Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-12 / 50-51. szám

BK Időszerű téma: látogatómba Hi divatról síik »6, gyakran halljuk azt a megjegyzést, hogy ma minden divatos, mindenki azt visel, amtl akar, ami tetszik neki. Igaz ugyan, hogy a mai divat nem „beskatulyézott", mint valamikor volt, a jó öltözködés fő követelményét, az alkalomszerúséget ma sem szabad figyel­men kívül hagyni, és ez mór módosítja az előbbi állítást. Vagyis valóban mindegy, hogy gallé­ros vagy gallér nélküli ruhát csináltatunk, nem mindegy azonban, hogy látogatóba, szórakozó­helyre sport pulóver-szoknyában megyünk avagy elegáns ruhában. És hogy a „minden dlvatos“- nál maradjunk, az elegáns ruha helyett viselhetünk ugyanarra az alkalomra elegáns ruhakosz- tümót, sót nadrág-tunika együttest is — persze az alkalomnak megfelelő fazonút ás megfelelő anyagból. Egyszóval, a „minden divatos“ lényege az, hogy egyazon alkalomra többféle ruhada­rab közül választhatunk — amt egyébként nagyon helyes, mert módot ad arra, hogy olyan ru­hadarabot viseljünk, amilyen a legelőnyösebb a részünkre. Ha molettek vagyunk, természetesen nem választunk nadrágos megoldást, ha viszont lábunk nem a legtökéletesebb, a nadrág nagy­szerűen eltakarja. Most, az ünnepek alatt a legaktuálisabb a lfitogatéruháról beszélni. De még mtelótt rátér­nénk, milyen alkalomból milyen öltözék a megfelelő, felhívjuk a figyelmet arra, hogy két do­logra kell ügyelnünk: ne öltözzünk „tél“, vagyis elegánsabban a kelleténél, mert az úgy tű­nik, hogy mindenkinél különbek akarunk lenni, de ne öltözzünk egyszerűbben sem, mint az alkalom megkövetel!, mert vendéglátónk vagy társas&gunk tagjai méltán gondolhatják, nem tartjuk őket érdemesnek annyira, hogy rendesen felöltözzünk. Milyen tulajdonképpen a látogatómba? Könnyű szövetből, vagy matt vastag selyemből (pl. erlmplen, poliészter vagy más müszálas anyag de nem fényes), jerseyból készült elegáns fazó- nó ruha. Ilyen alkalomra nem való a sportos, sok zsebes megoldás, de ez nem zárja ki a dísz- zsebeket, Az anyag lehet egyszínű, továbbá saját színéből mintázott, esetleg több sztnü mintás, müszálas finom anyag; nem való a vastag, sportos szövet, valamint a nagy kockás, több sztnü anyag, legfeljebb a saját színéből aprő kockás. Fiatal lány — ha nincs hasonló ruhája — viselhet sötét színű szoknyát, fehér vagy pasz­tellszínű blüzzal; ha ez sincs, vékony, egyszínű pulóverrel. Kockás szoknya, sportpulóver vagy nadrág és sportpulóver nem való látogatóba. A nadrág-tnnlka együttes több változatban Is alkalmas. Az egész együttes lehet egyszínű vagy mintás Jersey- vagy terllénszerü anyagból, de egyszínű nadrág mintás tunikával Is megfelel. A fémszálas anyag, valamint a brokát, bársony és bármilyen fényes anyag csakis estére való; a fazonja a legkülönbözőbb lehet, mindenképpen elegáns, akkor Is, ha a legegyszerűbben van megvarrva. Alkalmas a kétrészes (szoknya-kabátkás) vágy nadrágos megoldás Is, pl. egyszíTiű nadrág fémszálas vagy brokát tunikával), bársony nadrág csipkeblúzzal stb. Hosszú ruhát csakis kimondott estélyen viselünk; ilyen esetben leghelyesebb,; ha előzőleg megkérdezzük a háziasz- szonyt, milyen jellegű az est, milyen ruhában lesznek a vendégek. 