Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-01 / 31. szám
új ifjúság 3 „Kitüntetéssel érettségiztem, zeneiskolát végeztem. Szeretem az t- rodalmat és a természetet. A középiskola befejezése után szerettem volna érdeklődésemnek megfelelő munkahelyen dolgozni. Elmúlt fél év, és én még mindig csak Ígéreteket kaptam.- jöjjek egy hónap múlva, érdeklődjem pár nap múlva. Akkor már bármilyen munkát vállaltam volna... Közben osztálytársam, akit az érettségin a szó szoros értelmében áthúztak, ugyanannál a vállalatnál minden probléma nélkül álláshoz jutott. Méghozzá nem is kezdő álláshoz. Tudja miért? Ért az „illegetéshez". Tény,hogy jó csaj — rettentőn festi magát. Ugye érti? Mindenből többet kapott a természettől, mint én. Ezért jutott ő álláshoz és nem én.“ A levelet kissé kétkedve forgattam a kezemben, meg Is mosolyogtam. Gizi túlságosan korán lett felnőtt; a sikertelenség, kudarc után szoktak 1- lyesmivel érvelni. El Is tettem a levelet azzal, hogy alkalomadtán segítek Írójának, esetleg meg Is látogatom. Így is lett. Találkoztunk. Eljött Gizi volt osztályfőnöke is, aki mindenre bólogatott: Ügy igaz, ahogy azt Gizi leírta. Az én szépségmércém bizonyára különbözik a Giziétől, mert egy talpraesett, bájos leányt fedeztem fel benne, míg ő mindent elintézett egy mondattal: Csúnya vagyok, sovány, olvasni csak szemüveggel tudok, és az emberek csak akkor méltatnak figyelemre, ha valamire szükségük van, vagy ha egy percet kések a munkából. Igaz, az értelmesség, talpraesettség, műveltség — a természet „jóvoltából" — nincs az emberek homlokára írva. Kár! Mennyivel jobb volt azokhoz, akik után megfordulnak az utcán. Ók fáradság nélkül férkőznek az emberek szívébe, nyerik meg tetszésüket; a kevésbé szépekkel szemben viszont nem mindig igazságosak az emberek. Gizi beszélt, és én hallgattam. Elmondta, mit olvasott utoljára, és hogy miért tetszett a könyv. Szólt a munkájáról is. Odaáll a pult mögé, igaz, nem szívesen teszi, de ezt senki sem látja rajta. Becsületesen teljesíti feladatait ott is. Gizi esetén többen sokáig vitatkoztunk. Tény, hogy az általa felvetett probléma létezik, naponta találkozhatunk vele. A nők nagy része e- gyetértett velem, a férfiakkal szemben azonban egyedül képviseltem az ellentábort. Az érdekesebb véleményeket az a- lábbiakban közöljük: Ferenczy Anna, a MATESZ művésznője: „Jól néz ki? Csinos?“ Sajnos, ez az első, amit a főnökök általában kérdeznek az „ajánlóktól.“ Ez a tény aztán meg is bélyegzi az illető munkahelyet: az a fontos, amit a főnök tart fontosnak, tehát a külsőség, a forma, és nem a tudás, az érték, a hozzáállás és a munka, amivel az alkalmazott bizonyít a munkahelyen. Nagyon szomorú ez, és megkockáztatok még egy naiv kérdést is: Miért van ez így? Kérdésemben benne van egy adag- nyi düh is, nem saját tapasztalatból eredő, de az ember szinte naponta hallja — felvették B. lányát, csak Ferenczy Anna egy mosolyába került... V.-t viszont nem vették fel, pedig akinek egy kis sütnivalőja van, Inkább reá szavazott volna. És Így tovább... Kissé eltérő a helyzet nálunk, a színháznál. Habár itt sem feltétel a szépség, a jó megjelenés, színésznőnél nem árt, ha szép. Del Van színházunknál egy nagyon szép kislány, madonnaarcú, de ha felmegy a színpadra, elvész, semmivé válik a szépsége, mert amit nyújt mint színésznő, nem emeli szépségét. Az eset ellenkezőjére is van példa. Egy kevésbé vonzó külsejű kislány „belebúj“ a szerepébe, szép az, amit ád, amit mond, játéka megszépíti a