikor a család elmegy hazulról, Bikila zokog. Még most, három»év után Is sír, ha egyedül tna- : rád. Néha elküldik pár hónapra a kórházba, megpróbálják valamire megtanítani, hiszen semmihez sem ért, jól futott és jól őrizte császárát, a- míg egészséges volt. A tolókocsiból nem tud ki- « mozdulni, ezért úgy „röplabdázik" vagy „asztaliteniszezik“. <\ Könyvet akar írni. de a betűk rajzolása egye S lőre nem nagyon megy ..Dehát volt egy amerikai elnök is, akt így járt tolókocsival“ — nyugtatgatja önmagát. A császár továbbra is a kapitányi fizetését folyósítja neki és lehetővé teszi, hogy elrepüljön a 'Baden Baden-t vagy a londoni klinikákra, és részt vegyen a rokkantak sportvetélkedőién. Ott kell aztán igazán összeszedni minden erejét, hogy I remegő testtel állja a riporterek és fényképészek meg megújuló rohamait! A nap lejjeb ért. Bikila, aki egész esztendőn át fázik, kigurut az udvarra, hogy a távozó fénvsu- I garak melegíthessék. Í A tolókocsis férfi tulajdonképpen nem is él már. Amikor magára marad, zokogni kezd Nem is olyan régen az akaraterő megtestesü'ése volt ez az etióp férfi. A mozgékonyságnak, a kitartásnak eleven pélI dája. Most szenyed. És sorsán sem1 ő maga, sem más. még maga ú a hatalmas császár, Hailé Szelasszié sem segíthet! , v’. ’ ( ; XXX fiz nap múlva kezdődik Münchenben az oltm- -í pia. Gondoljunk a hajdani győztesekre Is. akik köri, zött lám, milliomos is akad. Gondoljunk Wilma t Rudolphra és a lusta Beamonra. De gondoljunk főleg Btkiiára, aki tolókocsijához > láncolva szenvedi végig élete hátralévő napjait, és akit talán éppen akkor gördítenek ki .'tornászni“ az udvar matracaira, amikor Münchenben rajthoz szólítja a maratoni futás résztvevőit a versenyhitó. * lb »»•)