1b Ünnepre terítünk Az ünnepélyesen terített asz­tal emeli a hangulatút s egy­ben lehetőséget nyújt a házi­asszonynak, hogy főző-sütő tudománya mellett tzlésót és fentázláját is bizonyítsa, s mindezt a terítésre vonatkozó általános szabályok betartásá­val. Az asztalt febér vagy pasz­tellszínű abrosszal (lehetőleg daraaszt legyen) takarjuk le; pasztellszínt csak akkor vá­lasszunk, ha „megy“ hozzá étkészletünk színe. A finom minőségű abroszokhoz szalvé­ta Is tartozik ugyanabból az anyagból, de ha nincs, nyu­godtan adhatunk jó minőségű papírszalvétát is. Az asztal leterftése után először a terí­tékeket helyezzük el, mégpe­dig olyan távolságban egy­mástól, hogy étkezés közben mindenki kényelmesen elfér­jen. (kb. 60 cm-nyire; ha asz­talunk kicsi, meg kell „tolda­nunk".] Kozmetikai gyorssegély' Alulra jön a lapos tányér a főételnek, erre jön egy ki­sebb tányér az előételnek (ha szerepel az étrendben), majd rá a levesestányér vagy csé­sze a csészealjjal (ha a le­vest csészében tálaljuk). A nagy tányérok széle egy cm- nyire legyen az asztal szélé­től, tehát ne legyen túlságo­san az asztal közepe felé, de ne Is „lógjon le“ az asztal­ról (ez nemcsak nem szép, hanem veszélyes Is, mert köny- nyen leüthetik.) A tányér jobb oldalára tesszük a kése­ket (élükkel a tányér felé] és a leveseskanalat (domború oldalával lefelé). Közvetlenül a tányér mellé a nagyobb kés kerül (.a fő húsételhez), mel­léje a kisebb (az előételhez). A villákat a tányér bal olda­lára tesszük (hegyükkel lefe­lé), közvetlenül a tányér mel­lé a nagyobbat, melléje a ki­sebbet. (Az evőeszközök tá­nyér melletti sorrendje az é­Igen, karácsony előtt rengeteg a dolgnnk, annyi mindent kell még csinálni... végül Is elkészülünk mindennel, csak ép­pen megijedünk, amikor a tükörbe nézünk: arcunkról lerl a fáradtság, a kimerültség. S hléba „fér be“ még a fodrász a tennivalókba, a kozmetikusra már semmiképpen sem jut Idő. Márpedig Ilyen elcsigázott arccal nem ülhetünk az ünnepi asz­talhoz! Nem Is kell. Egy frissítő arcpakolás megteszi a ma­gáét, s míg arcunkról eltűnteti a fáradtságot, mivel a pako­lás ideje alatt fekszünk, ki is pihenjük magunkat és ez már maga is szépít. Gyorssegélyként kitűnően bevált a glicerines pakolás: 3 mok­kakanál hideg vízhez adunk egy mokkakaná! glicerint, majd egy mokkáknál mézet és Jő! elkeverjük. Ezután hozzáadunk egy púpos kávéskanál lisztet és sűrű pépet keverünk belőle. Az arcra kenjük, tíz percig hagyjuk rajta, azután hideg víz­zel lemossuk. Ez a módszer szinte letöröli a fáradtságot. A húspakolás nemigen ismeretes, pedig nagyszerű hatású: 5 dkg sovány marhahúst ledarálunk, összekeverjük néhány csepp olajjal és fél tojásfehérjével. Félóráig hagyjuk az ar­con, majd hideg vízzel lemossuk. A mézes pakolás igen egyszerű, arcbőrünk mégis „hálás" lasz érte: Egy evőkanál mézet jól elkeverünk egy kávéskanál citromlével. Félóra múlva kamillateával mossuk le arcunkról. A tojásfehérje-pakolás