lelkét, és egyben a külsejét Is. Bűbájos teremtés...' Különben ma már senkiről sem lehet kategorikusan kijelenteni, szép vagy csúnya. Ez egyéni Ízlés dolga, viszont rosszabtj, ha valaki ezt tudatosítja. A ma kozmetikája mindenkit széppé varázsolhat. Lényeges, hogy az ember megszabaduljon gátlásaitól, legyen magabiztos. Ezzel persze még nem javítottunk a „fej-láb“ viszonyán... Goda Éva gimnáziumi tanárnő: „Végzős diákjainkról aprólékos káderkimutatást készítünk. Származás, viselkedés, érdeklődési terület — mind papírra kerül. Nagyon nagy munka, felelősségteljes vizsgálás e- redménye egy-egy kádervélemény. Az üzemek, vállalatok munkáján kívánunk ezzel könnyíteni. Az eredmény? Sok helyütt bele se néznek a gyerekek bizonyítványába, káderanyagáról nem Is beszélve... Elmondom egyik diáklányunk esetét: Ketten jelentkeztek egy pionír- vezetői állás betöltésére. Az egyik kevésbé szép, de kitűnő tanuló, művelt. A másik megbízhatatlan, rossz modorú, az érettségin éppen csak, hogy átevickélt, még mindennapi problémákról sem lehetett vele beszélgetni. Korlátolt volt, és osztály- társnői elhúzódtak mellőle. Mégis őt vették fel pionírvezetőnek. A másik kislánynak sok utánjárásába került, míg talált egy elárusítónői állást. Később fülembe jutott, hogy egy hivatalban irodai munkaerőt keresnek. Azonnal küldtem az elárusítónő kislányt. Azt mondták neki, a hely már foglalt. Utólagos érdeklődésemre kerek-perec kijelentették, hogy a leány rossz benyomást tett rájuk, a- zért nem kellett. Bizonyítványa, tudása nem érdekelte őket. Ha nem lettem volna az esemény tanúja, azt mondom, ilyen nem létezik, ma mindenütt a tudáson, a belső szépségen van a hangsúly.“ Virág Mária mérnök, a öalovóí tejüzem laboratóriumának vezetője: Már hat éve a tejüzem alkalmazottja — főnök. Lányok, asszonyok vannak a gondjaira bízva. — Mi a döntő egy új laboránsnő felvételénél? evallom, kissé meghatottan B szálltam le a vonatról az egykori „Éhség völgyében“, Gelnicán (Gölnicbánya), abban a városban, amelynek még a neve is az „agyag“ szóból vezethető le (szlov. „hlina“ — Hlinica — Glinica — Gelnica). A név valóban jellemző a városra és környékére: nem találunk itt megművelhető, termékeny földeket, sehol sincsenek arany kalásszal hullámzó gabonatáblák, csak kopár, agyagos föld, sziklák és fenyvesek. És mégsem meddő ez a vidék: kincseket rejt itt méhében a föld. A Hnilec folyó völgye ugyanis nemcsak a havas hegytetők vidéke, hanem a csöndes bányavárosoké is. Gelnica is az ősrégi bányásztelepülések közé tartozik, már 1264-ben városként (civitas) említik a latin nyelvű források. A XIV. században (I. Károly uralkodása idején] pedig királyi város lett. Valamikor régen vár is emelkedett a település fölött, ma már — sajnos — csak a romjait láthatjuk. A legelterjedtebb monda szerint a vár agy Zápolya! ellen vívott véres küzdelemben esett el, s védői is mind egy szálig elpusztultak, csak a vezér szépséges felesége maradt életben, aki a vár kincseit mentve a kútba vetette magát abban a reményben, hogy majd sikerül kiúsznia a Hnilec folyóra. Hosszú idő múltán halászok találták meg holttestét s a vár megmentett kincseit a Hnilec vizében.. A város hősnőhöz méltó temetést rendezett az önfeláldozó, bátor asszonynak, az ellenségtől megmentett kincseket pedig nagyon sokáig használták özvegyek, betegek és szegények támogatására. A várromok alatt nem is olyan régen még nyomorúságos faházak sorakoztak. Ma már csak egyet találunk közülük — mintegy az egykori „Éhség völgye“ (Hladová dolina J mementójaként, amely az új nemzedék számára szinte már csak mesének tűnik. A fiatalok ma már itt is gondtalanul, vidáman élnek, csak szüleik elbeszéléseiből ismerik a Hnilec völgyének egykori nyomorát. De engedjük, hogy ők maguk, a legilletékesebbek beszéljenek mai életükről: Adriana és Kamii Hönisch testvérek. A város főterén, a városháza melletti parkban találkoztam velük, az imádkozó bányász szobra előtt. — Meg tudnátok mondani, mtért áll a főtéren éppen egy imádkozó bányász szobra? ADRIANA: Az közismert, hogy városunk egyike a legrégibb bányavárosoknak, s az itteni emberek élete is különbözik Szepesség mezőgazdasági területeinek életmódjától. Valamikor nagy nyomor uralkodott a vidéken, a bányászok kemény munkával keresték meg mindennapi kenyerüket. Mielőtt lementek volna a tárnába, mindig imádkoztak. Ez a bronzszobor az egykori nyomorra emlékeztet bennünket, hogy soha ne feledjük, milyen volt Itt régen az élet, s hogy annál Inkább meg tudjuk becsülni mindazt, amit a kérges kezű munkások, bányászok számunkra — hosszú évek során — kiharcoltak. Mert a gelnicai munkások is részt vettek a nagy küzdelmekben, hogy csak a legnevezetesebbet említsem, a közeli krompachyi sztrájkban, és sokan az életüket is föláldozták. Rájuk kell emlékeznünk, ha az imádkozó bányász szobrát látjuk. — Hogyan élnek ma a gelnicai fiatalok? KAMIL: A város környéke kitűnő lehetőségeket nyújt nyáron turisztikára, télen pedig sízésre. A Thurzó- patak völgye -a fiatalok kedvenc kirándulóhelye. Nem messze tőlünk, a Virág Mária mérnök — Mindenekelőtt átnézem a „papírjait“, csak azután engedem szóhoz. Különben nézze meg a lányaimat, meggyőződhet róla, hqgy nem szépségük volt a döntő abban, hogy bekerülnek-e a laboratóriumba vagy sem. De bizonyára más véleményen vannak a férfi főnökök... — Milyenen? — Számomra a leányok tudása, felelősségérzete, talpraesettsége fontos. A férfiak bizonyára azt is megnézik, hogy az a nő kövér-e vagy sovány, vastag-e a lába vagy vékony stb. Nem saját tapasztalatból beszéllek, mert az én esetem nem sorolható az általánosak közé. — Mi az általános? — Az, hogy a férfi főnökök női munkaerő felvételénél jobban szem- ügyre veszik a nő testalkatát, természettől kapott ajándékait, mint papírjait, bizonyítványát, tudását. Befejezésül csak ennyit: Van itt valami, ami ellentmond a szocialista erkölcsnek. Törvény nem védi sem az egyik, sem a másik oldal igazát. Pedig csak az egyik félnek van igaza. Az emberek gondolkodásmódjának fejlődése túlhaladta a gyakorlatot. Mert a gondolkodásmóddal, hozzáállással talán nincs is baj. ZÁCSEK ERZSÉBET Hnilec bal partján terül el a Slovenský raj, a „Szlovák paradicsom“. Talán mondanom sem kell, hogy kihasználjuk a természet adta lehetőségeket, és rengeteget kirándulunk e- zekre a helyekre, főleg ilyenkor, nyáron, az iskolai vakáció idején. — Hova és milyen iskolába jártok? ADRIANA: A bratlslavai Komenský Egyetem bölcsészkarán hallgatok latint és franciát. Októberben már másodikos leszek. KAMIL: Én a košicei egyetem harmadéves orvostanhallgatója vagyok. — Milyen problémáitok vannak? Kamii: Azt hiszem, most az egész fiatalság egyetlen problémája az, hogy hová menjünk esténként szórakozni. A városban ugyanis — nem tudom milyen okból — jelenleg nem működik a mozi. Ez tehát a gelnicai fiatalok egyetlen problémája. S ha valóban Így van, nem kell aggódnunk jövőjük miatt. A város múltja és jelene az egyre boldogabb, szebb jövő záloga; új élet kezdődött a