hatása nem állandó, de ünnepi alkal­mak előtt megfelel, mert átmenetileg kisimítja az arcbőrt: egy tojásfehérjéből 3-4 csepp citromlé hozzáadásával habot keve­rünk. 10 percig hagyjuk a* ercon és hideg vízzel mossuk le. Csakis száraz arcbőrre alkalmas! telek sorrendjéhez igazodik). A desszertvilla, esetleg a kls- kanál a kompothoz a tányér fölött keresztben kap helyet. A tányér bal felső sarkához Jön a salátás- vagy kompotos- tányér, a Jobb felső sarokba a poharak, olyan sorrendben, ahogy szükség lesz rájuk. Az első pohár — . az aperitifhez — a nagy kés hegyéhez kerül, utána a vizespohár, majd a borospoharak (ha többféle bort adunk) és esetleg a pezs­gőspohár. Az anyagból való szalvétát a tányérba tesszük (higiéniai szempontból nem hajtogatjuk különböző formákra, csak egy­szerűen kettéhajtjuk). A pa­pírszalvétákat az erre való tartóban tehetjük az asztalra, de a villák alá Is helyezhet­jük őket. Ha az asztal nagy, só- és ' fűszertártól mindkét oldalra tegyünk, hogy ha szükség van | rá, ne kelljen az asztal egyik i végéből a másikba nyújtani. j A felszeletelt kenyeret kézi-1 munka kendőcskével kibélelt j kosárkában helyezzük az asz- j tatra, ha van rá hely, szín-! tén kettőt. Ha az asztal kicsi, I a kenyér a vizeskancsóval I vagy ásványvízzel és desszer-1 testányérokkal együtt külön j kis asztalkán kap helyet, mert \ az asztalt semmi esetre sem \ zsúfoljuk „agyon“. Ha az alapteritéssel készen vagyunk, hozzálátunk a díszí­téshez. Karácsonyi asztalra virág helyett fenyőgallyacská­kat teszünk, lapos vázába vagy tálra. A fenyőgallyakat j füzér formában is elszórhat-1 juk az asztalon, de ehhez na­gyon kell érteni, nehogy ren- detlenül hasson. Az ünnepi j asztalt a gyertyatartó a gyer­tyákkal egészíti ki. A szépen terített asztal „titka“, hogy hagyjunk elég időt a terítéshez, s ne „csap­juk össze“ az utolsó pillanat­ban. BMiWU—I— s» A hagyományos karácsonyi szárnyasétel a pulyka, de a narancsos kacsa Is olyan ínyenctalat, amelyet nyugod­tan adhatunk az ünnepi asz­talra: a kacsát a szokásos mó­don sütjük, de a levéhez hoz­záadunk 1/8 liter fehérbort. 3 narancsot megtisztítunk és szeletekre vágunk; egy na­rancs és egy citrom levét ki­nyomjuk, és a gyümölcs héját vékony csíkokra vágjuk. Hoz­záadjuk a kacsa levéhez és egyszer felforraljuk. Egy ká­véskanál cukrot megpirítunk, 2 kávéskanál ecettel felenged­jük, a léhez öntjük, egy ke­vés liszttel behabarjuk és 2 likőrőspohár likőrrel ízesítjük. A kacsát a mártással leöntjük, és felmelegített narancsszele- tekkel díszítjük. Egy másik kitünó szárnyas­MANDULÁS CSIRKE: A meg­tisztított csirkék belsejébe be­lecsúsztatunk 1-2 egész almát, majd az üreg nyílását fogplsz- kálóval összetűzzük. A csirké­ket kívülről megsózzuk és a bőrük alá — a comb- és mell- részen megtisztított, egész mandulákat dugunk. A csirké­ket alobalba csomagoljuk és megsütjük. Ezután az alobalt télül kibontjuk és még vlsz- szatoljuk a sütőbe a pecse­nyét, hogy szép pirosra sül­jön. (Kitünően sül a grlll-sü- tőben.) ANANÄSZ- vagy ÖSZIBA- RACKXORTA: 30 dkg lisztet összegyúrunk 13 dkg vajjal, egy