Hnilec völgyében. Gelnica épül, gyarapodik (ma már körülbelül négy és fél ezer lakosa van), hatalmas új épületek nőnek ki — mintegy parancsszóra — a környező domboldalakból. Az egykori „Éhség völgye" lassan valóságos bibliai Édenné alakul. A mai gelnicai fiatalok, a sok-sok Adriana és Kamii soha nem fogják átélni azt, amit valamikor szüleik és nagyszüleik, az imádkozó bányász nemzedéke. Számukra csak a főtéren (Banícke námestie) álló bronzszobor maradt emlékeztetőül. Késő esté búcsúzom Gelnicától: Viszontlátásra, tárnák, alagutak, örökzöld fenyvesek vidéke, viszontlátásra, szerény, becsületes emberek, akiket megismertem és megszerettem! VARGA ERZSÉBET CKM-MEL INDIÁBA ÉS SKANDINÁVIÁBA A SZISZ Ifjúsági Utazási Irodája (CKM) novemberben látványos társasutazást szervez az európai ember számára még ma Is titokzatossággal övezett Indiába. A közel 25 ezer kilométeres, 16 napos repülőút részvevői megtekintik a hatalmas ország legismertebb nevezetességeit. Többek között a csodálatos fatpurt, a letűnt Idők hagyatékát őrző Agrát, az ország fővárosát. Delhit, Bombajt, Madrast és további városokat. A társas- utazás ára 13 300 korona. Újdonság a CKM útinaptárában a szeptemberi társas- utazás a skandináv államokba. Aki viszont a tenger mellett akarja tölteni szabadságát, több ajánlat között válogathat. A bolgár Aranyhomokon augusztus 31-étől van még néhány szabad hely. Elhelyezés szállodában, utazás vonaton, a kéthetes ott-tartózkodás ára 2160 korona. Szeptember 12-től ugyancsak az A- ranyhomokon az érdeklődök víkendházakban tölthetik a nyárutót. A 14 napos üdülés éra (repülőjegyekkel e- gyütt) 2270 korona. Végül az idény végén, szeptember 26-án nyolc napot tölthetnek a bolgár tengerparton — mindössze 860 koronáért — azok, akik még nem merítették ki szabadságukat. Oda repülőgépen utaznak, vissza vonaton jönnek. Augusztus végén van még néhány szabad hely a román Eforia-Süd tengerparti üdülőben. Ar szállodával, repülőúttal együtt 2480 korona. Ugyancsak van még néhány szabad hely a szeptemberi és októberi társas utazásokon. TRENClN — A DIVAT VAROSA Trenčín a szlovák divat fellegvára és az évről évre megrendezett „Trenčín — a divat városa“ elnevezésű kiállítás színhelye. Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő kiállítást a Slova ko- tex vezérigazgatósága az i- dén augusztus 19-29-e között rendezi meg. A divat- kiállítás 30. évfolyamán több mint 40 hazai és külföldi cég mutatja be termékeit. A kiállítás' küldetése hazai szempontból: bemutatni a szlovák textilipar és készruhagyártás legújabb termékeit és az 1973- as divatot. A bemutatókon kívül egész sor kulturális és sportrendezvény teszi még színesebbé a kiállítás műsorát. „HÉZAGPÓTLÓ“ PIONlR- TABOR A vakáció kezdetétől néhány csoportban 64-64 cigányszármazású gyermek váltja egymást a humennéi pionírtáborban. A hagyományos pionírtábortól ez abban különbözik, hogy néhány tantárgy rendszeres oktatásával pótolják a gyerekek hézagos ismereteit. E- zenkívül megtanítják őket a tisztálkodás és az illem a- lapelveire. A különleges pionírtábort már néhány é- ve üzemelteti a Košicei Vnb és az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nagyon jó hatással van a cigányszármazású gyermekek fejlődésére. PEPSI-COLA A Coca-Cola után rövidesen újabb világmárkájú ü- dítő itallal gazdagodik az alkoholmentes italok jegyzéke. A Slovlik megvásárolta a világhírű Pepsi-cola gyártási jogát. A malackyí gyárban már folynak az e- lőkészületek az új ital gyártására. I