egész tojással, 5 dkg cu­korral és csipetnyi sóval. Ha nem áll jól össze, kevés vizet is adhatunk hozzá. Tortafor­mába tesszük úgy, hogy az Én is szépen felöltöztem az ünnepre. Ruhácskám egyszerű, mégis ünne- pies, és ugye, tetszik? Világoskék szövetből készült, egybeszabott, a fel­sőrészt fent nagy kiengedett hajtások díszítik és a bal oldalon kis gombo­kat is varrtak rá. A kis állógallér és a mandzsetták széle tűzéssel sze­gélyezett. A ruhácska hátul cipzárral csukódik. Mindenkinek ízleni fog oldalán néhány centis peremei adjon, ezután aranyszínűre sütjük. Ha kihűlt, az üreget a következő krémmel töltjük meg: 3 tojássárgáját simára keverünk 20 dkg cukorral, 5 dkg liszttel és tél liter tejjel [elengedve gőz fölött sűrűre főzzük. Hidegen a tortára önt­jük, és a tetejét sűrűn befed­jük ananász- vagy ősztbarack- kompóttal. Az ananász. Hl. a barack levében feloldunk egy evőkanálnyi zselatint, a tor­tára öntjük, és néhány órát jégszekrényben-hagyjuk hűlni. Tálalás előtt a tortasütő olda­lát levesszük, a tortát a sütő­lapon adjuk asztalra. Az ünnepi süteménynek nem szükséges mindig tortának len­nie. Változatosságképpen ad­hatunk néha krémet is, álta­lában szeretik. NARANCSKRÉM: 18 dkg cuk­rot elkeverünk 2 narancs re­szelt héjával, majd hozzáa­dunk 2 tojássárgáját, egy e- gész tojást és az egészet si­mára keverjük. Belecsavarjuk a narancsok levét, egy evő­kanálnyi rumot, kávéskanál­nyi vizet adunk hozzá, és gőz fölött habüstben sűrűre főz­zük. Egy dkg zselatint kevés vízben félóráig áztatunk (ha nehezen olvadna, kissé meg- langyosltjuk) és a meleg krém­hez öntjük. Többször megke­verve kihűtjük, majd hozzáa­dunk 3 deci kemény habbá vert tejszínt, és vízzel kiöblí­tett formába öntjük. Hűvös helyen néhány óra alatt meg­keményedik. Tálalásnál a tor­mát egy pillanatra meleg víz­be mártjuk, kiborítjuk a meg­dermedt krémet és narancs- szeletekkel, valamint tejszín­habbal díszítjük. NARANCSOS TOROKRÉM: 30 dkg tehéntúrót porcelán keve­rőtálba teszünk. 3 deci tej­színt habbá verünk, megcuk­rozzuk és a felét hozzáadjuk a túróhoz, a másik felét fél­retesszük a díszítéshez. Ezu­tán a túróba teszünk 2 tojás sárgáját, egy narancs kicsa­vart levét, fél citrom levét, egy narancs és fél citrom re­szelt héját, végül fél deci ru­mot. Habverővel jól összeke­verjük, és üvegtányérokba osztjuk. Szétosztunk még egy szeletekre vágott narancsot Is, és az egészet befedjük a ma­radék túrókrémmel. Narancs­szeletekkel, tejszínhabbal dí­szítve, jól lehűtve, babapiskó­tával adjuk asztalra. Finom különlegesség a TÖLTÖTT NARANCS: 4 na­rancs tetejét levágjuk, belse­jét kiszedjük és apróra össze vágjuk. 2 tojássárgáját habos­ra keverünk 3 evőkanálnyi cu­korra! (tetszés szerint többet Is lehet), egy evőkanálnyi liszttel és 3 deci tejjel felen­gedve sűrűre főzzük. A tűz­ről levéve forrón hozzákever­jük a tojások habbá vert fe­hérjét és az összevágott na­rancsbelet. Ha kihűlt, a ki- vájt narancshéjba töltjük, és jó hidegen tartjuk. Tejszínhab­bal díszítve tálaljuk. ■ilIbiWlill 'Ilii "—Ml i llllUllll—IIiiM V

Next

/
Oldalképek
Tartalom